Könyvvilág, 1982 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1982-12-01 / 12. szám
Népét szolgálta egész életében 100 esztendeje született Kodály Zoltán „CÉL: MAGYAR ZEnEKULTÚRA. Eszközök: a zenei írás-olvasás általánossá tétele az iskolán keresztül. Egyben a magyar zenei szemlélet öntudatra ébresztése a művészi nevelésben csakúgy, mint a közönségnevelésben. A magyar zenei közízlés felemelése, folyamatos haladás a jobb és magyarabb felé. A világirodalom remekeinek közkinccsé tétele, eljuttatása minden rendű és rangú emberhez. Mindezek összessége termi meg a távol jövőben felénk derengő magyar zenekultúrát.” Kodály Zoltán Százéves tervében 1947-ben rögzítette a magyar zenei közoktatás legfontosabb feladatait, céljait. Azt már 35 év múltán is bízvást elmondhatjuk, hogy van magyar zenekultúra, még ha nem is minden tekintetben olyan, ahogyan Kodály elgondolta. Azt sem tagadhatjuk, hogy a magyar zenekultúrának jó híre van a világban; muzsikusaink, kórusaink, zenepedagógusaink mértékül szolgálnak a nemzetközi zenei fórumokon. A kitüntető elismeréseket pedig oly sokszor éppen Kodály Zoltánnak köszönhetik muzsikusaink, a kórusműveknek, melyekkel együtteseink mindig a teljes siker reményében vehetnek részt a hazai és a külföldi versenyeken; a magyar népzenén alapuló hangszeres műveknek, daljátékoknak, melyek minden színpadon sikerre számíthatnak, valamint a Kodály munkásságára épített magyar zenepedagógiának, mely ma már mindegyik földrészen híveket és követőket szerzett magának. Kodály Zoltán születésének 100. évfordulóján a magyar zenei élet sokféle módon emlékezik meg Mesteréről. Könyvkiadásunk - csakúgy mint másfél évvel korábban Bartókról - most a Kodály-kiadványokból kínál gazdag választékot. A centenáriumi kiadványok között tekintélyes mennyiséget képviselnek Kodály Zoltán művei és írásai. A Zeneműkiadó több tucat kottát adott ki az évfordulóra - ezúttal valamennyit ünnepi külsővel, népi motívumokból rajzolt emblémával díszítve. A Magyar népdalok kötetei, a legfontosabb nagyzenekari művek kispartitúrái, a kis zenepedagógiai kiadványok így jelentek meg újra. Bibliofil értéke van a Marosszéki táncok zongoraváltozata facsimiléjének és az Énekszó második, jubileumi kiadásának. A kutatók és az érdeklődő nagyközönség számára egyaránt reveláció Kodály Zoltán leveleinek gyűjteményes kiadása. Legány Dezső és Eősze László szerkesztők a kétkötetes forráspublikációban Kodály hat és fél évtizedes munkásságának levéldokumentumait gyűjtötték össze. A levelekből nyomon követhető Kodály felívelő pályafutása, a népdalgyűjtő utak gondja és öröme, az egyes alkotások keletkezésének és bemutatásának története. Az évfordulóra még csak az első kötet készült el, mely a magyarul írott leveleket adja közre időrendben, a szükséges jegyzetanyaggal, mutatókkal és néhány facsimilével együtt. A legfontosabb Kodály-írásokat már eddig is ismerhette a közönség a Visszatekintés c. gyűjteményből, hiszen korábban már kétszer megjelent ez a kétkötetes mű. A mostani - Bónis Ferenc összeállította - harmadik, változatlan kiadás első kötete Kodály „zenei“ írásait tartalmazza, tulajdonképpen az általános zenei műveltségért vívott küzdelmének Legyen a zene mindenkié! címmel már korábban összegyűjtött dokumentumait (többek között a mottóul felhasznált Százéves terv-et). A második kötet Kodály népzenei, magyar zenetörténeti, nyelv- és irodalomtudománynyal foglalkozó cikkeit és tanulmányait, zenekritikáit, elődeiről és kortársairól, valamint Bartókról szóló írásait, saját munkásságára vonatkozó vallomásait gyűjti egybe. Kezükbe vehetik az olvasók Domonkos-Paksa Kodály népdalfeldolgozásainak forrásjegyzéke c. munkáját is. A kötet közel 900 forrást közöl Kodály gyűjtésére, illetve korábbi közléseire vonatkozó adatokkal együtt, majd egy külön fejezet népzenei gyűjtéséről, a gyűjtések helyéről, idejéről ad áttekintést. A Bartók-forrásjegyzéktől eltérően ez a gyűjtemény nemcsak dallamforrásokat, hanem magyar és idege nyelvű szöveges forrásokat is