A könyvtáros, 1959 (9. évfolyam, 1-12. szám)
1959-03-01 / 3. szám
KÉPEK AZ ATHENAEUM TÖRTÉNETÉBŐL 90 évvel ezelőtt alapították az Athenaeum irodalmi és nyomdai részvénytársaságot A modern irodalom fejlődése elválaszthatatlan a vállalkozó szellemű nyomdászok, könyvkiadók munkájától. Már a XIX. század első harmadában a magyar szépírók, tudósok, fordítók, szerkesztők biztos támaszt találnak Heckenast és a többi nyomdász-kiadó vállalatainál. A könyv- és lapkiadó kezdeményezésekből a századfordulóra hatalmas tőkés vállalatok, részvénytársaságok alakultak, így alakult meg kilencven évvel ezelőtt 1868 nyarán Emich Gusztáv könyvkiadójából az „Athenaeum irodalmi és nyomdai részvénytársulat”. Az új társulat félmillió (!) forint alaptőkével indult, és tíz év alatt az ország legnagyobb könyv- és lapkiadó vállalata lett. Maga köré gyűjti az irodalmi szakembereket, akiknek írásait napi és hetilapjaiban jelenteti meg, könyvalakban teszi közzé és nemcsak megnyeri az olvasóközönség állandó érdeklődését, hanem részletre árusított sorozataival magához is kapcsolja őket. Az Athenaeum szerepe a magyar könyvkiadásában egészen a felszabadulásig igen jelentős. Nincs módunk egy ilyen rövid cikk keretében az Athenaeum kiadói munkáját részleteiben mérlegre tenni, vagy akár csak a fontosabb kiadványait is felsorolni. Arra vállalkozunk csupán, hogy néhány vonásban képet adjunk egy hosszú évekig vezető helyet betöltő kiadó életéből— emlékezésül és okulásul is. Az alapító arcképe Az alapító Emich Gusztáv nagyon eredeti, irodalomhoz értő, merész gondolkodású üzletember volt. Német származású könyvárus, akinek cégérén a „Nemzeti Könyvkereskedés” felirat olvasható, német anyanyelvű könyvkiadó, aki felismerte Petőfit, megvette összes műveinek kiadási jogát és elég bátor volt ahhoz, hogy az ismeretlen Madáchtól is megvegye Az ember tragédiáját. Nyomdász, akit Széchenyi István gróf ajánl a Nemzeti Kaszinóba, kiadó, aki legbizalmasabb barátjául Kemény Zsigmondot és Jókai Mórt tisztelheti, vállalkozó, aki a múlt század derekán saját kockázatára adja fki a Magyar Tudományos Akadémia könyveit — ezek Emich jellemző vonásai. Könyvkiadó a bankok kezében Miután Emich átalakította vállalatát részvénytársasággá, az Athenaeum is fokozatosan — a kor kapitalista fejlődésének megfelelően — a nagybankok kezébe kerül. Az alapító írókat, könyvkiadói és könyvkereskedői szakembereket kiszorítják az igazgatóságból a különböző bankok megbízottai. Az Athenaeum első igazgatóságában Kemény Zsigmond, Jókai Mór, az idősebb és ifjabb Emichen kívül Greguss Ágost egyetemi tanárt, Ujváry Lajos írót találjuk — az első igazgató pedig Osterlamm Károly, a neves pesti könyvkereskedő. A különböző alaptőkeemelések és részvénymanipulációk következtében a Magyar Ipar és Kereskedelmi Bank képviseletében Schwarc Félix, a Hazai Bank képviseletében Hankó Jenő kerül az igazgatóságba. 1911-ben már a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank megbízásából Lánczy Leó az Athenaeum elnöke egészen 1917-ig, amikor a részvények többségét Miklós Andor, „Az Est” lapkiadó részvénytársaság igazgatósági elnöke szerzi meg s így az elnöki szék is őt illeti meg. Miklós Andor környezetéből egészítik ki az igazgatóságot is: Miklós László, báró Kohner Jenő, dr. Salusinszky Gyula és mások kerülnek be az igazgatóságba. Az írók és irodalmi szakemberek csupán a bankárok alkalmazottai, még ha olyan jó tollú írókról is van szó, mint Helitai Jenő vagy Sárközi György. Emich szellemi öröksége Az Athenaeum igazi virágzása az 1870-es évektől az első világháborúig tart. Ez az időszak a bátor kiadói kezdeményezések, a nagy sorozatok, gyűjteményes munkák megjelentetésének kora. Ez az időszak a társulat anyagi megerősödésének ideje is: új épületekbe költözik, modern gépeikkel szerelik fel és évről évre bővül anyagi és technikai ereje, felkészültsége. A Társulat hosszú ideig Emich könyvkiadói tevékenységének útján halad. Ez az az Emiűh-féle szellemi örökség, amely elsősorban Petőfi, Madách, Jókai, Kossuth, Arany László, később Ady, Babits, Móricz műveinek folyamatos kiadásában ismerhető fel. Az Athenaeum, ahogy az üzleti szellem erősödött vezetésében, mind több és több fércművet, „bestsellert” jelentetett meg — mégis egész fennállása idején Petőfi, Madách, Ady és Móricz volt az, akikhez többé kevesebb következetességgel ragaszkodott és akiknek népszerűsítéséért sokat tett, és hozzátehetjük: bátran kezdeményezett is. Egy példa jól szemlélteti, mit értünk a 218