Komárommegyei Dolgozók Lapja, 1954. május (9. évfolyam, 35-45. szám)
1954-05-01 / 35. szám
Munkásnők ! Dolgozó parasztiasszonyok ! Értelmiségi pálcákon dolgozó nők ! Szorgalmas munkátokkal, tehetségetekkel járuljatok hozzá gyermekeitek, családotok, az egész nép jólétének emeléséihez ! Május 1-re készülnek a tatabányai asszonyok A parasztasszony A bányászasszony — Molnár Istvánnét keretem — kopogok be az egyik telepi lakásba. Idősebb asszony, éppen a konyhát takarítja. Nem hiszem, hogy ő lenne Molnáráé, hiszen ilyen idős nők már nem dolgozhatnak bányában. Valóban nem ő az. Megkérdezem, hogy hol van a lánya, kicsit félénken, bizalmatlanul válástól. — A fogorvosnál. — Mikor megmondom, hogy miért keresem a fiatalasszonyt, barátságosabban beszél. Kérdésemre, hogy mivel készülnek az ünnepre, már készséggel felel. Elmondja, hogy a háztartás nagyobb részét ő végzi. A bevásárlást viszont a lánya intézi el. Kíméli a sok járkálástól. Hja igen, hogy május 1-re... Természetesen figyelmesebb a munkával is. Mostanában egyre többet beszélnek ilyesmiről. Mert a lánya a Villas aknában dolgozik, szelepkezelő. Azt akarja, hogy a táblán, amelyet a felvonuláskor visznek, százon felüli szám legyen. Nagyon készül a felvonulásra. Az üzemmel vonul fel. A gyerekek meg az iskolával. Molnár István sem igen marad otthon és délutánra már együtt élvezik az ünnepség sok- sok örömét. (Sándor Anna) A háziasszony Az értelmiségi A Széchenyi állami általános iskolában tanít Kiss Júlia. Nem régen, az év elején került ide Tatabányára egyenest a Pedagógiai Főiskoláról. A felső tagozatot tanítja orosz és magyar nyelvre. Boldogan készül május elsejére a gyerekekkel együtt. Mint úttörővezető rajgyűléseket tartott osztályonként és megbeszélték, hogy melyik raj milyen táblával, zászlóval, vonul majd fel. Az osztályok között tanulmányi verseny alakult és amelyik osztály megnyeri, az haladva a menet élén. Nem gondolta Kiss Júlia, még négy évvel ezelőtt sem, hogy belőle tanár lesz. Hiszen erre semmi kilátása nem volt. Kőrösladányban egy malomtulajdonosnál volt háztartási alkalmazott. De 1949-ben felment Pestre és addig járt utána, míg olyan helyet kapott, ahol megengedték, hogy esti iskolára járjon, így elvégezte az általános iskolát. Egy év alatt a négy felső osztályt. Felfigyeltek tehetségére, szorgalmára és felvették a Pedagógiai Főiskolába. Ifjú Szám Jánosné nem mindig volt ilyen megelégedett, mint az idén. Még a beadást se tudták mindig időben teljesíteni. Most másképpen alakult az életük. A kormányprogramm megszabta három évre előre a beadást, így már tudnak tervezni, számolni a jövőre, igyekeznek minden kötelezettségüknek idejében eleget tenni. Már az egész évi vágómarha, sertés- és baromfibeadási kötelezettségüket teljesítették. A tojás és a tej beadásával sincsenek igyekeznek hátralékban, minden munkát idejében iár elvégezni. A 9 és fél hold föld sok munkát kíván, de sokat is fizet, ha jól kezelik. És a Szám Jánosék értenek hoz. földhöz, a gabonaKörülbelül öt holdnyi kenyérgabonára három mázsa pétisót szórtak fejtrágyaként. Tudják, hogy megfizeti az a fáradságot és a most ráköltött pénzt az aratáskor. így készül ifjú Szám Jánosné a 10. szabad május elsejére. Jó munkával, pontos beadással. Csaplár Józsefné a VI-os telepen lakik már 23 éve. Most igen nagy öröm előtt állnak. Házat vesznek. Sok, szorgos munka eredménye a megtakarított pénz. Férje 40 évig dolgozott egyfolytában a bányában. Megérdemli, hogy öregségére — bár még messze jár az öregségtől — gondtalanul, kényelmesen élhessen. Csaplárné mindig jól beosztotta férje keresetét és így szépen telt