Komárommegyei Dolgozók Lapja, 1954. április (9. évfolyam, 27-34. szám)

1954-04-28 / 34. szám

1954 április 28. Komárom megyei HÜLGO/OK LAPJA A begyűjtési tervek teljesítése az életszínvonal emelésének előfeltétele A járási tanácsok, városi ta­nácsok elnökei, a begyűjtési hivatalok vezetői, valamint a begyűjtő vállalatok igazgatói értekezletet tartottak szombaton a megyei tanács kistanácster­mében. Az értekezletet Horváth József elvtárs, a megyei tanács elnök­­helyettese nyitotta meg. Ismer­tette röviden az értekezlet jelen­tőségét, majd Nárai elvtárs, a megyei tanács elnöke tartott be­számolót. Nárai elvtárs a beszámoló be­vezetőjében foglalkozott a Köz­ponti Vezetőség júliusi és októ­beri határozatával. E két hatá­rozat és az ebből fakadó kor­­­­mányprogram a — mondotta — lakosság életszínvonalának, szociális és kulturális ellátottsá­gának emelését tűzte ki célul. Ehhez egyik legfontosabb fel­adat a mezőgazdasági termelés fokozása. Növelnünk kell mezőgazdasági beruházásokat is.­­ Több műtrágyát, növényvédő­­szert kell juttatnunk a falunak. Ezzel is fokozzuk a dolgozó pa­rasztok biztonságérzetét és ter­melési kedvét. Ezt a célt szol­gálja az új begyűjtési rendszer is. Az új begyűjtési rendszer hozzájárul a dolgozó parasz­tok biztonságérzetének fo­kozásához. A begyűjtés mértéke, a beadási árak színvonala jelentősen be­folyásolja a dolgozó parasztok vásárlóképességét is. Az új be­gyűjtési rendszer három évre előre állapítja meg az egyes cikkek beadásának mérvét. Ez követelte meg a begyűjtési ap­parátus átszervezését is. Az új begyűjtési hivatalok felállításával kapcsolatos zava­rok már most éreztetik hatá­sukat. A begyűjtés szorgalmazása helyett, mind a VB-k, mind a begyűjtési hivatalok egy­másra hárítják a felelős­séget. Ebből adódik aztán, hogy me­gyénk a begyűjtési terv teljesí­tésével elmaradt.­­ Befejezésül hangsúlyozta­­ Ná­rai elvtárs hogy a járási taná­csok követeljék meg a helyi ta­nácsoktól a határozatok mara­déktalan végrehajtását. A beszámoló után elsőként Schiller István, a megyei tanács pénzügyi osztályának vezetője arról beszélt, hogy az eddiginél szorosabban dolgozzan­ak össze a be­gyűjtő vállalatok a pénzügyi szervekkel. Borka István, a komáromi járás­begyűjtési hivatal vezetője azt mondta el, hogy a kisbéri, rédei hivatalvezetők mennyire meg­alkuvók. Őt akarták rábírni, hogy adja ki a vágási engedélyt azoknak, akik nem teljesítették sertésbeadási kötelezettségüket. Az értekezleten Nagy Kálmán elvtárs, a megyei pártbizottság titkára is felszólalt. Szabó elvtárs, a miniszter­­tanács küldötte arról beszélt, hogy a népszerűtlen feladatokat gyakran háttérbe szorítják taná­csaink. Felszólaltak még az értekezleten Szakács Ferenc, a Terményforgalmi Vállalat veze­tője, Ormos Imréné, a tatai já­rási tanács elnöke és Rékai Gábor elvtárs a begyűjtési mi­nisztérium felügyeleti osztályá­nak vezetője. Rékai elvtárs a be­gyűjtési hivatalok feladatairól beszélt. Felkészülten fogadják az idénymunkásokat a tornyópusztai állami gazdaságban NAGYON SZÉP HELYEN, erdők, hegyek között fekszik a tornyópusztai állami gazda­ság. Most nemcsak szép fekvéséről ismert messze a megye határán túl is a gazdaság, hanem arról is, hogy a középmagyarországi igazgatósághoz tartozó gazdaságok közül