24 óra, 1995. február (6. évfolyam, 27-50. szám)

1995-02-25 / 48. szám

1995. február 25., szombat 24 Óka — Interjú - Portré A bársonyosi kovácsmester a pápalátogatásra készül Bársonyoson egy átlagos ki­fa­lusi házban lakik Frész István és családja. Tatabányáról köl­töztek a jó levegőjű faluba, mert akkor, 11 évvel ezelőtt a bányászváros nem éppen tiszta levegője beteggé tette a kislá­nyukat, aki azóta teljesen rendbe jött. Az életet a vállalkozásom jelenti Felesége állást talált a per­­vátpusztai szociális otthon­ban, Frész István pedig bol­dogságot, nyugalmat a ház hátsó traktusában kialakított kovácsműhelyében. - Ugyan gépésztechni­kusként végeztem, jelenleg a Rábatex Rt.-ben, Győrben energetikusként dolgozom főállásban, ám az életet ez az itthoni vállalkozásom je­lenti számomra - kovács vagyok „civilben”. A Láng gépgyárban ki­lenc év alatt sajátítottam el a mesterséget, azóta nagyon sok szép munkát adtam ki a kezemből. Kézműves va­gyok, géppel, tömegmunkát nem készítek. Jelenleg Pannonhalmi Apátság meg­­­rendelésére díszes ablakrá­csokat készítek, ugyanis nagy munka folyik az apát­ságban - készülnek a mille­­centenáriumra, illetve az akkor esedékes pápalátoga­tásra. Szerelmem a barokk Én ebben a készülődésben vagyok egy apró csavar, de nagyon szépet akarok pro­dukálni. Beszélgetés közben mester meg is mutatta az­­ éppen keze ügyébe eső munkáit. Hangjában érző­dött a büszkeség és a szere­tet. A díszítéseket, a vasra erőszakolt, rafinált hajlítá­­sokat - amíg mutatta - mintha mindig meg is simo­gatta volna. Ha másképpen nem, hát a szemével. Nem is jó szó ide az erőszak.­­Szerelmem a barokk, ezért is adtam be a pályáza­tomat a győri Esterházy kas­tély rekonstrukciójának ko­vácsmunkáira. Remélem, si­kerül megkapnom - sóhajt a 42 éves mester. Kihalóban a kézművesség Elmondta még, hogy szíve­sen foglalkozna apró műhe­lyében fiatalokkal. De saj­nos, kihalóban van ez a cso­dálatos kézművesmesterség, így az öccsével dolgozik, akinek a segítségére nagy szükség van a súlyos ková­csoltvas kapuk szegecselé­sénél, forgatásánál. - ádám - Frész István és öccse a pannonhalmi kaput készíti fotó: Jusztin KÖZÉLETI STAFÉTÁNK 8. EMBERE: DR. PAPP IMRE Egy igazi agglegény hétköznapi esetei Állítása szerint még nem akarták megvesztegetni, pedig milliókról dönt „A már korábban megemlített költségvetési hiányunkra tekintettel kérdezem dr. Papp Imrétől, a megyei földművelésügyi hivatal vezetőjétől, hogy miért kell tízezer forinttal segítenünk annak a falugazdásznak a munkáját, aki csak részben dolgozik nálunk?” Így szólt közéleti stafétánk hetedik emberének, dr. Bozori Endrének, Kisbér polgármesterének átadó kérdése, amit a megszólítottnak elsőként tettünk fel a minap szerkesztőségi szobáinkkal egy szinten lévő irodájában.­ ­ A kérdésre irányuló konk­rét válasz előtt szeretném el­mondani, hogy idén a tavalyi 28-cal szemben csak 24 falu­gazdász dolgozik megyénk­ben. Velük június 30-ig kötöt­tünk szerződést, mert július 1-től várhatóan az agrárkama­rához fognak kerülni. Az emlí­tett tízezer forintos önkor­mányzati támogatásra azért van szükség, mert a falugazdá­szok működési költségeit 250 millióval csökkentette­­ a kor­mány, s Kuncze Gábor bel­ügyminiszter állásfoglalása szerint ekkora összeggel min­den képviselő-testület hozzájá­rulhat a