Komárommegyei Dolgozók Lapja, 1954. április (9. évfolyam, 27-34. szám)
1954-04-28 / 34. szám
1954 április 28. Komárom megyei HÜLGO/OK LAPJA A begyűjtési tervek teljesítése az életszínvonal emelésének előfeltétele A járási tanácsok, városi tanácsok elnökei, a begyűjtési hivatalok vezetői, valamint a begyűjtő vállalatok igazgatói értekezletet tartottak szombaton a megyei tanács kistanácstermében. Az értekezletet Horváth József elvtárs, a megyei tanács elnökhelyettese nyitotta meg. Ismertette röviden az értekezlet jelentőségét, majd Nárai elvtárs, a megyei tanács elnöke tartott beszámolót. Nárai elvtárs a beszámoló bevezetőjében foglalkozott a Központi Vezetőség júliusi és októberi határozatával. E két határozat és az ebből fakadó kormányprogram a — mondotta — lakosság életszínvonalának, szociális és kulturális ellátottságának emelését tűzte ki célul. Ehhez egyik legfontosabb feladat a mezőgazdasági termelés fokozása. Növelnünk kell mezőgazdasági beruházásokat is. Több műtrágyát, növényvédőszert kell juttatnunk a falunak. Ezzel is fokozzuk a dolgozó parasztok biztonságérzetét és termelési kedvét. Ezt a célt szolgálja az új begyűjtési rendszer is. Az új begyűjtési rendszer hozzájárul a dolgozó parasztok biztonságérzetének fokozásához. A begyűjtés mértéke, a beadási árak színvonala jelentősen befolyásolja a dolgozó parasztok vásárlóképességét is. Az új begyűjtési rendszer három évre előre állapítja meg az egyes cikkek beadásának mérvét. Ez követelte meg a begyűjtési apparátus átszervezését is. Az új begyűjtési hivatalok felállításával kapcsolatos zavarok már most éreztetik hatásukat. A begyűjtés szorgalmazása helyett, mind a VB-k, mind a begyűjtési hivatalok egymásra hárítják a felelősséget. Ebből adódik aztán, hogy megyénk a begyűjtési terv teljesítésével elmaradt. Befejezésül hangsúlyozta Nárai elvtárs hogy a járási tanácsok követeljék meg a helyi tanácsoktól a határozatok maradéktalan végrehajtását. A beszámoló után elsőként Schiller István, a megyei tanács pénzügyi osztályának vezetője arról beszélt, hogy az eddiginél szorosabban dolgozzanak össze a begyűjtő vállalatok a pénzügyi szervekkel. Borka István, a komáromi járásbegyűjtési hivatal vezetője azt mondta el, hogy a kisbéri, rédei hivatalvezetők mennyire megalkuvók. Őt akarták rábírni, hogy adja ki a vágási engedélyt azoknak, akik nem teljesítették sertésbeadási kötelezettségüket. Az értekezleten Nagy Kálmán elvtárs, a megyei pártbizottság titkára is felszólalt. Szabó elvtárs, a minisztertanács küldötte arról beszélt, hogy a népszerűtlen feladatokat gyakran háttérbe szorítják tanácsaink. Felszólaltak még az értekezleten Szakács Ferenc, a Terményforgalmi Vállalat vezetője, Ormos Imréné, a tatai járási tanács elnöke és Rékai Gábor elvtárs a begyűjtési minisztérium felügyeleti osztályának vezetője. Rékai elvtárs a begyűjtési hivatalok feladatairól beszélt. Felkészülten fogadják az idénymunkásokat a tornyópusztai állami gazdaságban NAGYON SZÉP HELYEN, erdők, hegyek között fekszik a tornyópusztai állami gazdaság. Most nemcsak szép fekvéséről ismert messze a megye határán túl is a gazdaság, hanem arról is, hogy a középmagyarországi igazgatósághoz tartozó gazdaságok közül elsőnek fejezte be