első­nek fejezte be tavaszi vetéstervét és a leg­jobb eredményeket érik el a gazdaság dol­gozói az állattenyésztésben is, különösen a te­henészetben. KEVÉS ÁLLANDÓ MUNKÁSA van gazdaságnak. Tavasztól a tél beálltáig idény­a munkások dolgoznak a földeken. Messze vi­dékről, az Alföldről, Borsodból, Békésből, Za­lából jönnek. Sokan aztán maguk után hoz­zák családjukat is, it maradnak, állandó munkásaivá válnak a gazdaságnak. Vajjon mi vonzza Tornyópusztára a messze vidékek dolgozóit? Elsősorban az, hogy a gazdaság ve­zetősége nemcsak munkát biztosít számukra, hanem otthont is. Katona Sándor a múlt év decemberében jött ide a feleségével. Egy évre szerződtek. Való­színű, hogy nem mennek el az év letelte után sem. Havonta 1900—2000 forintot keres­nek ketten. Az idénymunkások többsége most a tavaszi munkák megkezdésekor jött. Bol­dizsár Sándor, Boldizsár József, Pusama Má­tyás, Papp Miklós, Siket Piroska, Siket And­rás, Lenes Károly és Szóráth Sándorné Bor­sod megyéből érkeztek. ZALÁBÓL Németh János, Németh József, Radics Rudolf jöttek. Utánuk jönnek még a többiek is, hiszen a jó hír könnyen elmegy Tornyópusztáról Zalába. Mit mond el ez a hír, mit írnak haza szüleiknek, testvéreiknek, is­merőseiknek a gazdaság dolgozói? Először ter­mészetesen azt, hogy jól keresnek. Ezer, ezer­kétszáz forintos havi kereset nem ritkaság. Persze ez még nem minden. Megírják azt is, hogy tiszta, világos,­egészséges lakások várták őket. Külön épületben laknak a férfiak, má­sikban a nők. A szobákban tisztántartott vas­ágyak, hófehér lepedők, puha pokrócok kínál­ják pihentető kényelmüket a munkában fá­radt dolgozóknak. A lepedőket rendszeresen mossák. A dolgozók ruhája nem lóg össze­vissza fogasokon, vagy falbavert szögeken, hanem apró, mégis kényelmes szekrények óv­ják a ruhát. Ez is hozzátartozik ahhoz, hogy kényelmesen, jókedvvel dolgozzon az ember. Aztán persze az sem mindegy, hogy hogy él, hogy táplálkozik az, a’. ’. a nap nagy részét kint a földön, szabad levegőn, kemény munkával tölti. Ebben sincs hiba. Napi 9 forintos térí­tésért bő reggelit, ebédet, vacsorát kapnak a dolgozók. , SZÉP HELY, jó munka, jó kereset, ké­nyelmes lakások, jó koszt! Mi kell még ahhoz­, ezeken kívül, hogy otthon érezze magát Tor­­nyópusztán az idénymunkás? Sokan azt mon­danák, hogy semmi. A tornyópusztai gazda­ság vezetői azonban nagyon helyesen azt mondják, hogy valami még kell. Jó szó, ba­rátság, emberség. Amikor új dolgozók érkez­nek, Németh Mária, a gazdaság DISZ-titkára, mindjárt ott van köztük. Beszélget velük, se­gít nekik berendezkedni, megszokni, megsze­retni az új környezetet. Könyvekkel, olvasni­valóval látja el őket, szórakozási lehetőséget biztosít, hiszen általában, akik idejön­nek, fiatalok. A pártszervezet vezetősége, csakúgy, mint az üzemi bizottság, és a gaz­daság vezetői napról napra megkérdezik tő­lük, mire van szükségük, mi nem tetszik ne­kik, így nem csoda, ha a tornyópusztai idény­munkásoknak minden tetszik. Tetszik a mun­ka, a kereset, a szállás, otthon érzik magukat és úgy végzik munkájukat, mintha otthon szántanának, vetnének, kapálnának. ’ s Joliból ép ft­l ki önt lótt ón as iskola, a boti. #«0 fi/ gépállomás ? Míg a kömlödi határban gazdag aratás, jó termés elő­készítésén fáradozik a község