24 óra, 1995. február (6. évfolyam, 27-50. szám)

1995-02-25 / 48. szám

8. oldal MŰVÉSZEK A GYEREKEKÉRT Adományokból finanszírozzák A jól ismert görög énekes­nőt, Nana Mouskourit is felkérte a közelmúltban James P. Grant, az UNICEF főigazgatója, hogy legyen a szervezet különleges mű­vész megbízottja. Mouskouri nemrégiben Mexikóban járt, ahol jó né­hány, UNICEF segítségével létrejött gyermekprogramot is meglátogatott, és népsze­rűsítette a világszervezet gyermekjóléti és védelmi programjait. Mouskourié­­val azonos tiszteletbeli funkciót tölt be a spanyol énekes Julio Iglesias és a hazánkban kevésbé ismert szenegáli popsztár, Yous­­sou N’Dour. Mint ismeretes, több vi­lághírű művész is aktívan támogatja az ENSZ Gyer­mekalap munkáját. A két legismertebb UNICEF jó­szolgálati nagykövet az amerikai komikus Danny Kaye és a nemrég elhunyt Audrey Hepburn volt. Ugyancsak nagykövetként jószolgálati segíti a szervezet munkáját Peter Ustinov, Liv Ullmann, Harry Belafonte és Lord Richard Attenborough. A filmművészetek különleges megbízottjaként tevékeny­kedik Roger Moore is. A Gyermekalap számára igen fontos az ismert művé­szek támogatása és a szer­vezet érdekében kifejtett tevékenysége, mivel az ENSZ Gyermekalapja kizá­rólag adományokból finan­szírozza programjait. A művészek a népszerűsé­gükkel, no és nem utolsó sorban pénzükkel segíthet­nek sokat. ABC-Europress A tenger alatti szépség - A tenger világa csodálatos. Számtalan festőt ihletett meg a különleges szépség, a nem mindennapi színek. Képünkön: tenger alatti szellőrózsa, a walesi tengerben. febfotó 24 Óra — Kultúra A boldogság Most jázminos lugasban E nyári hűvös estvén Lillámmal ülök együtt, Lillám velem danolgat És csókoládva tréfál Míg barna szép hajával Zefir susogva játszik. Itt egy üveg borocskát A zöld gyepágyra tettem, És gyenge rózsaszállal Száját be is csináltam, Amott Anakreonnak Kellő­ danái vannak Kaskámba friss eperrel. Egy összve­séggel ily sok Gyönyörűt, becsest ki lá­tott? S ki boldogabb Vitéznél?" Csokonai Vitéz Mihály Lillája 140 éve halt meg Vajda Julianna Ha valaki Dunaalmásra érkezik és felkeresi a református teme­tőben Vajda Julianna síremlé­két, akkor a következő sorokat találja a hideg sírkövön: „LILLA áldott hamvainak. Élt 78 éveket. Meghalt 1855. február 20-án. Férje Végh Mihály esperes. ” Sokan kérdezhetnék az olvasók közül, ki volt Lilla? Domby Mártonnak, a költő, Csokonai Vitéz Mihály egykori barátjá­nak szavaival szeretnék erre a kérdésre válaszolni. „Lilla tehát volt egy becsületes, komáromi kereskedő Vajda Pál úrnak a leánya, most pedig Komárom mellett egy becsületes almási kereskedő Lévai úrnak a hit­vese. Ez a Lilla tette Csokonayt nagyobb részént poétává, Cso­­konay pedig Lillát halhatat­lanná. Nekem volt szerencsém 1806-ban és 1808-ban nála lenni. (Dunaalmáson,­­FM) Ő derék termetű, kinyílt homloko­s szívű, kellemetes vonzó ábrá­­zatú szőke s meglehetősen ma­gas. De már akkor gráciáiból (bájaiból/FM) , amelyekkel Csokonayt megigézni hatalmas volt, sokat vesztett.” Ezeket a sorokat jegyezte fel Domby Márton, Csokonai isko­latársa. Csokonai 1797 nyarán találkozott először Lillával és szerelem kezdődött el közöttük. E szerelem hatására írta leg­szebb szerelmes költeményeit. A szerelemnek azonban ha­mar vége szakadt. Lilla Lévai István felesége lett. A Dunaal­máson letelepedett Lilla (1798. március 31.) férje halála után 1844. április 17-én másodszor is férjhez ment, ezúttal Végh Mihály hetényi református es­pereshez. Mindkét házassága boldogtalan volt. Amikor meg­halt, a halott asszony mellett nem találtak mást mint Csoko­nai búcsúlevelét, a Lilla dalok első példányát, valamint imád­­ságos könyvét. Az almási teme­tőben nyugszik első férjével közös sírban. . Utolsó éveit egyedül töltötte Dunaalmáson és amikor máso­dik férje, Végh Mihály, Hetény községben tudomást szerzett felesége haláláról, elküldte se­gédlelkészét, hogy tájékoztassa őt a halál körülményeiről. 