Dolgozók Lapja, 1972. április (27. évfolyam, 78-101. szám)

1972-04-08 / 82. szám

1972. április 8. SZOMBAT AZ MSZMP KOMÁROM MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA xxv évi 82 sz * ara: 80 fillér «99 Ülést tartott a Minisztertanács A Kormány Tájékoztatási Hivatala közli: a Miniszterta­nács pénteken ülést tartott. Fock Jenő, a Miniszterta­nács elnöke tájékoztatta a kormányt az általa vezetett kormányküldöttség március 27-én és 21­.-án Moszkvában, folytatott tárgyalásairól. A testvéri barátság légkö­rében tartott megbeszéléseken a két ország kormányfői tá­jékoztatták egymást a Szov­jetunióban és Magyarorszá­gon folyó gazdasági építő­munka eredményeiről. Meg­tárgyalták a kétoldalú együtt­működés továbbfejlesztésének és elmélyítésének k­érdéseit. Áttekintették a most folya­matban lévő ötéves terv ke­retében megkötött egyezmé­nyek végrehajtását. Eszme­cserét folytattak néhány táv­lati kérdésről, azokkal a fel­adatokkal összefüggésben, me­lyek a magyar—szovjet gaz­dasági együttműködés foko­zásának közös óhajából és KGST-tagországok együttmű­­­ködése további elmélyítésé­nek, a szocialista gazdasági integráció fejlesztésének, komplex programjából adód­nak. A tárgyalásokat vala­mennyi megvitatott kérdésben a nézetek azonossága jelle­mezte. Munkaverseny és kitüntetés A Szakszervezetek Országos Tanácsának elnöksége és a munkaügyi miniszter közös előterjesztése alapján a kor­mány határozatot hozott a munkaverseny egyes kérdé­seiről. A munkaverseny-moz­­galom a szocializmus maga­sabb fokon történő építésének nagy erőforrása és széles tár­sadalmi támasza. Az egyének és a kollektívák munkaver­­seny-mozgalma a munkatelje­sítés minőségileg magasabb gazdasági szervek és vezetők formája. Irányítása az állami, valamint a társadalmi szer­vek közös feladata. Szervezé­se és ösztönzése a gazdasági irányító munka elválasztha­tatlan része, a vezetők mun­kaköri kötelessége. A munkaverseny alapvető formája a szocialista brigád­mozgalom. A szocialista bri­gádok mozgósító és példamu­tató szerepet töltenek be a munkában, a tanulásban és a közösségi életben. A kormányhatározat intéz­kedik a munkaversenyben el­nyerhető kitüntetésekről és jutalmakról. A legeredménye­sebben működő és szövetkezeteket vállalatokat évenként, május 1. alkalmával „Kiváló vállalat”, illetve „Kiváló szö­vetkezet” címmel és a vele járó pénzjutalommal lehet el­ismerni. A középtávú terv­időszakban kiemelkedő ered­ményt elért vállalatok öt évenként, augusztus 20. al­kalmával és a SZOT a „Minisztertanács Elnöksége Vörös Zászlaját”, a szövetkezetek pedig a „Minisztertanács Vö­rös Zászlaját” és a vele járó pénzjutalmat nyerhetik el. A szocialista brigádok, mun­kacsoportok részére legmaga­sabb kitüntetésként a Munka Vörös Zászló Érdemrendet, illetve állami díjat lehet ado­mányozni. Emellett továbbra is érvényben marad a szo­cialista brigádok elismerésére és kitüntetésére vonatkozó korábbi rende­lkezés.