Könyvvilág, 1994 (38. [39.] évfolyam, 1-12. szám)

1994-01-01 / 1. szám

Könyvnapi tanulságok Amikor „bekerültem” a könyv­szakmába - ez 1950-ben volt -, a könyvnapok addigi gazdája már jobblétre szenderült: az év elején annyi más egyesülettel, társadalmi szervezettel egyetemben Kádár Já­nos belügyminisztériuma a Ma­gyar Könyvkiadók és Könyvkeres­kedők Országos Egyesületének működését is betiltotta, az egyesü­letet feloszlatta. Az ezt követő csaknem két évti­zedben a könyvszakma érdekkép­viseleti szerve helyett a minisztéri­umi szobákban döntöttek tehát ar­ról is, hogy a magyar könyvnapok helyébe ünnepi könyvhetek szerve­­zendők, hogy az addig érvényben lévő könyvnapi szabályzat nem egyéb kapitalista csökevénynél, hogy a listán szereplő könyvek kö­zött helyet kapnak nem magyar szerzők művei, hogy megszűnik a könyvnapi árengedmény stb. E négy évtized könyvheteinek át­lagában 14 kiadó vett részt az ak­cióban, a listán szereplő könyvek száma 38-tól 133-ig terjedt, ám a kiadók - szinte hihetetlen - úgy­szólván érdektelenek voltak siker­­ben-kudarcban egyaránt. Követ­kezésképpen ez időszak tapaszta­latai a megváltozott viszonyok kö­zepette alig hasznosíthatók. És az is nyilvánvaló, hogy az 1993. évi könyvhét, melynek során 66 kiadó 156 kiadvánnyal volt jelen, ugyan­csak változtatásra - szabályozásra - szorul. Úgy vélem, azokra a tapasztala­tokra lenne most szüksége a szak­mának, amelyekhez a Corvinát, az egyesület korabeli hivatalos közlö­nyét lapozgatva bárki hozzájuthat, és amelyeket az alábbiakban meg­próbálok fölvillantani. Ismeretes, hogy a könyvnapok „intézményét” 1930-tól vezették be, ám az első évek csetlései-botlá­­sai (de legyünk szelídebbek: kísér­letezgetései) után 1935-ben szüle­tett meg az első könyvnapi szabály­zat, amelynek lényege: a könyv­nap ügyeit az egyesület keretében a kiadók és a könyvkereskedők képviselőiből álló könyvnapi bi­zottság intézi; könyvnapi könyv ki­zárólag újonnan vagy új kiadás­ban megjelent olyan eredeti ma­gyar mű lehet, amelyet e bizottság könyvnapi könyvként elfogad; a könyvnapi könyveket a könyvnap tartama alatt a könyvnapok utáni árnál legkevesebb 20 százalékkal olcsóbban kell adni. E szabályzat a későbbiekben persze változott, finomodott, be­került például olyan kitétel, hogy „könyvnapi könyv csak az az ere­deti magyar mű lehet, amely vallá­si, erkölcsi, hazafias szempontból - ideszámítva a külpolitika szem­pontjait is - a legszigorúbb mérté­ket is megüti”. Az egyesület 1948-ban szervezte meg utoljára mindennemű hatósá­gi beavatkozás nélkül a könyvna­pokat. Ezért is idézem az alábbi­akban teljes terjedelemben az elő­készítésre alakult Könyvnapi Bi­zottság határozatának első két pontját. „1. Könyvnapi könyvet a szép­­irodalom területén csak az a kiadó adhat ki, aki 1947. év folyamán legalább három magyar könyvet jelentetett meg. A könyvnapi könyvek bejelentésénél ezt a tényt a kiadó igazolni tartozik. Az a kiadó, aki az 1947. év fo­lyamán legalább három magyar művet adott ki, könyvnapra kiad­hat egy szépirodalmi, az a kiadó pedig, aki az 1947. év folyamán legalább hat magyar művet adott ki, könyvnapra kiadhat két szép­­irodalmi művet. Szépirodalmi mű alatt verseskötet, regény, színda­rab és ifjúsági mű értendő. 