A könyvtáros, 1959 (9. évfolyam, 1-12. szám)
1959-03-01 / 3. szám
népszerűsítésen és a bátor kezdeményezésen: 1898-ban — a szabadságharc 50 éves évfordulójára — 832 lapra terjedő Petőfi-kötetet jelentetett meg 50 000 példányban (!) egykoronás valóban olcsó áron. Az Athenaeumnak a Horthy-rendszerben követett megalkuvó kiadási politikájára az lesz éppen a jellemző, hogy 1923-ban, Petőfi születésének századik évfordulójára nem jelentetett meg Petőfikötetet és később belenyugodott Ady megcsonkításába is. Korszerű kiadói kezdeményezés Az Athenaeum vezetői — az európai könyvkiadókhoz hasonlóan — állandóan keresték azokat az eszközöket, melyekkel a könyvek előállítását gazdaságosabbá tehetnék: az árakat lenyomhatnák, a példányszámokat és nem utolsósorban ezen keresztül a profitjukat emelhetnék. A Társulat nyomdája a századfordulón modern gépekkel volt felszerelve, mégis egy jelentős skóciai újítás folytán jutnak el a kívánt eredményhez. Nelson edinburghi könyvgyáros azonos formátumú, szedésű és kötésű könyvek nagy tömegben való előállítására rendezkedik be és csakhamar olcsó könyvekkel árasztja el Angliát és párizsi fiókján keresztül Franciaországot is. 1909-ben az Athenaeummal is szerződést köt az „Athenaeum Könyvtár” előállítására. E rendkívül olcsó, csinos kiállítású kötött könyvsorozat egyes példányai átlag 10 000 példányban jelentek meg havonta. (Az első világháború előtt az átlagos regény-példányszám nem haladta meg a 3—4 ezret!) Sőt! Kellermann Az Alagút című munkája 59 000 példányban fogyott el. Óriási siker volt ez abban az időben. Az előállítás technikai megoldása körülbelül az volt, amit ma is követnek kiadóink a szomszéd népi demokráciákkal való kölcsönös könyvkiadásnál. A könyveket az Athenaeum nyomdájában szedték ki, a szedésről matricát öntöttek, Edinburghben a matricáikról nyomták a példányokat és a kész kiadványokat szállították Magyarországra. Az Athenaeum-könyvtár sikerén felbuzdulva fog hozzá a Társulat az Olcsó Regény sorozat kiadásához. Az a gondolák hogy tízíves (160 oldal) regényeket jól olvasható szedéssel, lehetőleg jó papiroson, tetszetős kivitelben, zsebre is tehető formában, igen olcsón kell kiadni, a gyakorlatban igen jól bevált. Egyes kötetek 80—100 000 példányban kerültek az olvasók kezébe. E gyűjteményben Heltai, Jókai, Mikszáth, Bródy, Ambrus, Dosztojevszkij, Arcübasev írásai jelentek meg kéthetenként. Úgy gondolom, az Olcsó Könyvtár mellett ma is elkelne egy ilyen olcsó, a még nem eléggé ismert fiatal írók novelláit, kisregényeit is publikáló sorozat megjelentetése. A züllés útja: a ponyvaregények Az Athenaeum,, mint szolid polgári baloldali — vagy amint szerződéseikben az Athenaeum vezetői írták: mérsékelt baloldali — szellemű kiadó már az első világháború előtt is megjelentetett nagy kasszasikert biztosító másodrendű műveket, magyar és külföldi szerzők tollából egyaránt. Arra azonban nagyon vigyáztak a Társulat vezetői, hogy ezek a kiadványok is mind tartalom, mind pedig kiállítás tekintetében, bizonyos — az Athenaeumhoz méltó — színvonalat képviseljenek. Nem mondhatjuk el ezt az Athenaeum kiadási politikájáról a két világháború közötti időben. Bár Petőfi, Ady, Móricz, Illyés Gyula, Babits, a külföldiek közül Anatole France, Jack London kötetei megjelennek, a kiadványok többségét már nem ezek, hanem a különböző ponyvaregények, „Kék könyvek” sorozatai, „Pengős” és „Félpengős” detektívregények sorozatai teszik ki. A kiadó süllyedését kirívóan bizonyítja az 1930-as évben megjelentetett művek sora. Ezekben az években a gazdasági válság alapjaiban rázza meg a Horthyrendszert. A szellemi válságot mutatja, hogy a megjelentetett nyolcvannégy könyv közül harminc a „Kék regények” sorozatból kerül ki. A többi ötvennégy kiadvány is fölötte sovány képet mutat. Megjelenik Pilch Jenő Horthy Miklós, a tízéves kormányzói évfordulóra írt könyve, Schadl törvényszéki tanácselnök büntető-törvénykönyv magyarázata, Angyal Pál felségsértéssel, királysértéssel és hűtlenséggel foglalkozó kézikönyve, Klebelsberg Kunó gróf tanulmánykötete, és Szent Imre-év lévén — három Szent Imre-kiadvány. A magyar írók közül Karinthy Frigyes Nem mondhatom el senkinek című verseskötete, egy Tamási- és egy Szomory-elbeszéléskötet, Móricz Zsigmond kifogyott műveiből néhány utánnyomás — és kész is a leltár. A külföldi szerzőknél sem jobb a helyzet. Egy Maupassant- és egy Shaw-színdarab jelenti a színvonalas irodalmat. Van azonban huszonhat külföldi „író” a „Kék regények” sorozatban. Ilyenek Level Maurice: A gyilkos rubint, White Forest: A kínai bár titka, Paul Rosenhayn: A láthatatlan gyilkos — és hasonlóak. Ide züllött Petőfi, Madách, Ady, Zola, Balzac kiadója. 219