tavaszi vetéstervét és a legjobb eredményeket érik el a gazdaság dolgozói az állattenyésztésben is, különösen a tehenészetben. KEVÉS ÁLLANDÓ MUNKÁSA van gazdaságnak. Tavasztól a tél beálltáig idénya munkások dolgoznak a földeken. Messze vidékről, az Alföldről, Borsodból, Békésből, Zalából jönnek. Sokan aztán maguk után hozzák családjukat is, it maradnak, állandó munkásaivá válnak a gazdaságnak. Vajjon mi vonzza Tornyópusztára a messze vidékek dolgozóit? Elsősorban az, hogy a gazdaság vezetősége nemcsak munkát biztosít számukra, hanem otthont is. Katona Sándor a múlt év decemberében jött ide a feleségével. Egy évre szerződtek. Valószínű, hogy nem mennek el az év letelte után sem. Havonta 1900—2000 forintot keresnek ketten. Az idénymunkások többsége most a tavaszi munkák megkezdésekor jött. Boldizsár Sándor, Boldizsár József, Pusama Mátyás, Papp Miklós, Siket Piroska, Siket András, Lenes Károly és Szóráth Sándorné Borsod megyéből érkeztek. ZALÁBÓL Németh János, Németh József, Radics Rudolf jöttek. Utánuk jönnek még a többiek is, hiszen a jó hír könnyen elmegy Tornyópusztáról Zalába. Mit mond el ez a hír, mit írnak haza szüleiknek, testvéreiknek, ismerőseiknek a gazdaság dolgozói? Először természetesen azt, hogy jól keresnek. Ezer, ezerkétszáz forintos havi kereset nem ritkaság. Persze ez még nem minden. Megírják azt is, hogy tiszta, világos,egészséges lakások várták őket. Külön épületben laknak a férfiak, másikban a nők. A szobákban tisztántartott vaságyak, hófehér lepedők, puha pokrócok kínálják pihentető kényelmüket a munkában fáradt dolgozóknak. A lepedőket rendszeresen mossák. A dolgozók ruhája nem lóg összevissza fogasokon, vagy falbavert szögeken, hanem apró, mégis kényelmes szekrények óvják a ruhát. Ez is hozzátartozik ahhoz, hogy kényelmesen, jókedvvel dolgozzon az ember. Aztán persze az sem mindegy, hogy hogy él, hogy táplálkozik az, a’. ’. a nap nagy részét kint a földön, szabad levegőn, kemény munkával tölti. Ebben sincs hiba. Napi 9 forintos térítésért bő reggelit, ebédet, vacsorát kapnak a dolgozók. , SZÉP HELY, jó munka, jó kereset, kényelmes lakások, jó koszt! Mi kell még ahhoz, ezeken kívül, hogy otthon érezze magát Tornyópusztán az idénymunkás? Sokan azt mondanák, hogy semmi. A tornyópusztai gazdaság vezetői azonban nagyon helyesen azt mondják, hogy valami még kell. Jó szó, barátság, emberség. Amikor új dolgozók érkeznek, Németh Mária, a gazdaság DISZ-titkára, mindjárt ott van köztük. Beszélget velük, segít nekik berendezkedni, megszokni, megszeretni az új környezetet. Könyvekkel, olvasnivalóval látja el őket, szórakozási lehetőséget biztosít, hiszen általában, akik idejönnek, fiatalok. A pártszervezet vezetősége, csakúgy, mint az üzemi bizottság, és a gazdaság vezetői napról napra megkérdezik tőlük, mire van szükségük, mi nem tetszik nekik, így nem csoda, ha a tornyópusztai idénymunkásoknak minden tetszik. Tetszik a munka, a kereset, a szállás, otthon érzik magukat és úgy végzik munkájukat, mintha otthon szántanának, vetnének, kapálnának. ’ s Joliból ép ftl ki önt lótt ón as iskola, a boti. #«0 fi/ gépállomás ? Míg a kömlödi határban gazdag aratás, jó termés előkészítésén fáradozik a község népe, alakul, formálódik az új