­­ A dolgozók legkiválóbb­­ egyéni munkaverseny-eredm­nyeit a „Szocialista munka hőse” és egyéb kormányki­tüntetésekkel, miniszteri és vállalati „Kiváló dolgozó” ki­tüntetéssel lehet elismerni. A vállalati „Kiváló dolgozó” ki­tüntetésben részesített dolgo­zóknak legalább félhavi ke­resetnek megfelelő pénzjuta­lom jár. A munkaverseny irányításáról A kormányhatározat meg­szabja az állami, gazdasági szervek, a vállalati igazgatók és a szövetkezeti vezető tes­tületek feladatait a szocialis­ta munkaverseny irányításá­ban és szervezésében. Előírja, hogy ez irányú munkájukat az illetékes szakszervezetek vezető testületeivel együtt­működve végezzék. A „Kiváló vállalat” és „Kiváló szövetkezet” kitünte­­­tések adományozása az új szabályozás szerint első ízben 1973. május 1-én, a „Minisz­tertanács —­­­ZOT Elnöksége Vörös Zászlaja” és a „Minisz­tertanács Vörös Zászlaja” ki­tüntetés adományozása pedig első alkalommal 1976. au­gusztus 20-án történik. A kormány felhívta a miniszte­reket, az országos hatáskörű szervek vezetőit, valamint felkérte a SZÖVOSZ-t és az OKISZ-t a szükséges intézke­dések megtételére. Egyidejű­leg felkérte a SZOT elnöksé­gét és a KISZ Központi Bi­zottságát, hogy a kormány­­határozatban foglalt felada­tok végrehajtásában működ­jenek közre. Módosítás a közületi személykocsi használatról A kormány módosította közületi szervek személygép­­­kocsi-használatának szabályo­zására vonatkozó jogszabályt. Az állami korábbi szer­vek, intézmények, vállalatok, szövetkezetek személygépko­csi-állományának növelésénél nem érvényesültek eléggé a célszerűség és a takarékos kihasználás elvei. A kormányrendelet értel­mében ez év közepétől folya­matosan mintegy felére kell csökkenteni a kizárólag sze­mélyszállítást szolgáló gépko­csik számát. A csökkentéssel egyidőben jelentősen szűkítik a személygépkocsi használatá­ra jogosító munkakörök szá­mát. A csökkentés azonban nem érinti a termelést és szolgáltatást közvetlenül szol­­­gáló szerviz, oktató, taxi, az egészségügyi ellátást biztosító és hasonló feladatokat végző személygépkocsikat. Mivel az országban a személygépkocsik száma lényegesen megnőtt, ezért indokolt, hogy a gázautókat az állami és ma­gazdasági feladatok ellátásá­a­ban az eddiginél jobban hasz­nosítsák. A magángépkocsik használatának bővítése érde­kében emelkedik a térítési díj. A felszabaduló gépkocsi­kat a taxiforgalomban és a lakosság egyéb szolgáltatásai terén kell felhasználni. A járványügyi felügyeletről A kormány megtárgyalta az egészségügyi miniszternek az állam közegészségügyi és jár­ványügyi felügyeletről szóló előterjesztését. A Miniszterta­nács a jelentést jóváhagyólag tudomásul vette, és a tanács­­törvénnyel összhangban kor­mányrendelettel szabályozta a közegészségügyi-járványügyi felügyeletet. A volt járási, va­lamint a megyei városi és kerületi tanácsok által fenn­tartott közegészségügyi-jár­ványügyi szervezet a jövőben a megyei tanács által fenn­tartott közegészségügyi-jár­ványügyi állomás kirendelt­ségeként működik. A kormány a járványügyekkel kapcsola­tos feladatokat a megyei ta­nács elnökének hatáskörébe utalta. 