Dolgozók Lapja - 24 óra, 1990. április (40. évfolyam, 77-81. szám - 1. évfolyam, 1-18. szám)

1990-04-18 / 9. szám

Álom és valóság Elgondolkodtam azon, hogy mélyen elgondolkozzam a Keveházi Gáborról készült portréfilmről, amit szombaton este közvetített a Nagy Magyar Médium. Elgondolkodtam azon, hogy elgondolkozzam-e azon, hogy ez tényleg KÉP: Keveházi Gáborról készült arckép-e. Ez volt a ARC­tét Az volt a tét hogy Keveházi Gábor balettművészről, aki minden, vagy majdnem minden díjat megkapott már, port­réfilmet készítenek. Arcképfilmet Az ő arcát mutatják meg — nekünk. Az arcával önmagát. Önmaga emberi, szel­lemi valóságát. Szellemi emléknyomok a tudatom mélyén, hogy a zene olyan szép — olyan valami —, hogy már nem is ebből a világból való. Vagy ittmaradt, vagy kuruzslók idecsalták. A balett, meg az, hogy az evilágból való, de az ember egy jobbik világának szól. Az ember egy másik világának szól, amelyben igazi jelentése van a létet okozó térnek: benne, a létet jelző mozdulatnak. A MOZDULATNAK. Az ember mozdulatának. A mozdulatban pedig nincs hazugság, ugyanis­ a moz­dulat minden hazugságot azonnal elárul, leleplez. A balett azért lett etika — erkölcstan — a huszadik században, hogy meghaladja az epikát. Azt is, amit róla mondanak, érte mondanak. Hámos Veronika szerkesztő, és Csenterics Ágnes ren­dező a feladat nagyságával nem volt tisztában. Dolgoztak, dolgoztattak. Portrézgattak a MŰVÉSZRŐL, olyan méltat­lan értékviszonyba állítván őt, magát, hogy önmaga kari­katúrája legyen. A NAGY MŰVÉSZ személyi sofőr vezet­te hófehér Mercedes helyett, kénytelen volt saját Volks­wagen Golf címzetű autójában nyomorítani tehetségét, ez a hiány hatotta át a NAGY TEHETSÉG NÉPÉRT VÁL­­­LALT ÁLDOZATÁT: ő eltáncolt akármit, amit reá bíz­tak!... Kiharcolt mindent, amit a műfajért ki lehetett har­colni ! — Pergett a film, a portréfilm... Szegénynek nincs Merce... Nem volt FEHÉR MERCEDES-e a nagy művésznek. Szégyellheti is magát az ország, hogy nincs neki. Nekem égett a képemről a bőr, hogy rossz „gádzsó romáknak”, tollárusoknak, butik-bóvlisoknak van­ neki, a nagy magyar balettművésznek pedig nincs ... Merce ... Nincs Merce... a mi Keveházi Gáborunknak, nincs Mercedese, te jó isten !... Ezt rajzolták meg róla. Már porba vagyok sújtva Keveházi Gábor Mercedes­­hiányától, ami közben, néha, táncolni is látom őt. őt, aki nem azt táncolja el, amit mond: „Gondolatunk a hibátlan tánc.” Jaj! „Másnak is vannak hibái, alig néhányan vagyunk tökéletesek” — így egy volt népi kollégista, akit Szili Gézának neveztek, s nem érte meg tanítása beteljesülését, pedig milyen jó lett volna ez mindenkinek, ha ebben hisz. Seregi László alátette Keveházi Gábornak mindazt a hamisságot, ami elismerések és dicséretek mindennek az ellenkezőjével! Ilyen prímán lejárani felérnek vala­kit, mint ahogy ezt ebben a filmben tették —MŰVÉSZET. Aki viszont ennyit akar magáról felmutatni világhírű ba­lettművészként, az egy másik szomorúságra ad okot. Csenterics Ágnes rendező és Hámos Veronika szer­kesztő — bizonyára jól jött nekik a szöuli út Alaszkán át — készített egy olyan portréfilmet Keveházi Gábor balett­­művészünkről, ami mindenben megfelelt az antiportrénak. Annak az arcképnek, közelképnek, amely az egyik maflát nem közelebb viszi a másik maflához, hanem eltávolítja. Jaj, de szégyelljük magunkat Keveházi Gábor Merce­­destelensége miatt! Én különösen nagyon szégyellem, mert még meg is kellett írnom. Csató Károly ■ESB Beépített önvédelem Belga molekuláris bio­lógusok baktériumgént épí­tettek be dohány- és para­dicsomnövénybe, és ezzel elérték, hogy ezek a növé­nyek megvédhetik magukat a kártevőktől. A genti mo­­molekuláris indulóanyag a biológusok ki­egy baktéri­um, a Bacillus thüringiensis volt. Ezt a mikroorganiz­must biológiai rovarmé­regként már évek óta nagy tömegben tenyésztik, és a kultúrnövényekre permete­zik. A levelekre tapadt bak­tériumok a levélanyaggal együtt a rovarkártevő szer­vezetébe jutnak, és idő alatt szétroncsolják rövid növénypusztító hernyók bél­a falát. Egy kisfiú A Vöröskereszt megyei szervezetének tájékoztatása szerint „A beteg emberek gyógykezelésének támoga­tására” nyitott csekkszámlá­ra — Vlasits Józsika külföl­di műtétjéhez — március 21-től az alábbi kollektívák és magánszemélyek nyúj­tottak segítséget: Alpári Gyula Kollégium Komárom, Marosi Lajos Tata, Balas­sa Bálint Általános Iskola Esztergom, Finombőrgyártó Rt. vk.