Könyvtáros, 1991 (41. évfolyam, 1-12. szám)

1991-11-01 / 11-12. szám

Ezt azonnal „megvették”. Mihály András első hallásra tudta, milyen dallam kell hozzá. Verbunkos. Még egy balladát alkottunk Mihály András­sal­­ a bicskás gyilkosról: „Tutul a Schickék dudája, gyerünk melósok a gyárba, / Öljük magunk egy húszasért, az életünk csak ennyit ér. / Az isten napja ránk ragyog, kinyílnak fönt az ablakok. / Egy rongyos felhőt hajt a szél, az életünk csak ennyit ér. / Les a sarkon egy jómadár, sanda szeme összevissza jár. / Egy perc, és ömlik itt a vér, az életünk csak ennyit ér. / Az első szúrást Karcsi kapta, pedig a csókot nem is ő aratta. / Ki tudja, él-e vagy nem él, az életünk csak ennyit ér. / Emberek, intés ez nekünk, kik egész nap csak gürcölünk, / S egyszerre arra ébredünk egy szép napon, hogy nem leszünk, / csak ennyit ér az életünk.” (Szabad legyen felhívni az olvasó figyelmét a keresztező versalkotásra : az életünk csak en­­­nyit ér - csak ennyit ér az életünk.) Mihály András kapásból elcsípte a dallamot, de szerénykedés nélkül mondhatom, hogy az én verseim is inspirálták. Hamar eljött a zenei fölvétel napja. A hang­elnyelő sátrat beépítették a nagy műterembe. Ott volt a Hamond-orgona, amely teljesen meggyőző verkli-hangot adott. Makláry Zoli bácsi letérdelt Révész György elé háromszor, könyörögve, hogy múljék el tőle a zenei felvé­tel keserű pohara. Állítsanak a helyébe opera­énekes dublőrt, mert ő, istenbizony, nem tud énekelni. Rendezőnk csak mosolygott. Tudta, hogy egy operai hang szétverné az egész filmet. Már csak ezért is hajthatatlan volt. Tökéletes lett a hangfelvétel. Egyetlen okom volt, hogy bánatos legyek : a két balladát úgy vágták össze a képsorokkal, hogy hallani alig lehetett valamit a versekből. Sebaj, egypá­­ran még emlékezünk, milyenek voltak. És íme, harminc év leteltével is kapnak egy kis olvasói nyilvánosságot. * Mikszáth Kálmán regényéből, az Akis Mik­lósból zenés játékot csináltunk. A zeneszerző­je : Kerekes János remekelt. A darab címe: Há­zasodj, Ausztria. Hogy Ferenc császár egy vadregényes tiroli erdőben virágot szed, éne­kel, és dalában Csokonai Vitéz Mihályt idézi - ez megadja a darab bohókásan komoly ízét. Rajz János énekelte Ferenc császár szerepét a tv-játékban : „A bécsi Burg, a trónterem - jaj, gyötrelem. / Tíz éve nyomja gyönge vállam - az állam. / Idegesít a millió - rebellió, / s ha jönnek a miniszterek - már viszketek. / Unom a trónom, kikapcsolódom, kocsira ülök, elme­nekülök, / S birodalmam szögletében, mint egy Rousseau Ermenonvillében / ember és polgár leszek. / Kortársak, koronás fejek, mi kedvesebb, feleljetek. / A nemzetközi intrikák, 707

Next