Református gimnázium, Kiskunhalas, 1913
gos jó kedvvel. A vonat ablakaiból is látható s megjegyzésre méltó dolgoknak észrevevésére s a kirándulás ideje alatt látottaknak feljegyzésére figyelmeztetett tanulók, víg dalra gyújtva tekintettek végig az óriási síkságon s gyönyörködtek annak, habár egyszerű s mégis elragadó szépségén, melyen szétszórva helyezkedtek el a tanyák gémeskútjaikkal, legelésző nyájaikkal s a czigánykereket hányó szélmalmok kerepelő vitorlájukkal. Kiskőröshöz érve, nem mulasztottuk el felhívni a figyelmet a nádfedeles házra, hol nemzeti érzésünknek szívverése, Petőfi S. született. Budapesthez közeledve a soroksári Duna-ág s annak szabályozása adott alkalmat földrajzi példáknak bemutatására. Közben a gyomor követelményeinek is, kivált a kisebbek eleget téve, közeledett a pillanat, hogy eljuthassunk kirándulásunk fő céljához. Még néhány perc s benn vagyunk a Keleti pályaudvar hatalmas üvegcsarnoka alatt. Kiérve a nyüzsgő emberáradatba, egyenesen a Hernád utca felé vettük utunkat, ahol a fővárosi tanács szívességéből az elemi iskolában kaptunk szállást. Első napi programmunk szerint az ebédig rendelkezésünkre álló 2 órányi idő a nemzet nagy hallottainak volt szentelve. A vasminiszternek Baross Gábornak az őt megillető téren álló emlékét nagy érdemeinek kiemelésével megnézve indultunk a közelünkbe eső kerepesi temetőbe. Batthyány és Deák mauzóleumai, Jókai, Arany, Vörösmarty, Petőfi család, a két nappal előbb leleplezett Bánffy Dezső báró kezében nemzeti lobogót tartó, pihenőre dúlt kuruczot ábrázoló emléke s egyéb nagyjaink sírboltjai mellett főleg Kossuth Lajos nagyszabású emlékműve ragadta meg figyelmünket, hol új lakójának befogadásához az éppen jelenlétünkkor történt készülődések kétszeresen vibráltatták szíveinket. A ión oszlopokon nyugvó mauzóleum tetején Stróbl szobra, egy oroszlán és láncot ketté szakító férfi alak, jelképezik a szabadság apostolát. Mély meghatottsággal hagytuk el e szent helyet és mentünk ebédelni. Ebéd után a Rákóci-úton, Kossuth Lajos utcán s a Kigyó-téren jutottunk le a Dunapartra, útközben a Ferenciek terén láttuk az árvízi hajóst megörökítő dr. Wesselényi emléktáblát és a Werbőczy szobrot. A Duna parton víz- és helyrajzi példákat mutatva s a hidakat is megszemlélve vonultunk fel a világ egyik legnagyobbszerü műremekének az Országháznak megtekintésére, miközben nem kerülték ki figyelmünket Petőfi, Deák, Eötvös s a legnagyobb magyarnak emlékszobrai, a Vigadó marsuly hatalmas épülete s a Magyar Tudományos Akadémia renaisance-stilű palotája sem. Az országház, dacára impozáns külsejének, alig sejteti azt a