24 óra, 1995. február (6. évfolyam, 27-50. szám)
1995-02-25 / 48. szám
1995. február 25., szombat 24 Óka — Interjú - Portré A bársonyosi kovácsmester a pápalátogatásra készül Bársonyoson egy átlagos kifalusi házban lakik Frész István és családja. Tatabányáról költöztek a jó levegőjű faluba, mert akkor, 11 évvel ezelőtt a bányászváros nem éppen tiszta levegője beteggé tette a kislányukat, aki azóta teljesen rendbe jött. Az életet a vállalkozásom jelenti Felesége állást talált a pervátpusztai szociális otthonban, Frész István pedig boldogságot, nyugalmat a ház hátsó traktusában kialakított kovácsműhelyében. - Ugyan gépésztechnikusként végeztem, jelenleg a Rábatex Rt.-ben, Győrben energetikusként dolgozom főállásban, ám az életet ez az itthoni vállalkozásom jelenti számomra - kovács vagyok „civilben”. A Láng gépgyárban kilenc év alatt sajátítottam el a mesterséget, azóta nagyon sok szép munkát adtam ki a kezemből. Kézműves vagyok, géppel, tömegmunkát nem készítek. Jelenleg Pannonhalmi Apátság megrendelésére díszes ablakrácsokat készítek, ugyanis nagy munka folyik az apátságban - készülnek a millecentenáriumra, illetve az akkor esedékes pápalátogatásra. Szerelmem a barokk Én ebben a készülődésben vagyok egy apró csavar, de nagyon szépet akarok produkálni. Beszélgetés közben mester meg is mutatta az éppen keze ügyébe eső munkáit. Hangjában érződött a büszkeség és a szeretet. A díszítéseket, a vasra erőszakolt, rafinált hajlításokat - amíg mutatta - mintha mindig meg is simogatta volna. Ha másképpen nem, hát a szemével. Nem is jó szó ide az erőszak.Szerelmem a barokk, ezért is adtam be a pályázatomat a győri Esterházy kastély rekonstrukciójának kovácsmunkáira. Remélem, sikerül megkapnom - sóhajt a 42 éves mester. Kihalóban a kézművesség Elmondta még, hogy szívesen foglalkozna apró műhelyében fiatalokkal. De sajnos, kihalóban van ez a csodálatos kézművesmesterség, így az öccsével dolgozik, akinek a segítségére nagy szükség van a súlyos kovácsoltvas kapuk szegecselésénél, forgatásánál. - ádám - Frész István és öccse a pannonhalmi kaput készíti fotó: Jusztin KÖZÉLETI STAFÉTÁNK 8. EMBERE: DR. PAPP IMRE Egy igazi agglegény hétköznapi esetei Állítása szerint még nem akarták megvesztegetni, pedig milliókról dönt „A már korábban megemlített költségvetési hiányunkra tekintettel kérdezem dr. Papp Imrétől, a megyei földművelésügyi hivatal vezetőjétől, hogy miért kell tízezer forinttal segítenünk annak a falugazdásznak a munkáját, aki csak részben dolgozik nálunk?” Így szólt közéleti stafétánk hetedik emberének, dr. Bozori Endrének, Kisbér polgármesterének átadó kérdése, amit a megszólítottnak elsőként tettünk fel a minap szerkesztőségi szobáinkkal egy szinten lévő irodájában. A kérdésre irányuló konkrét válasz előtt szeretném elmondani, hogy idén a tavalyi 28-cal szemben csak 24 falugazdász dolgozik megyénkben. Velük június 30-ig kötöttünk szerződést, mert július 1-től várhatóan az agrárkamarához fognak kerülni. Az említett tízezer forintos önkormányzati támogatásra azért van szükség, mert a falugazdászok működési költségeit 250 millióval csökkentette a kormány, s Kuncze Gábor belügyminiszter állásfoglalása szerint ekkora összeggel minden képviselő-testület hozzájárulhat a működési