népe, alakul, formálódik az új élet bent a faluban is. A volt László-féle kastélyt állványok veszik körül. Nagyjelentőségű intézmény céljára alakítják át az épületet. Gyógypedagógiai intézet épül­ belőle. Sok testi és szellemi fo­gyatékosságú gyereknek ad majd otthont, biztosítja nevelé­sének, tanításának lehető­ségét ez az intézet. A régi szűk föld­művesszövetkezeti bolt is kibő­vült, új bútorokkal, berendezés­sel, bő árukészlettel várja a vá­sárlókat. Egymás után érkeznek a községbe az épületanyagok, hiszen még ebben az évben megkezdik egy új, korszerű gépállomás építését. A falu népe látja az új léte­sítményeket, örül neki. Sokat beszélnek a Gyógypedagógiai intézményről, a napköziotthon­­ról, a földművesszövetkezeti boltról, a gépállomásról, a ré­giről és a leendőről a dolgozó parasztok, parasztasszonyok. Pénzes József 14 holdas dol­gozó paraszt mondja minderről, hogy Csaba János is rendes em­berré nevelődött volna, ha lett volna ilyen gyógypedagógiai in­tézet akkor, amikor ő a faluban mindenki által kinevezett, sze­rencsétlen gyermek volt. Madari János, Murcsik Ferencre, az ál­lami gazdaság egyik dolgozójá­ra hivatkozik, hogy mennyi min­denre megtanították volna egy ilyen intézetben. Az pedig a többi gyerek iskolában gúnytár­gya volt. Szeretettel beszélnek a gépállomásról is. Kenesei Ferenc 15 holdas dolgozó paraszt most is két hol­dat géppel szántatott. Madari Jánosnak, meg Pénzes József­nek 4—4 holdat szántott a gép­állomás. Mind azt mondják, hogy olyan jól dolgoznak a traktorosok, hogy munkájukban még a rossz akarat sem hibás. Könnyebb a munka, talál ha segít az embernek a gép. És mit mondanak a napköziotthonról. Kenesei Ferenc fia odajár. Mada­ri János azt mondja, hogy ő már egyszer csak bemegy és megnézi, hogyan esznek, pihen­nek, tanulnak, játszanak a gon­dos felügyelet mellett az apró­ságok. Dicsérik az új boltot is. Szép, tiszta, öröm bemenni, hiszen ami szem, szájnak jó, ami parasztembernek kell, min­den megtalálható már a bolt­ban. Érdekes, hogy mindezt ter­mészetesnek veszik Kömlődön. A gyógypedagógiai intézet léte­sítésére eddig 367.000 forintot fordítottak. A földművesszövet­­kezeti bolt újjáépítése 72.000 fo­rintba került. Az új gépállo­mást 20.000.000 forintos költ­séggel építik. Már ebben az év­ben beruháznak két és fél mil­liót. Csak a kormányprogramm óla és csak a nagyobb létesít­mények tehát közel három mil­lió forintba kerülnek. — Szép pénz — mondják a kömölődiek, de ha tőlük az ember, hogy megkérdezi honnan teremti elő az ál­lam, mindjárt behúzzák egy kicsit a nyakukat, nagyokat hallgatnak, mert érzik, hogy bizony ők nem sokat adnak ebbe az összegbe. Kömlőd dolgozó parasztjai­nak egész évi adófizetési kötele­zettsége alig 400.000 forint. Ugyanakkor az állam csak eb­­­ben az évben ennek több mint hétszeresét költi új beruházásokra, új Kömlődön létesítmé­nyek építésére. Nem szégyen-e, hogy a falu dolgozói mégis csak 32,1 százalékra teljesí­tették első negyedévi adó­fizetési tervüket. A becsületes dolgozók szégyen­keznének is emiatt. Pénzes Jó­zsef, Madari János, Kenesei Fe­renc, Czuppon Imre, akik soha nem voltak hátralékban sem adóval, sem beadással, kötik az ebet a karóhoz, hogy ebben az évben sem maradnak adósak. Biztos, hogy betartják szavukat. De mi lesz a