2. Minden kiadó korlátozás nél­kül kiadhat könyvnapi könyvet a bölcselet, lélektan, nevelés, iroda­lomtörténet, esztétika, történelem, közgazdaság, szociológia, politi­ka, földrajz, néprajz és művésze­tek (építőművészet, szobrászat, festészet, színészet, ének, zene) szakcsoportokba tartozó művek­ből.” Végül csak annyit: felhívták a kiadókat arra is, hogy különös gondot fordítsanak a könyvnapi könyvek kiemelkedő tartalmi érté­kére és olcsó propagandakiadásá­ra. Hadd javasoljam: folytassa a könyvszakma a könyvnapokat ott, ahol annak idején a politikai vál­tozások kényszerűen megszakítot­ták. Varga Sándor KönyvVilág 3 TEGNAP MA LX. évfolyam. Budapest, 1937. április 11. CORVINA A MAGYAR KÖNYVKIADÓK ÉS KÖNYVKERESKEDŐK ORSZÁGOS EGYESÜLETÉNEK KÖZLÖNYE SzERkesztőség és kiadóhivatal PELELO3 SZERKESZTŐ ÉS KIADÓ Dr. KEÉRI SZÁNTÓ ANDOR. HIRDETÉSEINK DN­A­SSI'w mi.. kamt it itt ki Gondolkozzunk — ha tudunk. Viharokról hallok a kiadói és a Sortimenten berkekben. Ok: a kiadók megállapodtak, hogy minő maximális engedményt adnak a könyvnapi kiadvá­nyokból. (A papírárak 20—30%-kal emelkedtek.) A Sortiment ezt sérelmezi. Miért? Csak. Eddig sokkal kevesebb haszonlehetőség is jó volt, hiszen a publikumengedmények mértéke a haszonkulcsot sokkal alacsonyabb szintre csökkentette. Innen is, onnan is kérdések özöne, mi az én álláspontom? Nyilvánosan válaszolok. Magánjogi megállapo­dásokat az Egyesület tagjai egymás közt szabadon köthetnek, ha azok az alapszabályokba, vagy jog­szokásokba nem ütköznek. Az Egyesület Vezetősé­gének ebbe beleszólása nincs. Véleményem tehát ki­zárólag magánvélemény. Én örülök a megmozdulásnak. Miért? Mert mozgás és nem tespedés. Mert ki-ki foglalkozik — képességéhez képest — a saját dolgával. Mert ez a béka-egérharc — meg méltóztatnak majd látni — a bolti ár kötelező betartására fog vezetni. És ez a fon­tos. Sőt az egyedül fontos. Ezt akarom én még az idén — amint azt előadásomban is hangsúlyoztam — most, a fázisadó kérdésének elintézése után, tetű alá hozni. Szóban és írásban kifejtettem már az unalomig, m­inő erőt jelent az összetartás és minő bajt a szét­húzás. Be kell vallanom, úgy a szóval, mint az írás­sal eddig csekély eredményt értem el. Most meg­próbálom képpel. (A kép az „Illustration"-ban jelent meg.) Sapienti sat! (K—Sz) ÉHI­«BBS A könyvnapi kiadványok jegyzékének kiegészítése. A­ KIADÓK: Erdélyi Magyar Írói Rend (Nyugat). Herde Mária: Tüzes kemence, regény P 3.60, kn. után P 4.40. Tabéry Géza: Fekete ablak, regény, P 3.60, kn. után P 4.80. Faust Imre: Darvas József: V­izker­eszt­töl Szilveszterig. Re­gény, 10 ív. Fve 1.40, kve 2.40, kn. után 2.— és 3.— P. Darvas József: Máról holnapra. Regény, 10 ív. Árak ugyanazok. Rézler Gyula: A magyar ipari munkásság ki­alakulása. Népsz. tud. 10 ív. Fve 1.80, kve 2.80. Kn. után 2.80 és 3.80. Kir. Magy. Egyetemi nyomda. Halasy-Nagy József: A filozófia kis tükre. Böl­cselet. 