Komárom Megyei Dolgozók Lapja, 1958. november (13. évfolyam, 88-96. szám)
1958-11-19 / 93. szám
6 Művelődési otthonaink életéből Az Almásfüzitői Timföldgyár színjátszó csoportját jól ismerik az üzem dolgozói, a kolónia lakói. Tudásukat többször bemutatták a környező falvakban is. A csoport a Doktor úr című darab után, most A kard éle című szovjet, egyfelvonásos színművet tanulta meg. A darabot november 7-én, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 41. évfordulója alkalmából mutatták be. • Jelenet a darabból (Fotó: Dr. Kóbori Béla) Komárom megyei DOLGOZÓK LAPM Új könyvek megyénk könyvesboltjaiban Aszlányi: Hét pofon. Horváth: A II. magyar hadsereg megsemmisülése a Donnál. Obraczov: Ezt láttam Londonban. Pulszky: Életem és korom, I—II. Tamási Áron: Világ és holdvilág. Bátori: Zöldség- és gyümölcseladók zsebkönyve. Berényi: Választék és készlet. Genthon: Rippl- Rónai József. Hemingway: Búcsú a fegyverektől. Karkós István: Félszívű apostolik. Makkai: Kis rádiókészülékek építése. Prohászka: Szőlő és bor. Csemegi: A gótika művészete. Echard: Magyar—francia szótár. Hirschler: A nők védelmében* Merre tart Afrika. Keszthelyi: Én mondom tovább. Nagibin: Fény az ablakban. Seghers: A sankt barbárai halászik. Sinclair: A szerelem tövises útja. Varga Jenő: Az imperializmus gazdaságának és politikájának fő kérdései. KÖNYVEKRŐL: Hatvany-Gink: Beszélő házak Hatvany Lajos, a régebbi és modern magyar irodalomtörténet nagytudású búvára, ebben a rendkívül szép, albumalakú könyvben összegyűjtötte azokat a visszaemlékezéseket, amelyek nagy íróink budapesti lakóhelyeire vonatkoznak. Sajnos, sok régi írónk budai vagy pesti lakásáról rendkívül kevés (vagy némelykor semmi) adat maradt fenn. (Pl. Verseghy Ferenc, Vasvári Pál stb.). Ezért volt hézagpótló munka, hogy Hatvany felkérte XX. századi, már elhunyt irodalmi nagyjaink barátait, hozzátartozóit: jegyezzék fel, milyen körülmények között laktak, éltek, dolgoztak a Nyugat, a Kelet Népe, a Szép Szó szerkesztői, munkatársai. A könyv nemcsak a mának készült, hanem a száz évvel később élő nemzedéknek is. Néhány emberöltő múlva nyilván nem lesznek meg azok az utcák, amelyeknek köveit Móricz vagy Radnóti taposta, és talán már nem lesznek meg a azok a házak, amelyekben Tóth Árpád és Szabó Dezső lakott. De utódaink ebből a könyvből némi képet tudnak majd alkotni maguknak a XX. század első felének pezsgő magyar szellemi életéről, íróink életkörülményeiről és emberi küzdelmeiről. A cikkek nagy részét maga Hatvany írta. (Petőfi, Arany, Táncsics, Kossuth, Jókai, Gyulai Pál, Kaffka Margit stb.) Még csöppnyi terjedelmű tanulmányocskái is a Nyugat első, nagy nemzedékének kiváló tagját mutatják be. Egyegy jól kiválasztott epizód Petőfi életéből éles fényt vet a költő nagy egyéniségére. Egy vidéki rokon jön fel Petőfiékhez Pestre. Sándor még alszik, Júlia fogadja a vendéget, aki túrót, szalonnát stb. hoz ajándékba faluról. Júlia gyorsan eldugja az éléskamrába a csomagot, mondván, hogy Sándor soha senkitől sem fogad el ajándékot. — A jószívű Jókai (hatalmas jövedelme ellenére) örökös anyagi bajokkal küzdött, mert fűnélefának váltókat írt alá. — Hatvany mint fiatalember ,Gyulai Pál titkára volt, nagyon élvezetes a kiegyezés utáni idők nagy kritikusáról szóló írása is. A könyv megemlékezik XIX. század irodalmi szaionnjairól, ahol a reformkori irodalmárok (Kisfaludy K., Kölcsey, Bajza stb.) irodalmunk megújításáról szőtték álmaikat. A XX. század