-alapszervezet Tata, általános iskola és diákott­hon dolgozói Kömlőd, Eöt­vös J. Általános Iskola Do­rog, Zrínyi Ilona Általános Iskola Dorog, Tatabányai Bányák Szakszervezete Ifj. Tanácsa Tatabánya, Magyar Ede Tatabánya, Ifjúmunkás út, városi tanács term, osz­­ látásáért tály, Esztergom, Szabó Ti­bor Nagyigmánd, Tar József Oroszlány, Jahn Imréné Ta­tabánya, Killián krt. 18., ke­reskedelmi szakiskola Tata­bánya, általános iskola ta­nulói és dolgozói Kocs, TRANSZPROJEKT Komá­romi I. Sz. Betéti Társaság, Kossuth L. Óvoda Oroszlány, Reindl Mártonná Tatabánya, III., Rndorfer József és ne­je Tatabánya, Táncsics ut­ca, Szkalinczki István Tata­bánya, városi tanács szak­­­szervezeti tagsága­nya, Mogyorós József Tatabá­Ko­márom, Benya Lászlóné Ta­ta, városi tanács igazgatási osztálya Tatabánya, Nagy­egyházi Bányaüzem vk.­­alapszervezete Tatabánya, komáromi postahivatal vk.­­a­lapszervezete Komárom. fter AW Finn fotós kiállítása Költemények — fotókban Több százan tekintették meg azt a nagy érdeklődést keltő kiállítást az Oroszlá­nyi Művelődési Központ­ban, amelyet Rácz István fotográfus alkotásaiból ren­deztek a közelmúltban. A magyar származású mű­vész jelenleg Finnország­ban él. Pályája kezdetén irodalmár és költő volt, majd külföldön — eredeti hivatását feladva — költe­­m­ényeit fotókban igyeke­zett kifejezni. Tehetségét közel száz album bizonyítja, melyeket a Sárospatak Kol­légiumnak adományozott. Ezekből az albumokból te­kinthettek meg néhányat az érdeklődők. Ki ne szeretne utazni is­meretlen tájakra ? ! Igaz, hogy ez nem csupán elha­tározás, hanem pénz kérdé­se, éppen ezért volt csodála­tos élmény, hogy a képeket csodálva, szinte Finnor­szágban érezhette magát az ember. A fotók egy része a jel­legzetes szült, ahol északi tájakon ki­csodák­ csodájá­­ra még a kopár sziklák kö­zött is megélnek a fák. Ko­paszak a hegyek is, ám az év legnagyobb részében ki­­­tűnő síelőparadicsomok. A művész egyik , felvételén megörökítette a Kaleva­­templomot, mely felülné­­zetből egy halra emlékeztet. A templom érdekessége egyébként, hogy akusztiká­ja olyan tökéletes, hogy egy leeső gyufaszál hangját is több méterről hallani. Több fotón volt látható a finn népviselet, amely posztóból készült, zárt és meleg, hogy megvédje viselőjét a metsző hidegtől is. A ruhák még ma is pontosan olyanok, amilyeneket a Kalevala hő­sei viseltek, s amelyekről számtalan leírás a verses eposziban­ fellelhető között éppen Rácz (Többek István tolmácsolásában). A kiállítást az oroszlányi Finn—Magyar Baráti Kör szervezte, amely az oroszlá­nyi Nagy Béla jóvoltából már több kulturális ese­mény kapcsán hallatott ma­gáról. Reméljük, a mosta­ni tárlattal nem befejező­dött, hanem megyénkben is elkezdődött a rokon finn nép életét (nép)művészetét bemutató kiállítások soroza­ta. Divatbemutató a Hócipővel Nagyszabású bemutatót rendezett divat­a Generál Vállalat A Kereskedelmi Közművelő­dés Házában, elsősorban azokból a szép ruhákból, amelyeket a Elit Kisáruház tatabányai forgal­maz. A divatbemutató keretében a Hócipő szer­zőgárdája, köztük Vere­bes István és Ihos Jó­zsef aratta a legnagyobb sikert ismert, és kevésbé ismert műsorszámaival. Fotó: — tin 9 Az alapítvány összege az adóalapból levonható Hogy a gyerekek ne éhezzenek „Róbert bácsi" három