tartalmaz. Ha a forrásjegyzéket a kutatók, tanárok alapművének tekinthetjük, akkor a Kodály-kalauzt, Breuer János munkáját a nagyközönség alapművének. A Zeneműkiadó fontos és rendkívül hasznos szerzői kalauzsorozatának új, jól időzített darabja Kodály zenei alkotásait elemzi. A szerző arra törekszik, hogy főleg a zenekari és kamaraműveket hozza közelebb a közönséghez, amelyek a népdalfeldolgozások, kórusművek irányába kissé eltolódott repertoárban kisebb szerepet kaptak. Ezért a kórusok, zongoraművek és dalok közül csak néhány jellemző darabot tárgyal. Valamennyi műről először keletkezésének, bemutatója körülményeinek, fogadtatásának történetét írja le, s ezt követi a mű részletes zenei elemzése. A Kodályra vonatkozó dokumentumokat képes kiadványok is kiegészítik. Harmadik, tovább bővített kiadásban jelent meg a Kodály Zoltán élete képekben és dokumentumokban c. album, Eősze László összeállítása. A kötet képei beszédes közérthetőséggel villantják fel Kodály alkotótevékenységének, munkásságának jellemző helyzeteit, kisebb részben magánéletének eseményeit. Külön tablót lehetne összeállítani azokról a neves művészeti, politikai, tudományos személyiségekről, akikkel Kodály - a képek tanúsága szerint is - kapcsolatban állott. (A képeskönyv a külföldi olvasók számára angol, orosz és német nyelven is megjelenik.) E kötet anyagából egy újfajta kiadványtípust is útjára bocsátott a Zeneműkiadó. A Kodály Zoltán 1882- 1982 című mappa a legjellegzetesebb képi dokumentumokat tartalmazza. A plakátnagyságú képek és hirdetések kiválóan alkalmasak arra, hogy különösen az iskolák és közművelődési intézmények illusztrációként használják fel őket a centenáriumi ünnepségeken. Már az Ünnepi Könyvhéten olvashattuk a Háry János teljes szövegét, Paulini Béla és Harsányi Zsolt Garay-átköltését. A Kass János rajzaival illusztrált bibliofil kötet növeli a közelmúltban megjelent kitűnő minőségű hanglemezfelvétel hatását is. Az ifjabb olvasók - a képes kiadványok mellett - két, számukra íródott könyvet is olvashatnak Kodályról. Mindkét kötet jó tíz évvel ezelőtt jelent meg először, így csak a mai fiatalok számára jelentenek újdonságot. Gál Zsuzsa műve, mely „Az én zeneszerzőm" sorozatban jelent meg Kodály címmel, a felső tagozatosoknak szól, Eősze László Forr a világ c. munkája pedig a középiskolás fiatalok nagyobb tájékozottságára alapítva vázolja föl Kodály Zoltán munkásságát. A centenáriumi kiadványok jellegzetes csoportját alkotják azok a könyvek, melyekben tanítványok, muzsikusok, kritikusok, barátok mondják el, írják le Kodály életművére, tevékenységére vonatkozó elemzéseiket, élményeiket. Három ilyen „emlékkötet” jelent meg, de természetesen mindegyik mást domborít ki. Breuer János a Kodály-mérleg, 1982 c. válogatásában a zeneszerzőt és a zenepedagógust egységében mutatja be, de szándékosan a zeneszerzőre fordít nagyobb figyelmet. A vélemények, kritikák és viták összhatásából tárgyilagos kép alakul ki az olvasóban, amit Breuer János rövid, lényegi - és ha szabad mondani - szép bevezetője is formálni igyekszik. A Kodály-szemináriumok zenepedagógiai tevékenységét elemző tanulmányokat, előadásokat tartalmaznak, amelyek az 1970 óta megrendezett Nemzetközi Kodály Szemináriumokon hangzottak el Kecskeméten. Az így láttuk Kodályt c. kötet szubjektív visszaemlékezéseket tartalmaz. A Rádió hasonló című műsorsorozatából már 1979-ben kötet jelent meg. A jelenlegi kiadás annak jelentősen kibővült változata. Ebben 54 neves muzsikus, zenepedagógus, művész rajzolja meg saját Kodály-képét, összességében főleg a Mester emberi, személyes tulajdonságaira koncentrálva. A forrásjellegű művek és az ismeretterjesztő kötetek, a Kodállyal foglalkozó régebbi és újabb írások bőséges olvasmányélményt ígérnek. A gazdag termés azonban egyúttal kiemeli a hiányt is: zenetudományunk - Kodály halála után 15 évvel - még mindig adós egy vagy több összefoglaló monográfiával, amit a megjelent könyvek helyettesíthetnek ugyan, de nem pótolhatnak. Reviczky Béla KÖNYVVILÁG 3