A könyvtáros, 1959 (9. évfolyam, 1-12. szám)
1959-06-01 / 6. szám
1. 16(c éó Ica^uliadiyic Сдоко [UNK]и. Látszólag mi sem egyszerűbb: az író, a költő elviszi kéziratát a könyvkiadóhoz, az elolvassa, és — amennyiben egy Csokonai, egy Vörösmarty alkotásáról van szó — megállapítja, hogy remekmű, kifizeti a csinos honoráriumot, felügyel a nyomda munkájára, s boldogan és szerényen árusítja a művet. Ezt tartanók illőnek és természetesnek, ám a valóságban szinte sohasem történt így. A magyar irodalomtörténet sok-sok lapja beszél azokról a keserves kalandokról és szégyenletes huzavonákról, melyek klasszikus íróink és a korabeli kiadók között megestek. Emlékeztetőül és elgondolkoztatóul megismertetjük olvasóinkat a régi magyar írósors néhány egykorú, hiteles dokumentumával. Ezúttal Csokonai három levelét közöljük. Az elsőt, mely minden kommentár nélkül is vádol és felháborít, 1793-ban írta a pesti színigazgatókhoz vagy könyvkiadókhoz. A második részlet Csokonainak Széchényi Ferenc grófhoz írt leveléből, panasz és reménység keveréke; így kellett udvarolnia és bókolnia a zseninek a maecenasi pénzért és pártfogásért. A harmadik levél (részlet), melynek címzettje Kazinczy, arról tudósít, hogy miért nem jelentek meg a halhatatlan Lilla-dalok a költő életében. Uraim. Az írásra fél szempillantás van. Csak egy-két szóval említem a dolgot. Ötödik levelem ez a felküldendő 16 Comédiákról. Egyre se jött válasz, pedig mindenikire igen kértem az urakat. Egy levelem van Wigand úr legényénél, a másik a szőnyi evang. rektornál, a harmadik Kiss István budai compactor úrnál. Nézzék meg az urak, mi van benne, mert most meg nem írhatom és válaszoljanak reá mentül hamarább, ismét azt kérem igen alázatosan, sőt talán esdeklem is. Míg magam is egy comédiával szolgálok, vagyok az uraknak Debrecen 10 máj. 1793., igaz hívők Csokonai Mihály mk. Igaz, azt hallom, a verssel írott comédiát nem produkálják az urak? Méltóztassanak ezt megírni az ott már eljátszott komédiák lajstromával. 2. Nagy Méltóságú Gróf! Kegyelmes Uram! Esztendeje elmúlt, hogy az Ország gyűlésének vége felé a Diétái Magyar Múzsának kiadásában a reménységemnél kevesebb Praenumeratorok miatt a Nyomtatónak adós maradván, valamint többnyire minden ügyetlen Literatorok, úgy én is, egyedül Excellenciádnak Nagy lelkében s hazafiúi kegyelmes Szívében találtam fel a segedelmet. De mire az utolsó Arkus kiszabadult volna a Sajtó alól, már akkorra Excellenciád haza menvén, én minden vigasztalás és Reménység nélkül maradtam, hanem mégis utoljára az emberséges Nyomtatóval tisztességes Accordra lépvén, bajaimból tűrhetőképen kimenekedtem. Azoka, a nyári Insurrectionak üres ideje alatt, öszveszedtem írásaimat, amelyek részént eredeti, részént görög, deák, francia, német és olasz nyelvből fordított darabok, részént prósák a philosophiai s Aestheticai Tudományokból Ezeket öszveszedvén, itten Komáromba Nyájas Múzsa név alatt ki akartam adni. De azolt a szándékomat megváltoztatván, most már a Péczeli halálával félbeszakadt Mindenes Gyűjteményt akarom folytatni. Ez előtt egynéhány esztendőkkel kezdettük vala mutogatni, hogy hathatós a Magyar Ész s mikre nem termett ő a lovon és kardon kívül is, amidőn önnön magának hagyattatva, minden Fejedelmi Pártfogás nélkül, oly lépéseket kezdett tenni a nagy Nemzetek nyomába. De ennek is vége van. 456