élet bent a faluban is. A volt László-féle kastélyt állványok veszik körül. Nagyjelentőségű intézmény céljára alakítják át az épületet. Gyógypedagógiai intézet épül belőle. Sok testi és szellemi fogyatékosságú gyereknek ad majd otthont, biztosítja nevelésének, tanításának lehetőségét ez az intézet. A régi szűk földművesszövetkezeti bolt is kibővült, új bútorokkal, berendezéssel, bő árukészlettel várja a vásárlókat. Egymás után érkeznek a községbe az épületanyagok, hiszen még ebben az évben megkezdik egy új, korszerű gépállomás építését. A falu népe látja az új létesítményeket, örül neki. Sokat beszélnek a Gyógypedagógiai intézményről, a napköziotthonról, a földművesszövetkezeti boltról, a gépállomásról, a régiről és a leendőről a dolgozó parasztok, parasztasszonyok. Pénzes József 14 holdas dolgozó paraszt mondja minderről, hogy Csaba János is rendes emberré nevelődött volna, ha lett volna ilyen gyógypedagógiai intézet akkor, amikor ő a faluban mindenki által kinevezett, szerencsétlen gyermek volt. Madari János, Murcsik Ferencre, az állami gazdaság egyik dolgozójára hivatkozik, hogy mennyi mindenre megtanították volna egy ilyen intézetben. Az pedig a többi gyerek iskolában gúnytárgya volt. Szeretettel beszélnek a gépállomásról is. Kenesei Ferenc 15 holdas dolgozó paraszt most is két holdat géppel szántatott. Madari Jánosnak, meg Pénzes Józsefnek 4—4 holdat szántott a gépállomás. Mind azt mondják, hogy olyan jól dolgoznak a traktorosok, hogy munkájukban még a rossz akarat sem hibás. Könnyebb a munka, talál ha segít az embernek a gép. És mit mondanak a napköziotthonról. Kenesei Ferenc fia odajár. Madari János azt mondja, hogy ő már egyszer csak bemegy és megnézi, hogyan esznek, pihennek, tanulnak, játszanak a gondos felügyelet mellett az apróságok. Dicsérik az új boltot is. Szép, tiszta, öröm bemenni, hiszen ami szem, szájnak jó, ami parasztembernek kell, minden megtalálható már a boltban. Érdekes, hogy mindezt természetesnek veszik Kömlődön. A gyógypedagógiai intézet létesítésére eddig 367.000 forintot fordítottak. A földművesszövetkezeti bolt újjáépítése 72.000 forintba került. Az új gépállomást 20.000.000 forintos költséggel építik. Már ebben az évben beruháznak két és fél milliót. Csak a kormányprogramm óla és csak a nagyobb létesítmények tehát közel három millió forintba kerülnek. — Szép pénz — mondják a kömölődiek, de ha tőlük az ember, hogy megkérdezi honnan teremti elő az állam, mindjárt behúzzák egy kicsit a nyakukat, nagyokat hallgatnak, mert érzik, hogy bizony ők nem sokat adnak ebbe az összegbe. Kömlőd dolgozó parasztjainak egész évi adófizetési kötelezettsége alig 400.000 forint. Ugyanakkor az állam csak ebben az évben ennek több mint hétszeresét költi új beruházásokra, új Kömlődön létesítmények építésére. Nem szégyen-e, hogy a falu dolgozói mégis csak 32,1 százalékra teljesítették első negyedévi adófizetési tervüket. A becsületes dolgozók szégyenkeznének is emiatt. Pénzes József, Madari János, Kenesei Ferenc, Czuppon Imre, akik soha nem voltak hátralékban sem adóval, sem beadással, kötik az ebet a karóhoz, hogy ebben az évben sem maradnak adósak. Biztos, hogy betartják szavukat. De mi lesz a többiekkel? És elég-e az, ha majd