Komáromi Lapok, 1927. január-június (48. évfolyam, 2-78. szám)

1927-01-13 / 6. szám

1927. január 13. i­mm Komáromi Lapok Itt nyugszik az Urban boldogult Nzts. Lévay István mely a kegyes Jézus szavára feltámad. E sirkövet emelte Nzts. Vajda Julianna asszony. Meghalt 1840. életének 76-ik esztendejében. A sírkövek tehát a szép Julia asz­­szony életéből bő adatokat szolgálnak, ki első férjének elhunyta után másod­szor is férjhez ment és a második férje túl is élte őt. Lilla nem lett soha Csokonai Vitéz Mihályné, akinek csak „földiekkel játszó égi tünemény“ ma­radt örökre s kitől, mikor elvált, meg­ fáradt testével, melyben már a halált vitte és ábrándos szivével, melyben élete legnagyobb csalódása kínozta, így búcsúzott el: »Légy oly boldog, hogy én sose eszedbe ne jussak.“ A „Lilla“ ház és a sír megtekintése után a Lenhardt villába mentünk, a hegyoldal alján, melynek közelében ott van még a présház, (jelenleg a Foltz csa­lád birtokában,) ahol állítólag a vigadni oda járó debreceni poétával történt volna meg az az eset, amit Petőfi is meg­éne­kelt versben, s amelynek emlékezetes refrénje lett: „Csapot, papot, mindent felejtett Csokonai Vitéz Mihály,“ noha Petőfi a történet szinterét a Balaton­­vidékre helyezi át.” A Kossuth téren a Beöthy László emléktáblával megjelölt házban a Ka­­licza család lakik. Megtudtam, hogy állítólag a Kalicza család birtokában van egy eredeti Vajda Julia kép, mely egyetlenegy Komárom megmaradt Lilla kép. A Vajda család már nem él Ko­máromban, régen kiveszett a nyomuk ezen a vidéken, mivel elköltöztek. A Lilla-kép ügyében ellátogattam Kaliczáékhoz, hogy megérdeklődjem ezt. A régi magyar ámbitusos úri házban Kalicza Sándorné fogadott vendégsze­retettel. Szóba hoztam Lilla képét. — Családunk, a Kalicza-család tu­lajdonképen rokonságban volt a Vajda­családdal és a Vajda család itt is la­kott ebben a házban sokáig. A ház azután a Czike családé lett, majd a Beöthy családé, akikkel a Kalicza­­család rokonságban volt, úgy hogy a ház a rokonság tulajdonában maradt mindig. — Hogyan találták meg az eredeti Lilla képet? — szakítottam meg a kérdéssel Kaliczáné beszédét. — A képet már nagyon régen találtuk meg — folytatta — a padláson tartott régi holmik között volt egy ládában, melyre az volt ráírva: Csokonai em­lékek. A kép egyébként k­b. 30 cm. széles és 50 cm. magas volt és Vajda Júliát ábrázolta, amint Lilla papagályt etetett ablak mellett állva. Kaliczáné bevezet a másik szobába és megmutatja még a sarkot, ahol állva lefestették Júliát. — Az apám nagyon sokat emlegette Vajdáékat — mondta tovább Kaliczáné — és sokszor mondta, hogy Júlia apja nagyon szigorú ember volt, aki sehogy­­sem akarta tűrni azt, hogy leánya a költőről valamit is tudjon. Az apja szigorúsága miatt később a szomszéd ház egyik lakójának küldte Csokonai a leveleket Júliához, nehogy az apja ke­zébe jussanak — Mi lett a kép sorsa? — volt a következő kérdésem. — A képet sokáig magunk őriztük, míg tavaly a fiam, aki Debrecenbe végzi az iskoláit, a képet átvitte Magyar­­országra és a debreceni Csokonai Vitéz Mihály Körnek ajándékoztuk. A Csoko­nai Kör erről küldött is a férjemnek hivatalos igazolást, hogy a Lilla kép eredeti festmény Vajda Juliáról. Ezt az írást egyébként meg is mutathatjuk, ha a férjem, aki éppen ma reggel utazott Pozsonyba, holnap visszajön. Miután megígértem Kaliczánénak, hogy