Komárom-Esztergom Megyei Hírlap, 1997. október (2. évfolyam, 229-254. szám)

1997-10-25 / 249. szám

1997. OKTÓBER 25., SZOMBAT 6 HÍRLAP Dunaalmási és neszmélyi krónika Dunaalmás és Neszmély - egymás mellett, egymásra utalva Nezmel - a mai Neszmély - a Duna partján fekvő határmenti község, amely az idők során egybeépült a szomszédos Dunaal­­mással. Hosszú ideig közigazgatásilag egyek voltak, és a két községet együtt Almásneszmélynek hívták. Néhány éve azon­ban különváltak, azóta mindkettő „önálló életet él”. Neszmély községről Jobbágy István polgármesterrel beszélgettünk. - Neszmély ősidők óta la­kott település - kezdi Job­bág­y István. - A okleveles for­rások először 1237-ben tesz­nek említést róla, amikor is Nezmel néven nevezték. Ko­rábban Villa Longának, Hosszú Falunak is hívták. A község lakosságának egyik megélhetési forrása a halá­szat volt, de voltak a Dunánál vízimalmok. A település rév­átkelőhely voltáról egy­ legen­da is kering. Eszerint az or­szágot álruhában járó Mátyás király szegény emberként akarta átvitetni magát az itte­ni révésszel, aki nem kellő udvariassággal fogadta és elu­­tasította. A király elrettentő példaként felakasztatta a ré­vészt. Az Akasztóhegy innen kapta a nevét. - Milyen hagyományai van­nak a településnek? - Elsősorban a kézműves­iparról kell szólni. A fazekas­ság jelentős mesterség volt, azután a kosárfonás, a fafara­gás. A fazekasok - mintegy 40 család - eltűntek. - Milyen a lakosság vallási összetétele? - Nagy részben reformátu­sok élnek itt, de jelentős a ka­tolikus és a baptista gyüleke­zet létszáma is. A református templom nagyon régi, a tor­nya a XIII. századból való. Ez a falu egyik jelképe. Ehhez kapcsolódik Albert király, az első Habsburg uralkodó tör­ténete, aki itt halt meg, Nesz­mélyen. A balkáni hosszú hadjáratról visszatérve tífusz ütött ki az armadában. Itt tá­boroztak le Neszmélyen. Van egy forrás, amit Király kútjá­nak neveznek, ebből ittak a katonák és maga az uralkodó is A veszte az lett, hogy din­­­nyét is evett, ami a tífusszal együtt elvitte. Itt halt meg, a zsigereit ennek a templom­nak a padozata alatt temették el.­­ Neszmély a borászatáról is híres,­­ így van, ősi szőlőtermelő vidék. Európa jelentősebb főúri családjai is itták a nesz­mélyi bort. Ezt a rangját egé­szen a múlt század végéig tar­totta, amikor egy­ betegség következtében lepusztulnak a nagy szőlőterületek. Ettől függetlenül tovább élt a sző­lőtermesztés, és a mai napig is él. A legújabb időkben az Interconsult Rt. vette meg a kocsi tsz-től a Melegesi szőlő­­területeket. - A múlt és a hagyományok után beszéljünk a jelenről. Milyen befejezett, most folyó és tervezett beruházásokat va­­lósított/valósít meg Nesz­mély a fejlődés érdekében? - Van egy nagyon híres is­kolánk, amit Makovecz Imre tervezett. Róla tudni kell, hogy igen közel áll az ősma­gyar történelemhez. Az isko­la épületének alakja is ma­dárhoz hasonló, feltétele­zem, hogy a turul madarat formázza meg. A 15 község összefogásával megvalósított telefonberuházási program­ban is részt vettünk, amely­nek révén ma a háztartások mintegy több mint 50 száza­lékában található telefon. A gázberuházás most van folya­matban, a tervek és az ígére­tek szerint decemberben meggyújtjuk a lángot. A kö­zépnyomású vezetéket Na­szályról kell