Komáromi Lapok, 1922. január-június (43. évfolyam, 1-77. szám)

1922-05-16 / 58. szám

2. oldal riumokat, Ígérgetéseknél egyebet sehol sem kapott. Ilyen ígéret az is is, amit „illetékes he­lyen“ az elbocsátottak nyugdíj ügyéről az el­bocsátott közalkalmazottak szervezete vezető­ségének adtak és amely ékes tartalmával a következőképen szól: Ezen ügy megszűnt politikum lenni. A jogos nyugdíjilletmények azonnali folyósítása pénzkérdést sem képez már. Ma ez már csak irodai elintézés. Semmi több. E­lső 9-én Prágá­ban lezárják ezt az ügyet végleg képviselőink, szenátoraink, a teljhatalmú minisztérium és a kormány közreműködésével. Aki csehszlovák illetőségű, megkapja a teljes nyugdíjat, aki idegen, vagy illetősége kétséges, 60 százalékot kap a végleges leszámolásig Magyarország ter­hére, ami viszonosságon alapul. Erről előrelát­hatólag e hó 15-én kormánynyilatkozat fog megjelenni. Azzal a kéréssel fordulok a szervezet tagjaihoz, ne üljenek fel semmi demagógiának, ügyük e hó végéig, legkésőbb jövő hónapban rendezve lesz, a kormányhoz pedig azzal a kéréssel, ne halassza az elintézést most egy percig sem, nehogy az elkeseredés oly útra vigye a közalkalmazottakat, amely sem fent, sem lent nem kívánatos. Bratislava, 1922. má­jus hó 6-án. Kaiser Gyula: Nos ! Ezek után ismét egy kis remény­kedéssel nézhetünk a jövő elé. Hátha a remény valóra vál és Magyarország kegyelméből egy falat kenyérhez jutunk ? Az a falat magyar­­ kenyér bizonyára jól fog esni—ha megkapjuk! ■ IÚtlevél ulsumot minden államba a leggyorsabban és leg­olcsóbban megszerzek. Vidéki megbízá­sokat a leggyorsabban elintézek, miután hetenkint háromszor megy küldönc Prágába eljárási dij 35 korona. cim: Llászló Zsigmond Bratislava (Pozsony) Széplak-u. 12. sz. i­um | Bratisla­v sh­a i Csallóköz szinmagyar népét veszedelem fenyegeti. Közismert dolog, hogy a cseh-szlovák­­ földreform fő célja az, hogy szinmagyar lakta­­ területeken cseh és szlovák telepeket létesit­­­­senek s ezzel a magyarság számarányát le­­­ szállítsák, illetve a szinmagyar területeket ve­­­­gyes lakta területekké tegyék. Ez a veszede­­­­lem most a szinmagyar Csallóközt fenyegeti, a K. N. „Szlovák telepítések Csalló­közben“ címmel a következőket írja: A csehszlovák földhivatal két kiküldöttje : Pollack Ignác földbiztos és Fiaia tagosító mér­nök e héten Dunaszerdahelyre érkeztek. A nép azt hitte, hogy a várva-várt parcellázások meg­­ejtése végett jöttek, meg is rohanták a főszol­gabírói hivatalt kérvényekkel, de csalódtak, mert a kiküldöttek a színmagyar Csallóköznek szlovák telepesekkel való benépesítésének elő­­­készítése végett érkeztek. A felosztásra kerülő földterületek sorrendjét a kiküldöttek a mellé­jük beosztott politikai tanáccsal egyetemben állapítják meg. E megállapítás szerint az idén Csallóközben a Wiener-Welten uradalom József majorja, Pálffy Pál kismagyari uradalma, gróf Bethlen felbári és Pfeiffer Mátyás várkonyi gazdaságából hasítanak ki földterületeket tele­pítések céljaira. A jelenlegi tulajdonosoktól aratás után váltják meg a földet. Az­ ily mó­don megváltott földeket olyan csehszlovák ál­lampolgárok kapják, akik a földbirtokreform hírére seregestől vándoroltak vissza Ameriká­ból, Romániából, Szerbiából és más külföldi országokból. Feltétel: a gazdasághoz kell ér­ »Komáromi­­ Lapok“ teniük és megfelelő tőkéjüknek kell lenniök beruházásokra. (Ez az eddigi betelepítetteknél alig volt meg.) A tervbe vett telepítések a je­lenlegi községektől távol a majorokban történ­nek, mert a cél, hogy ezáltal új szlovák köz­ségek keletkezzenek. Eddig szól a Csallóközre vonatkozó tudó­sítás. Hogy a magyarságot újabban megint