Körösvidék, 1921. október-december (2. évfolyam, 218-296. szám)

1921-10-14 / 229. szám

Békéscsaba, 1921. október 14. Péntek II. évfolyam 229. szám ­ írni A— SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Békéscsabán, Szent István­ tér 18. sz. A szerkesztőség telefon­száma : 6O. Független keresztény politikai napilap ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy hóra 35 K, negyedévre 100 K, félévre 200 K. Egyes szám ára 2 K. Csonka Magyarország — nem ország, Népszavazás A velencei konferencia hivatalos írást még nem adott róla, de ma­gánúton eljutott a hír az egész vi­lágra, hogy a nyugatmagyarországi kérdést tárgyaló megbízottak nép­szavazással akarják eldönteni Sop­ron és környékének hovatartozását. A jog és igazság ugyan azt kö­vetelte volna, hogy azt a népet, mely magyar akar lenni, magyarnak hagy­ják minden vita nélkül, de viszont az a gyűlölet, mely érthetetlen mó­don csaknem az egész világ részé­ről zúdul e szerencsétlen országra, azt az aggodalmat táplálta sokak­ban, hogy a konferencián is ép oly ridegek, lelketlenek és igazságtala­nok lesznek a magyarokkal szem­ben, mint Trianonban, így a nép­szavazás elrendelését is eredmény­nek kell tekintenünk. Ha pedig a népszavazás esélyeit mérlegeljük, úgy örömmel kell megállapítanunk, hogy Sopronra és környékére nézve meg­nyertük a diplomáciai csatát. Mert afelől nem lehet kétségünk, hogy Nyugatmagyarországnak bár­melyik területe ide vonzódik hozzánk. Hiszen csak természetes, hogy az a nép, mely évszázadok óta Magyar­országot vallotta hazájának, amely itt élte át nemzeti létének minden borús és ragyogó napját, ma is eh­hez a földhöz ragaszkodik s nem vágyik abba az Ausztriába, amelyet úgy tanult megismerni, mint az­ irigy és rossz szomszédunk típusát. De ha el is tekintünk az érzelmi momentumoktól, ha tisztán csak a józan gondolkodást vesszük fonto­lóra, akkor is természetesnek kell találnunk, hogy semmi kedvünk sincs ahhoz az Ausztriához csatlakozni, amelyek erkölcsileg a bolsevizmus ott garázdálkodó veszedelmes és bamba elmélete, anyagilag pedig a teljes pénzügyi züllés tesz tönkre. A népszavazás eredményét illető­leg éppen ezért egy pillanatig sem lehetünk kétségben. Tudjuk, hogy Nyugatmagyarország lakossága im­pozáns formában fogja kifejezésre juttatni azt a tényt, hogy a Trianon­ban készített papirosnak Sopronra és vidékére vonatkozó intézkedése milyen megcsúfolása volt az ott lakó nép érzelmeinek. Ez a nép­szavazás talán majd gondolkodóba ejti a gőgösöket, a győzőket, felveti agyukba azt a gondolatot, hogy i És ha ez így lesz, akkor a velencei­­ még­sem igazságos az ő békéjük konferencián sokkal több történt, sem Nyugatmagyarországon, másutt , sem mint amennyit a világ volna tőle. várni mert Aláírták a velencei egyezményt Népszava­zással döntenek Sopronnak és vidékének hova­tartozandósága ügyében • Schoberék Nyugatmagyarország tényleges kiürítését kívánják Velence, okt. 13. Della Toretta újabb különértekezletet tartott Schoberrel tegnap délelőtt. A magyar megbízottak teljes mértékben alkalmazkodnak az olasz külügyminiszter által előterjesztett közvetítő javaslatokhoz. Az osztrák de­legátusok mereven ragaszkodnak eredeti állásfoglalásukhoz. A „Corriere della Ser­a" írja: A velencei konferencián létrejött megegyezés egyes lényegesebb pontjairól az alábbi hírek szivárogtak ki eddig: Nyolc nappal a szövetségközi tábornoki bizottság által megállapított leszerelési határidő után Sopronban és környé­kén népszavazást tartanak a szövetségközi bizottság ellenőr­zésével. A pénzügyit kérdések rendezése ügyében külön kiküldött megbízottak a leszerelés megtörténte után 15 nappal ülnek össze tárgyalni. Ha ezek a tárgyalások eredménytelenek maradnának, a szövetséges hatalmak beavatkozásával dönte­nek minden pénzügyi kérdésben. A megegyezés tegnap este 9 órakor jött létre. Ezzel be­fejeződött a konferencia szerepe. A kiküldöttek ma délelőtt 11 órakor tartják utolsó ülésüket, amelyen a megegyezés végleges szövegét írják alá. A mai olasz lapok Bethlen István gróf miniszterelnök és Bánffy Miklós gróf külügyminiszter nyilatkozatait közlik. Általában nagy rokon­érzéssel kezelik Nyugatm­agyarország ügyét és tárgyilagosan írják le az eseményeket. Egyik velencei lap cikke rámutat Schober kancellárnak arra a kije­lentésére, amelyik szerint Ausztria nem elégedhetik meg Nyugatmagyaror­szág formális átadásával, ha a