A könyvtáros, 1953 (3. évfolyam, 1-12. szám)

1953-10-01 / 10. szám

Azok a könyvtárosok, akik izgalom­mal várták a szabvány megjelenését, biz­tosra vették, hogy a címleírási szabályo­kat nem fogja mereven alkalmazni, te­kintettel arra, hogy nálunk a gyakor­latban különféle eljárások alakultak ki. Nem is lett volna helyes, hogy a cím­adatok elhelyezésére, sorrendiségére egyetlen változatot írt volna elő és tett volna kötelezővé a szabvány. A megen­gedett változatok száma azonban a leg­­vérmesebb reményeket is felülmúlta. Ha az elhelyezés és sorrendiség minden egyes változata szerint külön-külön és együtt alkalmazva akarnak egy könyv címleírását elkészíteni, közel tucatot ki­tennének ezek a változatok. Tanulmá­nyozásuk közben joggal alakulhat ki az a vélemény, hogy a szabvány­­ regisz­trálja a címleírási gyakorlatunk során kialakult különféle eljárásokat. Ilyenfor­mán a szabvány nem szünteti meg a ka­talogizálásban kialakult eljárások kü­­lönféleségét, mert csaknem mindenik könyvtáros — alapos és gondos tanulmá­nyozás után — rájöhet arra, hogy eddigi címleírási gyakorlatán nincs mit változ­tatnia, mert a szabvány azt megengedett­nek tartja. Nem is változtat — hiszen a címleírásnál legfontosabb elv a követ­kezetesség — hacsak a központi feldol­gozás áldásaiban kívánván részesülni, megint csak a következetesség miatt, ez­után annak mintáihoz igazítja címleírási gyakorlatát. A címadatok elhelyezésére, mint emlí­tettem, a szabvány többféle változatot »ajánl« és ehhez hozzáteszi, hogy »más elrendezés is alkalmazható«. E változa­tok közül elég lett volna kettőt a szer­­zői és testületi szerzős, szintén kettőt a szerző nélküli művek számára nem »ajánlani«, hanem előírni. Az előírt vál­tozatok, mint eddigi gyakorlatunkban a leginkább előfordulók, a következők le­hettek volna: Szerzői és testületi szerzői művek­nél: CSOKONAI VITÉZ Mihály Tempefői. Szatírai játék. (A jegyzete­ket összeáll. Vargha Balázs.) Bp. Szépirod. K. [1951]. 107 p. 20 cm. CSOKONAI VITÉZ Mihály: Tempefői. Szatírai játék. (A jegyzeteket összeáll. Vargha Balázs.) Bp. Szépirod. K. [1951]. 107 p. 20 cm. A második változat sokszorosító eljá­rással dolgozó könyvtárak szempontjá­ból jelentős, mert az adréma-lemez ka­pacitása mindössze nyolc sor. Szerző nélküli műveknél: Szerződéses rostkender- és rostlenterme­­léssel biztosítjuk textilellátásunkat. Bp. Egyet. Ny. 1950. 7 p. 20­ cm. Szerződéses rostkender- és rostlenterme­léssel biztosítjuk textilellátásunkat. Bp. Egyet. Ny. 1950. 7 p. 20 cm. Az első változat logikusan következik a szerzői művek leírásának első válto­zatából is. A második változatot — ez igen elterjedt könyvtárainkban — indo­kolja a rendszó jobb, célszerűbb kieme­lése. Azt, hogy az impresszum-adatok sor­rendiségét két változatban engedélyezi a szabvány, csak helyeselni lehet; az érvek úgy szólnak a hely, kiadó, év, mint a hely, év, kiadó sorrend mellett. Megnyugtató módon tisztázza a szab­vány a névvariánsok kiegészítésének módját is a következőképpen: [JÓKAI] Mór Hétköznapok. Regény. írta Jókay Mór. A másik változat: [JÓKAI] JÓKAY Mór el is maradhatott volna, vagy fel kellett volna hívni rá a figyelmet, hogy az első változat világosabb, célszerűbb. A névvariánsok kérdéséhez kapcsoló­dik az orosz és szovjet szerzők nevének, cirillbetűs címek átírásának a módja. Ezt az erre vonatkozó szabvány (MNOSZ 3394—51) már régebben szabályozta. Az ezzel kapcsolatos elvi álláspont, hogy t. ! a betűhív átírást kell alkalmazni — he­lyes. Azt azonban nem lehet helyeselni, hogy ezt a szabvány mereven, minden kivétel nélkül alkalmazza. A szabvány­tervezet kivételt tett Dosztojevszkij és Turgenyev nevének átírásánál azzal az indokolással, hogy kiejtés szerinti név­alakjuk annyira közkeletű, hogy átírá­suknál következetlenség nem fordulhat elő. A végleges szabványból e kivételek töröltettek, pedig indokoltabb lett volna szaporítani a számukat. Fagyejev neve is annyira közismert — elmondhatjuk bízvást, minden könyvtárlátogatónak kedves ismerőse —, hogy Fadeev-ként idegenül hat számára. A vonatkozó szab­vány különben a betűhív névalakok ki­ejtésének a magyarázatát is a könyv­tári gyakorlattal össze nem egyeztethető módon végzi: ul A Könyvtáros» — oft

Next