decemberben fizetik ki azt, amit januárban, februárban, meg márciusban kellett volna. Mit szólnának ahhoz, ha leállnának a gépállomás gépei, hogy majd csak decemberben vagy félbehagynák a szántónak, Gyógypedagógiai intézet építését, mert a kömlődi gazdák, csak fizetnek adót. Vagy nem ősszel hoznának cukrot, sót, ruhát, edényeket a földművesszövetkezeti boltba, mert az ipar csak a negyedik negyedévben akarja teljesíteni tervét. Sehogysem tetszene ez a kömlődieknek. Nyilvánvaló, hogy az sem tetszik egyetlen becsületes, kötelességét pontosan teljesítő sem, amit a kömlődiek embernek csinálnak. Ez már nem csak kötelesség, hanem becsület dolga is. Április 30-ig lehet jelentkezni az Országos Mezőgazdasági Kiállításra A szeptember 11—26 között Budapesten megrendezésre kerülő Országos Mezőgazdasági Kiállítás és vásár előkészületei már javában folynak. Jelenleg a szőlő- és a gyümölcstermelés, valamint az öntözéses gazdálkodás fejlett módszereinek bemutatására szolgáló telepek előkészítésén dolgoznak. A látogatók mintegy 3500 szőlőtőkén tanulmányozhatják majd az ország különböző szőlőfajtáit, a szőlőtelepítési módokat és a nagyüzemi szőlőtermelés legfejlettebb módszereit. Tanulságos lesz a gyümölcsfák ápolásának és a növényvédelmi eljárásoknak a bemutatása. Az öntözési bemutatón a különböző öntözési módszereket , a sávos, a csörgedeztető, a barázdás és a permetező öntözést ismertetik majd. Megkezdték a lovasbemutató-pálya gyepesítését is. Itt mutatják majd be a díjnyertes állatokat és itt lesznek a látványos, szórakoztató lovas- és fogatbemutatók. Tervbe vették nemzetközi lovasverseny rendezését is. A kiállítás területén üzemi kertészet létesült, amely a parkos részeket, utakat dísznövényekkel, virágokkal ékesíti. A kiállításon való részvételre már eddig is sok a jelentkező. A földművelésügyi minisztérium a kiállításra való jelentkezés határidejét április 20 helyett április 30-ig meghosszabbította. Jelentkezni lehet a tanácsoknál. Majdnem négy éve már, hogy Lázár Pálnét a bokodi tanács elnökévé választotta a falu népe. A tanácsba a becsületes dolgozó parasztokat választották, a tanács élére pedig egy volt napszámos, volt cselédember bátor kiállású feleségét. Nem is igen volt baj sokáig a faluban. Ment a begyűjtés, az adófizetés, a munka — mikor így, mikor úgy — hol jobb eredménnyel, hol döcögve. Az elmúlt év februárjában jó segítséget is kapott Lázárné. Akkor helyezték oda Zlatzki Jánosnét, az oroszlányi XVI-os akna főmesterének feleségét, tanácstitkárnak. Egy becsületes, bátor kiállású parasztasszony és egy bányász képzett, keményakaratú felesége a tanács élén. Úgy látszott mindjárt az első hónapokban, hogy nem lesz most már döcögés sem begyűjtésben, sem adófizetésben, sem munkában. Ilyen szorgos rendcsinálás közben találta a tanácsot a kormányprogramm. Az első gondolata Lázárnénak és Zlatzkinénak is az volt, hogy most már könnyebb lesz a feladatuk, sokkal nagyobb mértékben siet majd segítségükre a falu dolgozó népe. Egy időre arról is megfeledkeztek, hogy Bokodon nemcsak becsületes dolgozó parasztok élnek, hanem ott lakik többek között Lázár József 43 holdas, „kolompos“ Varga Mihály 43 holdas kupec, Pataki László a MÉP volt országgyűlési képviselője, Pataki