magyar kormány nem vállal tényleges kö­telezettséget a felkelők lefegyverzésére és az átadandó területek kiürítésére. Olasz diplomáciai körök véleménye szerint a megegyezés végleges sikere attól függ, hogy a magyar kormány milyen biztosítékokat nyújthat az egyezmény pontjainak végrehajtására. Csütörtökre kapják meg segélyüket a tisztviselők (Budapest, okt. 13.) A pénzügy­minisztérium számfejtési osztálya már teljesen előkészítette a tisztvi­selők rendkívüli segélyének kifize­tési munkálatait. A fővárosiak szom­baton vagy legkésőbb hétfőn, a vidékiek pedig körülbelül csütörtö­kön megkapják már a kiutalt segé­lyeket. Akcióba lépnek a horvát pártok (Belgrád, okt. 13.) A horvát pártok blokkja elhatározta, hogy megszünteti passzív re­szisztenciáját. A nagy jelen­tőségű elhatározást Radicsék is magukévá tették. Ezáltal negyvenkilenc taggal szapo­dott a jugoszláv parlamen­t ellenzéke. Kicserélik a magyar és az oláh politikai foglyokat Az oláh kémekért kiadják a halálra és kényszermunkára ítélt magyarokat Budapest, okt. 13. A magyar kormány kiküldöttei és az oláh megbízottak között hos­­szas tárgyalások folytak a magyar­ és oláh politikai foglyok kicserélése ügyében. A tárgyalások eredményeként egyezség jött létre, amelynek értel­mében a kicserélendők első csoportját e hó 14-én indítják útnak. Az oláhok kiadják többek között a temesvári­ elitélteket és Boross Gyula századost, akit a Kratochwill­ié­e per óta nem engedtek szabadon. A többi szabadulás előtt álló magyarok valamennyien halálbüntetés és életfogytig­lani kényszermunka elől szabadulnak meg. Ezekért a magyar kormány a bukaresti Sigurantia Magyarországra küldött kémeit adja ki. A kicseré­lendő foglyokat összesen három-három csoportba osztották. GONDOLATOK A Liberálisok. Olvasom, külö­nösen a túlsó oldal újságjaiban írnak róla leplezetlen örömmel, hogy a Liberális Blokk jelölteket állít a megszállás alól felszabadult kerüle­tekben. Mindenesetre dicséretes el­határozás és a világért sem akar­nám lebeszélni a blokk bölcs urait arról a szándékukról, hogy a nem­zetgyűlési általános választásokon „kívülmaradtak" ismét a politikai élet porondjára lépjenek, hiszen elv­barátaik egy része már szintén tagja a nemzetgyűlésnek s elvégre az ő egyéni szempontjaik szerint feltét­lenül szükséges, hogy minél többük­nek legyen alkalma az immunitás védelme alatt folytatni azt a munkát, amit ők liberális­ demokráciának, mi pedig destruálásnak nevezünk. Csak az döbbent meg bennünket, hogy ezek a kísérletezők milyen nyíltan, mennyire egyöntetűen mernek ma fellépni. S ezért sem őket tesszük felelőssé, elvégre ők a saját érde­kükben dolgoznak, hanem felelősek azok, akik álhum­anizmusból odáig engedték fejlődni a dolgokat, hogy az októberi forradalom vitézei a­ kisértetjárásból testet öltve kortes­kednek jó magyarok között és el­hintik a mételyt ismét, mint annak­előtte. Kézműves diákok. A Saskör díszter­mében nagyon érdekes, szemet, lelket gyö­nyörködtető s a mai kort jellemző kiállítás nyílt meg. Egyetemi hallgatók vitték el oda azokat az ipari termékeket, amelyeket tanulmányaik végzése mellett, szabadide­jükben készítettek, hogy azoknak árából fenntartsák magukat s egy lépéssel előbbre juthassanak a tudományok csarnokában. Van ennek a kiállításnak látásában va­lami elszomorító, de van nagyon sok biz­tatás és boldog reménység is. Szomorú, hogy odáig jutottunk, hogy a magyar tanuló ifjúságnak kezemunkájából kell megélnie. Szabad idejét nem töltheti könyvek mellett, nem járhat az egyetemi könyvtárba, nem foglalkozhatik szórakozásában is önkép­zéssel, mert a nyomorúság szerszámot adott kezébe, mert lakáshoz, szegényes menzai koszthoz sem juthat, ha nem ra­gadja meg a kalapácsot, vésőt, gyalut. De biztatás is van e kiállításban. Azok a gyönyörű, kitűnő ízlésről, nagy ügyes­­­ségről s meglepő szaktudásról tanúskodó tárgyak beszédesen hirdetik a magyar ifjúság életrevalóságát. Ilyennek is kell lennie a magyar ifjúságnak. Csak férfias jellemre, vas akaratra vall, hogy nem jaj­gat, nem sopánkodik a valóban nyomorgó diákság, hanem dolgozik ott és úgy, ahol és ahogyan tud. Ez az ifjúság lehet igazán reménysége a porba sujtott nemzetnek. Ez,­­ amelyik kalapácsot vesz egyik kezébe, a másikba meg tudós könyvet és mindkettőt becsülettel forgatja. Ezek a kézműves diákok az igazi építők, alkotók és több­termelők. Legyen nekik tisztelet és becsület!

Next