mellőzték a földreformnál, szomorú bizonyítéka az alábbi ténynek leírása: Füssy Kálmán, az Orsz. Magyar Kisgazda, Földmives és Kisiparos Párt népszerű komáromi nemzetgyűlési képviselője a napokban Prágában járt, ahol küldöttséget vezetett a minisztériumba. Hazatértében egyik újságíró előtt a követke­zőket mondotta: Prágában jártam. A sötétkúti birtok parcellázása ügyében egy nyolctagú kül­döttséget vittem fel a Földhivatalhoz, a „Po­­zemkovi Arad“ hoz. A küldüttség Barsbese, Tököl, Felsőszél és Bog községek földmives lakosságának megbízottaiból került ki. Arról van szó, hogy a most folyó parcellázások al­kalmával ezt a népet teljesen kisemmizte a Földhivatal. Eleinte ígértek nekik földet, azt ölelték, hogy akkor még korai a kérelem, ké­sőbb, mikor újra kopogtattak földért, akkor meg már azt mondották: késő. Szlovák tele­pesek vannak már a sötétkúti uradalomban, eddig — úgy értesültem a lakosságtól — mint­egy nyolc család. Egyet Pozsony megyéből is hoztak. Adtak földet, néhány magyar rokkant­nak is, de a legsilányabbat és a birtok legtá­volabbi részén, a községtől jó messzire. A prá­gai Földhivatalban maga az elnök, Holubek fogadott bennünket. Előtártam a sérelme­ket és bizony megmondtam, hogy a nép elke­seredés az igazságtalan parcellázás folytán és az elkeseredés sohasem visz jóra. Az elnök figyelmesen meghallgatta panaszunkat és meg­ígérte, hogy a lehető legrövidebb idő múlva ő maga fog kimenni a sötétkúti uradalomba, hogy a helyszínen győződjék meg a bajokról és azokat nyomban orvosolja. Ha személyesen ki nem mehetne, úgy legügyesebb főtisztvise­­lőjét, küldi majd ki. Mi a választ tudomásul vettük és elutaztunk. Eddig szól Füssy Kálmán nyilatkozata. Mi ehhez azt tesszük hozzá, hogy ma már kevés olyan naiv ember van Szlovenszkóban, aki hinni tudna a fenti ígérgetésnek. A bars­­besei földosztásnál már egyszer ígért vizsgálatot a földhivatal, amikor Füssy Kálmán képviselő ott járt panaszával, közben pedig elosztották a földet a magyar lakosság teljes mellőzésével. már ki A magyar nemtörődömség pedig lépjen a Pató Páloskodó kényelmeskedéséből és az irányítók, vezetők csináljanak már valamit. Gyüjtsü­k a magyar helyrajzi neveket. Felhívás a szülőföldet szerető emberekhez. Minden nemzetnek kétféle története van. Az egyiket leírják, krónikába és „oknyomozó“ történelmekbe. Ezt nagyurak csinálják és íratják, ragyogó, vagy sötét nevük s ennek a történetnek gerince az örök rossz, a háború. A­ másik a névtelen emberek története, a senkiké, helyesebben a mindenkié, a nemzet lelkéé. Ez nincs leírva, tehát nincs is megha­misítva. És mégis megvan, mégis velünk él, annyira, hogy észre sem vesszük a jelenlétét. Az első tudomány, tehát kitalálás, a másik költészet, tehát örök igazság. Minden falunak, minden falusi portának megvan a maga külön története. Nem a hábo­rúk, de a munka története. A Névtelen János­nak a családja van olyan régi, mint az arany­kulcsosoké, csak a kutyabőr hiányzik hozzá. De ezek a névben őseink gondoskodtak arról, armális és hiteles helyek nélkül is, hogy nyo­muk maradjon az idők végeztéig, tartósabban, mint minden okmány révén, maradandóbban, mint a nemesi előjogok. Nevet adtak minden­nek, ahol kicsi életüket leélték, ledolgozták. A falvak neve nem a legelső ezen a családfán, van még régebb is, elrejtve, de örök életben a falu határában. Keresztút és utszéli kereszt, folyó, folyam­rész, zugó, patak, hid, forrás, mocsár, vízesés, sánc, part, majorság, kastély, várrom, malom, puszta, düllő, falu­ és határrész, erdő, pagony, domboldal, halom, hegy, szakadék, vízmosás, vadcsapás, marhajárás, egyes fa, bokros, szi­ 1922. május 16. get, földnyelv..... és