többiekkel? És elég-e az, ha majd decem­berben fizetik ki azt, amit ja­nuárban, februárban, meg már­ciusban kellett volna. Mit szól­nának ahhoz, ha leállnának a gépállomás gépei, hogy majd csak decemberben vagy félbehagynák a szántónak, Gyógype­dagógiai intézet építését, mert a kömlődi gazdák, csak fizetnek adót. Vagy nem ősszel hoz­nának cukrot, sót, ruhát, edé­nyeket a földművesszövetkezeti boltba, mert az ipar csak a ne­gyedik negyedévben akarja tel­jesíteni tervét. Sehogysem tet­szene ez a kömlődieknek. Nyil­vánvaló, hogy az sem tetszik egyetlen becsületes, kötelességét pontosan teljesítő sem, amit a kömlődiek embernek csinál­nak. Ez már nem csak köteles­ség, hanem becsület dolga is. Április 30-ig lehet jelentkezni az Országos Mezőgazdasági Kiállításra A szeptember 11—26 között Budapesten megrendezésre ke­rülő Országos Mezőgazdasági Kiállítás és vásár előkészületei már javában folynak. Jelenleg a szőlő- és a gyümölcstermelés, valamint az öntözéses gazdál­kodás fejlett módszereinek be­mutatására szolgáló telepek előkészítésén dolgoznak. A lá­togatók mintegy 3500 szőlőtő­kén tanulmányozhatják majd az ország különböző szőlőfaj­táit, a szőlőtelepítési módokat és a nagyüzemi szőlőtermelés legfejlettebb módszereit. Ta­nulságos lesz a gyümölcsfák ápolásának és a növényvédelmi eljárásoknak a bemutatása. Az öntözési bemutatón a különbö­ző öntözési módszereket , a sávos, a csörgedeztető, a baráz­dás és a permetező öntözést is­mertetik majd. Megkezdték a lovasbemuta­­tó-pálya gyepesítését is. Itt mutatják majd be a díjnyertes állatokat és itt lesznek a látvá­nyos, szórakoztató lovas- és fo­gatbemutatók. Tervbe vették nemzetközi lovasverseny ren­dezését is. A kiállítás területén üzemi kertészet létesült, amely a parkos részeket, utakat dísz­növényekkel, virágokkal éke­síti. A kiállításon való részvételre már eddig is sok a jelentkező. A földművelésügyi miniszté­rium a kiállításra való jelent­kezés határidejét április 20 he­lyett április 30-ig meghosszab­bította. Jelentkezni lehet a ta­nácsoknál. Majdnem négy éve már, hogy Lázár Pálnét a bokodi ta­­­nács elnökévé választotta a falu népe. A tanácsba a becsületes dolgozó parasztokat választották, a tanács élére pedig egy volt napszámos, volt cselédember bátor kiállású feleségét. Nem is igen volt baj sokáig a faluban. Ment a begyűjtés, az adófizetés, a munka — mikor így, mikor úgy — hol jobb eredménnyel, hol döcögve. Az elmúlt év februárjában jó segítséget is kapott Lázárné. Akkor helyezték oda Zlatzki Jánosnét, az oroszlányi XVI-os akna főmesterének feleségét, tanácstitkárnak. Egy becsületes, bátor kiállású parasztasszony és egy bányász képzett, kemény­­akaratú felesége a tanács élén. Úgy látszott mindjárt az első hónapokban, hogy nem lesz most már döcögés sem begyűj­tésben, sem adófizetésben, sem munkában. Ilyen szorgos rend­csinálás közben találta a tanácsot a kormányprogramm. Az első gondolata Lázárnénak és Zlatzkinénak is az volt, hogy most már könnyebb lesz a feladatuk, sokkal nagyobb mértékben siet majd segítségükre a falu dolgozó népe. Egy időre arról is megfeledkeztek, hogy Bokodon nemcsak becsületes dolgozó pa­rasztok élnek, hanem ott lakik többek között Lázár József 43 holdas, „kolompos“ Varga Mihály 43 holdas kupec, Pataki László