Könyvvilág, 1982 (27. évfolyam, 1-12. szám)

1982-12-01 / 12. szám

Népét szolgálta egész életében 100 esztendeje született Kodály Zoltán „CÉL: MAGYAR ZEnEKULTÚRA. Eszközök: a zenei írás-olvasás általánossá tétele az iskolán keresztül. Egyben a magyar zenei szemlélet öntudatra ébresz­tése a művészi nevelésben csakúgy, mint a közönségnevelés­ben. A magyar zenei közízlés felemelése, folyamatos haladás a jobb és magyarabb felé. A világirodalom remekeinek közkinccsé tétele, eljuttatása minden rendű és rangú emberhez. Mindezek összessége termi meg a távol jövőben felénk derengő magyar zenekultúrát.” Kodály Zoltán Százéves terv­é­­ben 1947-ben rögzítette a ma­gyar zenei közoktatás leg­fontosabb feladatait, céljait. Azt már 35 év múltán is bíz­vást elmondhatjuk, hogy van magyar zenekultúra, még ha nem is minden tekintetben olyan, ahogyan Kodály el­gondolta. Azt sem tagadhat­juk, hogy a magyar zenekul­túrának jó híre van a világ­ban; muzsikusaink, kórusa­ink, zenepedagógusaink mér­tékül szolgálnak a nemzet­közi zenei fórumokon. A ki­tüntető elismeréseket pedig oly sokszor éppen Kodály Zoltánnak köszönhetik muzsi­kusaink, a kórusműveknek, melyekkel együtteseink min­dig a teljes siker reményében vehetnek részt a hazai és a kül­földi versenyeken; a magyar népzenén alapuló hangszeres műveknek, daljátékoknak, melyek minden színpadon si­kerre számíthatnak, valamint a Kodály munkásságára épí­tett magyar zenepedagógiá­nak, mely ma már mindegyik földrészen híveket és követő­ket szerzett magának. Kodály Zoltán születésé­nek 100. évfordulóján a ma­gyar zenei élet sokféle mó­don emlékezik meg Mesteré­ről. Könyvkiadásunk - csak­úgy mint másfél évvel koráb­ban Bartókról - most a Ko­­dály-kiadványokból kínál gaz­dag választékot. A centená­riumi kiadványok között te­kintélyes mennyiséget képvi­selnek Kodály Zoltán művei és írásai. A Zeneműkiadó több tucat kottát adott ki az évfordulóra - ezúttal vala­mennyit ünnepi külsővel, népi motívumokból rajzolt emblé­mával díszítve. A Magyar népdalok kötetei, a legfonto­sabb nagyzenekari művek kis­partitúrái, a kis zenepedagó­giai kiadványok így jelentek meg újra. Bibliofil értéke van a Marosszéki táncok zongo­raváltozata facsimiléjének és az Énekszó második, jubi­leumi kiadásának. A kutatók és az érdeklődő nagyközönség számára egy­aránt reveláció Kodály Zoltán levelei­nek gyűjteményes ki­adása. Legány Dezső és Eősze László szerkesztők a kétkötetes forráspublikáció­ban Kodály hat és fél évtize­des munkásságának levéldoku­mentumait gyűjtötték össze. A levelekből nyomon követ­hető Kodály felívelő pálya­futása, a népdalgyűjtő utak gondja és öröme, az egyes al­kotások keletkezésének és be­mutatásának története. Az évfordulóra még csak az első kötet készült el, mely a ma­gyarul írott leveleket adja közre időrendben, a szüksé­ges jegyzetanyaggal, mutatók­kal és néhány facsimilével együtt. A legfontosabb Kodály-írá­­sokat már eddig is ismerhette a közönség a Visszatekintés c. gyűjteményből, hiszen koráb­ban már kétszer megjelent ez a kétkötetes mű. A mostani - Bónis Ferenc összeállította - harmadik, változatlan ki­adás első kötete Kodály „zenei“ írásait tartalmazza, tulajdonképpen az általános zenei műveltségért vívott küz­delmének Legyen a zene min­denkié! címmel már korábban összegyűjtött dokumentumait (többek között a mottóul fel­használt Százéves terv-et). A második kötet Kodály népze­nei, magyar zenetörténeti, nyelv- és irodalomtudomány­nyal foglalkozó cikkeit és ta­nulmányait, zenekritikáit, elő­deiről és kortársairól, vala­mint Bartókról szóló írásait, saját munkásságára vonatko­zó vallomásait gyűjti egybe. Kezükbe vehetik az olvasók Domonkos-Paksa Kodály népdalfeldolgozásainak forrás­­jegyzéke c. munkáját is. A kötet közel 900 forrást közöl Kodály gyűjtésére, illetve korábbi közléseire vonat­kozó adatokkal együtt, majd egy külön fejezet népzenei gyűjtéséről, a gyűjtések he­lyéről, idejéről ad áttekintést. A Bartók-forrásjegyzéktől el­térően ez a gyűjtemény nem­csak dallamforrásokat, hanem magyar és idege­­ nyelvű szö­veges forrásokat is tartalmaz. Ha a