területén is szolgáltatást nyújtó falugazdász munkavégzéséhez. - Biztosra veszem, hogy ennél sokkal nagyobb horderejű ügyekben is dönteniük kell. Mondana néhányat? - Kezdetben 60-65 hatáskörünk volt, ma több mint 150. Leggyakoribb a termőföld vetéstámogatásával kapcsolatos kérelmek elbírálása, mert alanyi jogon hektáronként kétezer forintnyi támogatás jár évente, s ehhez szorosan kapcsolódik a gázolajtámogatás. Ez utóbbinak az a lényege, hogy bizonyos növényi kultúrák termesztése esetén visszaigényelhető a felhasznált üzemanyag adótartamának ötven százaléka, valamint az útalap része. Ez régi, jogos követelése volt a gazdáknak, mert ők haszonjárműveikkel szinte kizárólag a szántóföldet, s nem az aszfaltot koptatják. - Úgy tudom, több címen is lehet pályázni önökhöz. - Valóban, de azok odaítéléséről csak kétmillióig határozunk mi, felette pedig a Földművelésügyi Minisztérium illetékesei. Az egyéni és a közösségi termelők tavaly 500 milliónyi támogatásban részesültek így a mi megyénkben. - Ki dönt minderről? - Hivatalunkon belül a három fős közgazdasági csoport, a legszigorúbb főhatósági ellenőrzés mellett. -El tudom képzelni, hogy az elutasított kérelmezők mi mindent mondanak mint a bizottság vezetőjére,önre. - Szó mi szó, kapunk megjegyzést bőven, s a pályázati pénzek végessége miatt gyakran érnek alaptalan vádak. - Feltételezem, hogy ezzel párhuzamosan tisztességtelen ajánlatokkal is megkörnyékezték már jó néhányszor. - Lehet, hogy furcsállni fogja, de egyetlenegy ilyen esetről sem tudok. - Bocsássa meg, de nem hiszem el. A mai viszonyok között ez elképzelhetetlen. - Pedig bevallanám, de nincs mit, ugyanis a rendszer úgy működik, hogy az ilyesmi képtelenség. - Mitől lehetetlen? - Attól, hogy a pályázati felhívásokat követően a beérkezési sorrend határozza meg a támogatás odaítélését, ha a kérelem megfelel az összes előírásnak. A sorrendiséget viszont szigorú nyilvántartásunk határozza meg, abba nem lehet beavatkozni. Egyetlen gond van csupán, de az igen nagy. Arról van szó, hogy a támogatásra szánt pénz sosem elég, de mi is csak annyit adhatunk, amennyit „fentről” kapunk. Ha már utalt a fent lévőkre, megkérdezem, hogy nem látja-e kezükben Damoklész kardját? - Miért? Kellene? - Ennek eldöntése nem az én dolgom. Arra gondolok egyébként, hogy a megyei földműívelésügyi hivatalok létrehozása ellen kifejezetten tiltakozott ellenzéki korában a jelenlegi koalíció mindkét pártja, s most lehetőségük van ezen szervezet felszámolására is, amit a többivel együtt korábban a kormány kinyújtott karjának minősítettek. Én úgy vélem, hogy szakigazgatási feladatokat ellátó szervek mindig is voltak, ezután is lesznek. Az más kérdés, hogy milyen formában végzik majd munkájukat. Korábban ugyanezen feladatokat a megyei tanácsok mezőgazdasági osztályai oldották meg a MÉM felügyelete alatt. Megítélésem szerint a dekoncentrált hivatalok létrehozásával a rendszer egyszerűbbé és áttekinthetőbbé vált. Szerintem minden kormánynak szüksége van a szakfeladatokat ellátó hivatalokra, bár az államháztartási reform miatt szükség lehet finomításokra. Ez már csak azért is valószínű, mert hallottam, hogy Kuncze Gábor belügyminiszter is beszélt erről, méghozzá pontosan Tatabányán, az elmúlt év vége