Dolgozók Lapja, 1982. november (37. évfolyam, 257-281. szám)

1982-11-17 / 270. szám

fi kultúra ára is Első pillanatban bosszús voltam, amikor meglát­­■ [UNK] [UNK] [UNK] tam a könyvesboltokban Aldous Huxley: Szép, új világ című, klasszikusnak számító alkotásának az árát. Soknak véltem a 48 forintot a nem túl szép ki­vitelű, ráadásul 185 000 (!) példányban kiadott könyv­ért. A kultúra ára is, a végtelenségig nem lehetnek veszteségesek filmszínházaink, színházaink és könyv­kiadásunk sem. így aztán a mozikban egyre több kommersz, csak kasszasikert biztosító efilm­­ a tudo­­­mányos-fantasztikus alkotásoknál maradva: A csilla­gok háborúja, a Birodalom visszavág. A nyolcadik utas: a halál). A nap mint nap megjelenő könyvek között is gyakori a csekély irodalmi értékű mű. A csillagok háborúja és folytatása könyv formájában is nagy sikert és (gondo­om) sok bevételt hozott. Ugyanígy, borsos áron és nagy példányszámban hoz­zák rendszeresen a bevételt az ,,Albatrosz" sorozat krimijei. Sőt, ezek még rendszeresen gazdát is cserél­nek. Az antikváriumokban 3—4-szer kifizetik értük a 40—50 forintot. Sokkal örvendetesebb, hogy szépirodalmi rangú al­kotásért, mint az említett Huxley-kötet is, az átlagos­nál jóval többet mernek kérni. Igaz­ lesz, hogy a szép­­irodalom eltartja önmagát? A „Szép, új világ" bevé­teléből mindenesetre jó néhány pályakezdő költő 2—3 ezres példányszámú első kötete­­ datálható. Vagy éppen könnyebbé válik az életműsorozatok, klasszikusok ki­adása. Ha erre fordítják a kockázatos (és remélem sikeres) 185 ezres példányszámú Huxley: Szép, új világjából származó bevételt. Bízom benne ... — emká­ ris nagyfiúk Nyilván szakmai ártalom, hogy én magam akkor­­­­ kaptam fel a fejem, amikor azt olvastam Kocsis L. Mihály új könyvében: „Tizenkét éves alig múltam akkoriban, sok minden megértése még előttem volt, s bár a férfiak és nők sajátos viszonyáról már akkoriban is volt némi elképzelésem, ismereteim bő­vüléséért ma is elsősorban azokat az edzőtábori idő­ket áldom". Nocsak! Már megint szex? Ez az. Már nagyon ré­gen kíváncsi vagyok arra, hogy mi történik, amikor egészséges fiatal férfiakat és nőket hosszú hetekre egymás mellé zárnak edzőtáborozások alkalmával. És mo­st végre megtudom. Izgatottan olvastam tovább, de csalódnom kellett. Kocsis L. Mihály, aki röpke né­hány sorban kiskamaszkori élményeit is feleleveníti — amikor papája szárnyai alatt mint az igazgató kisfia ismerkedett az ötvenes évek magyar élsportjának nagyfiúival. Talán­­ diszkréten megkerüli a részlete­ket. Ami különben érthető is. Nyilvánvalóan a rész­letekkel akkoriban még nem nagyon lehetett tisztá­ban. De a dolgok — mint említi — kezdtek körvonala­zódni. Mindezt, amit eddig elmondtam, persze nem bad félreérteni! Nem szeretnék becsapni senkit, ez az a­sportkönyv nem a sportoló ember szexuális kapcsola­a­tairól é­s gyakorlatáról szól, hanem egyszerűen a­ sport­pályák önkéntes foglyairól, akik életük legterméke­nyebb éveiben kötik magukat ehhez a tevékenység­hez. A versenysportoló — ezt eddig is tudtuk szán­tó kizárólagos érdeklődéssel fordul választott „pályá­ja" felé, ami tehát vele és körülötte történik, az szá­mára teljes élet. Izgalmasabb, mint az ..