mindenre. Nem múlik el ünnep, hogy unokáiknak ne vennének valamilyen szép ajándékot. Azt tartják, hogy ajándékot adni nagyobb öröm, mint kapni. De bármilyen jól és takarékosan gazdálkodik is Csaplárné, május elsejére mégis nagy kiadásokat tervez. Ajándékokat, vesz... Már előző nap megfőzi a húst, megsüti a tésztát, mert május elsején kint akarnak lenni délelőtt a felvonulást nézni és délután, este pedig a majálisra mennek. Hiszen még nem olyan öregek, hogy ne táncolnának egyet szívesen az ilyen nagy ünnepen. Megalakult az MNDSZ a lábatlani Cementgyárban A KV 1953 november 5-i határozata kimondja, hogy az üzemekben, állami gazdaságokban, tszcs-ben meg kell alakítani az MNDSZ-szervezeteket. A lábatlani cementgyár dolgozó női nagy örömmel fogadták a határozatot, mert tudták, hogy az MNDSZ törődni fog a nők ügyeivel, és harcoltak azért, hogy mielőbb megalakítsák a szervezetet, amely április 21-én meg is alakult. Az üzemi MNDSZ élére olyan asszonyokat választottak, akik a termelés területén is megállják a helyüket és harcolnak a dolgozó nők jogaiért. A vezetőségválasztó nőgyűlésen felajánlásokat tettek az asszonyok. Elhatározták, hogy a bölcsőde udvarát parkosítani fogják, műszak után társadalmi munkával.. Tabi Józsefné ismét megyénkbe érkezett a Faluszínház Hosszabb szünet után ismét megyénkbe érkezett az Állami Faluszínház egyik művészegyüttese, hogy a megye hat helységében mutassa be Shakespeare „Ahogy tetszik’’ című háromfelvonásos vígjátékot. A vígjátékot Szabó Lőrinc fordította magyar nyelvre és Farkas Ferenc Kossuth-díjas zeneszerző szerzett hozzá kísérő zenét. A darab bemutató előadását Tatán, a Béke kultúrotthonban május 4-én tartja az együttes. Május 5-én Kisbéren, 6-án Tatabányán, 7-én Szőnyben, 8-án Dorogon, 9-én Oroszlányon, 10-én Komáromban, 11-én pedig Esztergomban kerül bemutatásra az „Ahogy tetszik" című Shakespeare-vígjáték. Tiltsák el az atombomba használatát Oroszlány város bányászai, békeharcos dolgozói csatlakoznak az Országos Béketanács felhívásához és egy emberként tiltakoznak a tömegpusztító atom- és hidrogénfegyverek ellen. Mi nem akarunk újabb háborút. Bányaterületünket nemrégen nyilvánították várossá. Azt akarjuk, még szebb legyen, jobban kiépüljön. Férjeink a bányában és az építkezéseken párosversenyekre hívják egymást, hogy többet termeljenek, hamarább felépüljenek a lakások. Most is minden dolgozó terve túlteljesítésével ünnepli május elsejét. A bányászasszonyok pedig úgy igyekszenek május elsejét szebbé tenni, hogy férjeiket segítik a munkában. Kulcsár Ferencné elmondta, hogy négy gyermeke van és embert a népi demokrácia nevelt a fiából, aki a néphadsereg tisztje lett. Kisebb gyermekeit is békében akarja felnevelni. Tölcsér Péterné KÉPEK A TATAI JÁRÁSI KULTURVERSENYRŐL Zsúfolt autóbuszon utazunk felfelé a tatai vasútállomástól. Az autóbuszban innen is, onnan is élénk beszélgetés vidám hangja hallatszik, ünnepien izgatott hangulat. Gyülekeznek a Járási Kultúrházban a tatai járási versenyen részvevő csoportok.* A kultúrházban már élénk a sürgés-forgás. A folyosón Munka László elvtárssal találkozunk össze, aki motoros ruhájában siet valahova. Persze, hogy siet, megy haza, hogy majd együtt jöjjön vissza délután a műsorban szereplő csoportokkal. Kora reggel pedig azért volt itt, hogy segítsen a kiállítás elrendezésénél, mert az idei járási versenyek nemcsak a művészeti csoportok munkáját tükrözik, de képet adnak sok esetben egyes kultúrházak, kultúrotthonok különböző szakköreinek munkájáról, ismeretterjesztő munkájáról is. Ilyen képet ad a Tatai Járási Kultúrházban megrendezett sokrétű, gazdag