Könyvvilág, 1974 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1974-01-01 / 1. szám
Montecuccolitól az atomtüzérségig Így kezdődött a háború... Halál a tengereken. .. Háború és politika... Az európai partizánháború... Dobozba zárt háború ... Korszerű harc és az ember ... Repülők és űrhajósok... Haditechnika 1973... Páncélosok és páncéltörők... Aranysörényű fellegek... E néhány könyveim felsorolása is jelzi, hogy a Zrínyi Katonai Kiadó a múlt évben is sokoldalúan igyekezett kielégíteni a katonai témák iránt érdeklődő olvasók igényeit. — Kiadónk elsősorban a tisztek, a katonaolvasók igényeit hivatott kielégíteni — mondta Bedő László ezredes, a Zrínyi Katonai Kiadó parancsoka —, de szeretnénk, ha az elmúlt évekhez hasonlóan, új könyveink a honvédelem, a katonapolitika iránt érdeklődő nem katona olvasókhoz is elkerülnének. Hézagpótló műnek tartjuk A középkor és az újkor hadművészete című kötetet, amely Montecuccolitól Szuvorovig számos híres hadvezér tanulmányaiból, hadművészeti írásaiból ad válogatást —, Vo Nguyen Giap: A népi háború; B. M. Szapunov: A katonai szolgálat esztétikája, valamint A katona és a háború című kötetet is. Ez utóbbi áttekintést ad a korszerű harc lélektani felkészítésének problémáiról, a félelem, a pánik leküzdésének eszközeiről. Bognár Károly a második világháború legfontosabb országvédelmi tapasztalatait, a szocialista országok komplex honvédelmi rendszerét tekinti át — Országvédelem — honvédelem című mumiójában. Lényegében arra a kérdésre keres választ, hogy mit jelent napjainkban a haza védelme. — Idei kiadványaik között is lesz olyan, amelyik a Kossuth Kiadóval közös gondozásban jelenik meg? — Jól bevált gyakorlat, hogy évente öt-hat kötetet a Kossuth Kiadóval közösen adunk ki. Nos, az idén a legjelentősebb közös vállalkozásunk a Magyarország felszabadítása című tanulmánykötet lesz, amely felszabadulásunk 30. évfordulója alkalmából jelenik meg. Érdekes tanulmányai új forrásanyagokra támaszkodva, eddig ismeretlen részleteket is feltárva ismertetik a szovjet hadsereg felszabadító harcait és a magyar partizánok, antifasiszták küzdelmét. Ugyancsak a felszabadulás történetének eddig kevésbé ismert részletét tárja fel Gazsi József: Fények a Börzsönyben című munkája, amely az egyetemistákból verbuvált antifasiszta katonai egység harcait eleveníti fel. Közös kiadásban jelentetjük meg ismét Pálfy József,Novák Zoltán NATO-val foglalkozó könyvét. Az Atlanti paktum részletesen elemzi a NATO hadseregeit, az elmúlt öt évben végbement vátozásait is. És itt említem N. G. Kuznyecov memoárkötetét, A háború előestéjén-t és N. Molcsanov: De Gaulle tábornok című könyvét. Kuznyecov kötete az egyik legizgalmasabb a szovjet katonai emlékirat-irodalomban. Szerzője 1939-ben a Szovjetunió haditengerészeti népbiztosa volt és visszaemlékezései rendkívül érdekes adalékokat szolgáltatnak a háború előtti évek szovjet történelmének megismeréséhez. Molcsanov a tábornok életének két legfontosabb szakaszával, a második világháború éveivel és az 1958—1969 közötti évtizeddel ismertet meg, s a középpontban természetesen De Gaulle, korunk egyik kiemelkedő, realista politikusa áll. — A tapasztalatok szerint, különösen a fiatalok körében növekszik az érdeklődés a haditechnika iránt. Mit tesznek ennek kielégítésére? — Az elmúlt 2—3 évben megjelent könyveink egynegyede a haditechnikával foglalkozott. A „hiánycikk" listájára kerültek például dr. Horváth Árpád haditechnika-történeti művei és Öveges József: A fegyverek fizikája. A Haditechnika ’1974 című könyvben neves katonai szakírókból álló szerzői kollektíva gazdag képanyaggal illusztrálva