2. oldal Új gépekkel, jobb szervezéssel Mai számunkban: A SZÓI ütése 3. oldal Szolgáltat­ásg­ondok 1975-ig 5. oldal Gyáravatás Nyergesújfalun Jelentős esemény zajlott le pénteken, a Magyar Viscosa­­gyár fejlesztésének történeté­ben. Gór Nagy Sándor nehéz­ipari miniszterhelyettes, át­adta rendeltetésének a har­madik ötéves terv nagy be­ruházását, az évi háromezer tonna kapacitású végtelen selyemszálat danamid gyártó üzemet. A gyár fejlesztésének első lépéseként még 1958-ban lépett a termelésbe az évi háromszáz tonna kapacitású danamid rost-üzem, amelyet 1965-re évi 2300 tonna kapa­citásúra növeltek. Ezután ke­rült sor a danamid selyem­üzem létesítésére, amelyet két ütemben valósítottak meg. A teljes kapacitással dol­gozó danamid selyemüzem­i, már évente hárommillió dol­lár értékű szintetikus szál behozatalát teszi szükségte­lenné külföldről. A gyáravató ünnepségen részt vett Havasi Ferenc, az MSZMP Központi Bizottságá­nak tagja, a megyei pártbi­zottság első titkára, dr. Né­­methy János, az MSZMP KB gazdaságpolitikai osztályának munkatársa, Kreszner László, a megyei tanács elnöke, dr. Bakos Zsigmond, könnyű­ipari és Madarasi Attila pénz­ügyminiszter-helyettes, Mol­nár Károly, a Vegyipari Dol­gozók Szakszervezetének a titkára, Baksa Sándor, az SZMT titkára, a dorogi járás politikai és társadalmi életé­nek vezetői, a társvállalatok, a tervező és kivitelező válla­latok képviselői. A megye vegyipari vállala­tainak fejlesztése sorában a harmadik a Magyar Viscosa­­gyár, ahol ez év tavaszán ün­nepélyes gyáravatásra került sor. Gór Nagy Sándor elisme­réssel állapította meg, hogy a szintetikus végtelen szálat gyártó üzem létesítésének szerteágazó munkáját a visz­kózagyár beruházási szakem­berei eredményesen oldották meg. A beruházás mintegy 775 millió forint költséget igé­nyelt. A termelésbe lépő új üzem megváltoztatta a gyár termékösszetételét, s mintegy kétszeresére növelte a terme­lési értéket, de az állóeszkö­zök értékét is. „Elégedettek lehetünk a korszerű üzem munkájával — mondotta — amelynek energia-fajlagosai megfelelőek, s minőségileg is kitűnő terméket gyárt.” A szintetikus szálak a világ textiliparában mind nagyobb szerepet kapnak. A magyar textilipar szintetikus használása 1970-ben 18 szálfél­ezer tonna volt, amely 1975-ig, előreláthatóan 35 ezer tonná­ra növekszik. A számítások szerint azonban az 1980—85- ös években, már évi 80 ezer tonna szintetikus szálat igé­nyel a textilipar. A vegyiszál­­ipar feladata az, hogy lépést tartson a növekvő szükséglet kielégítésével. Jelenleg azon­ban az igényeknek csak mint­egy húsz százalékát biztosítja. A viszkózagyárban ezért to­vábbi kapacitást növelő be­­ruházások folynak, új üzem épül. A hazai vegyiszálipar termelése a negyedik és az ötödik ötéves tervben mintegy kétszeresére növekszik. Ezzel a fejlesztéssel és a baráti országokkal kötött szólegyez­­ménnyel biztosítjuk textilipa­runk nyersanyag-ellátását. A magyar—lengyel szálgyártási szakosítási megállapodás alapján, évenkint növekvő mennyiségben kapunk lengyel poliészter vágott szálat, polia­­mid selyem, és poliakrilnitril szálakat. Ez a kooperáció várhatóan tovább növekszik, ennek ré­vén a hazánkban felhaszná­landó poliészter vágottszál mennyiségének legalább a kétharmadát szocialista im­portból tudjuk fedezni. A kooperáció másik formája a szálgyártás nyersanyagának a biztosítása. A vegyiszálak fel­­használásának erőteljes fo­kozása nélkül ugyanis a tex­tiltermékek minősége és mennyisége nem tudja kielé­gíteni a mai követelményeket. A miniszter végezetül kö­szönetet mondott a danamid selyemüzem létesítésében köz­reműködő vállalatoknak és tervező szakembereknek