ki tudná megmondani még milyen természeti alakulat, vagy emberi alakulás, mind, mind beszél a rég elmúlt idők­ről, csak meg kell érteni a szavát! Egy név elég annak, aki ért ezen a néma nyelven, hogy következtetést vonjon történelmi korukra, a település idejére. A név része az élő nyelvek, tehát kopik, mint maga a nyelv, mint minden, amit hasz­nálnak. Lehet, hogy idegen­ nyelvű település elrontotta az eredeti nevet, de végleg nem ölhette meg. Az idegen köntösből is kicsillan az ősi származás. Az Ellenzéki Pártok Kultúr­referátusa elhatározta, hogy összegyűjti ezeket a néma­ságukban is beszédes, kultúrtörténeti szem­pontból megbecsülhetetlen értékű dokumentu­mokat egész Szlovenszkó és Podkarpatszka, Rusz területén. Minden faluban és városban remélhetőleg van legalább egy ember, aki rajongva szereti a szülőföldjét, kenyeret adó édesanyját. Ezeket kéri a kultur­referátus, járjanak a kezére, hogy a gyűjtemény lehető­leg tökéletes legyen. Gyűjtsünk minden lehető és lehetetlennek látszó helyrajzi nevet és elne­vezést. Nem szabad semmit lekicsinyelni, mert a legjelentéktelenebbnek látszó név lehet a legérdekesebb a szakértőnek. Ha a név el van ferdítve, nem baj, mert ezeknek a beteg nevek­nek a fontossága talán nagyobb, mint a tisztán megmaradt, egészségeseké . Draszti­kusától, durvaságtól nem szabad megijedni, a tudományos kutatásnak a szalonokban ki nem ejtendő név épen olyan becses, mint a legren­­­­desebb, legtisztább. A nevek gyűjtésénél irányelvként a következőket lehet szem előtt tartani: 1. A falu neve, melynek határában az illető természeti tárgy van. 2. Az elnevezés lehetőleg ponto­s, hang­tani leírása a népies kiejtés, tehát nem a tudományos helyesírás szerint. 3. A természeti tárgy, vagy emberi alkotás fekvése, kiterjedése, viszonya a kör­nyezethez, esetleg fénykép felvétel. 4. Név­változatok, különösen az öregebb emberek által használt elnevezések. 5. Esetleges népies szájhagyományok a név eredetét s a hely­történetet illetőleg. 6. Ma már nem használt, de emlékezetben még élő helyrazi nevek. Az igy összegyűjtött anyagot szíveskedjék mindenki dr. Sziklay Ferenc kultur-referens címére beküldeni, Kassa, Éder utca 9 sz. alá. tojásos tarhonyát kér­jen minden fűszer és csemege üzletben. 189 fl hévai Dalárda Komáromban. — Hangverseny a kulturházban. — A Komáromi Dalegyesület ez év elején, fényes sikerű estélyt tartott Léván. Most a Lévai Dalárda látogatta meg a testvér egye­sületet, melynek május 14 én, vasárnap rende­zett hangversenyén vendégszerepelt és az egész estét betöltő művészi nívón álló műsorral mutatkozott be városunk közönségének. A Komáromi Dalegyesület figyelmes szeretetre­­méltóságának gyöngéd jeleivel halmozta el a lévai vendégeket, kik feledhetetlen emlékekkel távoztak el városunkból. A Dalegyesület vezetősége, működő kara, valamint az egyesület lelkes barátaiból alakult rendezőség nagy buzgalommal készítették elő a két egyesület találkozását, előre is biztosí­tani kívánván a rendkívüli sikert. És városunk közönsége igazi megértéssel támogatta a rende­zőséget dicséretreméltó munkájában, mely a magyarság faji összetartozandóságának és test­véri szeretetének erősítésére szolgált. A Lévai Dalárda vasárnap az Érsekújvár felől délben jövő vonattal érkezett meg Komá­romba dr. Lakner Zoltán elnök vezetésével. Kísérőkkel együtt ötvenen felül voltak a ven­dégek, kiknek fogadására a Dalegyesület veze­tősége és működő kara dr. Kamrás József elnök vezetésével vonult ki az állomásra. Itt Fülöp Zsigmond ügyvezető elnök meleg szavakban üdvözölte a lévaiakat, a magyar dal és zene érdemes, lelkes művelőit, kik a testvéri szeretet

Next