működési területén is szolgáltatást nyújtó falugaz­dász munkavégzéséhez. - Biztosra veszem, hogy ennél sokkal nagyobb horde­rejű ügyekben is dönteniük kell. Mondana néhányat? - Kezdetben 60-65 hatáskö­rünk volt, ma több mint 150. Leggyakoribb a termőföld ve­téstámogatásával kapcsolatos kérelmek elbírálása, mert ala­nyi jogon hektáronként kétezer forintnyi támogatás jár évente, s ehhez szorosan kapcsolódik a gázolajtámogatás. Ez utób­binak az a lényege, hogy bizo­nyos növényi kultúrák ter­mesztése esetén visszaigé­nyelhető a felhasznált üzem­anyag adótartamának ötven százaléka, valamint az útalap része. Ez régi, jogos követe­lése volt a gazdáknak, mert ők haszonjárműveikkel szinte ki­zárólag a szántóföldet, s nem az aszfaltot koptatják. - Úgy tudom, több címen is lehet pályázni önökhöz. - Valóban, de azok odaíté­léséről csak kétmillióig hatá­rozunk mi, felette pedig a Föl­dművelésügyi Minisztérium il­letékesei. Az egyéni és a kö­zösségi termelők tavaly 500 milliónyi támogatásban része­sültek így a mi megyénkben. - Ki dönt minderről? - Hivatalunkon belül a há­rom fős közgazdasági csoport, a legszigorúbb főhatósági el­lenőrzés mellett. -El tudom képzelni, hogy az elutasított kérelmezők mi mindent mondanak mint a bizottság vezetőjére,önre. - Szó mi szó, kapunk meg­jegyzést bőven, s a pályázati pénzek végessége miatt gyak­ran érnek alaptalan vádak. - Feltételezem, hogy ezzel párhuzamosan tisztességtelen ajánlatokkal is megkörnyé­kezték már jó néhányszor. - Lehet, hogy furcsállni fogja, de egyetlenegy ilyen esetről sem tudok. - Bocsássa meg, de nem hi­szem el. A mai viszonyok kö­zött ez elképzelhetetlen. - Pedig bevallanám, de nincs mit, ugyanis a rendszer úgy működik, hogy az ilyesmi képtelenség. - Mitől lehetetlen? - Attól, hogy a pályázati felhívásokat követően a beér­kezési sorrend határozza meg a támogatás odaítélését, ha a kérelem megfelel az összes előírásnak. A sorrendiséget vi­szont szigorú nyilvántartásunk határozza meg, abba nem lehet beavatkozni. Egyetlen gond van csupán, de az igen nagy. Arról van szó, hogy a támoga­tásra szánt pénz sosem elég, de mi is csak annyit adhatunk, amennyit „fentről” kapunk.­­ Ha már utalt a­­ fent­ lé­vőkre, megkérdezem, hogy nem látja-e kezükben Damok­lész kardját? - Miért? Kellene? - Ennek eldöntése nem az én dolgom. Arra gondolok egyébként, hogy a megyei földm­űíve­lés­ügyi hivatalok létrehozása ellen kifejezetten tiltakozott ellenzéki korában a jelenlegi koalíció mindkét pártja, s most lehetőségük van ezen szervezet felszámolására is, amit a többivel együtt ko­rábban a kormány kinyújtott karjának minősítettek.­­ Én úgy vélem, hogy szak­­igazgatási feladatokat ellátó szervek mindig is voltak, ez­után is lesznek. Az más kér­dés, hogy milyen formában végzik majd munkájukat. Ko­rábban ugyanezen feladatokat a megyei tanácsok mezőgaz­dasági osztályai oldották meg a MÉM felügyelete alatt. Meg­ítélésem szerint a dekoncent­­rált hivatalok létrehozásával a rendszer egyszerűbbé és átte­kinthetőbbé vált. Szerintem minden kor­mánynak szüksége van a szak­feladatokat ellátó hivatalokra, bár az államháztartási reform miatt szükség lehet finomítá­sokra. Ez már csak azért is va­lószínű, mert hallottam, hogy Kuncze Gábor belügyminisz­ter is beszélt erről, méghozzá pontosan Tatabányán, az el­múlt év vége felé. Meggyőző­désem viszont, hogy a köz­­tisztviselőnek nem szabad po­litizálnia. Legalábbis abban az értelemben nem, hogy valame­lyik párt mellett netán szélső­ségesen elkötelezze magát.