24 óra, 2005. január (16. évfolyam, 1-25. szám)

2005-01-22 / 18. szám

JEGYZET Gombnyomás és könyvespolc Számítógépes lövöldözés vagy felolvasóest? Bugyuta vígjáték a tévében vagy dráma a színházban? Sörös-füstös buli vagy hangverseny? Szinte biztos, hogy az előbbiek a „tök nyerők” száz fiatalból több mint kilencvennél. Valahol valami nagyon elromlott - ta­lán nem megfordíthatatlanul. Hetente írunk a 24 Órában megyénk pusztuló értékeiről, de leg­alább ilyen rendszeresen hagyományőrző közösségek áldozatos munkájáról is beszámolunk. Megszűnő mozik utáni nosztalgiázó kesergés mellett egyre több hírt adunk Induló filmklubokról. Évről évre kevesebb a hivatalosan „leosztott" pénz a kultúrá­ra, ugyanakkor talán nő a gyakran sziszifuszi munkát önzetle­nül vállalók száma. Azoké, akik szeretnék, ha egy-egy évben 365 nap lenne a (magyar) kultúráé. Segítsünk nekik és magunknak­­ nem olyan nehéz. Például elég egy gombnyomás a távkapcsolón, utána rövid séta a könyves­polcig, választás, fél óra olvasás. Ezt gyakoroljuk és gyakoroltas­suk hetente eleinte háromszor, aztán mindennap. Saját tapaszta­latom alapján állítom, nem bánja meg senki, Kórocz Károly VÉLEMÉNYE VAN? ÍRJA MEG: SMS: 06-30-303-0024 (Snureztü­nk kérhetik, telefomszámuk ne jelenjen meg. Az Üzenet végére írjanak egy J" betűt) 24 ÓRA - 2005. JANUÁR 22., SZOMBAT A MAGYAR KULTÚRA NAPJA Magára hagyott közönséghez fordul a képzőművész kör Csokonai Vitéz Mihály Közösségi Díjat kapott a Bányász Képzőművész Kör a magyar kultúra napja alkalmából. Ennek apropóján beszélgettünk Rochlitz György vezetővel. Lővey Júlia Tatabánya 1947-ben azért hozta létre Luzsicza Lajos a szakkört, hogy az egyfajta kulturális missziót teljesítsen a megyében - emlékezik Rochlitz György a kezdetekre. Nem véletlen: a képzőművész kör egész törté­nelme hozzájárult az országos elismeréshez. Luzsicza a vizuális művésze­tek oktatását, művelését szeret­te volna szélesebb társadalmi bázisra helyezni. Ezek a célok ma sem vesztették érvényüket. Ezt bizonyítja, hogy a szakkör ennyi év után is fenn tudott ma­radni. Pedig hol van már az egykori mecénás szénbánya és a szakszervezet... Hiába új a közönség, ugyan­úgy magára hagyták. A hivatá­sos művészek elefántcsonttor­nyukból nem látják, milyen szinten áll a társadalom vizuá­lis műveltsége, és hogy éppen az ő feladatuk lenne a nevelés. Ahhoz, hogy megértse az alko­tást, a műélvezőnek is művelt­nek kell lennie. Ám az iskolák­ban a rajzolásra fordított idő alig egy órára csökkent. Né­hány misszionárius természetű rajztanáron kívül a pedagógu­sok is képzellenek. A közérthetőséggel is gondok vannak. Az Információáradat miatt a művészek rájöttek: Du­nát lehet rekeszteni velük. Ezért görcsösen ki akarnak tűnni a többiek közül. A szak­mai tudás helyett az eredeties­­kedés vált célkitűzéssé. A képzőművész kör vezetője sajnálja, hogy a rendszerváltás óta lényegében megszűnt a zsű­rizési kötelezettség. A piaci „szabályozás” következménye: a giccs elárasztotta az országot. A szakkörnek tehát bőven van feladata. A vizuális kultúra fejlesztése, terjesztése mellett felvállalta, a főiskolai, egyetemi felvételire is felkészíti a jelent­kezőket. Rochlitz György közben egye­dül intézi az ügyeket, pályáza­tokat ír, szervez. Már azon is gondolkodik, ki lehetne majd a méltó utód, aki nem csak tehet­séges, de hozzá hasonlóan fon­tos ügynek, szolgálatnak tartja a szakkör vezetését. FOTÓ: USA T. HIfSFf Szakköri munka a Jászai Mari Színházban - balra Rochlitz György Olvasóink mondták “ fegyveres dalma, Oroszlány-Várgesztes, főis­kolai