Komáromi Lapok, 1922. január-június (43. évfolyam, 1-77. szám)
1922-05-16 / 58. szám
2. oldal riumokat, Ígérgetéseknél egyebet sehol sem kapott. Ilyen ígéret az is is, amit „illetékes helyen“ az elbocsátottak nyugdíj ügyéről az elbocsátott közalkalmazottak szervezete vezetőségének adtak és amely ékes tartalmával a következőképen szól: Ezen ügy megszűnt politikum lenni. A jogos nyugdíjilletmények azonnali folyósítása pénzkérdést sem képez már. Ma ez már csak irodai elintézés. Semmi több. Első 9-én Prágában lezárják ezt az ügyet végleg képviselőink, szenátoraink, a teljhatalmú minisztérium és a kormány közreműködésével. Aki csehszlovák illetőségű, megkapja a teljes nyugdíjat, aki idegen, vagy illetősége kétséges, 60 százalékot kap a végleges leszámolásig Magyarország terhére, ami viszonosságon alapul. Erről előreláthatólag e hó 15-én kormánynyilatkozat fog megjelenni. Azzal a kéréssel fordulok a szervezet tagjaihoz, ne üljenek fel semmi demagógiának, ügyük e hó végéig, legkésőbb jövő hónapban rendezve lesz, a kormányhoz pedig azzal a kéréssel, ne halassza az elintézést most egy percig sem, nehogy az elkeseredés oly útra vigye a közalkalmazottakat, amely sem fent, sem lent nem kívánatos. Bratislava, 1922. május hó 6-án. Kaiser Gyula: Nos ! Ezek után ismét egy kis reménykedéssel nézhetünk a jövő elé. Hátha a remény valóra vál és Magyarország kegyelméből egy falat kenyérhez jutunk ? Az a falat magyar kenyér bizonyára jól fog esni—ha megkapjuk! ■ IÚtlevél ulsumot minden államba a leggyorsabban és legolcsóbban megszerzek. Vidéki megbízásokat a leggyorsabban elintézek, miután hetenkint háromszor megy küldönc Prágába eljárási dij 35 korona. cim: Llászló Zsigmond Bratislava (Pozsony) Széplak-u. 12. sz. ium | Bratislav sha i Csallóköz szinmagyar népét veszedelem fenyegeti. Közismert dolog, hogy a cseh-szlovák földreform fő célja az, hogy szinmagyar lakta területeken cseh és szlovák telepeket létesitsenek s ezzel a magyarság számarányát le szállítsák, illetve a szinmagyar területeket vegyes lakta területekké tegyék. Ez a veszedelem most a szinmagyar Csallóközt fenyegeti, a K. N. „Szlovák telepítések Csallóközben“ címmel a következőket írja: A csehszlovák földhivatal két kiküldöttje : Pollack Ignác földbiztos és Fiaia tagosító mérnök e héten Dunaszerdahelyre érkeztek. A nép azt hitte, hogy a várva-várt parcellázások megejtése végett jöttek, meg is rohanták a főszolgabírói hivatalt kérvényekkel, de csalódtak, mert a kiküldöttek a színmagyar Csallóköznek szlovák telepesekkel való benépesítésének előkészítése végett érkeztek. A felosztásra kerülő földterületek sorrendjét a kiküldöttek a melléjük beosztott politikai tanáccsal egyetemben állapítják meg. E megállapítás szerint az idén Csallóközben a Wiener-Welten uradalom József majorja, Pálffy Pál kismagyari uradalma, gróf Bethlen felbári és Pfeiffer Mátyás várkonyi gazdaságából hasítanak ki földterületeket telepítések céljaira. A jelenlegi tulajdonosoktól aratás után váltják meg a földet. Az ily módon megváltott földeket olyan csehszlovák állampolgárok kapják, akik a földbirtokreform hírére seregestől vándoroltak vissza Amerikából, Romániából, Szerbiából és más külföldi országokból. Feltétel: a gazdasághoz kell ér »Komáromi Lapok“ teniük és megfelelő tőkéjüknek kell lenniök beruházásokra. (Ez az eddigi betelepítetteknél alig volt meg.) A tervbe vett telepítések a jelenlegi községektől távol a majorokban történnek, mert a cél, hogy ezáltal új szlovák községek keletkezzenek. Eddig szól a Csallóközre vonatkozó tudósítás. Hogy a magyarságot újabban megint mellőzték a