1855 februárban nagyon hideg volt és a magányosan élő asszony a bejegyzések szerint gyengülésben” halt meg.„végül­Csokonai emlékeit haláláig megőrizte .A költő halála után a 20. évfordulóra egy úrvacsorás kelyhet csináltatott (1825) „Vajda Julianna” felirattal. Az anyakönyvben az 1844. április 17-i bejegyzés szerint, második házasságkötése alkalmával az eskető lelkész, Barsi János „Csokonai Vitéz Mihály Lil­lája” néven írja őt be az anya­könyvbe. Csokonaitól kapott gyűrűjét haláláig megőrizte. A temetés előtt második férje lehúzta ujjá­ról és Lilla unokaöccsének át­adta, ezekkel a szavakkal: „na brúder, tegye el ezt a gyűrűt, mert ez Csokonai tulajdona volt.” A gyűrű később vissza­került Debrecenbe. Káldi János szombathelyi költő soraival fejezem be gon­dolataimat: „A sírra nézek/és meghajtom mélyen a fejem”­. (Néhány szaklexikon szerint február 15-én halt meg Vajda Julianna - A szerk.) Dr. Ferenczy Miklós Csokonai-díjas orvosíró, ref. lelkész Csokonai szobra az egykori Almásneszmélyen A tizennyolc éves Vajda Júlia (Lilla) jelenik meg Wilhelm Egger német vándorfestő művén. Az eredeti képet a Vajda-család tulajdonában volt észak-komáromi Kaliczaház padlásán találták meg. Most Debrecenben, a Déry Múzeum­ban látható a festmény.' Lassan énekelve SÁRÁNDI JÓZSEF: Levél Böröndi Lajosnak, harmadik verseskötete megjelenése alkalmából Kedves Lajos! A napokban olvastam újra első két verseskötetedet (Emigráns remény, Elszorult lélekkel), most pedig A hallga­tás színén suhantam végig. Hangszín? Hangütés? Ho­gyan ? Mi módon ? Moderáció kontabil. Lassan énekelve. Igen, ez a módhatá­­rozós szerkezet öltött olvasás közben eszembe. Talán nem véletlenül társul valamiféle zeneiség-képzet is az említett szerkezethez. No nem Mo­zartra vagy Elvis Presley­re gondolok, hanem arra az egyéni értéktöbbletre amit ér­zékenységed és tehetséged hangfogóival a kozmosz össz­hangzattanából „lenyúlsz”. Legnagyobb hazád a föld­­ ilyen értelemben vagy „koz­mopolita ” magyar költő akinek óceánok szüntelen mo­rajlásától zúg a füle, miközben tizenkét éve - kislányod el­vesztése óta­­ a gyász élet­fogytiglani pallosa alatt állsz. A halálfehér tél-téridő hatá­rozza meg ember- és világ­­szemléletedet. „ Történelem­szünet ’’­élményed komorságát a (vég)kielégíthetetlen szere­lemvágy fecskevillanásnyi be­teljesüléseinek derűjével el­lenpontozod. Tudod-e, hogy az általad hangszerelt „történelemszü­net” -nek történelemvégnek - a tizenévesek szemében - már te is ellenhősévé, vagy ha job­ban tetszik a korszellem kato­­­nájává avanzsáltál. Fájlalják bár nem tehetnek róla­­, hogy nem a „mi korunk”-ba születtek bele. Elemi működé­sünkkel, akaratunktól függet­lenül váltunk „példaképe­ikké”. Elsősorban nem a túlélési technikánk imponál nekik - lehet persze, hogy az is -, in­kább a „történelemszünet", a történelemvég ellen ható ter­mészetes cselekvésünk. Nem értem, miért használod a Ró­zsa Endre-koholta „történe­lemszünet" fogalmi metafo­rát? Eltanácstalanodásaid „segédeszköze” talán, vagy nem látod eléggé kívülről személyes működésed em­beri-művészi minőségének je­lentőségét? Amit csinálsz, az egy ta­­gadva-állító költészet, amely a voltak új szemlélettel, új költői nyelven történő meghaladását tűzte ki célul, tehát cselekvő költészet. Én mondtam, hogy minden cselekvés - a momen­tán észlelhetetlen, láthatatlan is - csak valamilyen csillagál­lás-folyamatban, annak szer­ves részeként történik meg ál­talunk, ellenünk