Komáromi Lapok, 1925. július-december (46. évfolyam, 79-157. szám)

1925-07-02 / 79. szám

Hn­gyvenhatodik évfolyam. Előfizetési ár csehszlovák értékben. Helyben és vidékre postai szétküldéssel: Egész évre 80 K, félévre 40 K, negyedévre 20 K. — Külföldön 360 Ke. Egyes szám ára s 89 fillér. 79 szám« POLITIKAI LAP. ALAPÍTOTTA: TUBA JÁNOS. Felelős főszerkesztő: GAÁL GYULA dr. Szerkesztő: BARANYAY JÓZSEF dr. Ézzerkesztőség és kiadóhivatal. Nádor­ u. 29., Megjelenik hetenkint háromszor: kedden, csütörtökön és szombaton. lap m­ Ilii. Komárom,— július 1. Nagyjelentőségű politikai állás­foglalásnak volt színhelye vasár­nap Komárom. A magyarság há­rom vezére nyilatkozott még az itt tartott gyűléseken és a választók előtt nemcsak a mostani politikai helyzetet ismertették, de közülök Szent Ivány József, a kisgazda és kisiparospárt illusztris elnöke, utat és irányt is mutatott a magyar nem­zeti reálpolitika érvényesítéséhez. A békeszerződések következtében a csehszlovák köztársaságba beke­belezett magyarság helyzete abban a pillanatban, amikor elvágták az ősi haza testétől, válságba került. A békeszerződések ugyan intéz­kedtek a magyar nemzeti kisebb­ségről is, azonban ezek az intéz­kedések csak írott malaszt marad­tak, ellenben a cseh nacionalizmus teljes valóságában kibontakozott hatalmának érvényesülése az egész vonalon dominált. Dacára annak, hogy a csehszlovák alkotmánytör­vénybe szintén becikkelyezték a kisebbségek jogait, eddigelé alig történt valami, ami arra engedett volna következtetni, hogy a hata­lom soviniszta birtokosai a ma­gyarság jogait respektálták volna. A magyarság vezéreinek hamaro­san fel kellett ismerniük a való helyzetet, mely azzal fenyegette az ide csatolt másfélmilliós magyar kisebbséget, hogy a nyelve és faja ellen, de úgyszólván egész exisz­­tenciális léte ellen indított tervszerű politikában megsemmisül, hacsak idejében rá nem lép a cselekvés terére. A magyar nemzeti kisebbség a választásokon jelentéktelen képvi­selethez jutott, mert legnagyobb­részt tájékozatlan volt a jövő felől. Azonban a vezetők, akiket a biza­lom a magyarság élére állított, az elmúlt évek alatt végzett nagysza­bású felvilágosító munka után, im­már tiszta perspektívát állíthatnak testvéreik elé, amely szerint a magyar nemzeti kisebbség jövő sorsának kialakulására az eddiginél határo­zottabb lépések megtevésére van szükség. A magyarságnak be kellett látnia, hogy egymagában, pláne ha különböző pártokban aprózódik fel, nem képes életcéljait elérni. Csakis az oszthatatlan egység az, amely az erőket összetömörítve, döntő súllyal léphet fel a hatalom és ellenségei ellen. A hangzatos jelszavak, amelyek ideig óráig láz­ban tudják tartani a lelkeket, nem elégségesek arra, hogy a magyar nemzetség sajgó sebeit meggyógyít­sák és nem elég hatékonyak arra, hogy a feltornyosuló sérelmek és jogfosztások ellen áttörhetetlen gá­takat tudjanak emelni. Itt az ideje, hogy rálépjünk a reálpolitika út­jára és tömörüljünk mindazokkal a népekkel együvé, amelyek a magyar keserű sors osztályosai, amelyek ép úgy érzik megalázta­tásukat, mint mi. A reálpolitika lehet csak az, amellyel a halálraítélt magyarsá­got a köztársaság területén életben tudjuk tartani, csak a teljes egy­ség vívhat ki számára a jövőben eredményeket, amelyek biztosítani fogják nemcsak létét, de nemzeti fejlődését is. Eredményekre van szükségünk, amelyek a magyar népnek kenyeret és boldogulást biztosítanak, eredményeket pedig csak úgy érhetünk el, hogyha a nélkülözhetetlen egységet megte­remtve, együtt munkálkodunk. Az országos kisgazda és kis­iparos párt köztiszteletnek ör­vendő vezére erre nézve meg­mutatta