kiállítási anyag is. Odaérkezésünkkor még itt is, ott is az utolsó simításokat végezték a kiállítás egyes részein. kultúrház dekorációs műhelyében még egy-két felirat készül, hogy a látogatók minden egyes kiállított képről, rajzról, modellről és más tárgyról pontos tájékozódást kapjanak. A szentgyörgypusztaiak gazdaasszonykörének kiállítási anyaga már készen van, gondos kezek még néhány ízléses, színes virágcsokrot varró tanfolyam helyezték el a munkáját, eredményét tükröző szemléltető rajzok közé. * A Járási Kultúrház fotószakkörének néhány képe alá most kerül oda a felirat. A képek témája változatos, sok kép témájánál fogva, de művészi kivitelezésével is magára vonja figyelmünket. Megkapóan szépek Nányai elvtársnak a nagybéri erdészetben készült felvételei. A természeti szépség eggyé forrt ezeken a munkafolyamatok ábrázolásával. Eleven életet, lelkes munkát tükröz a Járási Kultúrház modellező szakkörének kiállítása is. Remekbe készült kis modellek tanúskodnak a szakkör tagjainak gondos, szeretetteljes munkájáról. Például Visnyovszki Lajosnak miniatűrje, a „Kánya vontató“, vagy Vágner K. kis hőreakciós motortervének modellje. A dunaalmásiak Csokonai kiállítása, a Járási Kultúrház szemléltető agitációs anyaga, ismeretterjesztő előadásainak szemléltető és propagandaanyaga, áttekinthető, jó rendezésben tükrözi a szakkörökben dolgozók alkotó erejét, egyúttal a kultúrotthonok és a kultúrház egész életét is. Külön kell írnunk a tatai képzőművészeti kör felnőtt tagjainak kiállításáról is. A kör több tagja már kiállító festőművész, ha főfoglalkozása nem is az. Derűs színek, alapos gonddal készült tanulmányok a kör eddigi jó munkáját, a tagok tehetségét bizonyítják. Valamennyit nem sorolhatjuk fel. A haza, a föld szeretetét mélyítik el a nézőben Kóthay Ernő dunamenti tájképei, Trolytó Imre derűs ácsi részlete, Stranszki János, Jakus Sándor tájképei. Délfelé már a közönség tölti meg a kiállítási termeket. Egymás után érkeznek a csoportok is és nagy figyelemmel tanulmányozzák a kiállított anyagot. Az arcokról leolvashatjuk a gondolatot: „Hiszen mi is tudnánk ilyet csinálni...“ És ezek az arcokon tükröző gondolatok a jövőbe mutatnak, többet mutatnak minden papírra leírt munkatervnél, értekezleten elhangzó ígéretnél. * A verseny műsora 3 órakor kezdődik. Bár korai az időpont, de már jórészt együtt van a közönség is és a később sorra kerülő csoportok tagjaival együtt a Kezdettől fogva nagy lelkesedéssel kísérik végig az elég hosszú műsort. A műsor gazdag és változatos, megérdemelten arat sok sikert a számok többsége. Megindító hallgatni egy-egy bemutató után a felhangzó vastapsokat, például az oroszlánybányai bányászfúvószenekar forradalmi indulói után és ugyanígy a közönség igényességét mutatóan Horváth Juditnak, a zeneiskola zongoraszakos növendékének előadásában Bach és Rameau után megkapó a szentgyörgypusztai Dózsa tsz énekkarának műsora. Szívből nevetett a közönség a dózsapusztaiak színjátszócsoportjának jó humorú előadásán (Illyés Gyula: „Tüvétevők“ című darabján.) A sok jó számot méltóan dekorált színpadon megoldva a mutatták be. Jól tánccsoportokat kísérő zenekar elhelyezését és az ízléses népi motívumokkal díszített színpad hátterét.• Igazságtalanok volnánk, ha a gondosan és jól előkészített tatai verseny mellett nem említenénk a két napig tartó közel 1500 kultúraktívát megmozgató, magas színvonalú dorogi járási versenyt és az ugyanakkor folyó Komárom járási pedagógusnappal egybekapcsoltan megszervezett Komárom járási versenyt Kisbéren. Ezúttal még csak néhány képet adhattunk az első friss benyomásról, közvetlen élményekről. A járási versenyek teljes értékelésére a következő cikkünkben térünk vissza, Piri Kálmánná. Jókai a forradalomban „Ott áll majd a krónikákban Neved pesti ifjúság, A hon, a halálórában Benned lelte orvosát.