Könyvvilág, 1981 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1981-06-01 / 6. szám
Tarkas — fiatalokna „Ez a könyv fiataloknak készült, vagyis mindazoknak, akik életkoruktól függetlenül, egyformán helyet akarnak magukban biztosítani a gyereknek, a szülőnek és a felnőttnek” — írja új könyvében a szerző. Rövid — önéletrajzi — írásait (karcolatok, novellák) kamaszos szenvedély, fogékonyság, fiatalos hév, bíráló kedv, irónia jellemzi, valamint kivételes művészi őszinteség, sokszínű elevenség. Azokat, akik a Feljegyzések az utolsó pádból, Én voltam az, Felforgás, .. .és más történetek című köteteiből már ismerik és kedvelik Császárt, most kitűnő humorú és filozófiai mélységű írásokkal ajándékozza meg az író. (Császár István: Tiszta hazugság. Móra, 133 oldal kötve 14 Ft.) Dallos Sándor erős atmoszférájú elbeszéléseiben bensőséges lírával varázsolja elénk gyermekkorát. Történeteinek nagyobb része több mint ötven év távlatában a Dunántúl festői vidékein játszódnak. (Az író 1900- ban született Győrszentmártonban.) Nagyszerűen érzékelteti egy gyerekember szorongásait, a félelem legyőzésének „hősiességét”, boldogságvágyát, világracsodálkozását, igazságkereső érdeklődését. Az ifjú ember mögött fel-feltűnik a nagyapa, nagyanya karakteres alakja, s különösen emlékezetes a rajongva szeretett apa művészi megformálása. (Dallos Sándor: Élet az ecetfák alatt. Móra, 184 oldal, kötve 17 Ft.) A rendkívül olvasmányos és alapos tanulmány a magyar jakobinusok mozgalmának történetét „adja elő” fiataloknak. A szerző megrajzolja a mozgalom vezetőinek portréját, nyomon követhetjük Martinovics, Sigray, Hajnóczy, Szentmarjay, Laczkovics, Őz Pál és Szolárcsik (sok meglepetéssel szolgáló) pályafutását. Megismerhetjük a jakobinizmus magyarországi kibontakozásának feltételeit, okait és következményeit. A számos kordokumentummal átszőtt kötet emléket állít a mártíroknak, felhasználva a kutatók által felderített legújabb adatokat. Az izgalmas és felettébb hasznos kötetet számos fénykép illusztrálja. (Barta János: Hét koporsó. Móra, 248 oldal, kötve 34 Ft.) Immáron a harmadik válogatást adja a fiatalok kezébe Krúdy Gyula írásaiból a Móra Könyvkiadó. A Rákóczi harangja és Az utolsó várkisasszony című kötetek után újabb érdekes gyűjtemény látott napvilágot nagy írónk kevésbé ismert, nagyobbrészt csak a század elején különféle lapokban megjelent történelmi elbeszéléseiből. Az összeállítás (Udvarhelyi Dénes munkája) a magyar múlt évszázadain át vezeti az olvasót, s Krúdy sokoldalúságának újabb bizonyítékát nyújtja. Itt közölt művészi életképei nevelő tartalmú, tanulságos történetek, nemzeti történelmünk haladó hagyományainak őrizői, idézői. A pogány magyarokról, középkori királyokról, lovagokról, törökverő vitézekről, Rákóczi kurucairól, 1848—49 honvéd hőseiről szóló elbeszélések mellett a Hortobágy című Csokonai Vitéz Mihályról szóló írás, a Mesemondások Jókai Mórról, a magyar irodalomtörténet krúdys színezetű, lenyűgözően érdekes fejezete. (Krúdy Gyula: A Tisza fia, Móra, 504 oldal, kötve 47 Ft.) A 8—10 éveseknek szóló képzőművészeti (esztétikai) ismeretterjesztő irodalomban Lantos Ferenc Rokonvilágok című kötete után most Horváth Dénes munkájának kiadása jelentős lépésnek minősül. Ez a kötet a színek (és formák) világának törvényeit tárja fel úgy, hogy mindenekelőtt játékra invitálja olvasóit. A szerző ajánlatában szerepel: szivárvány-mozaikjáték, bújtatás, faépítés, út, útkereszteződés, hullám, kerítés, fiók, spirál stb. szerkesztése, összeállítása a színjátékkészlet elemeiből. Az olvasó közben megismerkedik a tónus fogalmával, tudatosítja a telt szín, tarka szín kifejezést, megtudja, hogyan lehet keverni a színeket, felismeri a hideg és meleg színek elrendezésének térhatását. (Horváth Dénes: Szín és forma. Móra, 72 oldal, kötve 45 Ft.) Csokonai Attila Lipták György rajza Krúdy Gyula A Tisza fia című könyvéből (Móra) Aki az állatot szereti... Rónay György szellemi arcképét gazdag életműve és olvasóinak emlékezete őrzi : ennek a képnek a karakterét az erkölcsi kérdésekkel küzdő modern író és az irodalmunk múltjában búvárkodó tudós vonásai határozták meg. Kevesen tudják, hogy Rónay nyájas nagyapa is volt eközben, aki — mit is tehetett volna egyebet — gyakran mesélt unokáinak. S ha már mesét mondott, miért ne írt volna ő maga mesét, verses mesét? A nagyapai tisztnek e kedves és költői terméséből született a Mondd, szereted az állatokat? című gyermekverskötet, amelyet a néhány esztendeje eltávozott kiváló költő hagyatékából Bárány László állított össze. A költő, amint a versek bizonyítják, szerette az állatokat: nemcsak a kényes cicákat és barátságos kutyákat, hanem az erdei madarakat, a falusi háziállatokat is. Úgy gondolkodott róluk, ahogy mesterei, a francia költők: Francis Jammes, aki éneket mondott a szelíd csacsiról, vagy Antoine de Saint-Exupéry, aki nemkülönben szelíd vagy éppen megszelídítésre vágyakozó állatokkal népesítette be A kis herceg mesebirodalmát. Úgy gondolkodott róluk, ahogy a francia költők, vagy e költők mögött Assisi Szent Ferenc, az ember kisebb és gyengébb testvéreinek tekintette az állatokat. Erre nevelte, úgy látszik, unokáját, Tamást, s most erre buzdítja azokat a kis olvasóit is, akik lapozni kezdik e szép és gazdag gyermekverskötetet, amelyben nemcsak saját költeményeivel és meséivel neveli őket, műfordításokkal is, Jammes, Saint-Exupéry, Apollinaire, André Frénaud és mások műveivel. Külön kell szólni Szántó Piroska színes illusztrációiról. Az ő madarai, virágai és cicái (amelyeket már T. S. Eliot macskaverseinek könyvében is megcsodálhatott a gyerek és felnőtt olvasó) a költőiségnek egy másik — színekből és vonalakból teremtett — közegében kérdezik ugyanazt, amit Rónay György versei: Mondd, szereted az állatokat? Nem lehet nekik nemet mondani. Pomogáts Béla (Mondd, szereted az állatokat? Móra, 104 oldal, kötve 46 Ft.) Mesemondások Mesemondás... Kedvenc szava volt ez Krúdy Gyulának. Gyakran leírta, akár felnőttekhez szólt, akár a gyermekek szórakoztatására ült ki színes függönyei elé. Az ő ifjúságát hűségesen végigkísérte a mesemondás. Minden bizonnyal magas kort megért nagyapjának köszönhette még történelmi érdeklődőét. Legidősebb Krúdi Gyula ugyanis az 184-s szabadságharc huszaRapitánya volt. Gazdag élményei nyomon követhetően nagy hatással voltak a "készülődő íróra,, aki évekkel később rendre papírra is vetette a nagyapjától hallott, vagy az általa ihletett színes históriákat. Például a „Komáromi fiú”-lt, „Az utolsó honvédek”-et, a „Vadkerti hősnő”-t, amelyek be is kerültek a Móra Kiadó könyvhétre megjelent válogatásába. (A Tisza fia) Krúdy témaválasztását nagyban befolyásolták a családi hagyományok. Említést érdemel a vallonerő Krúdy Kálmán, a nagyapa öccse, ez a szilaj és rettenthetetlen férfiú, aki a vörössipkás