Komárommegyei Dolgozók Lapja, 1954. április (9. évfolyam, 27-34. szám)

1954-04-28 / 34. szám

4 Komárom megyei DO I GOI ÓK IAPJH Jóború Magád nyilatkozata az egyetemi továbbtanulásról Jóboru Magda miniszterhelyettes oktatásügy; nyilatko­zott az egyetemi továbbtanu­lásról. Nyilatkozatában többi között a következőket mon­dotta: — Ki merre menjen, amikor kilépett a középiskolából? Ez a kérdés foglalkoztatja most az érettségire készülő fiatalo­kat. Igen örvendetes jelenség, hogy a tanulók nagy számban akarnak tovább tanulni. Nem helyes azonban, hogy az érett­ségizők elég tekintélyes része indokolatlanul­­ csak egy-két egyetemet lát maga előtt. Nin­csen olyan általános gimná­zium, ahonnan például a vil­lamosmérnöki karra ne lenne két-három, sőt még több je­lentkező. Ugyanakkor az agrár­felsőoktatási intézményekre — itt három egyetemi kar, há­rom akadémia, öt főiskola vár­ja a diákokat — iskolánként mindössze egy vagy kettő, jobb esetben hárman jelentkezhet­nek. Aránylag csekély az érdek­lődés a jogtudományi karok, a számviteli főiskola és a gyógy­pedagógiai tanárképző főiskola iránt is. Rá kell mutatnunk a helyes pályaválasztásra. Azzal, hogy a műszaki-, valamint az orvos­­tudományi egyetemre túl sokan jelentkeznek, a felvétel szem­pontjából megoldhatatlan pro­bléma elé állítják az illetéke­seket. Sok kitűnő és jeles ta­nulót is el kellene majd így utasítani ezekről a karokról fé­rőhely hiányában. Más egyet­meken és főiskolákon pedig túlsúlyba kerülnének majd a jó- és közepesrendű tanulók. Ennek az aránytalanságnak nem szabad bekövetkeznie. Még egy visszáságot mutat­nak az előzetes jelentkezések. A fiatalok minden elfogadható ok nélkül csak a fővárosban akarják tovább folytatni tanul­mányaikat. Példa erre: Bács megye délkeleti részéből sok diák a budapesti Eötvös L­oránd Tudományegyetemre jelentke­zett, pedig ott van a közelük­ben a szegedi tudományegye­tem. Az egyetemi és főiskolai je­lentkezések április 22-vel lezá­rulnak. A diákok és szülők pá­lyaválasztási problémáikkal bi­zalommal fordulhatnak a peda­gógusokhoz és minden bizon­­nyal megkapják a legnagyobb segítséget közös ügyünk legjobb elintézéséhez — fejezte be nyilatkozatát Joboru Magda oktatásügyi miniszterhelyettes. (MTI) A HAZAFISÁGRA VALÓ NEVELÉSRŐL • A hazafiságra való nevelés módjai - egy értekezlet tükrében - iskoláink életében, a tan­testületek munkájában, mind az általános iskolákban, mind középfokon egyre inkább előtérbe kerül a rendre, fegye­lemre való nevelés mellett a haza szeretetére az igazi haza­­fiságra való nevelés. Fontos fel­adat ez. Szinte minden tantes­tületben szükséges, hogy sokat beszéljenek róla a nevelők, ki­cseréljék gazdag tapasztalatai­kat annál is inkább, mivel sok megszokástól, kötöttségtől kell megszabadulniuk azoknak a ne­velőknek akiket az elmúlt társa­dalmi rendszer álhazafiságra, sovinizmusra nevelt és arra kényszerített hogy hasonló szel­lemben neveljék­ a rájuk bízott ifjúságot. Az igazi hazafiságra való ne­velés nagyszerű feladatát, a ta­pasztalatok kicserélésének fon­tosságát az­ elsők között ismerték fel a Tatabánya-újvárosi