“ (Petőfi, 15. március, 1848.) A krónikákban, a halhatatlan 1848-at megörökítő krónikákban ott áll, ott ragyog örökre a pesti ifjúság, s az ifjúság lelkes vezéreinek neve: Petőfié, Jókaié, Vasvárié, Irinyié, Bulyovszkyé, Vajdáé, Pálffy Alberté. A pesti ifjúság nem máról holnapra lett a nép forradalmi vezetőjévé, a márciusi győzelmek szervezőjévé. Már az 1840-es évek közepétől jelentkeztek a forradalmasító eszmék a társadalmi eseményekben benne élő Petőfi verseiben, Vasvári tanulmányaiban, Jókai cikkeiben, Irinyi útijegyzeteiben. Az irodalom vezető szerepét az a tény is megokolta, hogy a bécsi udvar reakciós terrorja idején a forradalmi eszméket csak szépirodalmi köntösben lehetett hangoztatni. A magyar forradalmi irodalom költői, újságírói 1844-től kezdve Petőfi köré csoportosultak a Pilvax kávéházban. A Pilvax adta a forradalom élcsapatát. Petőfit a vezéri szerepre rendkívüli tehetsége, átfogó kultúrája, a francia forradalmi irodalommal való legbensőbb kapcsolata, szenvedélyes meggyőződése és megingathatatlan bátorsága jelölték ki. Petőfi csupa tűz forradalmisága döntő hatással volt Jókaira: „Engem is ragadott magával Petőfi, mint Phaetont a világ gyújtogató szekér. (Phaeton a Napisten fia, atyjától megkapta a tüzes napszekér lovait, de a lovak magukkal ragadták gyengekezű kocsijukat.) így lett a „fiatal Magyarország“ tagja és egyike azoknak az ifjaknak, akik „nem foldozgatni, de tetőtől-talpig új ruhába akarják öltöztetni a hazát“. Az „Életképek“-ben írta Jókai már 1847 derekán: „örtállni az emberiség örök jogai felett; napfényre hozni mindent, ami szép és üdvös és igaz;... biztatni, emelni a fejlődő igaz tehetséget; ostorozni a tévelygést, a ferdeségeket;... fölrántani az alvót tespedéséből, s mi legfőbb: tudni szólani és tenni a jó ügyért, ha úgy kívántatik; tudni hallgatni és tűrni érte, ha erre lesz szükség — ez hivatása az irodalomnak, nekünk pedig kötelességünk.“ Az irodalom hivatásának forradalmi meghatározásáról a Pilvax kávéház szenvedélyes vitáin keresztül a március 15-i forradalom é« nyílegyenes Jókai útja. Ő volt egyik megfogalmazója (Petőfi, Irinyi, Bulyovszkyval) Vasvári, a „12 pont“-nak. Joggal nevezhetjük ezt a kiáltványt „a polgári demokratikus átalakulás átfogó programmjának“. (Révai.) Jókai volt a felejthetetlen március 15-e eseményeinek Petőfi mellett a legtöbbet szereplő irányítója. (Mikszáthnak úgy tűnik fel, mintha Jókai számára nem is léteznék mindaz, ami március 15-e előtt történt, „mintha ő is e napon keletkezett volna.“) E naptól kezdve hagyta el az arisztokratikus „y“-t neve mellől és lesz Ásvay Jókay Móricz helyett Jókai Mór.) A Pilvax kávéházi „főpróbával“ kezdődött a nagy nap. Jókai pár bevezető szóval felolvasta, hogy „mit kíván a magyar nemzet?“ „Valami villanyos melegség állta el akkor minden tagomat. Érzem, hogy végzetes szó az, amihez kezdek, de el voltam rá szánva, ha áldozatul esem is“ — mondta erről később. Utána Petőfi olvasta fel „halottföltámasztó“ költeményét, a „Nemzeti dal“-t. A főpróba után az ifjúság az orvosi egyetem udvarára tódult. Itt ismét Jókai beszélt: „Testvéreim, a pillanat, amelyet élünk, komolyabb teendőkre szólít fel bennünket. Európa minden népe és boldogul. Haladnunk halad és boldogulnunk kell nekünk is. Legyen béke, szabadság és egyetértés! Követeljük jogainkat, melyeket tőlünk eddig elvontak és kívánjuk, hogy legyenek azok közösek mindenkivel.