A könyvtáros, 1959 (9. évfolyam, 1-12. szám)
1959-03-01 / 3. szám
Amiről egy szerkesztőségi jegyzőkönyv mesél Egy könyvkiadó működésére legjellemzőbbek saját kiadványai, de szerződései, írói kapcsolatai, a visszautasított kéziratok sora is érdekes jellemzést adhat arról, ami a lektorátusok és igazgatói szobák falai között történik. Az Állami Könyvterjesztő Vállalat szakkönyvtárában őrzik az Athenaeum egyik szerkesztőségi jegyzőkönyvét, melybe 1928 áprilisától 1935 márciusáig rögzítették a lektorátusi ülések határozatait. Ennek az irodalomtörténetileg is érdekes dokumentumnak a feldolgozása még nem történhetett meg, mert csak nemrégen került napvilágra. Felületes szemlélődés alapján is azonban néhány olyan feljegyzés található benne, mely fényt derít az Athenaeum vezetőinek egyes írókkal való kapcsolatára. Ezekből sorolunk fel néhányat: 1928-ban szerződést kötött a Társulat Babits Mihállyal tízkötetes gyűjteményes munkáinak 3000 példányban történő kiadásával, 10%-os honorárium mellett. Ugyanebben az évben Zilahy Lajossal is hasonló szerződés megkötésére kerül sor, de a honorárium a kiadásoktól illetően 12—15%-ig emelkedhet. Krúdy Gyula Boldogult úrfikoromban című regényéért 10%, míg Pilch Jenő Horthy Miklós című könyvéért a bolti ár 7%-át kapja. A szerződési feljegyzések azt mutatják, hogy az írónak nemcsak a könyvet kellett megírnia jól, hanem értenie kellett annak jó eladásához is. Babits és Krúdy ugyancsak előnytelen szerződést kötött Zilahyval szemben, de a Pilch-féle Horthy-életrajzot fizette meg kétségtelenül a legjobban az Athenaeum; a szerződés ugyanis a könyvek fűtött, kötés nélküli áraira vonatkozik, s a Pilch-féle szerződésben azonban a drága kötés után is honoráriumot kapott a szerző. Azt is mutatja ez a pár feljegyzés, hogy az írók teljesen kiszolgáltatottjai voltak a kiadóknak, a honoráriumot nem a művek értéke, hanem a pillanatnyi eladhatóság és más szempontok határozták meg. Babitsnál fel sem merül egy újabb kiadás lehetőségei— Zilahynál még negyedik-ötödik kiadásra is megállapodnak. Van néhány adat arra is, hogy az egyes művekbe való beírás, kihagyás sem volt ismeretlen az Athenaeumnál. A kihagyás — a jegyzőkönyv tanúsága szerint is — még Adyt sem kerülte el. 1930-ban összes verseiből kihagyják a Rövid Dalokat. Ilyen és ehhez hasonló példákat még említhetnénk — a kiadói politika képének teljessé tételéhez azonban elég, ha azt soroljuk fel, hogy az 1930-as években az Athenaeum nem kisebb nagyságok könyveinek kiadását utasította vissza többek között, mint Dreiser, Gide, Nexe, Ehrenburg, Barbusse. Ha valaki vállalkozik majd a magyar könyvkiadás történetének megírására és sorra veszi legnagyobb kiadóink tevékenységét a felszabadulásig, azt fogja látni, hogy ezek a könyvkiadók nagyon ellentmondásos képet nyújtanak. Így az Athenaeumra vonatkozóan is érvényesül az, hogy a magyar irodalom remekműveinek megjelentetése, népszerűsítése, kiváló külföldi írók lefordíttatása és ismertetése ügyében úttörő munkát végzett és elévülhetetlen érdemeket szerzett a magyar kulturális élet formálásában, a magyar, elsősorban a polgári olvasóréteg nevelésében. Az érdemek mellett viszont kétségtelen az, hogy később irodalmi meggondolás nélkül, saját hagyományait is felrúgva, világirodalmi értékek kiadását megtagadva a profitszerzés biztosítása érdekében vállalkozik a ponyva- és detektívregények kiadására s lassan elsősorban ezek kiadójává süllyed. Hajós Tibor „MAGYARORSZÁG ÍRÁSBAN ÉS KÉPBEN“ A Panoráma könyvek szerkesztősége ez év első felében „Magyarország írásban és képben” címmel országos útikönyv-sorozatot indít, amelynek célja, hogy hazánkat megismertesse az olvasóval. Az egyes kötetek többet adnak, mint a hétköznapi értelemben vett „útikönyvek”, amennyiben a leírt országrésznek részletes történelmi, kulturális, gazdasági stb. tudnivalóit is közlik a helységek legfontosabb címjegyzékén, utazási, beszerzési, szórakozási lehetőségeinek ismertetésén kívül. De nemcsak tartalmában, hanem felépítésében is különböznek ezek a kötetek az eddigi útikönyvektől. Az olvasó amikor felüti az egyes füzeteket, nem utazásának végcéljánál találja magát: Budapestről kiindulva végigkísér a könyv egészen a végcélig. Minden könyv Budapestről indulva ismerteti a beutazott országrészt, hiszen kiránduló- és üdülőforgalmunk innen indul, de legalábbis Budapesten vezet keresztül. A sorozat első öt kötete a nyár elején jelenik meg: 1. Miskolc és Aggtelek környéke. 2. Eger és környéke. 3. Pilis, Vértes, Gerecse. 4. Bakony. 5. Székesfehérvár és a Velencei tó. A kötetek tehát Budapestről kiindulva mintegy százhúsz oldalon keresztül — sok fényképpel és térképpel tarkítva — vezetik el az olvasót utazásának céljáig. Közben, szórakoztatva elmondják a tudnivalókat és felhívják a figyelmet a látnivalókra. A sorozat további kötetei folyamatosan látnak napilágot: 6. Budapesti kirándulóhelyek, 7. Mátra. 8. Tokaj hegyalja és sátorhegyek, 9. Debrecen és Nyíregyháza. 10. Győr és Sopron. Az országjáró sorozat befejező kötetei már a következő év tavaszán kerülnek az olvasóhoz: 11. Szombathely és Kőszeg. 12. Pécs és a Mecsek. 13. Hajóút Esztergomig. 14. Hajóút Mohácsig. 15. Kecskemét és Szeged. 220