Könyvvilág, 1994 (38. [39.] évfolyam, 1-12. szám)
1994-01-01 / 1. szám
Könyvnapi tanulságok Amikor „bekerültem” a könyvszakmába - ez 1950-ben volt -, a könyvnapok addigi gazdája már jobblétre szenderült: az év elején annyi más egyesülettel, társadalmi szervezettel egyetemben Kádár János belügyminisztériuma a Magyar Könyvkiadók és Könyvkereskedők Országos Egyesületének működését is betiltotta, az egyesületet feloszlatta. Az ezt követő csaknem két évtizedben a könyvszakma érdekképviseleti szerve helyett a minisztériumi szobákban döntöttek tehát arról is, hogy a magyar könyvnapok helyébe ünnepi könyvhetek szervezendők, hogy az addig érvényben lévő könyvnapi szabályzat nem egyéb kapitalista csökevénynél, hogy a listán szereplő könyvek között helyet kapnak nem magyar szerzők művei, hogy megszűnik a könyvnapi árengedmény stb. E négy évtized könyvheteinek átlagában 14 kiadó vett részt az akcióban, a listán szereplő könyvek száma 38-tól 133-ig terjedt, ám a kiadók - szinte hihetetlen - úgyszólván érdektelenek voltak sikerben-kudarcban egyaránt. Következésképpen ez időszak tapasztalatai a megváltozott viszonyok közepette alig hasznosíthatók. És az is nyilvánvaló, hogy az 1993. évi könyvhét, melynek során 66 kiadó 156 kiadvánnyal volt jelen, ugyancsak változtatásra - szabályozásra - szorul. Úgy vélem, azokra a tapasztalatokra lenne most szüksége a szakmának, amelyekhez a Corvinát, az egyesület korabeli hivatalos közlönyét lapozgatva bárki hozzájuthat, és amelyeket az alábbiakban megpróbálok fölvillantani. Ismeretes, hogy a könyvnapok „intézményét” 1930-tól vezették be, ám az első évek csetlései-botlásai (de legyünk szelídebbek: kísérletezgetései) után 1935-ben született meg az első könyvnapi szabályzat, amelynek lényege: a könyvnap ügyeit az egyesület keretében a kiadók és a könyvkereskedők képviselőiből álló könyvnapi bizottság intézi; könyvnapi könyv kizárólag újonnan vagy új kiadásban megjelent olyan eredeti magyar mű lehet, amelyet e bizottság könyvnapi könyvként elfogad; a könyvnapi könyveket a könyvnap tartama alatt a könyvnapok utáni árnál legkevesebb 20 százalékkal olcsóbban kell adni. E szabályzat a későbbiekben persze változott, finomodott, bekerült például olyan kitétel, hogy „könyvnapi könyv csak az az eredeti magyar mű lehet, amely vallási, erkölcsi, hazafias szempontból - ideszámítva a külpolitika szempontjait is - a legszigorúbb mértéket is megüti”. Az egyesület 1948-ban szervezte meg utoljára mindennemű hatósági beavatkozás nélkül a könyvnapokat. Ezért is idézem az alábbiakban teljes terjedelemben az előkészítésre alakult Könyvnapi Bizottság határozatának első két pontját. „1. Könyvnapi könyvet a szépirodalom területén csak az a kiadó adhat ki, aki 1947. év folyamán legalább három magyar könyvet jelentetett meg. A könyvnapi könyvek bejelentésénél ezt a tényt a kiadó igazolni tartozik. Az a kiadó, aki az 1947. év folyamán legalább három magyar művet adott ki, könyvnapra kiadhat egy szépirodalmi, az a kiadó pedig, aki az 1947. év folyamán legalább hat magyar művet adott ki, könyvnapra kiadhat két szépirodalmi művet. Szépirodalmi mű alatt verseskötet, regény, színdarab és ifjúsági mű értendő. 2. Minden kiadó korlátozás nélkül kiadhat könyvnapi könyvet a bölcselet, lélektan, nevelés, irodalomtörténet, esztétika, történelem, közgazdaság, szociológia, politika, földrajz, néprajz és művészetek (építőművészet, szobrászat, festészet, színészet, ének, zene) szakcsoportokba tartozó művekből.” Végül csak annyit: felhívták a kiadókat arra is, hogy különös gondot fordítsanak a könyvnapi könyvek kiemelkedő tartalmi értékére és olcsó propagandakiadására. Hadd javasoljam: folytassa a könyvszakma a könyvnapokat ott, ahol annak idején a politikai változások kényszerűen megszakították. Varga Sándor KönyvVilág 3 TEGNAP MA LX. évfolyam. Budapest, 1937. április 11. CORVINA A MAGYAR KÖNYVKIADÓK ÉS KÖNYVKERESKEDŐK ORSZÁGOS EGYESÜLETÉNEK KÖZLÖNYE SzERkesztőség és kiadóhivatal PELELO3 SZERKESZTŐ ÉS KIADÓ Dr. KEÉRI SZÁNTÓ ANDOR. HIRDETÉSEINK DNASSI'w mi.. kamt it itt ki Gondolkozzunk — ha tudunk. Viharokról hallok a kiadói és a Sortimenten berkekben. Ok: a kiadók megállapodtak, hogy minő maximális engedményt adnak a könyvnapi kiadványokból. (A papírárak 20—30%-kal emelkedtek.) A Sortiment ezt sérelmezi. Miért? Csak. Eddig sokkal kevesebb haszonlehetőség is jó volt, hiszen a publikumengedmények mértéke a haszonkulcsot sokkal alacsonyabb szintre csökkentette. Innen is, onnan is kérdések