vagy velünk. Mindhárom köteted ugyan­azon foglalata.versszimfónia-kísérlet Más kérdés, hogy mióta „minden egész eltörött" te is „töredék”-eket írsz. Mi más­sal magyarázható, hogy kevés számú szonetteden kívül szinte minden verscímed és versed kis betűvel íródott, nyomtató­don. (A szenvedő igék is meg­érnének egy misét.) A hallgatás színe tehát - korábbi köteteidhez hasonlóan - töredék-remeklések igényes műegésze. Paradox állításo­mat magyarázat helyett adj(s)-sorral toldom; „finom remegések az erőd". „Csak hallgatok egyre he­vesebben ” - írod egy helyütt csüggedten, lehangolóan. ! A kilátásba helyezett hall­gatás rosszul föladott végszó lenne csúcshoz közelítő pályá­don, nem gondolod? Baráti szeretettel üdvözöl­lek. 1995. február 25., szombat HOGYAN LEHET KÖNNYEN, GYORSAN MILLIOMOS? Fogjon össze a betörővel! Hideg fejjel, mint Mata Hari Nagynénink, aki hároméves korában elhunyt A Mintha New Yorkba indultunk volna meggazdagodáshoz ve­zető legújabb holtbiztos módszeremhez először arra van szükség, hogy biztosítva legyen a kedves olvasó háza, lakása. Másodszor pedig arra, hogy oda betörjenek. Ne tessék már ijedezni kézit csókolom! Ha én azt mon­dom, hogy az a jó, ha betör­nek, akkor a kedves olvasó tutira tudhatja, hogy ki nevet a végén. Most szakemberek vagyunk vagy Duma Dani?! Tudom, mit beszélek. Na! Mit is akartam mondani? Ja, igen! Szóval betörnek és el­visznek, mondjuk, százezer forint értékű tárgyat. Semmi baj! Csak ne ijedezzünk! Hi­deg fejjel, mint Mata Hari az ágyban, beszerzőnk néhány valódi számlát szuperdrága elektronikai cikkekről. Rokonságtól vagy baksi­­sért boltból, ugyan mindegy. No, most, amikor jön a rend­őrség, hogy felmérje a kárt, remegő kézzel kihajtogatjuk a számlákat és könnyeinket nyeldekelve elmondjuk, hogy volt egy HIFI-tornyunk háromszázezerért, egy vide­­okameránk kétszázezerért és egy IBM komputerünk (ezt meg kell tanulni legalább kimondani) félmillióért. Fontos szabály: vallomás közben ki kell zárni a gyere­ket a szobából, különben ké­pes megkérdezni az agyalá­­gyult, hogy miért nevezzük a Supraphon lemezjátszónkat HIFI- toronynak, a Smena fényképezőgépet videoka­merának és az Erika írógépet UIBM komputernek. gyanezt a módszert al­kalmazzuk, ha feltörik a kocsinkat és elviszik belőle a kis recsegő csecsebecsét, amit egykor rádiónak vet­tünk a néhai Karl Marx Stadt-ban. Esküdjünk meg a nagynénikénk életére, aki hároméves korában diftériá­­ban elhunyt, hogy egy digitá­lis, napenergiával működő, compact-disc-kel felszerelt és nyolc nyelven himnuszt éneklő audiovizuális izénk volt, amit a NASA kifejezet­ten a mi Trabantunk számára fejlesztett ki. Ezenkívül ragaszkodjunk hozzá, hogy éppen New Yorkba indultunk volna csa­ládostól, és a kocsiban volt két bőröndben az összes ru­hánk, meg a 24 személyes­­ aranyétkészlet, a nagyi brill­­jeivel együtt. Persze, ha igazán profi a kedves olvasó, akkor nem várja meg, míg azok a nyava­lyás lusta bűnözők meg gép­kocsitolvajok eljutnak a be­törésig. Szépen kirámolja a saját lakását meg kocsiját, mert az a legtisztább munka. Az „ellopott holmit” meg el­adja a handlénak, majd kifi­zetteti a biztosítóval is. Két­szeres ész, kétszeres pénz! Kicsike baj momentán ak­kor lehet, ha valamelyik va­gyontárgyat, amit netán be­diktált a rendőrnek, megta­lálják az ócskapiacon vala­kinél, aki felismeri Önben az V eladót. Így lefülelik a bandát, aki felnyomta az ajtóját és kiderül, hogy a HIFI-re nem az volt írva, hogy Pio­neer, hanem az, hogy Sup­raphon. Akkor el kell sétálni a hatósághoz, esetleg ott is kell maradni kis ideig, amit nagyon sajnálnék, mert még van egy-két betonbiztos ötle­tem a kedves olvasó szá­mára. Bizony! Nógrádi Gábor

Next