“A hatalmasan megnőtt lelkesedő néptömeg, az egyetemek ifjúsága, a bérkaszárnyák proletárjai, a pesti vásárra érkezett ólombotos, szűrös parasztok, a szatócsok és céhmesterek megkezdik a „12 pont“ gyakorlati megvalósítását. Útjuk a nyomdához vezetett. Esős idő volt. Sokan esernyőket tartottak. „Ej, uraim — kiáltotta Jókai — lehet, hogy egy óra múlva a golyók hullanak ránk eső helyett, akkor elfutunk-e?“ Suhogás támadt a levegőben, mintha ezer madár szállt volna le, minden esernyő eltűnt fejek fölül. De eltűntek még a s kalapok is abban a pillanatban, amidőn Irinyi a nemzet követelésének első példányát ezekkel a szavakkal felmutatta: „íme a szabad sajtó legelső nyomtatványa!“ (A nyomdagépen Petőfi, Irinyi, Jókai is „egy-egy nyomást tettek“. Ahogy Jókai később írta: . .hogy ha a merénylet szerencsétlenül üt ki, minket érjen a csapás, ne az ártatlan nyomdai személyzetet“.) Délben Rottenbiller polgármesterhez hivatták Jókait. Budavár tüzérségi főparancsnoka handa-bandázott ott. Hallott arról, hogy Jókaiék a néptömeget a Várba akarják vinni Táncsics kiszabadítására. Ő becsukatja előttük a Várkaput hetvenkedett. Rottenbiller figyelmeztette, hogy ez nagy baj lenne a kapura nézve, mert azt akkor bizonyosan betörnék. „Akkor én össze fogom önöket kartácsoltatni.“ Jókai így válaszolt a hörcsög főparancsnoknak: „Azt megteheti ön, hanem ha mink kiejtjük a kezünkből a háromszínű zászlót, akkor majd jön utánunk más, aki a vörös zászlót emeli fel. ‘ A harcias emberke erre megretirált. ..Ez volt Budavár vérnélküli bevételének genezise“ (származástörténete) — írta Jókai. Március 15-én délután Petőfi a Nemzeti Múzeum lépcsőjéről újra elszavalja a „Talpra magyar“-t, majd a tömeg a városháza elé hömpölyög, döttséget választ: írja alá kül„12 pont“-ot a városi tanács is. (A küldöttségben természetesen benn volt Jókai is.) Utána föl Budára Táncsicsért! A kiszabadított írót diadalmenetben hozzák Pestre. A csodálatos nap a Nemzeti Színház ingyenes Bánk bán előadásával fejeződött volna be. De az örömtől ittas népnek nem volt türelme nyugodtan végighallgatni az előadást. Bizony abba kellett hagyni. Egressy Gábor akkor elszavalta Petőfi lángszavú versét. Erre egy kissé megcsendesedtek, de utána újra felzúgott az ezerfejű óriás: „Lássuk Táncsicson“ S hiába csitította a tömeget Petőfi, Irinyi, Vasvári: „Táncsics fáradt, családjánál van, ne háborgassuk!“ „Előbb lehet csendet kérni a Niagara zuhatagtól“ — írja Jókai. S akkor neki támad a mentő ötlete. . .térdéig sárosan, mint más, vállamon a karbonári (olasz forradalmár) köpönyeggel behorpadt cilinder-kalapom mellett egy óriási veres tollal, oldalamon egy jurátuskarddal felrontok a színpadra. Ott találkoztam legelőször is Laborfalvy Rózával, (később feleségével) ki saját nemzetiszínű kokárdáját vette le, azt keblemre tűzte; ezzel léptem a publikum elé. Hanem az aztán hatás volt! Mit beszéltem, azt nem tudom; hanem hogy meghallgattak, az áll; s hogy aztán szép csendesen, s lelkesülten hazaoszlott a publikum, az is igaz!“ Fejezzük be a felejthetetlenül szép március 15-ének felidézését Jókai szavaival: „Emlékezetes nagy napok! Fél lábunk az alkotmányban, fél lábunk az ostromállapotban. Ma még urak, hívek, szónokok, a közélet életműszerei, holnap rabok, száműzöttek, csöndes emberek, eldobott rakonczák.“ (Rakoncza szekéralkatrész, a lőcs megtámasztására.) Jókai ott haladt a márciusi ifjúság vezérkarában, készen arra, hogy ha kell, vérét is adja a hazáért, azzal a tudattal, hogy „Kiomló vérünk nem hull háládatlan földbe, arany boldogságot fog az teremni egykor hazánknak, az emberiségnek“. Bárdos László