István kocsmatulajdonos, Szűcs Lajos, Szente Ferenc és Szűcs László cséplőgéptulajdonosok, s valamennyinek földje is van, szóval kulákok a javából. A párnapos bizonytalankodás, a falu ellenségeiről való megfeledkezés, meg aztán az, hogy megszűnt a kuláklista, fel is bátorította a kulákokat. Megtagadták a beadást, az adófizetést, szembeszegültek a tanáccsal. Pataki István, amikor felhívták a tanács vezetői, hogy rendezze adó- és beadási hátralékát, fűnek, fának, ügyésznek, ügyvédnek vérigsértve panaszkodott, hogy őt sehol senki nem nevezi kuláknak, csupán „ez a két nőszemély“. Szűcs Lajos lánya az asztalt verve követelte a tanács vezetőitől, magyarázzák meg, miért nem társulhatnak ők sertésbeadásra, amikor ők már nem „kulákok“, hanem „nagygazdák“. A tanácselnöknő, meg a tanácstitkárnő próbálták így is, úgy is, aztán a végén egyszerűen magyarul kellett megmondani: azért, mert kulákok. Nosza telekiabálták Szücsék a falut, elmondták a két asszonyt mindennek, csak jónak nem. Nagyon dühösek voltak akkoriban a bokodi kulákok. A kormányprogramm után úgy gondolták, hogy most már az övék a nagy diófaág. Eleinte csodálkoztak, amikor tomboló jókedvük követelései határozott akadályba ütköztek, a tanácsot vezető két asszony határozottságán. Nagyot koppant a kulákok „NAGYGAZDÁK“ feje. De annál nagyobb lett a bosszúvágy. Azt mindjárt látták, hogy 14-en gyengék arra, hogy eredményesen szembeszegüljenek a tanácselnök és tanácstitkár törvényes rendelkezéseivel. Próbálták hát maguk mellé állítani a falu népét. A véletlen segítségükre játszott. Súlyos jégkár sújtotta tavaly nyáron a bokodi határt. A tanács vezetői 90—95 százalékra becsülték a kárt. A biztosító vállalat kiküldötte pár héttel később alacsonyabb százalékban állapította azt meg. A tanács vezetői bátran szembeszálltak a több hibát elkövető biztosító vállalattal. Kérték, követelték a falu dolgozó parasztjainak jogát. Ez azonban nem akadályozta a kulákokat abban, hogy a maguk hasznára fordítsák az esetet. Alig egy-két nap és a 14 kulák, azok hozzátartozói, elsősorban a kulákasszonyok telesúgták, búgták a falut azzal, hogy a tanács elnöke és titkára ,,összejátszott“ a biztosító vállalattal, lehet, hogy pénzt is kaptak azért, hogy a 95 százalékos kárból kevesebb legyen. Amikor tavaly, a liszthiány idején a tanács megállapította, hogy kinek van még terménye, ki nem jogosult kenyérvásárlásra. a száva utcai Vass Lászlóné, a kulák Szénié Ferenc komaasszony rohant be a tanácsházára és magából kikelve kiabálta, hogy ..a tanácselnök, meg a titkár az emberek kenyerére törnek“. Bár a kormányprogramul már a megjelenése utáni első hetekben egész sor kedvezményt nyújtott a dolgozó parasztoknak, a falu 14 kulákjának aknamunkája miatt félt a terménybegyűjtéstől a tanács munkáját irányító két asszony. Gerlinger György dolgozó paraszt tagadta meg először a gabona beadását, de a szél onnan fújt, ahonnan a tanács dolgozói várták: a ..főkolompos“ most is kolompos Varga Mihály volt. Nem kisebb dologra vetemedtek, mint arra, hogy felbiztatták a dolgozó parasztokat, hogyha valakitől el akarják vinni a terményt, húzassák meg a harangot, és gyűljön oda az egész falu ,4 tanács vezetői előbb meggyőző, jó szóval