hallgató: - Mivel iskolába járok, és emel­lett dolgozom is, így nincsen időm a kultúrával foglalkozni. Ha tehetném, szívesen járnék szín­házba. A magyar kultúra napjáról hallottam, csak nem tudtam, mikor van. Szerintem jobb lenne, ha az emberek többet olvasnának, nagy Jánosné, Tatabánya, rokkantnyugdíjas: - A betegségem miatt állni és ülni sem tudok, ezért nem nagyon járok se kiállításra, se szín­házba. Olvasni viszont szeretek, a bűnügyi könyvek és a magyar szépirodalom a kedven­cem. Ezt a napot jobban kellett volna reklámoz­ni, az emberek többsége nem tud róla. Kotroczó Róbert, Naszály, középiskolás: - A barátnőm családjának van színházbérlete, így legalább havonta egyszer van lehetőségem szín­házba menni. Ez szerintem sokkal többet ad, mintha buliznék. A naszályi Tóth Anikó fotóki­állítását is megnéztem. A könyvek közül a fan­tasztikus Irodalom tetszik. Díjátadás és emlékezés A Himnusz Kenőjére emlékeztek a róla elnevezett tatabányai általános Iskola diákjai tegnap a kertvárosi Bányák Művelődési Otthonban. Most tartották a Kölcsey Ferenc magyar nyelvi és irodalmi feladatmegoldó verseny díjátadó ünnepségét is. Az eredményeket kedden közöljük. Ké­pünkön: az alsósok műsora, előtérben Brassói Roland és Tardi Gabriella. A 7 Kovács Lajos dorogi meseíró, iskolaigazgató: A mese a gyermekek lételeme kellene, hogy legyen. Ebben megkerülhetetlen a szülők szerepe. Én an­nak idején a nagymamámtól hallottam különböző történeteket. A mai gyerekek kevés mesével talál­koznak. Sokan - tévesen - a médiában megjelenő rajzfilmeket azonosítják ezzel a műfajjal.­­ Ami a tanítást illeti, iskolánkban olyan programmal dolgozunk, amely ezt a témát hangsúlyozottan, a rangján kezeli. A magyar kultúra napja Kölcsey Himnuszához kötődik. A mű­ben számos mesei, mondái gyökerű elemet találunk. A mai nap te­hát egyúttal a mese napja is. mudrák Attila fotóművész, a Keresztény Múze­um munkatársa: A kultúráról mindig az alap, az oktatás jut eszembe. Enélkül semmire sem ju­tunk. Nagy a felelőssége a szülőnek és a tanár­nak, hogyan adja tovább a kultúrát, illetve mit ad tovább. Nézem a milliomos vetélkedőt: a neve­nincs zenekar technikusáról akár többet tud a versenyző, mint például a reneszánszról. Értékközpontú tudást és kultúrát kell adnunk, s megtanítani azokat, akik közel állnak hoz­zánk, a minőségre, a mélységre, a felszín elkerülésére. Műtárgy­fotósként, egyházi gyűjteményünk munkatársaként ezt tartom a legfontosabbnak. JÁSZ ATTILA (mintakultúra) Fölszedheti bárki tottyadt, túlérett gyümölcsként a fák alól, mégis kőkemény, mégis friss. vörös gyula hegedűművész, a tatabányai szimfo­nikusok és az Évszakok Kamarazenekar igazgató- ■PMBH ja: Nekünk a muzsika október 1-jei világnapja kü­­­­lön is lehetőséget ad az ünneplésre. A mai alka­­lof ^­lom azért kiemelkedő, mert a zene meghatározó­b­b az egyetemes magyar kultúrában. Örülök annak, hogy az utóbbi pár évben­­ ön- HBP ÉB- kormányzati segítséggel - nincs már ez másképp Tatabányán sem: megélénkült a zenei életünk. Hogy ez folytatódjon, bízom a helyi döntéshozók, mecénások jövőbeni, még erősebb támogatásában is, mert csak így lehet a megyeszékhely pezsgő művészeti életű, ízig­­vérig európai város. (A József Attila-díjas költő Tatán él, az Új Forrás főszerkesztő-helyettese) A cigarettacsempészek hálójába akadt Szabados Géza, s orgaz­dává vált. De azért nem szé­­gyellte volna magát nagyon. Már fél éve morgolódott verseny­ben a többi bagóssal, hogy ezeket az árakat egyszerűen nem lehet kibírni. Vagy leszokik az ember, vagy... s itt rendszerint elakadtak, szívták, fújták