felé. Meggyőződésem viszont, hogy a köztisztviselőnek nem szabad politizálnia. Legalábbis abban az értelemben nem, hogy valamelyik párt mellett netán szélsőségesen elkötelezze magát. Tökéletesen egyetértek ezzel, mégis kifejezetten meglepődöm azon, hogy ez a véleménye, hiszen nincs még egy éve sem, hogy a KDNP jelöltjeként elindult a parlamenti választásokon. A tény az tény, így igaz. Csakhogy talán én vagyok az egyetlen megyei vezető szakterületünkön, aki 1991 -ben mindenféle párttámogatás nélkül nyerte el a földművelésügyi hivatal élére kiírt pályázatot. Rólam köztudott az is, hogy 14 évig voltam a megyei növényegészségügyi állomás főmérnöke MSZMP tagság nélkül, s az sem titok, hogy csak 1993 tavaszának a végén léptem be a KDNP-be. - Miért? -Azért, mert az állampolgári jogon járó politikai hovatartozást nem szabad összemosni a köz szolgálatával. -Ez utóbbi érdekében feláldozta volna hivatalát is? - Jó kérdés, igyekszem korrekt választ adni. A megye legnehezebb választókörzetében indultam olyan nagyágyúval szemben mint Keleti György. Ám a halmozottan hátrányos helyzetű bakonyaljai községekért - Bábolna segítségével - szakértő képviselőként többet tehettem volna, mint ami egy köztisztviselőnek módjában áll. Vállaltam a megmérettetést, bár tisztában voltam a helyzetemmel, hiszen az ország szimpátiáját élvező Keletinek sokkal nagyobb volt az esélye, mint nekem, a kevésbé ismert agglegénynek. -Most aztán igazán sikerült meglepnie. Hány éve őrzi a függetlenségét? - Immár 47 esztendeje, de ennek nincs semmiféle lelki vagy érzelmi oka. Valószínűleg azért maradtam egyedül, mert édesapám nagyon fiatalon meghalt, én csak 13 éves voltam, s akkor még négy kisebb testvéremről is gondoskodnia kellett édesanyámnak, akihez mindvégig erőteljesen kötődtem, de nem akarom sajnáltatni magam.Nincs is rá szüksége, hiszen irigylésre méltóan csinos hölgyek társaságában láttam mindig. Ezért érdekelne különösen. Sosem állt közel a házassághoz? - De igen, csak az utolsó pillanatban mindig meggondoltam magam, nem volt hozzá elég bátorságom. Most meg már egyre nehezebb, pedig elismerem, hogy az életet igazán tartalmassá tevő gyerek kifejezetten hiányzik. Gondoltam már arra, hogy örökbe fogadok egyet, de ezt a jogszabályok miatt egyelőre nem tehetem meg. -Azt hiszem, a saját gyerekhez sincs még késő. -Gondolja? Persze ami azt illeti, eddig sem éltem remete életet, ezért magam is azt hiszem, hogy valóban minden lehetséges még. -Ezek után nem lepődnék meg, ha egy csinos hölgynek adná tovább a stafétát. - Szívem szerint ezt tenném, de a magánügyeket sosem kevertem össze a közélettel, ezért dr. Dobroszláv Lajostól, a Vértesi Erdészeti és Faipari Rt. kérdezem, vezérigazgatójától hogy milyennek ítéli meg a megyei erdők állapotát, veszélyezteti-e a privatizáció a mindig lenyűgöző természet eme kincseit, hiszen Komárom-Esztergom megye tüdejéről van szó. Egészen biztos vagyok abban, hogy ez rajtam kívül még nagyon sok embert érdekel, mert bármerre járok, előbb-utóbb felmerül ez a kérdés, s nem csak szakmai körökben. Köszönöm a beszélgetést. Palásti Péter Minden kormánynak szüksége van a szakfeladatokat ellátó hivatalokra 9. oldal Portré ___________________ őszinteség és humor Kuncze Gábor belügyminiszter ma délután