álta­lános iskola nevelői. Az iskolai pártszervezet kezdeményezésére ankétra gyűltek össze, hogy el­mondják tapasztalataikat, tisz­tázzák az esetleges téves néze­teket. Az ankéton Ócsai GyulánA­k nevelő tartott bevezető előadást. Összehasonlította, élesen szembeállíotta azt az álhazafiságot, sovinizmust, ir­redentizmust, amire a múlt is­kolája nevelt az igazi, szocia­lista hazaszeretettel, joggal, amire most kell hazafi­­ne­velnie az iskolának. — A mi hazafiságunk — mondotta — munka és harc a dolgozó nép jogaiért, szabad­ságáért, függetlenségéért, a bé­kéért, gyűlölet és kérlelhetetlen harc a dolgozó rép, a béke min­den ellenségével szemben. A dol­gozó nép érdekei azonosak az egész világon, ezért az igaz ha­­zafiság és a proletárnemzetközi­­ség szorosan összefüggnek. A bevezető előadás után a ne­velők egymásután mondták el, hogyan oltják bele tanítványaik­ba szaktárgyaikon keresztül az igazi hazaszeretet, hazafiság érzését. T­aky Irma számtantanár a számtanpéldákkal nevel. Növendékei számokban hason­lítják össze hazánk, népünk régi és új életét. A dolgozók kere­sete, hatalmas építkezéseink számadatai, az árak csökkentése, a mezőgazdaság fejlesztése ki­fogyhatatlan kincsestárai a pél­dáknak. Balahó Dénes szintén szám­­tanszakos. Elmondta, hogy szám­tankönyveink példái elavultak, szinte semmi közük új életünk­höz. Éppen ezért tanítványaival közösen gyűjtik a számtalan példát adó adatokat építkezése­ken, üzemekben, áruházakban. Az irodalmat és történelmet tanító nevelők mindan­­­nyian saját tantárgyaik számára vitatták az elsőséget. Amint mondták, a magyar irodalom és történelem tanítása közben akad legtöbb lehetőség és alkalom arra, hogy igazi hazafiságra ne­veljék növendékeiket. — Törté­nelmünk nagy hőseinek harcaik­nak, bemutatása, igazi szenve­délyességgel való tanítása, máris népünket, hazáját szerető fia­talokat nevel — mondotta Kecs­kés Lajosné. — Van-e gyerek, akit ne nevelne forró hazasze­retetre Budai Nagy Antal. Dózsa György, Rákóczi Ferenc, Kos­suth, Petőfi, Táncsics példáin harca, élete, Arany, József At­tila, Ady, Jókai, Mikszáth, Mó­ricz munkássága. Hamburger Alajosné irodalom­óráin nemcsak a magyar, hanem a szlovák, orosz, román nép éle­tét is megismerik a tanulók. Nagy gondot fordít Hamburger­­né a nemzeti büszkeség, öntudat kifejlesztésére, alkotó dolgozatok írására. J­­irály Ernőné képek szem­léltetésével is igyekszik színesé tenni óráit. Hazánk tör­ténelmének egy-egy jelenetét megörökítő képek szemléltetésé­vel is hazaszeretetre nevel, mint ahogy ennek­ a célnak szolgála­tába állítja az iskola könyvtá­rát is. Napról napra ajánlja növendékeinek azokat a könyve­ket, melyek népünk történetének egy-egy dicső korszakát mutat­ják be. Ezsöl Gézáné fizika­szakos tanár azt mondta el, hogy az első pillanatban a fizika olyan száraz tantárgynak tűnik, mely nem ad alkalmat a haza szeretetére való nevelésre. Ez azonban fizikaóráin is arra tö­rekszik, hogy e ,,száraz” tan­tárgyba életet vigyen. A nagy magyar fizikusok munkásságát, életének bemuutása már maga igazi hazafiságra nevel. Leg­közelebb Ötvös Lóránt