irodalomtörténeti nevezetességű kávéházai (főleg a New York) és kiskocsmái, Ady, Krúdy, Karinthy, állandó találkozóhelyei szintén nem maradtak ki a könyvből. Gink Károly fényképfelvételei nem egyszerű illusztrációk, hanem önmagukban is megálló műalkotások. Gink méltó utódja klasszikus fotográfusainknak, Székely Aladárnak, Rónai Dénesnek. Maga az egész könyv pedig egyre fejlődő könyvkiadásunknak mind tartalmilag, mind nyomdatechnikailag példaszerű produktuma. Dévényi Iván SOSE HALOK MEG! Az Állami Déryné Színház előadása Kisbéren Megyénk színházkedvelő közönsége, mely nemrég még visszafojtott lélegzettel követte nyomon a színpadon viharzó drámát, a napokban jókat kacagva adta át magát a vidámságnak. Az Állami Déryné Színház Dobozy Imre Szélvihara után, most a Sose halok meg! című háromfelvonásos vígjátékkal látogatott el megyénkbe. Közönségünk telt házzal, tapssal fogadta a darabot. Nem alaptalanul. Határozottan jól esett ez a kis szórakozás, kikapcsolódás. Ez már egymagában is érdeme a darabnak. Ha pedig hozzátesszük, hogy a színműnek figyelemreméltó mondanivalója is volt, akkor érthető, hogy miért osztozunk abban a tetszésnyilvánításban, mely estéről estére e szatirikus, operettelemekkel vegyített vígjáték mellé szegődött. Osztozkodásunk a tapsban, a sűrűn felcsattanó nevetésben azonban korántsem egyértelmű. Inkább a rendezésnek (Kalmár Tibor) és a színészek játékának szól, és kevésbé a forgatókönyv készítőinek (Benedek Árpád, Kállai István). A jól induló darab színvonala az első, de különösen a második felvonás után jól észrevehetően esik. A Vígjáték legfőbb hibája talán az, hogy nincs jól megírva. Pontosabban, hogy három felvonásra nincs jól megírva. A szerkezet, amely a körülbelül egyfelvonásnyi rádiójátékban még egységes volt és jól szolgálta a mondanivalót, szétesett, szétfolyt. A „bővítések” jó részét ki lehetne húzni anélkül, hogy azt bárki is észrevenné. E megnyújtás inkább kárára, mint hasznára vált a mondanivalónak. A betétek némelyikén erősen érezni lehetett az erőltetettséget, az öncélúságot. Például a főorvosasszony elég unalmas, túl hosszú jelenete. Az ötletes befejezés azonban ismét keretbe foglalta a cselekményt, hangsúlyozva a darab mondanivalóját. Meglepő, hogy éppen e pozitív tartalmat kifogásolták Tatán, mondván, hogy a darab destruktív, az ellenforradalom szellemét idézi, mert bírálja a vezetőket. Véleményünk szerint ez helytelen értékelés. A vígjáték nem általában bírál. A darab szovjet íróinak (Dihovicsnij és Szlobodszkoj) szándéka nyilvánvaló: a szatíra eszközeivel leleplezni, kigúnyolni az olyan néptől elszakadt, bürokratává lett igazgatókat, mint Kakas Dezső. Ki tagadhatná, hogy nálunk is vannak még Kakas Dezsők, talpnyaló, bólogató Fikuszok, az igazgatói kegyért esedező titkárnők stb? Nem tarthatjuk helyesnek a jogos, dicséretre méltó kritika kiforgatását. Márpedig a tatai esetben mi másról lenne szó? Az általunk említett fogyatékosság dacára, helyesen tette a Déryné Színház, amikor műsorra tűzte a vígjátékot. Nemcsak szórakoztunk, de tanultunk is belőle. A szereplők közül elsőnek Gerbár Tiborról kell szólnunk elismeréssel, aki ezúttal Kakas Dezső szerepében remekelt. Sok színnel, humorral megrajzolt figurája élő karikatúrája volt a bürokráciának. Játéka megérdemelten váltotta ki oly sokszor a nyíltszíni tapsot. Fikuszt Hídvégi Elek személyesítette meg művészi rátermettséggel. Sándor Böske Bogár Annát alakította a darabban. Tehetségének most is számtalan