próbálták rábírni a termelőket beadási kötelezettségük teljesítésére. Aztán amikor Kolompos Varga nyíltan megtagadta kötelezettsége teljesítését, bátran elmentek hozzá és elszámoltatták. Mintha csak ez lett volna a jel, a termelők egymás után teljesítették beadási kötelezettségüket. Kibújt a szög a zsákból. Varga volt a vezér, őt leszerelték, a falu népe mindjárt eleget tett beadási kötelezettségének. Nagy csata volt a tavaly nyári terménybegyűjtés. Ezt a tanács vezetői nyerték meg. Persze a kulák nem azért kulák, hogy egy vereségbe belenyugodjon. Az ősziek begyűjtésekor tovább lazították a községet a tanács elnöke és titkára ellen. Ezen a tavaszon pedig már új módszerhez folyamodtak. Most nem támadtak nyíltan, hanem alattomban, úgy, ahogy a kulák szokta. Szinte egyenként beszélgetnek a termelőkkel. Türelmesen, fáradhatatlanul fújják a kulákok legújabb nótáját. „Ne adjatok be semmit, ne fizessétek az adót, úgyis elengedik, mint tavaly“, ők persze példát is mutatnak. Szűcs Lajos 21.000, Lázár József 22.000, Pataki László 23.000, Pataki István (aki Varga Mihály fiának és Lázár Mihály lányának lakodalmán halálra itta magát) 16.000, Lázár István 10.000, Varga Mihály pedig 12.000 forint adóval tartozik. Sokáig fogják emlegetni Bokodon a híres kuláklakodalmat, ahol összeházasodott Varga Mihály 43 és Lázár Mihály 30 hold földje. Húszezer forintot ettek, ittak meg a lakodalmon, de a két örömapa sír, jajgat, hogy nincs pénzük, nem tudják kifizetni 20.000 forint adóhátralékukat. A falu dolgozó népét megtévesztette a kulákok meséje. A kormány jelentős kukoricabeadási kedvezményt biztosít azoknak, akik az első félévben teljesítik sertésbeadási kötelezettségüket. A bokodi gazdáknak nem kellett a kedvezmény. Aki az első félévben nem teljesíti múlt évi beadási hátralékát, azt szigorúan bünteti a törvény. A bokodi gazdák nem sokat törődnek ezzel. Április 30-ig lehet társulni a múlt évi sertésbeadási hátralék teljesítésére és lehet társulni az első félévben beadásra kerülő sertésre is. Bokodon még senki nem társult. Erősebb a kulákok aknamunkája, mint a tanács bizony sokszor gyenge, nem elég meggyőző hangja, örül ennek a bokodi kulák. Világos, nagyon áttetsző ez a számítgatás. Amikor a kötelezettségek nemteljesítése miatt a tanács a törvény szigorát alkalmazza majd a hanyagokkal szemben, vagy ráébrednek, hogy lekéstek a kedvezményről, a kulákok ismét kiabálni fogják, „ugye mondtuk, hogy ez a két asszony a ti rosszakaratok“. Idestova egy éve, hogy folyik a harc. Hol nyíltan, hol burkoltan, de egyre ádázabbul. Következményeit érzi a járás begyűjtési és adófizetési terve, beszélnek a bokodi állapotokból szinte már menveszerte. És a két asszony mellé mégsem, áll ode határozottan, bátran a járási tanács és a járási pártbizottság. Nem, dajkálást, nem mankókat várnak a bokodi tanács vezetői. Elvtársi segítség kell nekik csupán. Arra lenne szükség csak, hogy meggyőzően, a lények erejével leplezzék le a falu becsületes dolgozó parasztjai előtt a kulákokat. E két asszonyt magára hagyni ilyen harcban még akkor is bűn, ha róluk csak úgy lenne szó, mint, két emberről. De ők ott, államhatalmunkat képviselik. Csatájuk a nép harca, a nép ellenségeivel szemben. Asztalos János