átlagemberé , mert kihegyezettebb, de bezártságával ugyanakkor esendőbb is. Talán furcsa a jelző, ha azt mondom, már-már megható arról olvasni, hogy bizonyos tekin­tetben milyen kisfiúk ezek az annyira nagyfiúk, s bevallom, hogy számomra, aki körtil csodáit nem va­gyok a sport „rajongója", éppen azért nagyobb él­­mény olvasgatni ezt a könyvet, mert nemcsak, hogy többet tudok meg minden korábbi információnál ma­gáról a sportról, de mintegy irodalmi élményként ál­talában is többet tudhatok meg az emberről. Az ember fut, ugrik, erőlködik holmi célok e erése érdekében, s ezenközben önmagát építi és rombolja, gyarapítja és fogyasztja Most szégyelljem magamat azért, hogy a sport nekem akkor igazán szép. é­s nem héroszok küzdelmét láthatom benne, hanem a hozzám (hozzád, hozzánk) hasonló esendő ember erőfeszítését. Amelyben ráadásul — mint Balczó barátunk mondja — „olykor-olykor még győzni is lehet". Azt hiszem különben hogy Kocsis L. Mihály a Sportpályák foglyainak szerzője i­s így gondolkodh­atni talán, meglepő egy sportkönyv szerzőjétől, de ne­ként nagyon rokonszenves. 1983. január 1-től Új felvételi rend­ ­ 7 érettségi .1- egyetemi felvételi tussá új rendje az Elen R szakko/episkol.ik . szakáll és a bányaipari aknaszkepzo b­ehm a kuniban lepett életbe. A szakközépiskolák lobbi nappali szakait e­ximmi.­iu nukbiui l»81. január .­KV érvényes az uj szabályozás amelyet a Házi Jog($|$£ csadló ismét kapható ullNmkiadv­ánya ips/ lete 1 : mer­tel . kiadvány felsorolja a/ érett se.íj v»z*ga t ’­rgyai* es tudni­valókat közöl érettségi felt­ételi vizsgákról, tá­jékoztat arra, hogy milyen ismeretekre van szükség magyar nyelvből és iroda­­lomból, mit kérdezhetnek történelemből, milyen feladatokat ke­ll megoldani a matematika írásbelin, mi a vizsga anyaga idegen nyelvből, és lehet-e használni a vizsgákon zsebszámolót. A felvételi vizsgákkal kapcsolatosan a kiadvány választ ad arra, hogyan befolyásolják a középiskolai tanulmányi eredmények por­tszámát, hány pontot hozhat össze egy tanuló, miből tevődik a össze a felvételi összpontszám. A füzet melléklete tartalmazza a szakközépiskolák tanulóinak hozott pontszámot adó tárgyak, az érettségi jegyzékét vizsgatárgyak és a szakirányú felsőoktatási intézmények A különkiad­vány a Házi Jogtanácsadó olvasószolgálatánál (VII., Vhöktng út 21. sz.), naponta 10—18 óra között vásárolható meg. formái DOLGOZOK LAPJA Az egyetemisták nemzetközi napja A béke, a leszerelés, a haladó nemzetközi szolidaritás szellemében tevékenykedik im­már évtizedek óta a nemzetközi egyetemista mozgalom. November 17-e minden esztendő­ben az egyetemisták napja szerte a világon. A fiatalok így emlékeznek azokra a cseh egyetemistákra akik 1939. november 17-én Prágában a megszálló fasiszták terrorjának áldozatul estek. A képen. ..Legyen a világ atom­fegyvermentes övezet!" — olvasható a transzparensen, amely alatt egy nemzetközi egyetemista békedem­onstráció résztvevői vo­nulnak 1983: Kommunikáció, technika és ember Eszperantisták Tokodaltárón Megyei találkozó és békegyűlés 1983-ban Budapesten lesz az eszperantista mozga­lom világkongresszusa. A világ 1987-ben ünnepli nyelv megalkotásának 100. évfordulóját. A centenáriu­a­mi készülődés jegyében szervezik a budapesti világ­kongresszust, amelynek témája: „Kommunikáció, tech­nika és ember.” A világkonferenciára készülődést je­lentő megyei eszperantista találkozót és békegyűlést rendeztek szombaton Tokodaltárón, a Bányász Műve­lődési Házban. A Magyar Eszperantó Szö­vetségnek 6000 tagja van.. En­nél jóval többen, a becslések szerint mintegy 18 ezren be­szélik a nyelvet. Komárom me­gyében nemcsak hagyománya, munkásmozgalommal színe­zett története, hanem fejlődő, biztató jelene és jövője is van a mozgalomnak. Több klub működik megyénkben. A Ma­gyar Eszperantó Szövetség me­gyei szervezetét az SZMT tá­mogatja és felügyeli munká­ját. Megyénk eszperantista múlt­jára jellemző szép példa: szombaton Tokodaltárón, a me­gyei találkozón Pethes a Béke-világtanács tagja, Imre, az Eszperantó Világbéke Mozga­lom elnöke, a Magyar Eszpe­rantó Szövetség alelnöke két idős eszmetársnak, Horváth Antalnak és Németh Pálnak adott át jutalmakat, elismeré­seket abból az alkalomból, hogy mindketten hatvan éve eszperantisták. „En