Komáromi Lapok, 1925. július-december (46. évfolyam, 79-157. szám)
1925-07-02 / 79. szám
Hngyvenhatodik évfolyam. Előfizetési ár csehszlovák értékben. Helyben és vidékre postai szétküldéssel: Egész évre 80 K, félévre 40 K, negyedévre 20 K. — Külföldön 360 Ke. Egyes szám ára s 89 fillér. 79 szám« POLITIKAI LAP. ALAPÍTOTTA: TUBA JÁNOS. Felelős főszerkesztő: GAÁL GYULA dr. Szerkesztő: BARANYAY JÓZSEF dr. Ézzerkesztőség és kiadóhivatal. Nádor u. 29., Megjelenik hetenkint háromszor: kedden, csütörtökön és szombaton. lap m Ilii. Komárom,— július 1. Nagyjelentőségű politikai állásfoglalásnak volt színhelye vasárnap Komárom. A magyarság három vezére nyilatkozott még az itt tartott gyűléseken és a választók előtt nemcsak a mostani politikai helyzetet ismertették, de közülök Szent Ivány József, a kisgazda és kisiparospárt illusztris elnöke, utat és irányt is mutatott a magyar nemzeti reálpolitika érvényesítéséhez. A békeszerződések következtében a csehszlovák köztársaságba bekebelezett magyarság helyzete abban a pillanatban, amikor elvágták az ősi haza testétől, válságba került. A békeszerződések ugyan intézkedtek a magyar nemzeti kisebbségről is, azonban ezek az intézkedések csak írott malaszt maradtak, ellenben a cseh nacionalizmus teljes valóságában kibontakozott hatalmának érvényesülése az egész vonalon dominált. Dacára annak, hogy a csehszlovák alkotmánytörvénybe szintén becikkelyezték a kisebbségek jogait, eddigelé alig történt valami, ami arra engedett volna következtetni, hogy a hatalom soviniszta birtokosai a magyarság jogait respektálták volna. A magyarság vezéreinek hamarosan fel kellett ismerniük a való helyzetet, mely azzal fenyegette az ide csatolt másfélmilliós magyar kisebbséget, hogy a nyelve és faja ellen, de úgyszólván egész exisztenciális léte ellen indított tervszerű politikában megsemmisül, hacsak idejében rá nem lép a cselekvés terére. A magyar nemzeti kisebbség a választásokon jelentéktelen képviselethez jutott, mert legnagyobbrészt tájékozatlan volt a jövő felől. Azonban a vezetők, akiket a bizalom a magyarság élére állított, az elmúlt évek alatt végzett nagyszabású felvilágosító munka után, immár tiszta perspektívát állíthatnak testvéreik elé, amely szerint a magyar nemzeti kisebbség jövő sorsának kialakulására az eddiginél határozottabb lépések megtevésére van szükség. A magyarságnak be kellett látnia, hogy egymagában, pláne ha különböző pártokban aprózódik fel, nem képes életcéljait elérni. Csakis az oszthatatlan egység az, amely az erőket összetömörítve, döntő súllyal léphet fel a hatalom és ellenségei ellen. A hangzatos jelszavak, amelyek ideig óráig lázban tudják tartani a lelkeket, nem elégségesek arra, hogy a magyar nemzetség sajgó sebeit meggyógyítsák és nem elég hatékonyak arra, hogy a feltornyosuló sérelmek és jogfosztások ellen áttörhetetlen gátakat tudjanak emelni. Itt az ideje, hogy rálépjünk a reálpolitika útjára és tömörüljünk mindazokkal a népekkel együvé, amelyek a magyar keserű sors osztályosai, amelyek ép úgy érzik megaláztatásukat, mint mi. A reálpolitika lehet csak az, amellyel a halálraítélt magyarságot a köztársaság területén életben tudjuk tartani, csak a teljes egység vívhat ki számára a jövőben eredményeket, amelyek biztosítani fogják nemcsak létét, de nemzeti fejlődését is. Eredményekre van szükségünk, amelyek a magyar népnek kenyeret és boldogulást biztosítanak, eredményeket pedig csak úgy érhetünk el, hogyha a nélkülözhetetlen egységet megteremtve, együtt munkálkodunk. Az országos kisgazda és kisiparos párt köztiszteletnek örvendő vezére erre nézve megmutatta