özöne, mi az én álláspontom? Nyilvánosan válaszolok. Magánjogi megállapodásokat az Egyesület tagjai egymás közt szabadon köthetnek, ha azok az alapszabályokba, vagy jogszokásokba nem ütköznek. Az Egyesület Vezetőségének ebbe beleszólása nincs. Véleményem tehát kizárólag magánvélemény. Én örülök a megmozdulásnak. Miért? Mert mozgás és nem tespedés. Mert ki-ki foglalkozik — képességéhez képest — a saját dolgával. Mert ez a béka-egérharc — meg méltóztatnak majd látni — a bolti ár kötelező betartására fog vezetni. És ez a fontos. Sőt az egyedül fontos. Ezt akarom én még az idén — amint azt előadásomban is hangsúlyoztam — most, a fázisadó kérdésének elintézése után, tetű alá hozni. Szóban és írásban kifejtettem már az unalomig, minő erőt jelent az összetartás és minő bajt a széthúzás. Be kell vallanom, úgy a szóval, mint az írással eddig csekély eredményt értem el. Most megpróbálom képpel. (A kép az „Illustration"-ban jelent meg.) Sapienti sat! (K—Sz) ÉHI«BBS A könyvnapi kiadványok jegyzékének kiegészítése. A KIADÓK: Erdélyi Magyar Írói Rend (Nyugat). Herde Mária: Tüzes kemence, regény P 3.60, kn. után P 4.40. Tabéry Géza: Fekete ablak, regény, P 3.60, kn. után P 4.80. Faust Imre: Darvas József: Vizkereszttöl Szilveszterig. Regény, 10 ív. Fve 1.40, kve 2.40, kn. után 2.— és 3.— P. Darvas József: Máról holnapra. Regény, 10 ív. Árak ugyanazok. Rézler Gyula: A magyar ipari munkásság kialakulása. Népsz. tud. 10 ív. Fve 1.80, kve 2.80. Kn. után 2.80 és 3.80. Kir. Magy. Egyetemi nyomda. Halasy-Nagy József: A filozófia kis tükre. Bölcselet. 18 fv. Fve 3.— P. kn. után (helyesbítés!) 6.— P. Nyugat: a bejelentett Babits-eönyv helyett. Babits Mihály: Elza pilóta. Fve 1.60, kn. után 2.90. Bohuniczky: Eszter égi hitbizomány. Fve 1.40. Kn. után 2.40. Földi ksiállás a válságból. Fve 1.40, kn. után 2. „Okos delelő” December elején, a téli könyvvásár amúgy is tetőző eseményei, sajtótájékoztatói közepette ünnepelte megalakulásának ötödik évfordulóját a Park Kiadó és a General Press Kiadó. Előbbi hangulatos estén nyitotta meg „összes termeit” a köszöntés mellett eszmét cserélni, vitázni (és falatozni, koccintani is) óhajtó egybegyűltek előtt, az utóbbi karácsonyi muzsikájú műsorral és bőséges „munkaebéddel” (azaz pihentető lakomával) várta vendégeit. Tudjuk, megálltak, visszatekintettek, ünnepeltek egy pillanatig más kiadói műhelyek is. Sok vagy kevés öt esztendő? A megtett utat nézve: tekintélyes; a tervekre pillantva: szinte csak előkészület, erőgyűjtés. A megújult magyar könyvszakma egésze — akárcsak az újjáformálódott magyar társadalom — létének első fél évtizedében jár csupán. Folyamatos jelenben, folyamatos mában élünk, s ez a ma is egy szemvillanás alatt, tegnap, minapi múlt idő. Hiszen a téli könyvvásár, egy-egy december eleji ünnepség is emlék már csupán, 1994 a múltba hessegette 1993-at. Lapunk — eddigi évfolyamait számlálva — XXXVIII. esztendejébe lépett. Ugyanakkor, megújulásával — története során sokadszor — megint az elején kezd valamit, ha nem is a legelején, lévén értékes, őrzendő hagyományai. „Újszülöttként” kérjünk-e tehát dédelgetést, türelmes szeretetet, megértést Olvasóinktól, midőn elképzeléseinket a nehézségekkel együtt látjuk magunk is? Vagy majdnem négy évtized öntudatával, komolyságával szót se vesztegessünk a (részleges) átalakulásra, s tegyük egyszerűen a dolgunkat? Vas István egyik (születésnapi) versének szép szavai jutnak eszünkbe. Igaz, ő harmincévesen mondogatta magának a „tágult, okos delelő ez” örömét és felelősségét. De miért ne remélhetnénk, két-három esztendővel innen a „negyedik X” végén, hogy lapunk, a harmincnyolcadik évfolyamába fordult Könyvvilág is megközelíti, eléri ezt az előkelő — és nem csupán jelképes! — pozíciót? Terveinkről a decemberi, 56 oldalas lapszámban részletesen szóltunk. Ezúttal már részint új tipográfiával, változott rovatokkal — mindenekelőtt a kiterjedtebb Új könyvek rovattal és változatos könyvszakmai körbetekintéssel — találkozhat az Olvasó. Lapunk valamennyi rovatával, szolgáltatásával készségesen állunk a szakemberek, az érdeklődők, a könyvbarátok rendelkezésére. Minden munkanapon várjuk leveleiket, telefonjaikat, észrevételeiket! Örülünk az esetleges dicséretnek , de még jobban a segítő szándékú kritikának: egy-egy lapszerkesztési problémában csak az Olvasóinkkal történt konzultálás nyomán tudunk és fogunk véglegesen dönteni. Kezdjük az évet az „okos delelő” kölcsönös reményében! — ezt kívánja a felelős szerkesztő: Tarján Tamás