tanújelét adta. Vajay Erzsi jól keltette életre Olga alakját. Fáy Györgyi, Vajda Dezső, Csurka László, Somfai Margit, Kenderesi Tibor, Tordai Gábor és Pintér Rózsi szintén hozzájárultak a darab sikeréhez. (b) Vajay Erzsi és Gerbár Tibor a darab egyik jelenetében IGÉNYESEBBEN... Néhány észrevétel községeink kulturális programjáról Ilyenkor, amikor már télbe fordul az idő, már nem sok tennivaló akad a földeken. A termelőszövetkezetekben megtartják a zárszámadást; pénzt, gabonát, tengerit stb-t osztanak, kinek mi jár munkaegysége szerint. Az egyénileg dolgozó paraszt is felméri munkája eredményeit, aztán tervet kovácsol a jövőre. Persze egyedül. A termelőszövetkezethetlek pedig közösen. Mert lassacskán már ilyesmire is futja az időből. A nehéz munkában eltelt hónapok után olyan napok következnek, amikor már több jut pihenésre, művelődésre, szórakozásra. A téli esték közeledése fontos feladatokat ró a pártszervezetekre, tanácsokra és a művelődési otthonok igazgatóira. Szemben a múlttal, ma már nem váltogathatják egymást eseménytelenül ezek az esték. Falun is növekszik azoknak a tábora, akik a kocsma helyett a mozit, a színházat, a művelődési otthont keresik fel, akik szellemben is gyarapodni kívánnak. Elsősorban a párt és tanács helyi szervezeteinek kötelessége gondoskodni arról, hogy művelődési otthonaink érdekes, változatos programmal készüljenek a télre. Nem véletlenül hozzuk ezt szóba. A falvakat járva, a munkaterveket tanulmányozva, ugyanis azt tapasztaljuk, hogy a kulturális programok egy része elmarad a követelményektől. Nem hisszük például, hogy Süttő lakosságának kulturális szükséglete csupán a műsoros estekig, s egy-egy ismeretterjesztő előadásig terjed. Ezért nem helyes a Rákóczi Ferenc Művelődési Otthon munkaterve. Ez a terv 1958 októberétől 1959 áprilisáig szabja meg feladatokat és a következőket a tartalmazza: Október: műsoros est, november: műsoros est, vagy búcsúbál, december: teadélután, majd szilveszteri bál, január: a nőtanács színdarabja, február: a KISZ színdarabja, március: tarka délután. Továbbá minden hónapban egy ismeretterjesztő előadás. Igaz, a művelődési otthon igazgatója megjegyzi, hogy a terv még változhat, mégis szembetűnő a program szürke egyhangúsága, hiszen azt a művelődési otthon vezetője, a kulturális élet helyi irányrítója készítette. Ami tegnap elég volt, ma kevés Hasonlókat tapasztaltunk a napokban is, amikor meglátogattunk néhány községet. Persze nem arról van szó, hogy ezeken a helyeken semmit sem tettek és tesznek a falu kultúrájáért. Nagyigmándon hetente négyszer van filmvetítés, többször tartanak rendezvényt a körülbelül 320 személyes művelődési otthonban. A tánccsoport az idén a harmadik helyen végzett a megyei kulturális seregszemlén. Most egészítik ki a színjátszócsoportot. Egy könyvtárral is dicsekedhet a község. A KISZ helyi szervezete rövidesen vásárol egy televíziós készüléket. Nos, erről mondtuk az imént, hogy ma már kevés. A téli időszakra szóló elgondolások se sok jóval kecsegtetnek. Egyegy színdarabbal, a tánccsoporttal és talán néhány ismeretterjesztő előadással Nagyigmándon is bezárul a kör. Bakonyszombathelyen Dudás Ignác pedagógus, a művelődési otthon igazgatója adott tájékoztatást a falu kulturális életéről. Meggyőződtünk róla, hogy az utóbbi hónapok itt sem múltak el eredménytelenül. Ezt bizonyítja a 40 tagú úttörő-zenekar, a két leány tánccsoport, a színjátszók stb. A tervvel, az ötletekkel, a kezdeményezéssel