az irányt és az utat a magyarságnak, melynek sorsa oly bizonytalan, jövője oly reménytelen, meg kell értenie a bölcs megnyilatkozást és rá kell lépnie arra az útra, mely a reális eredményekhez vezet. Ettől a magyarságot sem elvi meggyőződések, sem pártkeretek el nem zárhatják, mert csak egy lehet a cél: fajunk és nemzetünk boldogulása nem. A magyarságnak tehát meg kell gondolnia, hogy olyan egységet teremtsen, amelyben eredményesen veheti föl a küzdelmet a többi pártokkal szemben. De a választási novella beterjesztése egyben eldönti a választások kiírásának kérdését is, amely ezek után ősznél tovább nem halasztható. A kisebbségi Internationale felé kell haladnia a magára maradt nemzeti kisebbségeknek szerte Európában. A napokban Berlinben megtartandó alakulás az elnyomott kisebbségi nemzetek uniójának megteremtése komoly lépés lesz az önvédelem praktikussá tételében. Mert ma Európában hatalmas tömeget tesz ki az elnyomott kisebbség, többet, mint gondolná az ember: Görögországban húsz, Törökországban ötven, Jugoszláviában ötven százalék a kisebbség. Csehszlovákiának tizennégy millió lakosából csak hat és fél a cseh, Romániában öt és félmillió, Lengyelországban tizenkét, Oroszországban harminchat millió a kisebbségek száma. De Belgiumban, Franciaországban, Finnországban, Spanyolországban, sőt Ausztriában is élénk kisebbségi mozgalom indult meg. Európa lakosságának egyharmada él kisebbségi sorsban. Hihetetlennek tűnt volna fel, hogy a békeszerződések utáni korban ilyen eltolódások következzenek be. De a számok ereje bizonyít. A kisebbségek egymásra utaltsága és közös sorsa előbb-utóbb megteremti a kisebbségek szövetségét, mert a vágy ezután ott szunnyad az elnyomott milliók lelkében. A Népszövetség 80-?n egyre- másra támadnak hangok, súlyos vádakkal illetve azt a nemzetközi fórumot, melyet harminchárom nemzet akarata emelt a nemzetek fölé, hogy szuverenitásuk egy részét ráruházva, olyan bírót és orvost kapjanak, aki minden belső bajt elsimít és meggyógyít. A Népszövetség azonban nem töltötte be a rá váró feladatokat és kimondhatatlan csalódást okozott. A vádak egyre erősebbek Népszövetség mulasztásai ellen. Legautóbb a kolozsvári egyetem volt rektora, Sextil Puscariu kritizálta meg helyesen így : „A Népszövetség gondosan kerüli a nemzeti államok belső ügyeibe való beavatkozást és működését jóindulatú tanácsokra korlátozza “ — A Népszövetség tényleg alig egyéb, mint egy tanácsadó prókátor. A régi zsidó közmondás pedig ránk is nagyon áll: „Tanácsokkal el vagyunk látva!“ A harminchárom nemzet igazán nem egy nemzetközi tanácsadó szervet akart kreálni, hanem olyan igazságosztó fórumot, mely a béke érdekében a hatalmi pozíciókból diktáló erősekre rákényszerítette volna a megértés és igazság politikáját. A „béke bírája“ nem biró, a felső fórum erőtlen formaság lett, a népek szövetsége ma még önámítás és ábránd. Még hosszú az ut odáig és a kisebbségek kicsúfolását, kisemmizését pislogó, tehetetlen szemmel nézik Genfből, magunkra vagyunk utalva. . A választási novella. A politika homlokterébe került a választási novella, amelyet a kormány a napokban szándékozik a képviselőház elá terjeszteni. A sok találgatásokra és feltevésekre okot adó javaslat alapelveire a koalíció már megegyezett, ami azt is jelentené, hogy a részletekre nézve nem lesz nehéz közös megállapodásra jutni, főként azért, mert hiszen az alapelvek szerint a választási novella a mostani rendszer és kormányzat további fenntartására irányul. A koalíció érdekeit képviselő javaslat semmi jóval sem biztatja az ellenzéket, főként pedig a nemzeti