földreformnál, szomorú bizonyítéka az alábbi ténynek leírása: Füssy Kálmán, az Orsz. Magyar Kisgazda, Földmives és Kisiparos Párt népszerű komáromi nemzetgyűlési képviselője a napokban Prágában járt, ahol küldöttséget vezetett a minisztériumba. Hazatértében egyik újságíró előtt a következőket mondotta: Prágában jártam. A sötétkúti birtok parcellázása ügyében egy nyolctagú küldöttséget vittem fel a Földhivatalhoz, a „Pozemkovi Arad“ hoz. A küldüttség Barsbese, Tököl, Felsőszél és Bog községek földmives lakosságának megbízottaiból került ki. Arról van szó, hogy a most folyó parcellázások alkalmával ezt a népet teljesen kisemmizte a Földhivatal. Eleinte ígértek nekik földet, azt ölelték, hogy akkor még korai a kérelem, később, mikor újra kopogtattak földért, akkor meg már azt mondották: késő. Szlovák telepesek vannak már a sötétkúti uradalomban, eddig — úgy értesültem a lakosságtól — mintegy nyolc család. Egyet Pozsony megyéből is hoztak. Adtak földet, néhány magyar rokkantnak is, de a legsilányabbat és a birtok legtávolabbi részén, a községtől jó messzire. A prágai Földhivatalban maga az elnök, Holubek fogadott bennünket. Előtártam a sérelmeket és bizony megmondtam, hogy a nép elkeseredés az igazságtalan parcellázás folytán és az elkeseredés sohasem visz jóra. Az elnök figyelmesen meghallgatta panaszunkat és megígérte, hogy a lehető legrövidebb idő múlva ő maga fog kimenni a sötétkúti uradalomba, hogy a helyszínen győződjék meg a bajokról és azokat nyomban orvosolja. Ha személyesen ki nem mehetne, úgy legügyesebb főtisztviselőjét, küldi majd ki. Mi a választ tudomásul vettük és elutaztunk. Eddig szól Füssy Kálmán nyilatkozata. Mi ehhez azt tesszük hozzá, hogy ma már kevés olyan naiv ember van Szlovenszkóban, aki hinni tudna a fenti ígérgetésnek. A barsbesei földosztásnál már egyszer ígért vizsgálatot a földhivatal, amikor Füssy Kálmán képviselő ott járt panaszával, közben pedig elosztották a földet a magyar lakosság teljes mellőzésével. már ki A magyar nemtörődömség pedig lépjen a Pató Páloskodó kényelmeskedéséből és az irányítók, vezetők csináljanak már valamit. Gyüjtsük a magyar helyrajzi neveket. Felhívás a szülőföldet szerető emberekhez. Minden nemzetnek kétféle története van. Az egyiket leírják, krónikába és „oknyomozó“ történelmekbe. Ezt nagyurak csinálják és íratják, ragyogó, vagy sötét nevük s ennek a történetnek gerince az örök rossz, a háború. A másik a névtelen emberek története, a senkiké, helyesebben a mindenkié, a nemzet lelkéé. Ez nincs leírva, tehát nincs is meghamisítva. És mégis megvan, mégis velünk él, annyira, hogy észre sem vesszük a jelenlétét. Az első tudomány, tehát kitalálás, a másik költészet, tehát örök igazság. Minden falunak, minden falusi portának megvan a maga külön története. Nem a háborúk, de a munka története. A Névtelen Jánosnak a családja van olyan régi, mint az aranykulcsosoké, csak a kutyabőr hiányzik hozzá. De ezek a névben őseink gondoskodtak arról, armális és hiteles helyek nélkül is, hogy nyomuk maradjon az idők végeztéig, tartósabban, mint minden okmány révén, maradandóbban, mint a nemesi előjogok. Nevet adtak mindennek, ahol kicsi életüket leélték, ledolgozták. A falvak neve nem a legelső ezen a családfán, van még régebb is, elrejtve, de örök életben a falu határában. Keresztút és utszéli kereszt, folyó, folyamrész, zugó, patak, hid, forrás, mocsár, vízesés, sánc, part, majorság, kastély, várrom, malom, puszta, düllő, falu és határrész, erdő, pagony, domboldal, halom, hegy, szakadék, vízmosás, vadcsapás, marhajárás, egyes fa, bokros, szi 1922. május 16. get, földnyelv..... és