18 fv. Fve 3.— P. kn. után (helyesbítés!) 6.— P. Nyugat: a bejelentett Babits-e­önyv helyett. Babits Mihály: Elza pilóta. Fve 1.60, kn. után 2.90. Bohuniczky: Esz­ter égi hitbizomány. Fve 1.40. Kn. után 2.40. Földi k­s­iállás a válságból. Fve 1.40, kn. után 2.­­ „Okos delelő” December elején, a téli könyvvásár amúgy is tetőző eseményei, saj­tótájékoztatói közepette ünnepelte megalakulásának ötödik évforduló­ját a Park Kiadó és a General Press Kiadó. Előbbi hangulatos estén nyi­totta meg „összes termeit” a köszöntés mellett eszmét cserélni, vitázni (és falatozni, koccintani is) óhajtó egybegyűltek előtt, az utóbbi karácso­nyi muzsikájú műsorral és bőséges „munkaebéddel” (azaz pihentető la­komával) várta vendégeit. Tudjuk, megálltak, visszatekintettek, ünnepel­tek egy pillanatig más kiadói műhelyek is. Sok vagy kevés öt esztendő? A megtett utat nézve: tekintélyes; a tervekre pillantva: szinte csak előkészület, erőgyűjtés. A megújult ma­gyar könyvszakma egésze — akárcsak az újjáformálódott magyar társa­dalom — létének első fél évtizedében jár csupán. Folyamatos jelenben, folyamatos mában élünk, s ez a ma is egy szemvillanás alatt, tegnap, mi­napi múlt idő. Hiszen a téli könyvvásár, egy-egy december eleji ünnep­ség is emlék már csupán, 1994 a múltba hessegette 1993-at. Lapunk — eddigi évfolyamait számlálva — XXXVIII. esztendejé­be lépett. Ugyanakkor, megújulásával — története során sokadszor — megint az elején kezd valamit, ha nem is a legelején, lévén értékes, őr­zendő hagyományai. „Újszülöttként” kérjünk-e tehát dédelgetést, türel­mes szeretetet, megértést Olvasóinktól, midőn elképzeléseinket a nehéz­ségekkel együtt látjuk magunk is? Vagy majdnem négy évtized öntuda­tával, komolyságával szót se vesztegessünk a (részleges) átalakulásra, s tegyük egyszerűen a dolgunkat? Vas István egyik (születésnapi) versének szép szavai jutnak eszünk­be. Igaz, ő harmincévesen mondogatta magának a „tágult, okos delelő ez” örömét és felelősségét. De miért ne remélhetnénk, két-három eszten­dővel innen a „negyedik X” végén, hogy lapunk, a harmincnyolcadik évfolyamába fordult Könyvvilág is megközelíti, eléri ezt az előkelő — és nem csupán jelképes! — pozíciót? Terveinkről a decemberi, 56 oldalas lapszámban részletesen szól­tunk. Ezúttal már részint új tipográfiával, változott rovatokkal — minde­nekelőtt a kiterjedtebb Új könyvek rovattal és változatos könyvszakmai körbetekintéssel — találkozhat az Olvasó. Lapunk valamennyi rovatá­val, szolgáltatásával készségesen állunk a szakemberek, az érdeklődők, a könyvbarátok rendelkezésére. Minden munkanapon várjuk leveleiket, telefonjaikat, észrevételeiket! Örülünk az esetleges dicséretnek , de még jobban a segítő szándékú kritikának: egy-egy lapszerkesztési prob­lémában csak az Olvasóinkkal történt konzultálás nyomán tudunk és fo­gunk véglegesen dönteni. Kezdjük az évet az „okos delelő” kölcsönös reményében! — ezt kí­vánja a felelős szerkesztő: Tarján Tamás

Next