mutatja be a harci helikopterek legújabb változatait, a rakétatüzérség, a légvédelmi rakéták, s a páncélozott csapatszállító harcjárművek legújabb konstrukcióit. Miután — a várakozásnak megfelelően — jól fogadták a Haditechnika fiataloknak című sorozatunkat, folytatjuk az ifjúság számára készülő gazdagon illusztrált kiadványaink megjelentetését. Ebben az évben a Rakéták és óriásrakéták, a Páncélban a gyalogság, A tüzes ágyúgolyóbistól az atomtüzérségig és a Felderítő úszó harcjármű című színes ábrákkal illusztrált füzetek jelennek meg. A haditechnikai ismereteket kívánjuk gazdagítani A tüzérség ma is él című könyvünkkel, amely arra a kérdésre ad választ: hol tart ma a tüzérség? — A katonai szépirodalom kedvelői milyen újdonságokra számíthatnak? _ 1974-ben valamivel kevesebb szépirodalmi könyvet adunk ki, mint az előző években. Ez persze nem jelenti azt, hogy a jövőben lemondanánk a honvédelem gondolatát erősítő szépirodalmi művek kiadásáról. Elsőnek említeném ezek között a Vadgesztenyék című antológiát, amely a korábbiakhoz hasonlóan adja közre a Honvédelmi Minisztérium és az Írószövetség immár hagyományos irodalmi pályázatának legsikeresebb alkotásait, Illés Lajos szerkesztésében Bertha Bulcsútól Vámos Miklósig majdnem harminc írónak a katonaéletről szóló írását gyűjtve csokorba. A fiatal olvasók körében bizonyára sikere lesz Túri András: Rabszolgák ezredese című történelmi regényének, amely az 1848— 49-es szabadságharc egyik ritkán emlegetett hősének, Prágay János ezredesnek kubai hőstetteit eleveníti fel. A Tamara Kozsevnyikova és Marina Popovics szerzőpár Az élet örök szárnyalás című könyvét — a világszerte ismert műrepülőnek bátor életét bemutató memoárkötetet — elsősorban lányoknak ajánljuk. S itt említem a Nevet a század című anekdotagyűjteményt, amely a mai katonaélet derűjéből ad ízelítőt. — Végül azt kérdezem: véleménye szerint kiadványaik közül melyek kerülnek föl a népszerű könyvek listájára? — Négyet említenék: N. Molcsanov: De Gaulle tábornok, Vo Nguyen Giap: A népi háború és a Pálfy— Novák: Atlanti paktum című könyvét, valamint az egymillió gépkocsivezető számára sok hasznos tudnivalót nyújtó közlekedési ismereteket. Természetesen örülnénk a többi új könyvünk sikerének is. Kacsó Lajos Két illusztráció Petőfi verseinek lett nyelvű kiadásából Perui számvetés Könyvnyomtatásunk ötszáz esztendeje alatt még sose fordult elő, hogy két perui regény egyidőben jelenjék meg magyarul. Tünet ez, mégha a véletlennek is szerepe van benne: a dél-amerikai irodalom az ötvenes évek óta fokozódó érdeklődést támaszt világszerte. Arguedas és Llosa regénye azonban nem szorul a divat múlandó kegyelmére. Mind a kettőnek felcserélhetetlen arca, s egymástól annyira eltérő személyisége van, hogy — Llosa Arguedast méltató előszava nélkül — a dél-amerikai viszonyok közt tájékozatlan olvasó bízvást hihetné: a két kötet más-más világtájról érkezett hozzá. Más táj, más emberek, más szokások — a két regényt csak a kiszolgáltatottság, nyomor és képmutatás százfejű sárkányának mármár elpusztíthatatlan jelenléte köti össze. De ezen belül micsoda különbségek! A sorsszerű bukás hányféle változata! S mekkora eltérés légkörben, színben, hangban! A Mély folyók, José Maria Arguedas művének hangja álmodozó, romantikus; főhőse valahonnét a gyermek- és kamaszkor mesgyéjéről tekint vissza, s az effajta első személyben előadott beszámolókat általában a nosztalgia fátyla lengi be. Még akkor is, mint jelen esetben, amikor az időközben felnőtt mesélő több rosszra, mint jóra emlékezik. Márpedig ez az isten háta mögötti kisvárosban, fehér, mesztic, néger és