másnap megérdeklődöm a debre­ceni Cokonai Kör elismerő írását, el­búcsúztam tőle és attól a háztól, mely­be állítólag valamikor sűrűn járt el Csokonai Vitéz Mihály. (Azt természe­tesen, hogy a kép minden kétséget kizárva Lilla képe, a debreceni Csokonai Kör elism­erő levele alapján sem lehet ma már igen megállapítani.) * így találkoztam egy unalmas, esős januári napon azzal a nagyon tehetsé­ges forró lelkű szenvedő poétával, aki Pozsonyból a Diétái Magyar Múzsa szerkesztése után talán az inturekció megszervezésére jött le Komáromba, és aki innen csak szerelme nagy sírásait a „Lilla“ dalokat vitte tovább. Az örökké bolyongó, nyugtalan lelkű fiatal költő pedig ekkor már nagyon fáradt volt, mellében a halált vitte már és mégis elindult Csurgó felé, hogy Horváth Ádám költőtársa hívására ta­nári állást vállaljon el. Mert Komárom­ban nagyon-nagyon csalódott az éle­tében, nemcsak a szerelmében, és meg kellett tudnia, hogy mennyire há láttán a pályája, mely sem világi te­kintélyt, sem anyagi jólétet, sem szív­­béli boldogságot nem tudott adni, meggyötört testének és lelkének. „Kedv, remények, Lillák, Isten ve­letek.“ Az esős komáromi utcákon járva ezt mondta el néke­m a múlt, aki láthatat­lanul ott járt mellettem. Pünkösd és a névtelen dec.­31-ike anuár elsejével kapcsolatban.) Eze­­ken kívül­­ csak még a szökőévben ordulna elő még egy kettes ünnep­kör, még­pedig a névtelen június 31., a július 1-i vasárnappal kap­csolatban. Az egyes országok az ő nemzeti ünnepeiket természetesen tetszés­­szerinti napokra tehetnék. Ha ennél valaki jobb kalendáriu­mot tud szerkeszteni, akkor siessen ötletével hamarosan a Népszövet­séghez, mert ha az egyszer döntött, akkor állítóan módosításra nem tesz többé már alkalom. véleménye, hogy a nők csak a férfiak kedvéért találták ki és a modern szo­cialista társadalom nem tűrheti el az olyan kinövéseket, amelyek a női nem állítólagos inferioritását túlzott mérték­ben hangsúlyozzák. A nők egyenjogúságát a legkomo­lyabban értelmezi és­pedig a nők ter­hére. Tiltakozik az ellen, hogy a nőkből élettelen divatbábokat faragjanak és megköveteli a nőktől ,is a produktiv társadalmi munkát. A­ háztartási alkal­mazottakból hivatalnokokat akar csinálni akik napi nyolc órás munkaidő alatt szigorúan körülhatárolt teendőkkel fog­lalkoznak és a zárórakor éppen úgy leteszik a seprőt vagy a fazekat, mint a tisztviselők a tollat, vagy a munkások a szerszámot. A miniszter-kisasszonynak máris nagy ellenzéke van, különösen a nők köré­ben. Nem is annyira a háztartási alkal­mazottak érdekében követelt reform­­törekvésekért, mint inkább a divatra vonatkozó nézetei miatt. A nők egy része azt állítja, hogy a miniszterkisasszony nem azért ellensége a divatnak, mert szocialista, hanem azért, mert­­ nem fiatal... A naptár itj A Népszövetség egyik bizottsága dolgozik az év új beosztásán. _A világhírű­ németi tudós: Koppen Vladimir dr. új időbeosztása. — Aki jobbat tud, sürgősen jelentkezzék. — Mint az­ köztudomású, a Népszö­vetségnek egyik bizottsága azzal foglalkozik, hogy az évnek naptári beosztását egyöntetűvé tegye, más­részt pedig, hogy a főbb ünnepkö­rök folyton mozgó jellegét meg­szüntesse. Természetesen a bizott­ság úgyszólván naponként kap a világ minden részéből javaslatokat, ezek azonban majdnem kivétel nélkül megvalósíthatatlanok, mert ahelyett, hogy mostani időbeosztá­sunkat egyszerűsítenék, még bonyo­lultabbá teszik. A sok javaslat közül végre a közelmúltban kapott a Népszövetség olyant is, amely áttekinthetősége és egyszerűsége miatt általános feltű­nést keltett s mint értesültünk a legközelebbi értekezleten tárgyalásra is kerül. Az új időbeosztást Köppen Vladi­­dimir dr.