azonban ebben a községben is baj van. A művelődési otthon igazgatójának elképzelése legalábbis mutatja. Nem részletezzük ezt a hallottakat. Műsoros est, táncmulatság, majd az ismeretterjesztő előadással véget ér a sor. Ácsteszéren az Állami Déryné Színház, valamint a könyvtár segíti a kultúra terjedését. A 400—450 személyt befogadó művelődési otthon megtelik közönséggel, amikor a színház ellátogat a községbe. Ezenkívül már csak a filmszínház tarkítja a község kulturális életét. Se művészeti csoportok, se szakkörök, se egyéb, a lakosság művelődését szolgáló rendezvények nincsenek. Csináljanak belőle ügyet E példák után már határozottabban állíthatjuk, hogy néhány községünk kulturális programja sok hagy maga után, kívánnivalót hogy ezek nem elégítik ki a növekvő kulturális szükségletet. Nem véletlen, hogy az ilyen községekben aztán még számottevőbb azoknak a fiataloknak a száma, akik el akarják hagyni falujukat. Szükséges tehát, hogy kiegészítsék, színesebbé tegyék ezeket a munkaterveket. Ehhez azonban az is szükséges, hogy a helyi pártszervezetek és tanácsok ügyet csináljanak belőle, hogy a falu kulturális életét ne hatodrangú feladatnak tekintsék, hogy ne hagyják magára a művelődési otthon igazgatóját. Több szem többet lát. Ha a falu legjobbjai összefognak, és együtt szőnek tervet községük kulturális életéről, akkor igényesebbek lesznek a kulturális programok, jobban szolgálják a kulturális forradalom győzelmét. — góra — Szigorúan bizalmas... hirdették a falragaszok november 4-e előtt egy héttel, hogy a komáromi József Attila kultúrházban ezzel a címmel ad műsort az Állami Bábszínház, felnőttek részére. Ez volt az első kísérlet Komáromban, hogy felnőtteknek bábműsort mutatnak be. Nehéz is volt a közönségszervezők munkája, mert a közönség nagy része legyintett, azzal a megjegyzéssel, hogy csak bábszínház. De az a 200 főnyi színházlátogató, aki két és fél órán keresztül kacagott és a tapsoktól fájó tenyérrel távozott a kultúrházból, meggyőződött róla, hogy nemcsak gyermekeknek nyújt élményt, harlem felnőtteket is szórakoztat a bábozás, ha azt művészi fokra emelik. A műsorban Bilicsi Tivadar színművész is fellépett. Művészetében ismét nem csalódott a közönség. Kellemesen, kedvesen és a „vidéki” közönséget nem lenézően előadott énekszámaival és kupléival csalt ki vastapsokat a közönségtől. Nem volt telt ház, de a megjelentek egyre feltörő tapsaiból és megnyilvánulásaiból következtetve úgy érezzük, hogy a bábművészet ezzel az előadással belopta magát a város felnőtt közönségének szívébe. Sza— Vi— 1938. NOVEMBER 11V* ÚJ FILMEK NŐVÉREK (Szovjet film) Alekszej Tolsztoj „Golgotha” című regénytrilógiáját az egész világon ismerik. A magyar nézők is nagy érdeklődéssel várják a regény első részének, a „Nővérekének megjelenését a filmvásznon. Tolsztoj a „Nővérekében a forradalom előtti orosz élet széles panorámáját rajzolta meg. Ez az első része csak előjáték, egy nagy szimfonikus mű nyitánya. De amint ez lenni szokott, a nyitányban már cseng, ha kissé tartózkodóan is, ha kissé lelassított ritmusban is, az egész mű vezér motívuma, CSEMPÉSZEK (Magyar film) Újszerű, eredeti témát dolgozott fel Szabó Pál, a „Csempészek” írója. Még jól emlékszünk a Talpalatnyi föld című regényéből készült, 1948-ban bemutatott filmjére, amely a falusi szegények megrázó krónikája. Most az író új filmjében képet rajzol a harmincas évek Angliáiról és Mihályairól, elszánt élniakarásukról, boldogságvágyukról,