az irányt és az utat a magyarságnak, melynek sorsa oly bizonytalan, jövője oly reményte­len, meg kell értenie a bölcs meg­nyilatkozást és rá kell lépnie arra az útra, mely a reális eredmé­nyekhez vezet. Ettől a magyarsá­got sem elvi meggyőződések, sem­ pártkeretek el nem zárhatják, mert csak egy lehet a cél: fajunk és nemzetünk boldogulása­­ nem. A magyarságnak tehát meg kell gondolnia, hogy olyan egységet te­remtsen, amelyben eredményesen veheti föl a küzdelmet a többi pártokkal szem­ben. De a választási novella beterjesz­tése egyben eldönti a választások ki­írásának kérdését is, amely ezek után ősznél tovább nem halasztható.­­ A kisebbségi Internationale felé kell haladnia a magára maradt nemzeti kisebbségeknek szerte Európában. A na­pokban Berlinben megtartandó alakulás az elnyomott kisebbségi nemzetek unió­jának megteremtése komoly lépés lesz az önvédelem praktikussá tételében. Mert ma Európában hatalmas tömeget tesz ki az elnyomott kisebbség, többet, mint gondolná az ember: Görögország­ban húsz, Törökországban ötven, Ju­goszláviában ötven százalék a kisebbség. Csehszlovákiának tizennégy millió lako­sából csak hat és fél a cseh, Románi­ában öt és félmillió, Lengyelországban tizenkét, Oroszországban harminchat millió a kisebbségek száma. De Belgium­ban, Franciaországban, Finnországban, Spanyolországban, sőt Ausztriában is élénk kisebbségi mozgalom indult meg. Európa lakosságának egyharmada él kisebbségi sorsban. Hihetetlennek tűnt volna fel, hogy a békeszerződések utáni korban ilyen eltolódások következzenek be. De a számok ereje bizonyít. A kisebbségek egymásra utaltsága és közös sorsa előbb-utóbb megteremti a kisebb­ségek szövetségét, mert a vágy ezután ott szunnyad az elnyomott milliók lelkében.­­ A Népszövetség 80-?n egyre- másra támadnak hangok, súlyos vádakkal illetve azt a nemzetközi fórumot, melyet harminchárom nemzet akarata emelt a nemzetek fölé, hogy szuverenitásuk egy részét ráruházva, olyan bírót és orvost kapjanak, aki minden belső bajt elsimít és meggyógyít. A Népszövetség azon­ban nem töltötte be a rá váró felada­tokat és kimondhatatlan csalódást oko­zott. A vádak egyre erősebbek Népszövetség mulasztásai ellen. Leg­a­utóbb a kolozsvári egyetem volt rektora, Sextil Puscariu kritizálta meg helyesen így : „A Népszövetség gondosan kerüli a nemzeti államok belső ügyeibe való beavatkozást és működését jóindulatú tanácsokra korlátozza “ — A Népszö­vetség tényleg alig egyéb, mint egy tanácsadó prókátor. A régi zsidó köz­mondás pedig ránk is nagyon áll: „Tanácsokkal el vagyunk látva!“ A harminchárom nemzet igazán nem egy nemzetközi tanácsadó szervet akart kreálni, hanem olyan igazságosztó fó­rumot, mely a béke érdekében a ha­talmi pozíciókból diktáló erősekre rá­­kényszerítette volna a megértés és igazság politikáját. A „béke bírája“ nem biró, a felső fórum erőtlen forma­ság lett, a népek szövetsége m­a még önámítás és ábránd. Még hosszú az ut odáig és a kisebbségek kicsúfolását, kisemmizését pislogó, tehetetlen szem­mel nézik Genfből, magunkra vagyunk utalva. . A választási novella. A politika homlokterébe került a választási novella, amelyet a kormány a napokban szán­dékozik a képviselőház elá terjeszteni. A sok találgatásokra és feltevésekre okot adó javaslat alapelveire a koalíció már megegyezett, ami azt is jelentené, hogy a részletekre nézve nem lesz nehéz közös megállapodásra jutni, fő­ként azért, mert hiszen az alapelvek szerint a választási novella a mostani rendszer és kormányzat további fenn­tartására irányul. A­ koalíció érdekeit képviselő javaslat semmi jóval sem biztatja az ellenzéket, főként pedig a nemzeti