kisebbségeket, mert tendenciája egyenesen azok ellen irányul. A pártok jelölési és választhatási joga oly magas számhoz van kötve (150000), hogy azt elérni a kisebb pártok csakis úgy lesznek képesek, ha egy közös vagy pártba, ellen koalícióba tömörül Csütirfaki 1925. Julius 2, fiú osztály» Iési népMoÉ. Igazán jól esik ebben az illetőségi, nyugdíj és tanítói államsegélyekkel elnémított korban időnként olvasni dr. Szőke Kázmér esperes-plébános urnak népiskoláink érdekében írott cikkét. A felülről nyugodtnak látszó, de alul poshadó állóvíz megmozdul és tisztul a kavicsvetésektől. Mikor a Magyar Tanítóban még csak mint a jövő zenéje volt felszínre hozva a kötelező 8 éves népoktatás, én már akkor rámutattam a Komáromi Lapok 1921 február 2- iki számában annak szemfényvesztő lehetetlenségeire. Majd mikor az 1922 aug. 21-én kihirdetett 226. sz. kisiskolai törvény szelleme és rendelkezése ellenére egyes állami tanfelügyelők hatalmi túlkapással beállították a 7-ik osztályt és tömegesen büntettették a mulasztó gyermekek szüleit, ugyancsak a Komáromi Lapok 1924 november 1. számában kimutattam, hogy a 226 t.c. egyenlőre a szlovenszkói iskolákra nem vonatkozik, mert azokról a 12. §. külön intézkedik és megengedi a törvény végrehajtásának 1927—28 tanévig való elhalasztását. Ámde 1922 aug. óta nagyot fordult a világ! Törvénnyel tilalmaztatik az, ami a 226. sz. t.-c. több § ában külön ki van emelve, t. i. Szlovenszkó. Ezt már használni nem szabad, mert már nincs Szlovenszkó, csak Csehszlovákia. Az iskolaügyi minisztérium természetesnek találta, hogy ha nincs Szlovenszkó, akkor nincs külön kedvezmény se. Így történhetett az 1922. évi 226. sz. törvénynek miniszteri rendelettel való megváltoztatása. Az elemi iskoláknak azonnal vagy akár pár év alatt nyolc osztályunkká való fejlesztését most is elhamarkodott, sőt káros intézkedésnek tartom. Ugyebár a törvény intenciója az, hogy a népművelődést a régi polgári iskolával egy színvonalra emelje. Ne vegyék , zokon önszorgalmuk által igazán képzett tanítóink azon általános kijelentésemet, hogy a tanítói képesítésnek a régi polgári iskolai tanítói képzettség színvonalára emelése nélkül ezt nem tartom keresztülvihetőnek általánosságban. Mert mégis csak alaposabb, több képzettség kell a polgári iskola III—IV. osztályainak megfelelő VII—VIII ik osztályok tanítására, mint a régi 6 osztályos elemi népiskolában kívántától. Vagy ha nem, hanem csak az állam szempontjából a megbízhatóság a legfőbb kvalifikáció, akkor egyetemi tanárok is lehetnek a póttanfolyamos légionáriusok. Az iskolai felszerelések kérdését, mint látjuk, rendeleti úton az állami tanfelügyelők el tudják intézni az iskolafenntartók terhére, de jó tankönyvek, azok csak maradnak az égi homályban. A földmiveléssel foglalkozó falvakban a gyermekeknek 14—15 éves korukig tíz hónapon keresztül mindennapi iskolába járatása gazdasági és erkölcsi romlással fog járni. Az a kisbirtokos, az a cseléd, az a földmunkás, hogy egészen 15 éves koráig azt lehet mondani, semmi hasznát ne vegye gyerme- Bécsi bútor csakis szolid minőségben kapható Komárom és Csallóköz legnagyobb bútoráruházában: Hofbauer Andor cégnél Komáromi Jókai Mór utca 16. sír Óriási választék hálószobák, ebédlők, szalon- és uriszoba bútorokban. Ebédlők különböző stílben, u. m. Cipendel, Renesanse, Holland éi Bárok, Telehálószobák, habos kőris, jávor, afrikai körte, citrom, stb. 50 különböző szobaberendezés állandóan raktáron. Speciális készítés bőrgarnitúrák-, schesson-, dívány- és matracokban.— Konkurencia nélküli árak. * Saját kárpitos műhely. Vidékre díjtalan csomagolás. 86