életéről, munkásságáról, tantárgyi raj­­gyűl­ésen beszélgetnek a nyolca­dik osztályos fiúk. Szorgalmasan gyűjtik az anyagot, és anyag­gyűjtés közben máris találkoz­nak olyan tényekkel és adatok­kal, amelyekkel népünk nagy fiának megbecsülésére, hazánk szeretetére nevelnek. Földrajz­­óráin a környezet, a haza tájai­nak, természeti kincseinek, szép­ségének, népünk alkotó munká­jának bemutatására, megszeret­tetésére törekszik Laki Irma nevelő. Szemléltető képsoroza­tokat készít iparunk fejlődé­séről. A negyedik osztályban elő­ször tanulnak iskolásaink földrajzot. Asztalos Jánosné ne­velő arra neveli növendékeit, hogy büszkék legyenek a magyar táj minden szépségére, gazdag­ságára. Megismerik hazánk 1945 utáni előtti és a felszabadulás mezőgazdaságát, és ipa­rát, az alföld városainak fejlő­dését, a hazánk átalakításáért folyó nagy harcot, csatornázást, erdőtelepítést, új növények meg­honosítását. Mindez arra neveli a növendékeket, hogy szeressék és egyre részletesebben akarják megismerni hazánkat és népünk történetét. Az orosz nyelv tanítása is számtalan lehetőséget biztosít arra, hogy aki e nyelvet tanítja, rajta keresztül annak a népnek hazaszeretetét mutatja be, mely­nek fiai az életüket, vérüket bár­melyik pillanatban készek áldoz­ni hazájukért, népük szabadsá­gáért. A szovjet emberek, szovjet ifjúság példája önmaga a is hazát szerető fiatalokat nevel. Erről beszél így tanítja az orosz nyelvet Szekendi Margit.­­Kerékgyártó Mihályné, az alkotmány ismertetésén keresztül igyekszik népünk sza­bad élete, minden szépsége be­mutatására, az új szép haza szeretetére neveli növendékeit. Az első és második osztályok­ban Izsó Mária és Jurányi Ilonka alsótagozati nevelők az olvasási és beszélgetési órákon ültetik apró tanítványaik szívébe a hazaszeretet első csíráit. Órákhosszukig beszélhetnének iskoláink nevelői módszereikről, a hasznos ankét, tapasztalat­csere után egymás közötti be­szélgetésekben is elmondják új tapasztalataikat, hogy így neve­lőink egységesen, jó módszerek alkalmazásával neveljenek Új­­városunk új iskolájában hazá­jukat, népüket igazán szerető ifjúságot. TÖLGYESI LÁSZLÓNÉ párttitkár Nagy­bátyám születésnapján Akinek polca hajdan sok édes Mese tejével itatta jól át Gyermekvilágom szűkös cipóját, — Orvos-nagybátyám hatvanöt éves. Ásogatván a múlt televényét, Emlékem lámpás, lobbanó lángja Jókai-könyvek vörös sorára Veti aranyló, glóriás fényét. Mese-király volt szellemi atyja Nagybácsikámnak, s mint ki nem téved, Idézi ma is e dús regéket. Mint pap az írást, úgy sorolgatja. Derűs távlatok Jókai-hőse ő maga is, hisz nem öregedve Hajnaltól éjig alkot a kedve: Gyógyít, vígasztal, mint író-őse. Örök humorú és dolgú bátya, Lelkes meséid add még kezembe, Könyved én többé már nem teszem le, Hadd buzduljon fel vérem a pálya! Mert úgy akarok törni — csak jóra, Mint Berend Iván vagy fogoly Ráby, S mint Te, mindig a tett posztján állni, éjfélt üt bár, vagy delel az óra. Somlai Iván 1934 április 28. JÓKAI ÚTJA KOMÁROMTÓL 1848 FELÉ A mult század első évtize­deinek Komároma nemcsak a dolgos gabonahajósok kiálto­zásától, a vízimalmok