Klió - Történelmi szemléző folyóirat, 2006 (15. évfolyam, 1-3. szám)

2006 / 1. szám - KÖZÉPKOR - Fazekas Zoltán: Johannes Grabmayer: Az áldozat volt a tettes: Az 1456. évi nándorfehérvári merénylet

is. Az igazán alapos kutatást máig akadályozza a források rendkívül szórt volta. A tanulmány szerzője, a Die Quellen zur Geschichte der Grafen Cilii nevű projekt vezetőjeként arra vállalkozott, hogy munkatársaival összegyűjti valamennyi, 1341 és 1456 között keletkezett, Cilleiekre vonatkozó forrást. A munkálatok során 63 osztrák, szlavón, horvát, magyar, olasz, cseh, szlovák, lengyel és német levéltárban lévő anyagról készítettek átiratot azzal a céllal, hogy végül egy adatbankot hozzanak létre.­ A szerző tanulmányában vázlatosan ismerteti a nándorfehérvári csata előtti időszak eseménytörténetét. Úgy látja, hogy Magyarország közvetlen török fenyegetettsége a belpolitikai feszültségek (amelyek közül a Hunyadiak és a Cilleiek szembenállása volt a legmarkánsabb) következménye, mert az előző években miattuk hiúsultak meg a tervezett török ellenes hadjáratok. Grabmayer tárgyilagosan ismerteti és elemzi Magyarország korabeli politikai légkörét. Nem hallgatja el, hogy a török fenyegetettség ellenére az uralkodó és Cilléi Bécs környékére mentek vadászni, amit a hazai közvélemény érthető módon menekülésnek tekintett. Elismeri Hunyadi János érdemeit is, aki saját fegyveres kíséretéből - amelyet a szerző félreérthetően „Fekete sereg” néven említ -, továbbá bandériumokból, zsoldosokból, és jelentős számú, de harci tapasztalatokkal nem rendelkező, kiképzetten parasztokból körülbelül 60-70 ezer fős sereget gyűjtött. Beszámol a hadvezér győzelmének rendkívül pozitív európai visszhangjáról. Vizsgálja a Hunyadi és a Cilléi família antagonisztikus ellentétének okait és következményeit, bemutatja a két család felemelkedésének körülményeit. A Cilléi család befolyásának megnövekedésében jelentős szerepet játszott egyes tagjainak rendkívül kiterjedt kapcsolatrendszere. Az első lépéseket a két zsoldosvezér, I. Hermann és testvére, I. Ulrich tette meg. Utóbbi különösen jó kapcsolatot tartott fenn Habsburg IV. Rudolffal, Bádeni Lajosnál végzett szolgálatainak köszönhetően pedig a család 1341-ben grófi címet kapott. Nagy Lajoshoz fűződő kapcsolatukat házasságkötéssel is megpecsételték. I. Hermann feleségül vette a bosnyák bán lányát, Katalint, aki Lajos felesé­gének, Erzsébetnek volt a testvére. II. Hermann szoros kapcsolatban állt Luxemburgi Zsigmonddal, s testvérével együtt követte őt a török elleni keresztes hadjáratba. Mivel a nikápolyi csata legkritikusabb pillanataiban saját testükkel védték az uralkodót, nem csoda, hogy a Luxemburgiak tanácsosuknak, sőt barátjuknak tekintették, és jelentős birtokadományokkal jutalmazták a Cilleieket. Az uralkodó bizalmát az is növelte, hogy belpolitikai 2. Bár a feldolgozás még folyamatban van, és a tanulmányban megadott internet elérhetőség nem működik, a www.uni-klu.ac.at/cilli címen az érdeklődő megszerez­heti az alapinformációkat a munkálatok pillanatnyi állásáról, és megismerheti az adatbázis felhasználói felületét. 111

Next