la mondón venis nova sento . .csendült fel a meg­kapó erejű, eszperantista him­nusz. Természetesen a megyei találkozón minden nyelven hangzott el. eszperantó A sári- sápi gyermekek (Nagy Tibor tanár vezetésével), a naszályi­­ak, Kónya Erzsébettel élükön, a mocsai fiatal eszperantisták Mózes Dániel irányításával, vé­gül a tataiak. Kaptai Tamásné felkészítésével adtak eszperan­tó műsort. Pethes Imre az eszperantó találkozón, a békegyűlésen el­mondotta, hogy egyre íze vő­dik a n­yel­vet használók köre. A jövő évi világkongresszus jó alkalom lesz arra, hogy az esz­perantisták «l­ étesít­s ék, gyara­pítsák társadalmi kapcsolatai­kat. Erre már kedvező elője­lek vannak. Az eszpeantó nyelv művelése része a szervezeti mozgalomnak, szak­ör­­vendetes, hogy Magyarorszá­gon az eszperantó nyelvet be­szélő színészekből megalakult az eszperantó színház. Remél­hető, hogy ez a társulat a kö­zeljövőben állandó otthont kap. Az 1983-as világkongresszusra több eszperantó színházat hív­nak meg.­Fellépnek majd az NDK-ból, Bulgáriából, Len­gyelországból és Jugosz­éviá­­ból meghívott együttesek. Az eszperantista mozgalom egyre erősebben kapcsolódik a békemozgalomhoz is. Tervezik, hogy üzemekben, intézmények­ben tartanak majd békegyűlé­­seket. Érdekesnek ígérkezik a csillebérci úttörőtáborban tar­tandó gyermek-világtalálkozó, és az Esztergomban megrende­zendő Keresztény Eszperantis­ta. Keveően tudják talán, hogy a zöld-fehér mezőben zöld­ csil­lag, az eszperantó jelvény el­­sütött mar’ az űrbe i­s: az első megvár ö­­a­ ne. Farkas Ber­talan ugyanis eszperantista. A találkozón megyénk eszperantsta szervezeteinek életéről várható fejlődésükről, újabb szakmai körök alakulásáról folytattak eszmecserét a résztvevők. Cs. Nagy Lajos MHa nincs művelődési ház ár­a nevében ott a ro­mantikus vonzás: „Kék Duna halászcsárda.” Hát még a cégért indokló hal­ételekben, arra jártában mi­ért is hagyná ki az ember ezt a gasztronómiai örömöt. Hét végi délutánokon, főleg szép időben mindig áll egy-két busz az almás neszmélyi (gyö­kében dunaalmási) csárda parkolójában. A paprika­­füzérekkel díszített homlokzat mögött a hús teremben, vagy kint a napos teraszon azon­ban a nyíltan nem hirdetett jelszó: „Első a törzsvendég.” Ehhez kapcsolódnak e so­rok, egy november 20-i, ren­dezvényről. Nem reklámcél­­zattal, h'zyen erre a műsoros •'•tv:­' már minden hely előre foglalt. A 100—170 széken ott ülnek majd a törzsvendégek, hogy hallgassák Knós János, Cserháti Zsuzsa és Poór Péter táncdalait, Bangó Margit ci­­gánydalcvokrát, aki egyéves amerikai turnéról nemrég ér­kezett meg. Az­tán az ízeknek is lesz szerepük, mivel egy fővárosi mesterszakáccsal yiakó István, a tatai Kristály­­étterem hasonló titulust elért ínyencművésze verseng majd. Ami további szófűzést ér­demel: Csokonai Lillájának szülőhelyén a „Kék Duna" kezdeményezése nemcsak azért van, ho­gy a törzsvendé­geknek kedvezzen. A község művelődési háza ugyanis na­gyon elhanyagolódott, most újítják fel, és a halászcsárda — szinte kulturális missziót vállalva — gondoskodik azó­ta egy-egy este meg­színesíté­séről. No, nem érdek nélkül, de hát a vendéglátás is lehet sokféle. Itt felismerték, hogy a falusi emberekben igenis van érdeklődés a vigalommal dúsított műsoros estek iránt, mivel a tv nem mindig köti le őket. — Ha nem is végeztünk va­lamiféle igényfelmérést, telt házainkból tudjuk, milyen szívesen fogadnak mindent az erre lakók panos István — mondja Szap­üzletvezető. — Alig múlik el az egyik, már sürgetik, mikor lesz a követ­kező. És nemcsak ebből a köz­ségből jönnek, hanem Komá­romtól Nyergesújfaluig min­denfelől. Még Tatabányáról is. Ahogy a tjrc­zsvendégeink sem csak idevalósiak. Már többször előfordult, hogy