halálzászlóalj parancsnoka volt, s aki a szabadságharc bukása után sem volt hajlandó letenni a fegyvert. Partizánharcot kezdett a bujdosókból összeverődött csapata élén. Maga Krúdy úri betyárnak nevezte eme rokonát, aki hosszú ideig rettegésben tartotta az Ipolyságot és a Felvidéket, míg végül a vadkerti csárdánál tőrbe nem csalták. Az írót egész életében foglalkoztatták Krúdy Kálmán viselt dolgai; alakjáról több elbeszélést, sőt, regényt is írt, fiataloknak és felnőtteknek egyaránt. Ismert életrajzi tény az is, hogy Krúdy 1888 őszén került Podolinba, ahol három évig tanult az ottani algimnáziumban. Podolin, s ezzel együtt a Felvidék ugyancsak életre szóló élménye volt. (Podolin még a késői Szindbád-elbeszélésekban is megjelenik!) E városban elsősorban a Rákóczi-kultusz ápolásának voltak nagy hagyományai, amelyek nagyon nagy hatással voltak a kisdiákra. De a kuruckor élményén túl kapott itt mást is. Többször leírta visszaemlékezéseiben, hogy Podolin neki egy nagy utazást is jelentett — visszafelé a régmúlt századokba, a középkorba. Érthető, hogy a boltíves, fallal körülvett műemlékváros, a sok-sok tárgyi emlék, felkeltette a fiatal gimnazista érdeklődését a szepesi városok változatos történelme iránt, amely ugyancsak megunhatatlan téma volt számára. Ontotta is a történeteket, kalandokat és életképeket az elzálogosított szepességi városokról, a középkori királyokról,zsoldosokról, fogadókról, kalandorokról, hősökről és árulókról. (Megjegyzendő, hogy történelmi tárgyú elbeszéléseinek legnagyobb része a valóságban gyökerezik. Krúdy mindig is szívesen forgatta a történelmi tanulmányokat, s ezekből szívesen is merített.) A Tisza fia című új kötetben helyet kapott egy regény is, a Mesemondások Jókai Mórról című, amely először és utoljára 1925-ben jelent meg. Az író Zsuzsa lányának ajánlotta ezt a művét: „Lehet, hogy én akkor már nem leszek, mikorára te eljutsz a hosszú utakon a mesék országába. Azért már most megfogom a kis kezedet, hogy könnyebben odatalálj Meseország királyához, Jókai Mórhoz.” Ez az olvasmányos irodalomtörténet és Jókaiéletrajz, színvonalas és hasznos olvasmány a mai fiataloknak is. Egy történelmi korszak átfogó krónikája. Csakúgy, mint a másik kisregény a Hortobágy című, amelyben Krúdy Csokonai Vitéz Mihály ifjúkorába kalauzol el. A most megjelent válogatás szerkesztője, Udvarhelyi Dénes találóan jegyzi meg utószavában, hogy az ifjúsági írásokból más Krúdy-arc tekint vissza, mint a felnőttek számára írt művekből. „Itt nem az álomlátó, múltba révedő, lenyűgözően szép hangú stílusművész, a lírai ábrándozás nagymestere, a ködlepte vizeken hajózó Szindbád szólal meg ...” Hanem a mesemondó tanítgatja fiatal olvasóit. Fehér Béla Ciprián felvételét kéri Buckó Ciprián, immár a hatodik osztályt is elvégezve, felvételét kéri a felejthetetlen ifjúsági regényhősök képzeletbeli klubjába. Simai Mihály több gyermek- és ifjúsági könyvében szerepeltette már Cipriánt. Eddig is tudtuk róla, hogy igencsak fantáziadús gyermek. Legújabb jelentkezése alapján felzárkózott a legnépszerűbb mai gyermekhősök, Mándy Csutakja, Fekete István Tutajosa és Bütyökje, Hárs László „pesti gyerekei”, Varga Katalin Bencéje, Szabó Magda Borija, Thury Zsuzsa Angélája és francia kislánya mellé. Terjedelmes ifjúsági regénnyel először jelentkezett Simai. A gyerekek szinte mindenről olvashatnak benne, ami érdekli, foglalkoztatja, a könyv