tovább a büdös füstöt elszontyolodva. Aztán a langaléta Gyuri egyszer azzal hírrel emelte a poharát, hogy a nagy­piacon kétezerért lehet kapni egy kar­ton­csempész cigit. Tíz csomaggal! Kis kockázat, nagy haszon. Bebuszozott Szabados Tatabányá­ra. Ötezer forintot szánt a kalandra. A langaléta Gyuri túlozni szokott. Még hogy kétezer! Két kartonért fel­készült az ötre. Nem kellett sokáig csellengenie, amíg kiszúrta emberét. Sűrű, nagy darab, fekete kalapos férfi volt, és cu­korkát árult egy koszos mikrobusz hátuljából. Mindenféle kisnyugdíjas és cukor­bajos kinézetű férfiak gusztálták ott a kis rekeszekbe halmozott édessé­get, s kivétel nélkül vettek egy rek­­lámszatyornyit. Géza határozottan kért két karton cigarettát, mire az árus olyan gyilko­san nézett rá, mintha az anyját szid­ná. Mit képzel rólam, kedves uram! - kezdte fenyegetően, de Géza már ki­tanulta a piacgazdaságot, és előhúz­ta az ötezrest válaszul. A fekete kalapos váratlan gyorsaság­gal kapta ki kezéből. Megforgatta, overálljához dörzsölte, elővarázsolt egy füleinél összecsomózott reklám­­szatyrot, és a levegőbe emelte. Még egy ezrest kapok, jegyezte meg. Hohó, mondta Szabados, keleti alkura ké­szen, de a szatyor máris eltűnt. Ez nem ukrán mahorka, hanem Pali Mail. Négyszáz egy csomaggal a boltban. Vi­gye a pénzét jóember, és tűnjön el! Géza nem hátrálhatott ki az üzlet ka­pujából. Összekaparta a hiányzó ezrest. KÁDÁR PÉTER A piaci kalóz Elégedett volt, de az igazi üzlet­ember kicsit gyanakvó. Amint kiért a sokadalomból kibogozta a csomót. Pali Mail volt az addig csak kita­pintható mélykék kartonokra írva. Elolvasta, hogy king size, meg, hogy Kentucky. USA. A fóliaborítás vég­leg megnyugtatta. Pali Mail. Egye­nesen Kentuckyból. Ilyet még nem pipált. Ekkor köszönt rá. Egy lányos kö­lyök, mikádóban. Aki még azt is hozzátette a jónapothoz, hogy ő törzszászlós. Hol vette a cigarettát, bátyám? - kérdezte. Szabados Gézát keserű tapasztalatokkal edzette az élet, s vágott az agya, mint a zsilett. Ezt? - húzta a szót. - Itt vettem föl az akácfa töviből. Jóféle cigaretta. Biztosan meglátta magát és meg­ijedt. Én megtaláltam. Most már az enyém. Nem úgy van az, kezdte a babaar­cú, de Géza nem engedte meg a foly­tatást. Ömlött belőle a szó, hogy ő szegény kisnyugdíjas, hogy ő örökké vesztes, hogy egyszer az életben ta­lál valam­it, azt is el akarják venni tő­le, persze, mert az öregeken minden­ki csak rúg egyet, de ő nem hagyja magát, ha kell Hágáig is elmegy, de a cigarettát nem adja. Itt van a keze, bilincselje meg, lője agyon, de akkor se adja. Jól van papa, menjen, sóhajtotta a tejfölös képű törzszászlós, aki ha nem olyan vajszívű, talán főhad­­nagyságig is vihette volna. A borozónál megremegtek Szaba­dos lábai a sok izgalomtól. Kikérte a fröccsöt, lepihegett egy székre. Arra gondolt, hogy most megérde­mel egy márkás cigarettát. Felbon­totta az egyik kartont, kivett belőle egy dobozzal, felbontotta, rágyúj­tott, mélyen letüdőzte a füstöt. Bol­­dog volt, e­mikor visszatenni készült a megkezdett csomagot, szemé­be szúrt, hogy alatta nincs már az a szép mélykék. Kivette a felső sor másik csomagját. S már csak érett sárga fűrészport látott. Kirázta a ki­csi kocsmaasztalra. Jó illatú volt. Fű­részpor illatú. A karton mélyén még két csomag cigaretta árválkodott. S a másik kartonban ugyanúgy. Volt nyolc csomag Pali Malija, hatezerért, s egy halom fűrészpora. Egyenesen Kentuckyból. Gondosan visszasöpör­te a kartonba. Jó lesz valamire. (A szerző újságíró, író. Nyugdíjazá­sáig a 24 Óra főmunkatársa volt.)

Next