idevezetni. Decemberben indulna a harmadik nagy beruházás, a csatorna- és a szennyvíztisz­tító-rendszer kiépítése. A jó­váhagyott tervek mindkettő­nél megvannak, november 11-én kerül sor a pályázati anyagok felbontására, majd később a versenytárgyalásra külön a csatorna, külön a szennyvíztisztító kivitelezé­sére. Ezt a programot egyébként Dunaalmással kö­zösen visszük véghez. Na­gyon szeretnénk, ha mind­ezek még ebben a helyható­sági ciklusban megvalósul­nának. Szeretnénk még ki­adni Neszmély helytörténeti monográfiáját, ez ügyben már felvettük a kapcsolatot egy révkomáromi törté­nésszel. - Milyen partnerkapcsola­tokat ápol a község más tele­pülésekkel? - Neszmély tagja a Rákóczi­­szövetségnek, amely a felvidé­ki és az anyaországban élő magyarság kapcsolatait hiva­tott ápolni. Ennek keretében rendezik meg minden évben a Hídverő Napokat, amely azt szimbolizálja, hogy a Duna nem választ el minket. - A kulturális élet területén milyen kezdeményezésekről eshet szó? - Létezik a Pro Neszmély Alapítvány, amelyet a telepü­lés kulturális hagyományainak ápolására hoztak létre. Min­den évben megrendezzük a szavaló-, prózamondó és nép­dalversenyt. Fiatal helyi lokál­­patriótákból alakult a Nesz­mély Barátainak Köre. Ők hozták létre a neszmélyi tele­­házat (az országban a harma­dik ilyen), mindenki irodáját, ahol internet-hozzáférési le­hetősége van bárkinek, telefo­nálhat, küldhet faxot, és így tovább. Ők rendezték meg eb­ben az évben a rendkívül szín­vonalas jazzfesztivált is itt, Neszmélyen. Legújabb kezde­ményezésükkel a nyugdíjaso­kat segítik különböző közpon­ti források igénybevételében.­­ Hogy állnak a foglalkozta­tottsággal? Hol dolgoznak a neszmélyiek? Hány vállalko­zás működik a községben? — Harmincnyolc vállalkozói engedélyt adtunk ki Neszmé­lyen, ezek többsége egyéni vállalkozó. Az alkalmazotta­kat nézve meg kell említenem a már nem működő Neszmé­­lyi Téglagyárat, amelynek nyomán nagy űr keletkezett. Az emberek többsége Süttő­­re, Lábatlanra jár dolgozni. Az almásfüzitői timföldgyár kiesett ebből a körből, itt leg­alább ötven neszmélyi dolgo­zott. A munkanélküliek szá­máról nincs pontos adatunk. - Távlati tervek? - Az idegenforgalom súly­ponti szerepet tölt be az el­képzeléseink között. Szeret­nénk, hogy a Dunaalmás-Süt­­tő közötti partszakaszt ide­genforgalmi övezetté nyilvá­nítanák. Jó lenne, ha minél több helyi polgárt tudnánk a falusi turizmus mellé állítani, ha minél többen alkalmassá tennék a házukat arra, hogy ott turistákat fogadhassanak, vendégül láthassanak. Úgy tudjuk, hogy Dunaalmás újra üzembe helyezi majd a stran­dot, ami szintén elősegítheti az idegenforgalom fellendü­lését ezen a területen. A Pro Neszmély Alapítvány címere, amelyen a kora középkor­ban épült templomtorony látható A neszmélyi általános iskola. Az épületet Makovecz Imre tervezte Fotó: L. Z. A község méltán hálás dr. Ferenczy Miklósnak Dunaalmás és Lilla szerelmese Dunaalmásról Csokonai és Lilla említése nélkül bűn írni. Az a tény, hogy nagy költőnknek, Csokonai Vitéz Mihálynak múzsája, ihletője és szerelme, Vajda Julianna - akit műveiben is csak Lil­laként szólított - ma is meg­határozó jelentőséggel bír a település életében. Ebben természetesen hatékony szerepe van a falu helytörté­nészének, dr. Ferenczy Mik­lósnak. Aki nem csak Duna­almás