gyü­mölcsöző együttműködésükért, a jó minőségű munkáért. Majd kormány­kitün­tetéseket adott át, a nehézipar kiváló dol­gozója kitüntetést a beruhá­zás és a kivitelezés során ki­emelkedő munkát végzett dolgozóknak. A gyáravatón résztvevő szakemberek és vendégek üzemlá­togatáson Zsengellér István, a viszkózagyár igazgatójának vezetésével A jövő szakmunkásai Egy évtizede már, hogy a SZIM esztergomi Marógép­gyárában megkezdték a szak­munkástanulók csoportos kép­zését. Eleinte — a géppark teljesítőképessége miatt — több fennakadás volt a tanulók foglalkoztatásánál. Néhány éve azonban gyökeresen megválto­zott a helyzet. Új épületben kaptak helyet az ipari tanulók, és a gyári termelésből kiselej­tezett gépek közül is sokat fel­használtak oktatási Természetesen a gyár célokra. TMK- brigádjai, valamint a KISZ- fiatalok felújították a gépeket, és így kerültek a tanműhely­be. Az emelt szintű szakmunkás­képzés lehetőségeivel itt is él­nek, és a gépi forgácsolók és a gépszerelők is részt vesznek eb­ben a képzési formában. tanműhely ad otthont az I. Ist­­­ván Gimnázium és Szakközép­­iskola tanulóinak, és itt zaj­lik le kötelező szakmai gya­korlatuk. A szakmunkás-után­pótlást elsősorban természete­sen az ipari tanulók képzésé­vel biztosítja az üzem, bár az elmúlt években 6—8 szakkö­zépiskolás is a marógépgyár­ban talált munkát. A kis létszámú, de nagy szakmai tapasztalatokkal, tu­dással rendelkező oktató gárda tevékenysége nagyban hozzá­járul ahhoz, hogy az itt tanu­lók — szakmunkássá válva — megállják helyüket a gyárban, a korszerű gépek mellett. A gépi forgácsolók a felújított esztergagépeken alkatrésze­ket készítenek Befejeződött a géplakatosok órája. Mihalik János szakoktató értékeli a tanulók teljesítményét Vita a villamosenergia alkalmazásáról Pénteken a Technika Házá­ban a villamosenergia­ fel­­használásában érdekelt vezető szakemberek megvitatták az országos műszaki fejlesztési bizottság nagyszabású tanul­mányát, amely a népgazda­ságban döntő jelentőségű energia felhasználásának je­lenlegi helyzetét elemzi és távlatait vázolja. Az ötéves felmérő és prog­nosztizáló munka szintézise­ként megállapították többek között, hogy jelenlegi fogyasz­tásunk színvonala, összeha­sonlítva a világ országaival, közepesnek mondható, s össz­hangban van népgazdaságunk többi mutatójával. A felmé­rés során 19 szektorra osz­tották a népgazdaságot, és ezek válását villamosenergia-felhasz­­külön-külön és egy­máshoz viszonyítva is vizs­gálták. Így megállapították többek között, hogy az ipar­ágak közül napjainkban a legtöbb villamosenergiát a vegyipar fogyasztja és az 1975 és 1980 évi igényeket fi­gyelembe véve részaránya felhasználásban — éppen úgy, a mint népgazdasági súlya —­ egyre növekedni fog. Az ipari felhasználás 26,7 1980-ban a vegyipar százalékát köti le. Növekszik a gépipar és a könnyűipar felhasználási ará­­­nya, ugyanakkor az alumí­niumiparban — töretlen fej­lesztése ellenére — a villa­mosenergia fogyasztás nem emelkedik, hanem egyre csökken. Megvizsgálták azt is, hogy a villamosenergia felhaszná­lás hogyan oszlik meg hazánk különböző vidékei között. Az aránytalanság szembetűnő: az északi és a dunántúli iparvi­dékek az alföldi fogyasztás­nak többszörösét igénylik. i i

Next