ki tudná megmondani még milyen természeti alakulat, vagy emberi alakulás, mind, mind beszél a rég elmúlt időkről, csak meg kell érteni a szavát! Egy név elég annak, aki ért ezen a néma nyelven, hogy következtetést vonjon történelmi korukra, a település idejére. A név része az élő nyelvek, tehát kopik, mint maga a nyelv, mint minden, amit használnak. Lehet, hogy idegen nyelvű település elrontotta az eredeti nevet, de végleg nem ölhette meg. Az idegen köntösből is kicsillan az ősi származás. Az Ellenzéki Pártok Kultúrreferátusa elhatározta, hogy összegyűjti ezeket a némaságukban is beszédes, kultúrtörténeti szempontból megbecsülhetetlen értékű dokumentumokat egész Szlovenszkó és Podkarpatszka, Rusz területén. Minden faluban és városban remélhetőleg van legalább egy ember, aki rajongva szereti a szülőföldjét, kenyeret adó édesanyját. Ezeket kéri a kulturreferátus, járjanak a kezére, hogy a gyűjtemény lehetőleg tökéletes legyen. Gyűjtsünk minden lehető és lehetetlennek látszó helyrajzi nevet és elnevezést. Nem szabad semmit lekicsinyelni, mert a legjelentéktelenebbnek látszó név lehet a legérdekesebb a szakértőnek. Ha a név el van ferdítve, nem baj, mert ezeknek a beteg neveknek a fontossága talán nagyobb, mint a tisztán megmaradt, egészségeseké . Drasztikusától, durvaságtól nem szabad megijedni, a tudományos kutatásnak a szalonokban ki nem ejtendő név épen olyan becses, mint a legrendesebb, legtisztább. A nevek gyűjtésénél irányelvként a következőket lehet szem előtt tartani: 1. A falu neve, melynek határában az illető természeti tárgy van. 2. Az elnevezés lehetőleg pontos, hangtani leírása a népies kiejtés, tehát nem a tudományos helyesírás szerint. 3. A természeti tárgy, vagy emberi alkotás fekvése, kiterjedése, viszonya a környezethez, esetleg fénykép felvétel. 4. Névváltozatok, különösen az öregebb emberek által használt elnevezések. 5. Esetleges népies szájhagyományok a név eredetét s a helytörténetet illetőleg. 6. Ma már nem használt, de emlékezetben még élő helyrazi nevek. Az igy összegyűjtött anyagot szíveskedjék mindenki dr. Sziklay Ferenc kultur-referens címére beküldeni, Kassa, Éder utca 9 sz. alá. tojásos tarhonyát kérjen minden fűszer és csemege üzletben. 189 fl hévai Dalárda Komáromban. — Hangverseny a kulturházban. — A Komáromi Dalegyesület ez év elején, fényes sikerű estélyt tartott Léván. Most a Lévai Dalárda látogatta meg a testvér egyesületet, melynek május 14 én, vasárnap rendezett hangversenyén vendégszerepelt és az egész estét betöltő művészi nívón álló műsorral mutatkozott be városunk közönségének. A Komáromi Dalegyesület figyelmes szeretetreméltóságának gyöngéd jeleivel halmozta el a lévai vendégeket, kik feledhetetlen emlékekkel távoztak el városunkból. A Dalegyesület vezetősége, működő kara, valamint az egyesület lelkes barátaiból alakult rendezőség nagy buzgalommal készítették elő a két egyesület találkozását, előre is biztosítani kívánván a rendkívüli sikert. És városunk közönsége igazi megértéssel támogatta a rendezőséget dicséretreméltó munkájában, mely a magyarság faji összetartozandóságának és testvéri szeretetének erősítésére szolgált. A Lévai Dalárda vasárnap az Érsekújvár felől délben jövő vonattal érkezett meg Komáromba dr. Lakner Zoltán elnök vezetésével. Kísérőkkel együtt ötvenen felül voltak a vendégek, kiknek fogadására a Dalegyesület vezetősége és működő kara dr. Kamrás József elnök vezetésével vonult ki az állomásra. Itt Fülöp Zsigmond ügyvezető elnök meleg szavakban üdvözölte a lévaiakat, a magyar dal és zene érdemes, lelkes művelőit, kik a testvéri szeretet