indián közösségben nevelkedő kisdiák, aki távol, az Andok közt, egy papi kollégiumban ismeri meg a magányt, s a zsibongó népi negyed testvéri kocsmáit, aki itt néz szembe először önmagával, s teszi fel azt a bizonyára sokáig megválaszolatlan kérdést: „Milyenek hát az emberek?” — nemcsak túlérzékenysége miatt fulladozik az álszent gyűlölködés, a vagyoni és faji megkülönböztetés gyilkos légkörében; hitét és álmait fenyegetik a lealacsonyító körülmények. Mesékbe menekül hát, a tárgyak igézetébe, elbűvölten hallgatja a perui búgócsiga, a „zumbayllu” énekét, felfrissül az indián táncok láttán, legendássá növeszti a helybéli kocsmárosné vezette sóosztó asszonylázadást, s rettegve, de elégtétellel, mintegy égi megtorlásként fogadja a kisvárosra zúduló döghalál rémét. Körülötte elvetemült, pipogya, s máris romlott kamaszok, egy kőszívű dúsgazdag nagybácsi, álszent papok, egy elmebeteg szolgálólány, s egy vergődő, megalázott apa, többségükben visszataszító figurák, s velük, ellenükre, mégis beteljesedő csoda. Mert a Mély folyók minden gonoszság és ármány ellenére egy ujjnyival a föld felett lebeg, indián folklórral átszőtt lírai számvetés. Szemben Mario Vargas Llosa regényével, ahol minden sok ujjnyival a föld alatt van, mintha csupa álcázott vakond, utálatos hörcsög, kapzsi és gyáva pocok népesítené be. S ahol a főhős a limai Crónica „elcseszett”, rövid mozgalmi múlt után tönkrement hírlapírója — megkockáztathatnék : a Mély folyók kis hősének jobb sorsra hivatott bátyja — már nem menekülhet a „zumbayllu”hoz, s az italon és bordélyházon kívül, semmilyen pótigézetet nem talál. De ne erőltessük a párhuzamokat csak azért, mert mind a két írás perui. Llosa regénye, a Négy óra a Catedralban szerkezetében is, koncepciójában is nagyobb igényű, bonyolultabb, átfogóbb. Llosa ugyanis nem éri be azzal, hogy hét és fél száz oldalon egy elfuserált egzisztencia állomásait körvonalazza, teljességre törekszik, körképre — kórképre —, nemhiába választott regénye mottójául két Balzacidézetet; szeme előtt az Emberi Komédia totalitása lebegett. A perui Emberi Komédiáé. Nagy példakép, nagy szándék. Llosa regénye, már ez is minősíti, a maga választotta mércéhez mérendő. Enciklopédia-gazdagságú mű ez, száz pedáns kézikönyvnél többet mond Peru jelenéről, közelmúltjáról, társadalmi konfliktusairól, rétegeződéséről, moráljáról, közéletéről, hatalmi harcairól, s mindezt olyan eredetien, a belső monológ olyan megújításával, hogy az embernek kedve kerekednék felkiáltani, mégis lehetséges a kör négyszögesítése. Más szóval az az írói bravúr, amely a legmerészebb európai stílusirányzatokat egy ősi kultúra hagyományaival házasítja össze. Persze, a Négy óra a Catedralban mégse csak gazdag enciklopédia és pompás stílusgyakorlat, hanem vérbeli regény. Kitűnő alakokkal, nagyszerű helyzetekkel, rafinált fordulatokkal és szükségszerű meglepetésekkel. S helyenként — különösen a kötet utolsó negyedében — formátlanságokkal, arányeltolódásokkal is. Mintha Llosa regénye vége felé kifulladt volna, de kezdeti lendülete miatt nem bírna megállni. De ne legyünk a kritikus mentelmi jogánál fogva, igazságtalanok. A magyar olvasó két világirodalmi színvonalú, s joggal nagyhírű regényt kap kézbe, hála Gulyás András és Vas Éva gördülékeny fordításának. g. gy. (J. M. Arguedas: Mély folyók. Magvető. Világkönyvtár, 344 oldal, kötve 29.50 Ft.: M. V. Llosa: Négy óra a Catedralban. Európa. 