a tatabányai városházán egy politikai fórumon vesz részt nyolcvanas-kilencvenes évek fordulóján sok látványos karriert követhettünk figyelemmel a politikai életben. Az elit jószerével kicserélődött, bekövetkezett a vállalatigazgatók és minisztériumi osztályvezetők forradalma. Aki a Kádár-rendszerben középvezetői szintre vergődött, az most kiléphetett a közéleti porondra is. Kuncze Gábor nevét, megnyilatkozásait fél évtizede ismerhetjük, nem mondhatjuk hát, hogy az Építőipari Gépesítő Vállalat egykori gazdasági igazgatója a semmiből került elő, hiszen az SZZDSZ parlamenti frakcióvezetőjeként is dolgozott. Vagy másfél esztendeje azonban szinte üstökösként ívelt föl, ma ő a kormány második legfontosabb embere. Békesi László lemondásig „csak” a harmadik volt, a kiérlelt személyiségű gazdasági csúcsminiszter ugyanis jelentőségében megelőzte a koalíciós miniszterelnök-helyettest. Csakhogy az új pénzügyi főnöknek, Bokros Lajosnak nem jár automatikusan a másodikság, először el kell fogadtatnia magát a közvéleménnyel. Ez Kuncze Gábornak már sikerült. Tudjuk, hogy a kosárlabdázó magasságú, száz kilón felüli mérnök-közgazdász annak köszönheti kiugrását, azért lett ő az SZDSZ miniszterelnök-jelöltje, mert a sors úgy hozta, hogy a piaristáknál érettségizett. Világosabban fogalmazva: kereszténynek született, ellentétben a szabaddemokraták jelenlegi elnökével (aki egyébként sosem tagadta származását). Kuncze Gáborra vall, hogy élt is a lehetőséggel, a legutóbbi hónapokban felépítette önmagát. Reklámszakember mesélte, hogy páciensei közül ő volt az egyetlen, aki nem fogadta meg a hozzáértők tanácsát; nem úgy gesztikulált, ahogy mondták neki, s nem azt a nyakkendőt vette föl, amit ajánlottak. Szerep helyett igyekezett önmagát alakítani - az őszinteség azonnal átsugárzott az országnyi színház nézőterére. A belügyminiszter miniszterelnök-helyettes sikerének kulcsa tehát az őszinteség. Meg a humor. Most már elég régóta foglalkozom szállóigék gyűjtésével, s két olyan politikust találtam a közelmúltban feltűntek közül, aki csak úgy ontja a jobbnál jobb mondatokat. Az egyik Torgyán, a másik Kuncze Gábor. A dörmögő hangú óriás humora belülről jön, csöndes iróniával értelmezi a körülötte történteket. an tehát kapcsolatteremtő és feszültségcsökkentő készsége, ráadásul képes némi távolságot lopni önmaga és a vitapartnere közé. Azaz nem adja föl az álláspontját és hajlik a kölcsönös engedményre. Magyarországon sok újsütetű politikus akad, aki büszke a függetlenségére. És olyan is van néhány, aki ügyesen köt kompromisszumot. A merőben eltérő tulajdonságok ötvözése azonban ritkaságszámba megy. Egy-két szintézissel mégiscsak találkozhatunk a parlamentben vagy a képernyőn, nos, az egyiknek dörmögő a hangja és élvezhető a humora. Zöldi László Kuncze Gábor mondja Parlamenti humor Képviselőtársaimat figyelve igazolva látom Karinthyt: akinek humora van, az képes mindent megérteni, akinek humora nincs, az képes mindent megtenni. 24 Óra, 1993. december 15. Megérzés A jelenlegi hivatalban lévő vezetőknek új bútort azért már nem rendelnék a régi irodába. 168 Óra, 1994. február 15. Pontosítás A törvények nem azért születnek, hogy „betartsanak”, hanem azért, hogy betartsák őket. 24 Óra, 1994. április 30.