a MÉP volt országgyűlési képviselője, Pataki István kocsmatulajdonos, Szűcs Lajos, Szente Ferenc és Szűcs László cséplőgéptulajdonosok, s valamennyinek földje is van, szóval kulákok a javából. A párnapos bizonytalankodás, a falu ellenségeiről való meg­­feledkezés, meg aztán az, hogy megszűnt a kuláklista, fel is bátorította a kulákokat. Megtagadták a beadást, az adófizetést, szembeszegültek a tanáccsal. Pataki István, amikor felhívták a tanács vezetői, hogy ren­dezze adó- és beadási hátralékát, fűnek, fának, ügyésznek, ügyvédnek vérigsértve panaszkodott, hogy őt sehol senki nem nevezi kuláknak, csupán „ez a két nőszemély“. Szűcs Lajos lánya az asztalt verve követelte a tanács vezetőitől, magyaráz­zák meg, miért nem társulhatnak ők sertésbeadásra, amikor ők már nem „kulákok“, hanem „nagygazdák“. A tanácselnöknő, meg a tanácstitkárnő próbálták így is, úgy is, aztán a végén egyszerűen magyarul kellett megmondani: azért, mert kulákok. Nosza telekiabálták Szücsék a falut, elmondták a két asszonyt mindennek, csak jónak nem. Nagyon dühösek voltak akkoriban a bokodi kulákok. A kormányprogramm után úgy gondolták, hogy most már az övék a nagy diófaág. Eleinte csodálkoztak, amikor tomboló jó­kedvük követelései határozott akadályba ütköztek, a tanácsot vezető két asszony határozottságán. Nagyot koppant a kulákok „NAGYGAZDÁK“ feje. De annál nagyobb lett a bosszúvágy. Azt mindjárt látták, hogy 14-en gyengék arra, hogy eredményesen szembeszegüljenek a tanácselnök és tanácstitkár törvényes rendelkezéseivel. Pró­bálták hát maguk mellé állítani a falu népét. A véletlen segít­ségükre játszott. Súlyos jégkár sújtotta tavaly nyáron a bokodi határt. A ta­nács vezetői 90—95 százalékra becsülték a kárt. A biztosító vállalat kiküldötte pár héttel később alacsonyabb százalékban állapította azt meg. A tanács vezetői bátran szembeszálltak a több hibát elkövető biztosító vállalattal. Kérték, követelték a falu dolgozó parasztjainak jogát. Ez azonban nem akadályozta a kulákokat abban, hogy a maguk hasznára fordítsák az esetet. Alig egy-két nap és a 14 kulák, azok hozzátartozói, elsősorban a kulákasszonyok telesúgták, búgták a falut azzal, hogy a tanács elnöke és titkára ,,összejátszott“ a biztosító vállalattal, lehet, hogy pénzt is kaptak azért, hogy a 95 százalékos kárból kevesebb legyen. Amikor tavaly, a liszthiány idején a tanács megállapította, hogy kinek van még terménye, ki nem jogosult kenyérvásár­lásra. a száva utcai Vass Lászlóné, a kulák Szénié Ferenc koma­asszony rohant be a tanácsházára és magából kikelve kiabálta, hogy ..a tanácselnök, meg a titkár az emberek kenyerére törnek“. Bár a kormányprogramul már a megjelenése utáni első hetekben egész sor kedvezményt nyújtott a dolgozó parasztok­nak, a falu 14 kulákjának aknamunkája miatt félt a termény­­begyűjtéstől a tanács munkáját irányító két asszony. Gerlinger György dolgozó paraszt tagadta meg először a gabona beadá­sát, de a szél onnan fújt, ahonnan a tanács dolgozói várták: a ..főkolompos“ most is kolompos Varga Mihály volt. Nem ki­sebb dologra vetemedtek, mint arra, hogy felbiztatták a dolgozó parasztokat, hogyha valakitől el akarják vinni a terményt, húzassák meg a harangot, és gyűljön oda az egész falu­ ,4 ta­nács vezetői előbb meggyőző, jó