A könyvtáros, 1959 (9. évfolyam, 1-12. szám)

1959-03-01 / 3. szám

Amiről egy szerkesztőségi jegyzőkönyv mesél Egy könyvkiadó működésére legjellem­zőbbek saját kiadványai, de szerződései, írói kapcsolatai, a visszautasított kézira­tok sora is érdekes jellemzést adhat ar­ról, ami a lektorátusok és igazgatói­­ szo­bák falai között történik. Az Állami Könyvterjesztő Vállalat szakkönyvtárában őrzik az Athenaeum egyik szerkesztőségi jegyzőkönyvét, mely­be 1928 áprilisától 1935 márciusáig rög­zítették a lektorátusi ülések határozatait. Ennek az irodalomtörténetileg is érdekes dokumentumnak a feldolgozása még nem történhetett meg, mert csak nemrégen ke­rült napvilágra. Felületes szemlélődés alapján is azonban néhány olyan fel­jegyzés­ található benne, mely fényt de­rít az Athenaeum vezetőinek egyes írók­kal való kapcsolatára. Ezekből sorolunk fel néhányat: 1928-ban szerződést kötött a Társulat Babits Mihállyal tízkötetes gyűjteményes munkáinak 3000 példányban történő ki­adásával, 10%-os honorárium mellett. Ugyanebben az évben Zilahy Lajossal is hasonló szerződés megkötésére kerül sor, de a honorárium a kiadásoktól illetően 12—15%-ig emelkedhet. Krúdy Gyula Boldogult úrfikoromban című regényéért 10%, míg Pilch Jenő Horthy Miklós című könyvéért a bolti ár 7­%-át kapja. A szerződési feljegyzések azt mutatják, hogy az írónak nemcsak a könyvet kel­lett megírnia jól, hanem értenie kellett annak jó eladásához is. Babits és Krúdy ugyancsak előnytelen szerződést kötött Zilahyval szemben, de a Pilch-féle Horthy-életrajzot fizette meg kétségtele­nül a legjobban az Athenaeum; a szer­ződés ugyanis a könyvek fűtött, kötés nélküli áraira vonatkozik, s a Pilch-féle szerződésben azonban a drága kötés után is honoráriumot kapott a szerző. Azt is mutatja ez a pár feljegyzés, hogy az írók teljesen kiszolgáltatottjai voltak a kiadóknak, a honoráriumot nem a művek értéke, hanem a pillanatnyi el­adhatóság és más szempontok határozták meg. Babitsnál fel sem merül egy újabb kiadás lehetősége­i— Zilahynál még ne­gyedik-ötödik kiadásra is megállapod­nak. Van néhány adat arra is, hogy az egyes művekbe való beírás, kihagyás sem volt ismeretlen az Athenaeumnál. A kihagyás — a jegyzőkönyv tanúsága szerint is — még Adyt sem kerülte el. 1930-ban ös­­­szes verseiből kihagyják a Rövid Da­lokat. Ilyen és ehhez hasonló példákat még említhetnénk — a kiadói politika képé­nek teljessé tételéhez azonban elég, ha azt soroljuk fel, hogy az 1930-as években az Athenaeum nem kisebb nagyságok könyveinek kiadását utasította vissza többek között, mint Dreiser, Gide, Nexe, Ehrenburg, Barbusse. Ha valaki vállalkozik majd a magyar könyvkiadás történetének megírására és sorra veszi legnagyobb kiadóink tevékeny­ségét a felszabadulásig, azt fogja látni, hogy ezek a könyvkiadók nagyon ellent­mondásos képet nyújtanak. Így az Athe­­naeumra vonatkozóan is érvényesül az, hogy a magyar irodalom remekművei­nek megjelentetése, népszerűsítése, kiváló külföldi írók lefordíttatása és ismerteté­se ügyében úttörő munkát végzett és el­évülhetetlen érdemeket szerzett a ma­gyar kulturális élet formálásában, a ma­gyar, elsősorban a polgári olvasóréteg ne­velésében. Az érdemek mellett viszont kétségtelen az, hogy később irodalmi meggondolás nélkül, saját hagyományait is felrúgva, világirodalmi értékek kiadását megtagad­va a profitszerzés biztosítása érdekében vállalkozik a ponyva- és detek­tívregények kiadására s lassan elsősorban ezek kiadó­jává süllyed. Hajós Tibor „MAGYARORSZÁG ÍRÁSBAN ÉS KÉPBEN“ A Panoráma könyvek szerkesztősége ez év első felében „Magyarország írásban és kép­ben” címmel országos útikönyv-sorozatot in­dít, amelynek célja, hogy hazánkat megismer­tesse az olvasóval. Az egyes kötetek többet adnak, mint a hétköznapi értelemben vett „útikönyvek”, amennyiben a leírt országrész­nek részletes történelmi, kulturális, gazdasági stb. tudnivalóit is közlik a helységek legfon­tosabb címjegyzékén, utazási, beszerzési, szó­rakozási lehetőségeinek ismertetésén kívül. De nemcsak tartalmában, hanem felépítésé­ben is különböznek ezek a kötetek az eddigi útikönyvektől. Az olvasó amikor felüti az egyes füzeteket, nem utazásának végcéljánál találja magát: Budapestről kiindulva végigkí­sér a könyv egészen a végcélig. Minden könyv Budapestről indulva ismerteti a beutazott or­szágrészt, hiszen kiránduló- és üdülőforgal­munk innen­ indul, de legalábbis Budapesten vezet keresztül. A sorozat első öt kötete a nyár elején jele­nik meg: 1. Miskolc és Aggtelek környéke. 2. Eger és környéke. 3. Pilis, Vértes, Gerecse. 4. Bakony. 5. Székesfehérvár és a Velencei tó. A kötetek tehát Budapestről kiindulva mint­egy százhúsz oldalon keresztül — sok fénykép­pel és térképpel tarkítva — vezetik el az olva­sót utazásának céljáig. Közben, szórakoztatva elmondják a tudnivalókat és felhívják a fi­gyelmet a látnivalókra. A sorozat további kötetei folyamatosan lát­nak napilágot: 6. Budapesti kirándulóhelyek, 7. Mátra. 8. Tokaj hegyalj­a és sátorhegyek, 9. Debrecen és Nyíregyháza. 10. Győr és Sopron. Az országjáró sorozat befejező kötetei már a következő év tavaszán kerülnek az olvasóhoz: 11. Szombathely és Kőszeg. 12. Pécs és a Me­csek. 13. Hajóút Esztergomig. 14. Hajóút Mo­hácsig. 15. Kecskemét és Szeged. 220

Next