kelepe­­lésétől, hajóvontató lovasok kürtszavától, ostorcsapásától, szekerc­gazdák, „gyorspa­rasztok“ kocsija robogásától zajlott. Nemcsak a komáromi vár császári bakái díszmene­te dobogtatta itt az anyaföl­det. A leggazdagabb ma­gyar város, a 150 év előtti Komárom, — csakúgy, mint egész, szegény Magyarország —, zajos volt a nemesurak dó­ridéitól is. Itt mulatoztak azok a hetyke úri legények, akiket azért védett a ma­gyar közjog, hogy, ha baj van, ők, a fegyverforgató ne­mesek védjék a hazát.. S a napóleoni háborúk alatt ép­pen Komáromban született gonydal. ..Retiráli, retirált. Kom­áromitt metr se állj!” ..Tiszán innen, ütmén túl. Elszaladtunk, mint a nyúl”. Ezek voltak azok az „ere­deti fickók akik dologtalan jólétükben azt sem­milyen tivornyákkal tudták, verjék agyon „istennek, számukra igyonvaló, drága napját“. (Emléküknek a ,,Magyar na­bob“ s a „Kárpáti Zoltán“ c. regényében a gún­­nyát állítja Jókai Mór.)bálva­Ugyanakkor, amikor Ko­máromból háromszáz szán re­píti az úri Magyarország örö­kös farsangjára a Kárpáthy Abellinokat, ott vannak Ko­márom és Magyarország va­lóságos alakjai is: a dolgos Fabula Jánosok, a Széche­nyivel barát, világjáró ma­gyar mester­legények, a józan öreg kasznárok, azok a Jó­­kai-regényalakok, akik az álomszép Jókai-regények hő­sies valóságát villantják meg. A dolgozó magyar nép küz­delmes élete s az idejétmúlt úri világ félálma — ez volt Jókai Mór születésének po­litikai csillagállása. Jókay József, költőnk atyja a maga halk és szelíd módján, szakí­tott nemesi osztálya divatos életstílusával. „Atyám nem maradt az apai háznál — írja róla Jó­kai Mór —, hanem arra a szokatlan pályára lépett, amelyen az egyéni tehetség szerzi meg az életmódot. Ügyvéddé lett s e hivatala mellett városi hivatalt töl­tött be ... Halála után a szá­madása alatt lévő pénztárak rendben találtattak. Én büsz­kébb vagyok apám tiszta kezére, aki a polgári becsüle­tet hagyta rám örökül, mint ősapám véres kezére, aki harci érdemeiért nemesi cí­merünket nyertem. S ez a pár sor meg is mond mindent Jókai Mór, az 1848 felé haladó „régi­ értelmiség“ s a maradi, nyolc évszázados dáridóba fulladt dzsentri-vi­lág kétarcúságáról. A gyer­mek Jókai Móricot szeren­cséjére nemcsak osztálya, az idejétmúlt magyar közne­messég környezte. De volt előtte atyja példája. ott amikor atyáját elveszítette, ro­­­konságában olyan férfiakra akadt, mint Ny­áry Pál, az 1849-es országgyűlés felejthe­tetlen forradalmára, vagy Pázmándy Dénes, a 48-as or­szággyűlés elnöke ... Roko­nai a Csepy Ferencek, a po­­litikusnak-tudósnak azánt jeles Beöthyek ...egy­Aki nem ismeri a régi Ko­máromot s a régi Magy­aror­­szág kegyetlen kasztrendsze­rét, soha nem értheti meg azt, miképpen lett Jókai Mór, legnagyobb mesemondónk — elkényeztetett, babusgatott nemesi sarjadékból 1848-as forradalmunk bajnoka. De annyit könnyű látni: a kis „Jókai Móric“, Komárom tarka zsivajából — egy élet­re — kiszűri magának azokat a hangokat, amelyek szívé­nek kedvesek. A város pol­gársága (a polgárság ekkor a forradalmi osztály!) Komá­rom megye s a Felső Duna­vidék gerinces magyar pa­rasztsága