­­ Tökéletesen egyetértek ezzel, mégis kifejezetten meg­lepődöm azon, hogy ez a vé­leménye, hiszen nincs még egy éve sem, hogy a KDNP je­löltjeként elindult a parla­menti választásokon.­­ A tény az tény, így igaz. Csakhogy talán én vagyok az egyetlen megyei vezető szak­területünkön, aki 1991 -ben mindenféle párttámogatás nél­kül nyerte el a földművelésü­gyi hivatal élére kiírt pályáza­tot. Rólam köztudott az is, hogy 14 évig voltam a megyei növényegészségügyi állomás főmérnöke MSZMP tagság nélkül, s az sem titok, hogy csak 1993 tavaszának a végén léptem be a KDNP-be. - Miért? -Azért, mert az állampol­gári jogon járó politikai hova­tartozást nem szabad össze­mosni a köz szolgálatával. -Ez utóbbi érdekében fel­áldozta volna hivatalát is? - Jó kérdés, igyekszem kor­rekt választ adni. A megye legnehezebb választókörzeté­ben indultam olyan nagyágyú­val szemben mint Keleti György. Ám a halmozottan hátrányos helyzetű bakonyal­­jai községekért - Bábolna se­gítségével - szakértő képvise­lőként többet tehettem volna, mint ami egy köztisztviselő­nek módjában áll. Vállaltam a megmérettetést, bár tisztában voltam a helyzetemmel, hiszen az ország szimpátiáját élvező Keletinek sokkal nagyobb volt az esélye, mint nekem, a ke­vésbé­ ismert agglegénynek. -Most aztán igazán sike­rült meglepnie. Hány éve őrzi a függetlenségét? - Immár 47 esztendeje, de ennek nincs semmiféle lelki vagy érzelmi oka. Valószínű­leg azért maradtam egyedül, mert édesapám nagyon fiata­lon meghalt, én csak 13 éves voltam, s akkor még négy ki­sebb testvéremről is gondos­kodnia kellett édesanyámnak, akihez mindvégig erőteljesen kötődtem, de nem akarom saj­náltatni magam.­­Nincs is rá szüksége, hi­szen irigylésre méltóan csinos hölgyek társaságában láttam mindig. Ezért érdekelne kü­lönösen. Sosem állt közel a házassághoz? - De igen, csak az utolsó pillanatban mindig meggon­doltam magam, nem volt hozzá elég bátorságom. Most meg már egyre nehezebb, pe­dig elismerem, hogy az életet igazán tartalmassá tevő gyerek kifejezetten hiányzik. Gondol­tam már arra, hogy örökbe fo­gadok egyet, de ezt a jogszabá­lyok miatt egyelőre nem tehe­tem meg. -Azt hiszem, a saját gye­rekhez sincs még késő. -Gondolja? Persze ami azt illeti, eddig sem éltem re­mete­ életet, ezért magam is azt hiszem, hogy valóban minden lehetséges még. -Ezek után nem lepődnék meg, ha egy csinos hölgynek adná tovább a stafétát. - Szívem szerint ezt ten­ném, de a magánügyeket so­sem kevertem össze a közélet­tel, ezért dr. Dobroszláv Lajos­tól, a Vértesi Erdészeti­ és Fa­ipari Rt. kérdezem, vezérigazgatójától hogy milyennek ítéli meg a megyei erdők álla­potát, veszélyezteti-e a privati­záció a mindig lenyűgöző ter­mészet eme kincseit, hiszen Komárom-Esztergom megye tüdejéről van szó. Egészen biztos vagyok abban, hogy ez rajtam kívül még na­gyon sok embert érdekel, mert bármerre járok, előbb-utóbb felmerül ez a kérdés, s nem csak szakmai körökben.