nyugati or­szágból valók, magyarul nem tudva, csak a felírt címet, ételnevet mutogatva tértek be ide, hogy ők is neszmélyi pe­csenyét szeretnének enni. Az üzletvezető vendéglősi ügybuzgalommal meséli el, mi mindent rendeztek egy év alatt. Nyáron, a szezonban ke­vesebb az energiájuk erre, hisz alig győzik a munkát, de azonkívül csaknem minden hónapban volt műsoros est a Kék Dunában. Az ismertebb nevek a repertoárból: Karda Beáta, Harangozó Teréz, Sá­rosi Katalin, Zsoldos Imre. Körmendi Vilmos a „táncdal­­kateg­óriában”, Kibédi Ervin, Hlatky László, Majláth Jenő ••­zórakozt­at­ó­ mű­vész, Urbán Eta operetténekes, a magyar­­nótások közül Vörös Sári, Horváth István, Szántó Ká­roly, Herr Olivér, Pécsi Kiss Ágnes, Kiss Károly, A Mada­rász Katalin- és a Zentai An­­na-esten m­indenki az elő­adókkal énekelt. Egyszóval: lehetett válogat­ni abból ami egy jó vendéglő aangulatához illik. És a kivá­ 1982. november 17., szerda Miről írnak a magyar nyelvű szöv­et lapok? SZOVJETUNIÓ Negyven éve, 1942. június 17. és 1943. február 2-a között zajlott le a történelem legna­gyobb ütközete, a sztálingrádi csata. Miként fordult meg a második világháború sorsa az alatt a 200 véres nap alatt? Többek között erre a kérdésre is válaszol szovjet hadtörté­nész és író, német hadvezérek és katonák, különböző párt­­állású nyugat-európai közéleti személyiségek. Frans Hals, a kiváló holland festő Ogyes­­­szában előkerült, eddig isme­retlen, bibliai tárgyú képeinek sorsába avat be a képzőmű­vészeti rovat LÁNYOK, ASSZONYOK ma A folyóirat , novemberi szá­sok érdekes írással kö­szönti a Szovjetunió megala­kulásának 60. évfordulóját. Közli valamennyi szovjet köz­társaság címerét, ismerteti világ második női űrhajósá­n­­ak, Szvetlána Szavickajának életútját, sok kép, és írás mu­tatja be a Budapesten műkö­dő Szovjet Kultúra­ és Tudo­mány Házának sokoldalú te­vékenységét. SZPUTNYIK A szovjet színpadi irodalom sokszor és különböző oldaláról mutatta be Lenint. Merőben új megközelítéssel próbálko­zott a Moszkvai Művész­ Szín­ház, amikor sikerrel színre vitte az Így győztünk! című új darabot. Az előadás során Lenin beszélget munkásem­­berekkel, a nép véleményére figyelve keresi az igazságot, s ha úgy adódik nem fél beis­merni : „Tévedtünk ... Té­vedtem”. Húsz évvel ezelőtt láttak hozzá a szakemberek a Földön kívüli civilizációk je­leinek vételéhez. Eddig közve­tett jele nincs annak, hogy távoli, idegen világokban élet a lenne . . . Miért hallgat a vi­lágűr? — teszi fel a kérdést azonos című érkezésében Di­­mitrij Bilenkin sci-fi író. , FÁKLYA Orosz tematikus számként jelenik meg a Fáklya 22. szá­ma. Az OSZFSZK, a szövetsé­gi köztársaságok közül terület­re, iparosodottságra, központi szerepre tekintve fontos te­rület. A történelmi Oroszor­szág hagyományainak folyta­tója a kultúra, a népművészet vonatkozásában, amely a mai harmonikus életmód kialakí­tása szempontjából hasznos és előnyös. a törzsvendég”­ lasztás sem úgy történt, hogy rájuk tukmáltak valahol műsort, még némi személyes a összeköttetés is kellett hoz, hogy a VOSZK-tól ad­azt kapják, amit itt a közönség akar és szeret. Ám visszatérve az elkövet­kezendőre : az újdonság, szakácsverseny sem érdek nél­­­kül való. Szappanos István ezt valahogy így fejezte ki: “ Ebben a szerződéses „új világban” meg kell tartani a vendégeket, keresni, mit ad­hatunk még többletként. Az­tán a mesterektől a mi sza­kácsaink elleshetnek sok min­­ ciert. az étc­készítésről, a tá­lalásról. A vendéglátásban is haladni kell, nem elégedhe­tünk meg azzal, hogy sokan kedvelik ezt a helyet. Ez a m­i „szintentartásunk.” H­át ami a bővülő ízeket illeti: „Lehet ennél a neszmélyi pecsenyénél még jobb?” (De ez már csak amolyan öntöprengés..) H k

Next