szóval próbálták rábírni a ter­melőket­ beadási kötelezettségük teljesítésére. Aztán amikor Kolompos Varga nyíltan megtagadta kötelezettsége teljesíté­sét, bátran elmentek hozzá és elszámoltatták. Mintha csak ez lett volna a jel, a termelők egymás után teljesítették beadási kötelezettségüket. Kibújt a szög a zsákból. Varga volt a vezér, őt leszerelték, a falu népe mindjárt eleget tett beadási kötele­zettségének. Nagy csata volt a tavaly nyári terménybegyűjtés. Ezt a tanács vezetői nyerték meg. Persze a kulák nem azért kulák, hogy egy vereségbe belenyugodjon. Az ősziek begyűjtésekor tovább lazították a községet a tanács elnöke és titkára ellen. Ezen a tavaszon pedig már új módszerhez folyamodtak. Most nem támadtak nyíltan, hanem alattomban, úgy, ahogy a kulák szokta. Szinte egyenként beszélgetnek a termelőkkel. Türel­mesen, fáradhatatlanul fújják a kulákok legújabb nótáját. „Ne adjatok be semmit, ne fizessétek az adót, úgyis elengedik, mint tavaly“, ők persze példát is mutatnak. Szűcs Lajos 21.000, Lázár József 22.000, Pataki László 23.000, Pataki István (aki Varga Mihály fiának és Lázár Mihály lányának lakodalmán halálra itta magát) 16.000, Lázár István 10.000, Varga Mihály pedig 12.000 forint adóval tartozik. Sokáig fogják emlegetni Bokodon a híres kuláklakodalmat, ahol összeházasodott Varga Mihály 43 és Lázár Mihály 30 hold földje. Húszezer forintot ettek, ittak meg a lakodalmon, de a két örömapa sír, jajgat, hogy nincs pénzük, nem tudják kifizetni 20.000 forint adóhát­ralékukat. A falu dolgozó népét megtévesztette a kulákok meséje. A kormány jelentős kukoricabeadási kedvezményt biztosít azok­nak, akik az első félévben teljesítik sertésbeadási kötelezett­ségüket. A bokodi gazdáknak nem kellett a kedvezmény. Aki az első félévben nem teljesíti múlt évi beadási hátralékát, azt szigorúan bünteti a törvény. A bokodi gazdák nem sokat törőd­nek ezzel. Április 30-ig lehet társulni a múlt évi sertésbeadási hátralék teljesítésére és lehet társulni az első félévben beadásra kerülő sertésre is. Bokodon még senki nem társult. Erő­sebb a kulákok aknamunkája, mint a tanács bizony sokszor gyenge, nem elég meggyőző hangja, örül ennek a bokodi kulák. Világos, nagyon áttetsző ez a számítgatás. Amikor a kötelezett­ségek nemteljesítése miatt a tanács a törvény szigorát alkal­mazza majd a hanyagokkal szemben, vagy ráébrednek, hogy lekéstek a kedvezményről, a kulákok ismét kiabálni fogják, „ugye mondtuk, hogy ez a két asszony a ti rosszakaratok“. Idestova egy éve, hogy folyik a harc. Hol nyíltan, hol bur­koltan, de egyre ádázabbul. Következményeit érzi a járás be­gyűjtési és adófizetési terve, beszélnek a bokodi állapotokból szinte már menveszerte. És a két asszony mellé mégsem, áll ode határozottan, bátran a járási tanács és a járási pártbizottság. Nem, dajkálást, nem mankókat várnak a bokodi tanács vezetői. Elvtársi segítség kell nekik csupán. Arra lenne szükség csak, hogy meggyőzően, a lények erejével leplezzék le a falu becsü­letes dolgozó parasztjai előtt a kulákokat. E két asszonyt magár­­a hagyni ilyen harcban még akkor is bűn, ha róluk csak úgy lenne szó, mint, két emberről. De ők ott, államhatalmunkat képvise­lik. Csatájuk a nép harca, a nép ellenségeivel szemben. Asztalos János

Next