­­ Köszönöm a beszélgetést. Palásti Péter Minden kormánynak szük­sége van a szakfeladatokat ellátó hivatalokra 9. oldal Portré ___________________ őszinteség és humor Kuncze Gábor belügyminiszter ma délután a tatabányai vá­­rosházán egy politikai fórumon vesz részt nyolcvanas-kilencvenes évek fordulóján sok látványos kar­riert követhettünk figyelemmel a politikai életben. Az elit jószerével kicserélődött, bekövetkezett a vállalatigazgatók és minisztériumi osztályvezetők forradalma. Aki a Kádár-rend­szerben középvezetői szintre vergődött, az most kiléphetett a közéleti porondra is. Kuncze Gábor nevét, megnyilatkozásait fél évtizede ismerhetjük, nem mondhatjuk hát, hogy az Építői­pari Gépesítő Vállalat egykori gazdasági igazgatója a semmiből került elő, hiszen az SZZDSZ parlamenti frakcióvezetőjeként is dolgozott. Vagy másfél esztendeje azonban szinte üstökösként ívelt föl, ma ő a kormány második legfontosabb embere. Békesi László lemondásig „csak” a harmadik volt, a kiérlelt személyi­ségű gazdasági csúcsminiszter ugyanis jelentőségében meg­előzte a koalíciós miniszterelnök-helyettest. Csakhogy az új pénzügyi főnöknek, Bokros Lajosnak nem jár automatikusan a másodikság, először el kell fogadtatnia magát a közvélemén­­nyel. Ez Kuncze Gábornak már sikerült. Tudjuk, hogy a kosárlabdázó magasságú, száz kilón felüli mérnök-közgazdász annak köszönheti kiugrását, azért lett ő az SZDSZ miniszterelnök-jelöltje, mert a sors úgy hozta, hogy a piaristáknál érettségizett. Világosabban fogalmazva: keresz­ténynek született, ellentétben a szabaddemokraták jelenlegi el­nökével (aki egyébként sosem tagadta származását). Kuncze Gáborra vall, hogy élt is a lehetőséggel, a legutóbbi hónapok­ban felépítette önmagát. Reklám­szakember mesélte, hogy pá­ciensei közül ő volt az egyetlen, aki nem fogadta meg a hozzá­értők tanácsát; nem úgy gesztikulált, ahogy mondták neki, s nem azt a nyakkendőt vette föl, amit ajánlottak. Szerep helyett igyekezett önmagát alakítani - az őszinteség azonnal átsugár­zott az országnyi színház nézőterére. A belügyminiszter miniszterelnök-helyettes sikerének kulcsa tehát az őszinteség. Meg a humor. Most már elég régóta foglal­kozom szállóigék gyűjtésével, s két olyan politikust találtam a közelmúltban feltűntek közül, aki csak úgy ontja a jobbnál jobb mondatokat. Az egyik Torgyán, a másik Kuncze Gábor. A dörmögő hangú óriás humora belülről jön, csöndes iróniával ér­­telmezi a körülötte történteket. an tehát kapcsolatteremtő és feszültségcsökkentő készsége, ráadásul képes némi távolságot lopni önmaga és a vitapart­nere közé. Azaz nem adja föl az álláspontját és hajlik a kölcsö­nös engedményre. Magyarországon sok újsütetű politikus akad, aki büszke a függetlenségére. És olyan is van néhány, aki ügye­sen köt kompromisszumot. A merőben eltérő tulajdonságok öt­vözése azonban ritkaságszámba megy. Egy-két szintézissel mégiscsak találkozhatunk a parlamentben vagy a képernyőn, nos, az egyiknek dörmögő a hangja és élvezhető a humora. Zöldi László Kuncze Gábor mondja Parlamenti humor Képviselőtársaimat figyelve igazolva látom Karinthyt: akinek humora van, az képes mindent megérteni, akinek humora nincs, az képes mindent megtenni. 24 Óra, 1993. december 15. Megérzés A jelenlegi hivatalban lévő vezetőknek új bútort azért már nem rendelnék a régi irodába. 168 Óra, 1994. február 15. Pontosítás A törvények nem azért születnek, hogy „betartsanak”, hanem azért, hogy betartsák őket. 24 Óra, 1994. április 30.

Next