kisebbségeket, mert tenden­ciája egyenesen azok ellen irányul. A pártok jelölési és választhatási joga oly magas számhoz van kötve (150000), hogy azt elérni a kisebb pártok csakis úgy lesznek képesek, ha egy közös v­agy pártba, ellen koalícióba tömörül­ Csütirfaki 1925. Julius 2, fi­ú osztály» Iési n­épMoÉ. Igazán jól esik ebben az illetőségi, nyugdíj és tanítói államsegélyekkel el­némított korban időnként olvasni dr. Szőke Kázmér esperes-plébános urnak népiskoláink érdekében írott cikkét. A felülről nyugodtnak látszó, de alul pos­­hadó állóvíz megmozdul és tisztul a kavicsvetésektől. Mikor a Magyar Tanítóban még csak mint a jövő zenéje volt felszínre hozva a kötelező 8 éves népoktatás, én már akkor rámutattam a Komáromi Lapok 1921 február 2- iki számában annak szemfényvesztő lehetetlenségeire. Majd mikor az 1922 aug. 21-én kihir­detett 226. sz. kisiskolai törvény szel­leme és rendelkezése ellenére egyes állami tanfelügyelők hatalmi túlkapással beállították a 7-ik osztályt és tömege­sen büntettették a mulasztó gyermekek szüleit, ugyancsak a Komáromi Lapok 1924 november 1. számában kimutattam, hogy a 226 t.c. egyenlőre a szloven­­szkói iskolákra nem vonatkozik, mert azokról a 12. §. külön intézkedik és megengedi a törvény végrehajtásának 1927—28 tanévig való elhalasztását. Ámde 1922 aug. óta nagyot fordult a világ! Törvénnyel tilalmaztatik az, ami a 226. sz. t.-c. több § ában külön ki van emelve, t. i. Szlovenszkó. Ezt már használni nem szabad, mert már nincs Szlovenszkó, csak Csehszlovákia. Az iskolaügyi minisztérium természe­tesnek találta, hogy ha nincs Szloven­szkó, akkor nincs külön kedvezmény se. Így történhetett az 1922. évi 226. sz. törvénynek miniszteri rendelettel való megváltoztatása. Az elemi iskoláknak azonnal vagy akár pár év alatt nyolc osztályunkká való fejlesztését most is elhamarkodott, sőt káros intézkedésnek tartom. Ugyebár a törvény intenciója az, hogy a népművelődést a régi polgári isko­lával egy színvonalra emelje. Ne vegyék , zokon önszorgalmuk által igazán kép­zett tanítóink azon általános kijelenté­semet, hogy a tanítói képesítésnek a régi polgári iskolai tanítói képzettség színvonalára emelése nélkül ezt nem tartom keresztül­vihetőnek általánosság­ban. Mert mégis csak alaposabb, több képzettség kell a polgári iskola III—IV. osztályainak megfelelő VII—VIII ik osz­tályok tanítására, mint a régi 6 osztá­lyos elemi népiskolában kívántától­. Vagy ha nem, hanem csak az állam szem­pontjából a megbízhatóság a legfőbb kvalifikáció, akkor egyetemi tanárok is lehetnek a póttanfolyamos légionáriusok. Az iskolai felszerelések kérdését, mint látjuk, rendeleti úton az állami tanfel­ügyelők el tudják intézni az iskola­­fenntartók terhére, de jó tankönyvek, azok csak maradnak az égi homályban. A földmiveléssel foglalkozó falvakban a gyermekeknek 14—15 éves korukig tíz hónapon keresztül mindennapi is­kolába járatása gazdasági és erkölcsi romlással fog járni. Az a kisbirtokos, az a cseléd, az a földmunkás, hogy egészen 15 éves koráig azt lehet mon­dani, semmi hasznát ne vegye gyerme- Bécsi bútor csakis szolid minőségben kap­ható Komárom és Csallóköz legnagyobb bútoráruházában: Hofbauer Andor cégnél Komáromi Jókai Mór utca 16. sír Óriási választék hálószobák, ebédlők, szalon- és uri­­szoba bútorokban. Ebédlők különböző stílben, u. m. Cipendel, Renesanse, Holland éi Bárok, Teleháló­­szobák, habos kőris, jávor, afrikai körte, citrom, stb. 50 különböző szobaberendezés állandóan rak­táron. Speciális készítés bőrgarnitúrák-, schesson-, dí­vány- és matracokban.— Konkurencia nélküli árak. * Saját kárpitos műhely. Vidékre díjtalan csomagolás. 86

Next