-tól, a világhírű meteoroló­gustól, a hamburgi Seeworte tagjától ered. Köppen a következőket javasolja: 1, Az év álljon úgy, mint eddig is, négy negyedből, mindegyik három hónappal, összesen azonban csak kilencvenegy napból Ez azt jelenti, hogy minden évnegyed tizenhárom hétre lesz osztható, de azt is jelenti, hogy az év e szerint csak 364 nap­ból állana. Ezért Köppen az év végéhez, mint december 31 ét egy névtelen napot csatól s ugyanígy minden szökőévben junius 31-ike szinte olyan névtelen nap lenne. 2. Az év januárius 1-én vasárnap­pal kezdődne s ennek következté­ben a többi évnegyed első napjai is vasárnap lenne, mert az uj be­osztás szerint az évnegyedek első hónapja harmincegy napból, a töb­biek pedig harminc napból állanának. 3. A Köppen féle tervezetben a Húsvét vasárnapja minden évben április 3-ára esik s ennek megfele­lően Pünkösd vasárnapja május 26- ára, a karácsonyi szent­este pedig december 24-én ugyancsak vasár­napra így azután minden dátum az év­nek ugyanarra a napjára kerülne, tehát például nemcsak január elseje kerülne mindig vasárnapra, hanem május elseje is mindig szerdára. Az évnegyedek első hónapjaiban mindig öt vasárnap és huszonhat munkanap fordul elő Az új naptár­ban megmaradna a Húsvét és Pün­kösd hétfői ünnepe, valamint a két karácsonyi ünnep is. Ennek követ­keztében minden évben tenne egy hármas ünnepkör (karácsony) és három kettes ünnepkör (Húsvét, DIANA sósborszeszi DIANA Grém DIANA púder DIANA szappan Szent Rókus lábsó uj lábat csinál. Hasz­nál lyukszem­, kemé­­­nyedések, dagana­­tok, izzadt bőr, bőr­­égés, dörzsölés és fa­gyási daganatok ellen SataltíQfeü \—friristn. Finnország különös politikai szenzációja. A helsingtoni lapok szerint az új szoci­alista kormány olyan politikai szenzá­cióval lepte meg az országot, amilyenre eddig európai államban nem sok példa volt. A miniszterelnök tudvalevőleg Tanner professzor lett, a külügyi tárca vezetésével Voionmas egyetemi tanárt bízták meg, aki Finnországot a Nép­­szövetség előtt képviselte. Legtöbb vita volt a népjóléti minisz­ter megválasztása körül, végre is nép­jóléti miniszterré a szocialista párt egye­nes kívánságára Slaanpa kisasszonyt nevezték ki. A miniszter-kisasszony egyáltalában nem tartozik a felsőbb tízezrek közé. Sőt ellenkezőleg: évek­kel ezelőtt, mint szobaleány kezdte meg kalandos pályafutását és Helsingforsban még mindig számosan emlékeznek arra az időre, mikor Finnország mostani népjóléti minisztere fehér köténnyel kö­­rülhordozta a tálakat az előkelő csalá­dok ebédlőiben. Nem szabad azt hinni, hogy a miniszter-kisasszony nem ren­delkezik elegendő műveltséggel és intelligenciával a miniszteri tárca be­töltéséhez. Már több mint egy évtized óta aktív tagja volt a szocialista párt­nak, rengeteget olvasott és számos ér­tékes könyvet is írt. Külseje inkább hasonlít egy tanárnőhöz, mint egy volt szobileányhoz. Magas, szikár, szemüve­ges alak, beszéde tökéletesen irodalmi nívójú és különös tehetsége van a szervezés nehéz munkájához. Míg szobalány korában megalakított a ház­tartási