759 oldal, kötve 45 Ft.) Olcsó érv a kritikusok ledorongolásához: „mutassa meg, hogy kell, ha ítélni mer”. Nem; a zenekritikusnak nem kell egyszersmind zongoraművésznek is lennie, lehet jó képzőművészeti kritikus, aki sohasem festett, s irodalomkritikus, aki nem szépíró. És ha valaki mégis egyszerre mind a kettő? Ritka eset, de meg kell mondjuk, nagyon jó érzés. Kritikáikat, elemzéseiket olvasva az emberből az az ici-pici kis kajánság is eltűnik, amely a „csak kritikus” kritikusok írásait olvasva fel-felüti a fejét, hiába hessegetjük nyomós érvekkel, nagy példákra hivatkozva. Rónay Györgynek csaknem egyidőben jelentek meg Fordítók és fordítások címmel vallomásaival átszőtt kritikai elemzései és Századunk útjain című válogatott műfordításkötete. Tanulmánykötetének részletes bemutatására nincs terünk, ezért néhány olyan gondolatot emelünk ki csupán, amely — a többiek között — ezt a kötetet drámaivá teszi. Igen, nem túlzó a szó. Elég arra a Rónay által fölvázolt paradoxiára utalnunk, amely a műfordításnak az utolsó évtizedekben új értelmet nyert „világirodalom"-ban betöltött szerepe — s némely költőt, írót műfordításra késztető motívumok közt figyelhető meg. Szerencsés és ritka eset az, amikor egy költő azért fordít, hogy látókörét szélesítse, költői erejét dúsítsa, átérezve egyben a misszió nagyszerűségét is: nemzetét mind több huzallal kapcsolni a világirodalom (világművészet) áramkörébe. Ugyanakkor gyanúsan sok az olyan író-költő, akit a hosszabb-rövidebb ideig tartó, kényszerű hallgatás, saját költészete kiteljesítésének lehetetlensége „szorít” műfordításra, sokszor a költői vérmérsékletének megfelelő választás jogától is megfosztottan. Ilyen esetekben a kiadói megrendelésnek döntő , sokszor végzetes szerepe van. Ki kell-e bújnia a költőnek, ha fordít, saját bőréből? És kibújhat-e egyáltalán? Ezzel kapcsolatban Rónay Vas István rendkívül szellemes mondását idézi: „a nagy fordítók azért kezelték olyan nemtörődömséggel tulajdon egyéniségüket, mert megvolt bennük az az öntudat, fölényes biztonság, hogy úgyis benne lesz a fordításban ...” Verset mindig költő fordítson — mondja Rónay. Legutóbb a CISAC drámaírói tanácsának budapesti ülésén vetődött föl az az igény, hogy drámát csak drámaíró fordítson ... Ez utóbbi ellen sok érvet föl lehet sorakoztatni — Rónay elképzelése ellen egyet sem. A költő-műfordító-kritikus Rónay költő-műfordító kollégáinak fordítói tevékenységét elemezve (Illyését, Vasét, Kálnokyét stb.) mindig olyan végkövetkeztetésekhez jut el, amelyek az illető saját költészetéről alkotott irodalomtörténeti képet gazdagítják vagy módosítják. A kör tehát így zárul. Amit Rónay György — a műfordítás problémájától kissé már elrugaszkodva — a modernségről mond, tiszta és megnyugtató. A modern líra zuhataga megsüketít. Rónay azt mondja, szabad egy kicsit befognunk a fülünket, s ha így — befogott füllel — félrefordítjuk a fejünket, érdekes látványban lesz részünk: „...azok a művek, amelyekben valami... »erkölcsi tartalmat« érzünk ... egyre inkább »külön« épülnek, egy-egy áradattól elkülönült szigeten ...” Rónay 720 oldalas műfordítás-kötetének elbírálása és elemzése egy irodalomtörténeti tanulmány feladata lehet csak. (Vajon miért olyan ritka a műfordítás-kritika?) A modern európai lírából összeválogatott kötetet a fordító maga „személyes antológiának” nevezi. A költők — a görög Kosztisz Palamasztól a szlovák Vojtech Kondrótig — születésük időrendjében követik egymást, bemutatva „a modern európai lírának nem is annyira a különbségek ellenére, mint a különbségekben való sokrétű, ellentéteiben sem széteső, hanem mind jobban és jobban egybetartozó egységért. Kamocsay Ildikó (Rónay György: Századunk útjain. Európa, 723 old., kötve 49 Ft. Rónay György: Fordítók és fordítások. Magvető, 309 old. kötve 23 Ft.) „Ütő legény, ki az ütést ád... ff