megyében is\ Az idősebbek számára nyilván nem szólni ma­gyarázatra, ki is volt „Róbert bácsi”, viszont nagyon sokan lehetnek azok, akik legfeljebb csak a kifejezés pejoratív értelmezését ismerik. A két világháború közötti időszakban, a nagy világgazdasági válság ide­jén ugyancsak megszaporodott azon honfitársaink szá­ma, akiknek még a betevő falatra sem jutott. A nyo­mort némiképp enyhítendő lépett színre „Róbert bá­csi” ingyenkonyhával, s az utcákon, tereken gátták a meleg ételt, hogy az éhhalált néhányan oszta­el­kerüljék. Az más kérdés, hogy a maga hasznára „jó­tékonykodott”. Hogy a mostani gazdasá­gi válság milyen mély lesz hazánkban, azt még zaccból, üveggömbből kávé­­sem tudná megjósolni a leg­­szakképzettebb sem. Mindenesetre seprűlovas máris fellelhetők olyan honfitár­saink, akik — szégyen ide, szégyen oda — sűrűn kotor­ják a szemétgyűjtő edénye­ket, kukákat, hogy ételmaradékot, mások némi szá­mára már értéktelen holmi­kat bányásszanak elő. Az év elején a Nyugat- Magyarországi Vendéglátó Vállalat igazgatótanácsa — felismerve a közelben ólál­kodó vészes szegénység nyo­mait — egyik ülésén hatá­rozatot hozott egy vány létrehozásáról. alapít­Mint ezt Németh Ferenctől — a vállalat tatabányai területi igazgatójától — megtudtuk, az alapítvány lényege hogy Vas, Győr-Sopron, az, és Komárom-Esztergom me­gyében naponta egyszer in­gyenes étkeztetést nyújtsa­nak az arra rászoruló, kü­lönösen hátrányos helyze­tű gyermekeknek. A hát­rányos helyzetű gyermekek azok, akik — sajnos — rit­kán, vagy egyáltalán nem a jutnak meleg ételhez, ezért Nyugat-Magyarországi Vendéglátó Vállalat, köz­érdekű kötelezettség vál­lalás címén, 1990. évre lét­rehozta alapítványát, hat­millió forint letétbe helye­zése mellett. A területi igazgatótól megtudtuk azt is, hogy csu­pán Komárom-Esztergom megyében, naponta kétezer adagot főznek, t­zen­és osztanak ki a gyermekek­nek, ebből Tatabányán csaknem ezer rászoruló ré­szesedik a modern „Róbert bácsi” humánus és nem ke­vés pénzbe kerülő segítsé­géből. Ki tudja, hogy az egyre nagyobb ütemben növekvő infláció még hány embert dönt nyomorba? Reméljük, hogy az új kormány hamar gátat szab ennek a tenden­ciának, s megállítja az effajta segítségre szorulók számának növekedését. A Nyugat-Magyarországi Vendéglátó Vállalat veze­tői mindenesetre, követésre méltó kezdeményezést tet­tek. Az adózatlan nyereség terhére létrehozott alapít­ványhoz bárki csatlakozhat a következő címen és egy­számlaszámon: Nyugat-Magyarországi Vendéglátó Vállalat, közérdekű tettségvállalás, OTP kötele­Győr- Sopron Megyei Fiókja 339— 98004—005816—2. Köszönet érte, a gyermekek nevében! (Az alapítványhoz való hoz­zájárulás az adóalapból le­vonható.) Berg Endre Mellrák és az alkohol Az alkoholt nem fogyasz­tó nőket jóval kevésbé fe­nyegeti az a veszély, hogy mellrákban megbetegsze­nek, mint az alkohol­fogyasztókat — állapították meg az Egyesült Államok­ban. A kutatók nem keve­sebb, mint 90 ezer — 25 és 74 év közötti életkorú — nőt vizsgáltak több éven át. A naponta 15 grammnál több alkoholt fogyasztó nők között 50 százalékkal több­nek alakult ki mellrákja, mint azok között, akik absztinensek voltak. Már napi 5—15 gramm alkohol is 30 százalékkal fokozta a mellrák veszélyét. Mivel a túlsúlyos nők, to­vábbá azok, akik az első terhességükkor 25 évesnél idősebbek voltak, vagy akik­nek az anyja is mellrákban szenvedett, mind beletartoz­nak a veszélycsoportba, ne­kik különösen ajánlatos, hogy ne fogyasszanak alko­holt. ■ Júda oroszlánjai Jótékony célú hangverseny kezdődik Nyergesújfalun, Kossuth Lajos utcai római ka­a­tolikus templomban április 28- án, szombaton délután négy­kor a város szegényeinek meg­segítésére. A műsorban fellép­nek a helyi zeneiskola tanárai, a templom énekkara és a „Jú­da oroszlánjai” áldozati közös­ség énekkara. 1990. április 18., szerda

Next