és rokonai közül a forradalom gondolatának nagy alakjai jelölik Ásvai Jókay Móricz útját 1848 és Jókai Mór felé. Ha mai szemünkkel nézzük a 130 esztendő előtti Komá­romot, úgy találjuk, szinte hemzsegnek piacán, udvar­házaiban, gabonásbárkáin, várában a „regényalakok“. A Domonkosok, Janicsá­­ryak, a Veörösök, vagy Cset­­ke Mátyás uram pincéjében nemcsak neszmélyi, tokaji óborok óriáshordóit véníti a pókháló: kádszámra áll az arany, meg az ezüst is a pin­cék homokja alatt. Ha Do­monkos, vagy Veöreös János uramnak kedve szottyanna, arannyal köveztethetné ki a nagy piacot, — mondja a hír. Ha a gabnások, a fások, a szekeresek s a halászok ös­­­szefognának, talán még ke­rek Magyarországot is meg­vehetnék Bécsországtól, — tódítják a mesézők. (Csak egy a baj: Kincses Komá­rom is az osztrák sas ha­sában van!) És más legen­­­dák­, honnan támadnak ezek mesés vagyonok? Fábik uram is két éve még csak bajókormányos volt, most meg övé egy utcasor ... Tán Dárius kincsét találta meg valahol a török partokon? Vagy Attila koporsóján fe­­neklett meg a babonás ga­bonásbárkája? ... (Timár Mihály alakja, Jókai „Arany­embere“.) És Komárom vi­rágszálai...? Itt van mindjárt Domonkos uram Lidije, — a „Tengerszemű hölgy“. Egy ifjú bécsi főherceg sarkan­tyúja Domonkos Lidi láttán úgy beragadt a komáromi Csillag-erőd sarába, hogy már a bécsi „Burg“ is meg­mozdult ... Pedig kár volt. A gabonáskisasszony, a paraszt­unoka szíve nem rezdült a „nádorka“ láttára: Páz­mándy Dénesnek, a 48-as parlament későbbi elnökének volt mátkája, s lett is fele­sége. Német szóra Pozsonyba kerül a kis Jókai. Szemtől szembe itt látja a reformkor óriásait: Széchenyit, Wesselé­nyit, Kossuthot. Először, de nem utoljára. Aztán Pápára kerül, a ref. kollégium falai fogadják szívesen. Az ifjú ko­máromi diákocska kék szeme előtt délibábos eszmények kápráznak: festő akar lenni. Hamarosan szoros baráti szál fűzi Orlai Petries Somához. Soma diákot is nagy törekvé­sek sarkalják: elhatározta, hogy költő, vagy író lesz. (Petries festő lett, Jókai Mó­ricz pedig — Jókai.) Petries Somának szegről-végről aty­jafia egyik diáktársuk, Petro­­vics Sándor — a „baka“ Pet­­rovics Sándor, a szúrósszemű vadóc, a leszerelt közlegény, bizony kicsit már kinőtt a pá­pai iskolapadból! „Mikor Pápán először ta­lálkoztam Petőfivel — írja Jókai „Az én kortársaim“ c. emlékezésében —, az egy sá­ros, esős napon történt. Egy sikátorba jött rám szemközt, kopott kurta köpenyeg arca elé húzva­ mindig olyan ro­hamos léptekkel jött, mintha valakit űzne s nem szokott szemeivel keresni senkit. Egy diáktársam rákiáltott: „ho­vá, bús hazafi?“ — Nem fe­lelt semmit, félretaszította az útjából és odébb ment“. A szilaj Petőfi — akkor még Petrovics — Sándor és a szelíd Jókay Móricz mégis olyan őszinte baráti frigyet kötnek, hogy 1842 nyarán Petőfi Jókayéknál, Komá­romban fújja ki a pápai is­kolaév fáradalmait.­ Pusztai­ komáromi útja a „Politikai divatok“ c. Jókai-regényben.) 