történetében „verhe­tetlen”, hiszen jelenleg is a község háziorvosa, sőt a re­formátus egyház lel­kipásztora is. Talán ezekkel az utóbbi mondatokkal — amelyek dr. Feren­­­czy Miklósra utalnak sem mondtam semmi újat. Nagyon sokan ismerik a fő­orvos urat, az éppen fent említettek mi­att. Egyszer tréfásan így fogalmazott dr. Ferenczy Miklós: „Sokan vannak olya­nok, akiket én ke­reszteltem, én gyó­gyítottam és adtam össze élete párjával.” Azt viszont kevesen tudják, hogy a helytörté­nész nem mindig­­ kezdet­ben Almásneszmélyhez­­, majd pedig inkább Dunaal­­máshoz kötődött. Ugyanis dr. Ferenczy Miklós Toko­don született 1931-ben. Gimnáziumi tanulmányait Désen, majd Esztergomban végezte el. A szegedi Orvos­­tudományi Egyetemen szer­zett diplomát ezek után 1950-ben. Egerben volt gya­korló orvos, majd ismét ta­nulásnak adta a fejét, a hal­lei orvostudományi egyete­men. Körzeti orvos volt előbb Felső­tárkányban, Ácson is. 1985-ben végezte el a debreceni Református Teológiai Akadémiát. Azt is kevesen tudják, hogy a teo­lógia, a hit iránti vonzódása dr. Ferenczy Miklósnak nem akkor jelentkezett csak, amikor Dunaalmáson el­kezdte forgatni a fenn­maradt egyházi iratokat. Az orvos-író, lelkipásztor, hely­­történész ugyanis reformá­tus lelkészcsaládból szárma­zik. Ferenczy Károly ara­­nyosmedgyesi lelkész volt, 1889-ben hunyt el. Feren­czy Gedeon, Károly ikertest­vére Aradon lelkipásztorko­dott, 1899-ben hunyt el. Sír­ja az aradi temetőben isme­retlen helyen található. Dr. Ferenczy Gyula debreceni teológiai professzor 1861- ben született Méhteleken. 1931-ben halt meg. Feren­czy Imre 1869-ben született Aranyosmedgyesen, édesap­ja Ferenczy Károly volt. Fe­renczy Imre krassói lelkész volt, majd pedig Kiss Áron püspök titkára. Fiatalon, 39 éves korában hunyt el. Dr. Ferenczy Miklós az irodalom iránt Almásnesz­mélyen lett fogékonyabb, akkor, amikor az egyik mat­­rikulában, egyházi anya­könyvben rátalált Vajda Ju­lianna és Végh Mihály há­zassági bejegyzésére. Ebben a menyasszonyt mint Csoko­nai Vitéz Mihály Lillájaként jegyezték be. Azóta több műve, kötete, tanulmánya, dolgozata jelent meg erről az érdekes és szomorú sze­relemről. Büszke arra, hogy Dunaalmást szülőhazájának vallja. Munkássága eredmé­nyességét több kitüntetéssel is jutalmazták. 1967 óta tag­ja a nagykőrösi Arany János Irodalmi Társaságnak és ké­sőbb pedig a Magyar Orvos­­írók Körének is tagja lett. Számos nem csak helytörté­neti konferencián vesz részt meghívott előadóként is. Ha szabad így fogalmazni: sohasem nyugszik, mindig újabb és újabb kutatáson munkálkodik. A faluban közszeretetnek, megbecsü­lésnek örvend. Néhány mű az eddig meg­jelent munkák közül: Cso­konai Lillája, Csokonai Ko­máromban, Dunaalmás 1848/1849-ben, Emlékek a szabadságharcról 1848­/1849-ben, A Lilla-per. A dunaalmási kutató nevé­hez fűződik az ez év elején a szlovákiai Ekel községgel fel­vett kapcsolat is. Tudni kell, hogy ebben a felvidéki, Észak-Komáromtól 25 kilo­méterre található kicsiny községben látót meg a napvi­lágot Vajda Julianna. Ennél szebb és meghatóbb telepü­lési kapcsolatot aligha lehet­ne találni. Azonban a jövő zenéje, hogy mikor emeli hi­vatalos rangra e két telepü­lés - a Komárom-Esztergom megyei Dunaalmás és a szlo­vákiai Ekel (Okolicna na Ostrove) kapcsolatát... - baranka -

Next