olvastán biztosan magával is ragadja őket. Szó van benne iskoláról, diákcsínyekről, társadalmi visszásságokról, gyerekfantáziáról és gyerekszerelemről, őket megértő és meg nem értő szülőkről, cirkuszról, természetről, állatokról, sőt még egy icipici indián-romantika és a magyarokra jellemző külföldimádat is felcsillan. Ezt a felsorolást — távolról sem teljes! — végigfutva azt hihetnénk, hogy afféle „végy ennyi ezt, annyi azt, azaz ifjúsági regényekhez szükséges kelléket, s máris kész a mű” megoldással találkozunk. Nem! Ebben az esetben igazi irodalmi alkotással gazdagodnak a gyerekek. Az író jó érzékkel tudja, hol a határ a mindenáron való kaland és az irodalmi érték között. A legeslegvégső pontig elmegy a cselekményesség, izgalmasság kedvéért, hogy fiatal olvasói érdeklődését lekösse, kalandigényüket kielégítse, de nem lépi át a határt. Ellenáll a csábításnak, óvakodik az öncélú hatásvadászattól. A cselekmény középpontjában egy ló van. Megmentésén (Olaszországba szállítanak, virslinek), majd kicsinyének felnevelésén fáradozva alakul ki egy nagyszerű gyerekközösség. Tagjai jóban-rosszban összetartanak, segítik egymást. Az ő igazán nem mindennapi cselekményekben gazdag mintegy fél esztendejük pereg le a kötet lapjain. Napjaikat, magatartásukat befolyásolja és meghatározza az általuk Futó Felhőnek nevezett ló sorsa. A lóhoz való viszony alapján oszlanak két csoportra a felnőttek is: a ló sorsáért aggódók, akik támogatják, szeretik és általában megértik a gyerekek törekvéseit, és a jóra kevésbé hajlamosak, önzők, olykor mohók, a lóból is hasznot húzni akarók köre. Különféle gyermeksorsok is kibontakoznak — a romantika fénykörében is valósan. A regény elején Ciprián új környezetbe kerül, ikertestvérétől is elszakítva. Szülei éppen válnak. Hamarosan szerez magának barátokat a mélyen érző, nyitott szívű, ábrándos fiú. Előbb a béna Zámbó Gézával köt barátságot, akinek akaratereje, ötletessége vetekszik Cipkével. Majd Imola-Lüla-Margaréta, azaz Gáspár Ági következik. A társaság egyetlen lánytagja, s természetesen ő lesz szerelmes Cipriánba, nem viszonzatlanul. Utána Kappelman Félix, a fő nyomozó, a magándetektív csatlakozik hozzájuk ... Mi a vonzerejük ezeknek a gyerekeknek? Az, hogy igazi gyerekek, hogy bátran élnek saját törvényeik szerint, de ez nem önkényeskedés, nem lázadás a természetes és szükségszerű rend ellen, csupán egyéniségük szabadsága. Lelkesednek a jóért, szépért, képesek áldozatokra, s ha hibáznak, vállalják annak következményeit. Szeretnek és szenvednek, ahogy csak gyerekek képesek erre. Nyíltak és mereven zárkózottak, attól függően, mikor hogyan közelítenek hozzájuk. Fantaszták, naivak, kétségbeesettek, de vesztett helyzetben sem adják fel a reményt. Mert egész szívükkel akarják a jót, az igazat és hisznek benne. Gyermeki érzés- és gondolatviláguknak olyan hiteles miliőt teremt az író, hogy egyetlen olvasója sem vonhatja ki magát a hatása alól. Erre pedig csak valóban értékes alkotás képes. Én tehát arra voksolok, hogy Cipriánt fel kell venni teljes jogú tagnak a fenti klubba. Megérdemli. Vörös Mária (Simai Mihály: A világ legszebb lovai. Móra, 408 oldal, kötve, 39 Ft) Szántó Piroska illusztrációja, Rónay György gyermekverséhez (Móra) CSORBA GYŐZŐ Vízparti séta Néhány kavicsot hazahoztam: az újonnan épült szobákat évezredekkel bútoroztam (Csorba Győző: A világ küszöbei. Magvető, 208 oldal, kötve 23 Ft.)