1844 tavasza. Gyöngyvirág havának elején a komáromi Duna közepéből, mint meny­asszonyi csokor emelkedik ki a virágba borult Erzsébet-szi­­get. Ide járogat esténként Jó­kai Móric jogászifjú,­ Asz­talos István komáromi ügy­véd patvaristá­ja. Egyedül rój­ja végig a virágzó, illatos fasort. Aztán egy szép napon fiatal leányt kísér ki a szi­getbe, szülei kertjébe ... Asz­talos Etelkát, Jókait még mindig festői vágyak sarkal­ják ... Meg­ is festi Asztalos Etelkát, ezt a törékeny, gyö­nyörű komáromi virágszálat. Ihletett forró lánggal lobban meg szívében az első szere­lem! S mintha az életregények kegyetlen írója ökölcsapások­kal terelné Jókai Móricot a mesék világa felé! Etelka szülei és Jókai anyja össze­különböznek. Az öregek szét­­pletykál­ják a fiatalokat. El­­szakításukkor Jókai valóság­gal búskomorságba esik. És — igazi Jókai-regény! — a bánatos Etelka romboló tü­­dővészt kap s fél évre rá meghal. (Etelka hullása a „Kárpáti Zoltán“ Keőcserépy Vilmácskájában nyer örök emlékezetet.) Két évre rá egy víg szál köti újra megyénkhez Jókait — Petőfivel együtt. Az esz­tergomi belvárosi templom­ban, közös barátjuk, Várady Antal pesti ügyvéd esküszik örök hűséget a szép komá­romi Ruffy Idának. A kato­likus oltárnál a református Jókai és az evangélikus Pe­tőfi a násznagy. Jókai, a fiatal ügyvédje­lölt, 1844-ben Pestre kerül joggyakorlatra. De sehogyan sem fülik foga a percsinálás­­hoz, a percsavaráshoz! A „Zsidó fiú“ c. színműve után megírja „Hétköznapok“ c. re­gényét. Petőfi, az egykori pá­pai „baka“ veszi hóna alá a kéziratot. Karonfogja „Ásvai Jókai Móric kisasszonyt“ s elviszi Vörösmarty Mihály­hoz. Jókai meglepődik ... Pilvax-kávéházban nemcsak a Vörösmarty beszél új munká­járól, de a fehér asztalnál Petőfi s az ő munkája felől Tóth Gáspár is szót ejt... Tóth Gáspár, a pesti magyar­szabó ... Petőfi versei első mecénása meg Zofcsák, Vö­rösmarty barátja, az asztalos. És Szijj Bálint, a gépész... Vörösmarty, az Írófejede­lem, Petőfi, Pákh Albert ifjú írók, művészek és költők, meg néhány lelkes kézműves: ez az a kör, ahol Jókai Mó­ric végre megtalálja önma­gát: megtalálja Jókai Mórt. 1— író leszek! és semmi más! — öleli át boldogan Pe­tőfit. Petőfi tollat ragad és így köszönti Jókai Mórt: — Miért szeretsz te entfernet. Kit annyian ffyűlölnek? S én, aki annyit ifyü'IStök, Tétted miért szeretlek? írói, baráti kötésük örökre szól. A pápai iskolapadtól, a komáromi füzesektől együtt haladnak immár 1848. Már­cius — s a forradalom halha­tatlansága felé. Zolnay László Jókai Mór-szobát rendeznek be Komáromban Komárom megyében lelkesen készülődnek, hogy Jókai Mór halála 50. évfordulóját méltóképpen ünnepelhessék meg. Szerte a megyében Jókairól tartanak előadásokat, az évforduló nap­ján szép ünnepségeket tartanak majd. A komárom megyei könyvtár és a TTIT helyi irodalmi szakosztálya Komáromban, az író szülővárosában Jókai Mór-szobát rendeznek be. 65 kép­­ből álló sorozatban, kéziratokban mutatják be Jókai Mór éle­­tét, munkásságát. Ezenkívül Jókai könyvsorozatokat helyez­nek el a szobában. A szépen berendezett Jókai Mór-szobát az író halálának évfordulóján, május 5-én nyitják meg. Ugyanezen a napon a komáromi járási könyvtárat ünnepélyes keretek között avatják Jókai Mór-könyvtárrá.

Next