forrásjegyzéket a ku­tatók, tanárok alapművének tekinthetjük, akkor a Ko­­dály-kalauz­t, Breuer Já­nos munkáját a nagyközönség alapművének. A Zeneműki­adó fontos és rendkívül hasz­nos szerzői kalauzsorozatának új, jól időzített darabja Ko­dály zenei alkotásait elemzi. A szerző arra törekszik, hogy főleg a zenekari és kamara­műveket hozza közelebb a közönséghez, amelyek a nép­dalfeldolgozások, kórusmű­vek irányába kissé eltolódott repertoárban kisebb szerepet kaptak. Ezért a kórusok, zongoraművek és dalok közül csak néhány jellemző darabot tárgyal. Valamennyi műről először keletkezésének, bemu­tatója körülményeinek, fogad­tatásának történetét írja le, s ezt követi a mű részletes ze­nei elemzése. A Kodályra vonatkozó do­kumentumokat képes kiad­ványok is kiegészítik. Harma­dik, tovább bővített kiadás­ban jelent meg a Kodály Zol­tán élete képekben és doku­mentumokban c. album, Eősze László összeállítása. A kötet képei beszédes köz­­érthetőséggel villantják fel Kodály alkotótevékenységé­nek, munkásságának jellemző helyzeteit, kisebb részben magánéletének eseményeit. Külön tablót lehetne összeál­lítani azokról a neves művé­szeti, politikai, tudományos személyiségekről, akikkel Ko­dály - a képek tanúsága sze­rint is - kapcsolatban állott. (A képeskönyv a külföldi ol­vasók számára angol, orosz és német nyelven is megje­lenik.) E kötet anyagából egy újfajta kiadványtípust is út­jára bocsátott a Zeneműki­adó. A Kodály Zoltán 1882- 1982 című mappa a legjelleg­zetesebb képi dokumentumo­kat tartalmazza. A plakát­nagyságú képek és hirdetések kiválóan alkalmasak arra, hogy különösen az iskolák és közművelődési intézmények illusztrációként használják fel őket a centenáriumi ün­nepségeken. Már az Ünnepi Könyvhéten olvashattuk a Háry János tel­jes szövegét, Paulini Béla és Harsányi Zsolt Garay-átkölté­­sét. A Kass János rajzaival il­lusztrált bibliofil kötet növe­li a közelmúltban megjelent kitűnő minőségű hanglemez­­felvétel hatását is. Az ifjabb olvasók - a ké­pes kiadványok mellett - két, számukra íródott könyvet is olvashatnak Kodályról. Mind­két kötet jó tíz évvel ezelőtt jelent meg először, így csak a mai fiatalok számára jelen­tenek újdonságot. Gál Zsuzsa műve, mely „Az én zeneszer­zőm" sorozatban jelent meg Kodály címmel, a felső tagoza­tosoknak szól, Eősze László Forr a világ c. munkája pedig a középiskolás fiatalok nagyobb tájékozottságára alapítva vá­zolja föl Kodály Zoltán mun­kásságát. A centenáriumi kiadványok jellegzetes csoportját alkotják azok a könyvek, melyekben tanítványok, muzsikusok, kri­tikusok, barátok mondják el, írják le Kodály életművére, tevékenységére vonatkozó elemzéseiket, élményeiket. Három ilyen „emlékkötet” je­lent meg, de természetesen mindegyik mást domborít ki. Breuer János a Kodály-mér­­leg, 1982 c. válogatásában a zeneszerzőt és a zenepedagó­gust egységében mutatja be, de szándékosan a zeneszerző­re fordít nagyobb figyelmet. A vélemények, kritikák és vi­ták összhatásából tárgyila­gos kép alakul ki az olvasó­ban, amit Breuer János rö­vid, lényegi - és ha szabad mondani - szép bevezetője is formálni igyekszik. A Ko­­dály-szemináriumok zenepe­dagógiai tevékenységét elem­ző tanulmányokat, előadáso­kat tartalmaznak, amelyek az 1970 óta megrendezett Nemzetközi Kodály Szemi­náriumokon hangzottak el Kecskeméten. Az így láttuk Kodályt c. kö­tet szubjektív visszaemlékezé­seket tartalmaz. A Rádió ha­sonló című műsorsorozatából már 1979-ben kötet jelent meg. A jelenlegi kiadás an­nak jelentősen kibővült vál­tozata. Ebben 54 neves mu­zsikus, zenepedagógus, mű­vész rajzolja meg saját Ko­­dály-képét, összességében fő­leg a Mester emberi, szemé­lyes tulajdonságaira koncent­rálva. A forrásjellegű művek és az ismeretterjesztő kötetek, a Kodállyal foglalkozó régeb­bi és újabb írások bőséges olvasmányélményt ígérnek. A gazdag termés azonban egyúttal kiemeli a hiányt is: zenetudományunk - Kodály halála után 15 évvel - még mindig adós egy vagy több összefoglaló monográfiával, amit a megjelent könyvek he­lyettesíthetnek ugyan, de nem pótolhatnak. Reviczky Béla KÖNYVVILÁG 3

Next