alkalmazottak szakszervezetét, melynek elnöke volt és nagy érdeme­ket szerzett a cselédek sorsának eny­hítése körül. Menedékházat építtetett az állásnélküliek számára, sőt szövetkeze­tet is alapított, amely tagjait lényeges össegekkel támogatta. Tekintélye különösen a szocialisták előtt évről- évre emelkedett. Még 1907-ben Helsingforsban városi tanácsossá válasz­tották és 1917-ben került be a finn parlamentbe, mint az első női képvi­selők egyike. Karrierje most érte el a tetőpontját, amikor miniszterré nevez­ték ki. Silaarpa kisasszony, — amint ez az adatokból is látszik — nem fiatal hölgy már. De sohasem felejtette el volt pálya­társait és miniszterségének első nap­jaiban is azonnal reájuk gondolt. Prog­rambeszéde külön szenzáció volt. — Amilyen radikálisnak mutatkozott elvei­ben, olyan konzervatív és puritán a divattal szemben. A legélesebben elitélte a bubifrizurát, a Törtöt és a táncot. Mindezekről az a 3. oldal Meseország­ lesz a JESZO idei jelmezes bálja. A Komáromi JESZO, mely mint ismeretes, a Jókai Egyesület Szép­művészeti Osztályába tömörült fiatal képzőművészek csoportjának elne­vezése idén ismét megrendezi szo­kásos jelmezes bálját. A bál a Mese­ország jegyében fog lefolyni és min­den jel arra mutat, hogy sikerében jóval felülmúlja majd a két év előtti „Mars­lakók“ címen, és az azelőtt „Pokol“ címen megtartott jelmezes bált. A bál idejéül a február 5-iki napot jelölték meg a rendezők és előreláthatóan ezen az éjszakán a Kultúrpalota valóságosan a mese­ország képét fogja mutatni. A fiatal és tehetséges művészek Harmos Károly vezetéses irányítása mellett a Kultúrpalota nagy termét gyönyörű dekorációba borítják úgy, hogy a közönséget már külsejében is meg­változott terem fogja fogadni. A te­rem pompáját és színességét csak fokozni fogják a kosztümök és jel­mezek színessége és sokasága, melyek a legelképzelhetőbb változa­tosságban lesznek variálva. Mindjárt itt említjük meg, hogy JESZO mű­vészei csekély honorárium ellenében készségesen vállalkoznak a jelmezek megtervezésére, amely honoráriumot a JESZO anyagi helyzetének javára fordítják. A bál rendezésének előmunkálatai már nagy mértékben haladnak és az egyesület agilis vezetőségén s a művész tagokon kívül egy nagyobb­­számu hölgybizottság vette kezébe a rendezés fáradságos munkáját. A lelkes hölgyek pedig minden tö­rök telhetőt elkövetnek majd, hogy önletességökkel, gondosságukkal a JESZO­ bálon részt vevő közönség a legszebb emlékkel zárja a múlt­jába a „Meseország“ jegyében le­folyt idei jelmezes bált, amely egy éjszakára csakugyan a meseország káprázatos világába lendíti majd a komáromi magyar társadalmat. És a közönség is előreláthatóan hozzá­járul a bál sikeréhez megjelenésével, jól tudva azt, hogy a bál tiszta jö­vedelmével a legnemesebb célt szolgálják majd: fiatal és ambició­zus, érvényesülni akaró, tehetséges képzőművészek kibontakozását. DARMONI CSOKOLÁDÉS HASHAJTÓ ENYHE-GYORS-BIZTOS • Árvíz fenyegeti Cseh- és Morva­országot. A napok óta tartó állandó esőzések következtében az ország több részéből növekvő árvíz veszedelem fe­nyegeti, így különösen az északkeleti Csehországban. Az Óriás-hegység pa­takjai hatalmasan megdagadtak, Mor­vaországban főként a szlovenszkói ha­tár közelében nő a veszély. Egyes he­lyeken a víz olyan rohamosan nő, hogy rövid három óra alatt teljes egy méter emelkedést mutatott.

Next