Körösvidék, 1928. október-december (9. évfolyam, 223-295. szám)

1928-10-02 / 223. szám

2 KOROS VIDÉK Súlyos bonyodalmak várhatók Auszt­­riában október 7-re Bécsi jelentés szerint a bécsúj­helyi rendőrség főnöke még a mai nap folyamán rendeletet ad ki, amelyben betiltja a szociáldemok­raták október 7-iki felvonulását. Ez a betiltó végzés még jobban kiélezi a helyzetet, mert a szociál­demokraták el vannak szánva ar­ra, hogy október 7-ikén okvetlenül megjelennek Bécsújhely utcáin. Tegnap az egyik bécsi sportpályán kommunista röpiratokat osztogat­tak, amelyben a kommunista párt felszólítja a munkásságot, hogy proklamálja az általános sztrájkot és akadályozza meg a nacionalis­ták október 7-iki felvonulását. Napi jegyzetek * * * Háborús szándék Olyan fogalom volt ez az utóbbi években, amelyet csak nekünk, a legyőzőiteknek tartottak fenn. Ha háborús szándékról volt szó, azt mindig vagy nálunk, Magyarország politikájában, vagy Németország­ban fedezték fel az ellenséges in­­dulatú békecsősz nagyhatalmak. Háborús szándékkal tiltott fegy­verkezést ű­zni, háborús szándék­kal titkosan szervezkedni, ez mind a mi kisajátított bűnözési módsze­rünk volt, amit egyidőben csak­nem minden nemzetközi értekezle­ten, sőt azon kívül is ránk olvastak és hosszú éveken keresztül ebből a rágalomból táplálkozott az a gyanakvás és az a gyilkos rossz­­indulat, amellyel ők a magyar ügyeket kezelték. Mert egy évtized óta — szerintük — mindig csak mi, a legyőzőttek, a fegyvertelenek, a kifosztottak, lihegtünk háború­ért, ők minden lépésükkel és szé­­dítő arányú fegyverkezésükkel csak a békét akarták biztosítani. Az angol-francia flottaegyezmény diplomáciai botránya hozta meg az első változást ezen a téren: Párisban már nem csak a kis legyőzötteket, hanem a hatalmas Amerikát is háborús szándékkal vádolják! Amerika viszont ugyan­ezzel vádolja Angliát és Francia­­országot. Bizonyos, hogy nem most fedez­ték fel egymás szivében a hábo­rús indulatot, de fordulópontot je­lent a békebiztosítás legutóbbi tíz évének történetében, hogy a béke­­biztositók egymásról kezdik lerán­gatni az álarcot. A rozzant hajó Az a tenger, amely ma látszólag megjuhászodva fekszik el az öreg Európa felett, a béke tengere, át­láthatatlan és kebelében mély rej­telmeket takar. Ez a béke nem az elemek békéje, ez a béke csak vi­har előtti csend, amely az elemek pillanatnyi látszólagos tétlenségé­ből származott. Ez a mi érzésünk és ezt igazolja a hatalmasok liba­bőrös, hidegveretékes versengése is. Várnak valamit. Rettegnek va­lamitől. A vihar lába lóg s a ma­gukban bízó páncélos csatahajók óriás szörnyeteg-csapata mellett lá­tunk mégis egy-egy megrozzant bárkát is merészen és elbizakodot­tan úszni az ár sima hátán, ame­lyet talán még ma, talán holnap, a szélvész rettentő keze verdes ki újonnan ásott sekélyes medréből. Ilyen rozzant hajó a hatalmasok­ hajórajának sleppjében Nagyro­­mánia. Forradalom kitörését várják Bu­karestben. Nem is újság ez ne­künk. Sokszor megérett már a ro­mániai kéngőzös pokol a felrobba­násra. Sajnos, Romániában eddig — mint mindent, — még a nép lá­zongó haragját is el tudták sik­kasztani. Mi mégis komolyan his­­­szük, hogy a gőgös Nagyromániá­nak, a hazugságok birodalmának édes fiai teszik nyakára a kést. Az oláh parasztforradalom, amel­­­lyel ma még talán csak a hata­lomra vágyó ellenzék akarja ijeszt­getni Bukarestet, már nem is csak falra festett ördög, hanem lappangó tűz, amelyet az oláh kormányzat­nak a köznép által követendő pél­dául fogadott rabló politikája táp­lál. Ma még úszik a hajó, hiszen az ár hátán úszhatik recsegő árbo­cokkal és repedt bordákkal is. Ám viharok lába lóg Európa egén. M. Görögország nem szövetkezik a szerbekkel Olaszország ellen Páris, okt. 1. (MTI) A »Petit Parisienne« athé­ni értesülést közöl, amely szerint Marinkovics jugoszláv külügymi­niszter Venizelosznak szövetségre tett javaslatot, amelynek ellenében Szerbia lemond mindama biztosí­tékokról, amelyeket eddig a sza­­loniki vasútnak Szerbia területén való kihasználásával szemben kö­vetelt. Venizolosz e tervezetet el­utasította azzal az indokolással, hogy ilyen szerződés megkötése a háború utáni szellemmel ellentét­ben állana és ez a szerződés kü­lönben is csupán Olaszország el­len irányulna, amellyel Görögor­szág épen most kötött szerződést. Ezzel szemben Venizélosz 10 évre szóló döntőbíráskodási szerződés megkötésére tett javaslatot Marin­­kovicsnak. Békéscsaba, 1928 október 2. Éhes verebek gubbasztanak a nyári vendéglők körül A strandfürdő idei mérlege Borongós őszi nap van. Az eső csurgóra áll. Olyan minden, mintha sötét szomorúság vonná be. Az emberek kezükben esernyővel, fásultan jönnek-mennek és néha­­néha unottan tekintgetnek fel a szürke égboltra, mint mikor rémült kacsák ragadozó madarakat kém­lelnek. A nap annyira elbújt, hogy nem egyhamar lehet majd újra látni. Vége a szép nyárnak. A ligetek keshedt bokrai az elkésett esőre újra szeretnének zöldelni, azzal a végső erőfeszítéssel, ami a szép­ségük romjain elmélázó idősebb hölgyeket jellemzi. Kimentem a ligetbe. A padok üresek, pedig már nem volna por. Csak elvétve akad valamelyiken egy-egy bús halandó. De ők már nem a szabad természet életről beszélő szépségeit keresik. Inkább talán az előmeredő téli gondok­ban fáradtak meg és ültek le. Mert állva tán nehéz is volna elgon­dolni azt, hogy mivel fogunk a nemsokára beköszöntő télen fű­teni... Pedig csak egy hónappal ezelőtt is milyen gondtalanul üldögéltek ezeken a padokon! Nagy dolgok­ról beszélgettek. De fiatalok vol­tak és szerelmesek, akik sohsem érnek rá a tüzelőanyagbeszerzés gondjaival és más hasonló hét­köznapi aprósággal törődni. Dehát gondol-e ezekkel a virág, amely előttük pompázott, avagy az égi madár, amely felettük dalolt... Pedig egy hónappal ezelőtt még bohó gyerekek karikáztak el a padok között, vidáman a boldog vakációzás határtalan örömeivel. És azóta ezek a gyerekek is bent ülnek már a padokban, ebből a roppant világból elrekesztett apró tantermekben. És a vendéglő?! A kis asztalo­kat és székeket egymás hegyére­­hátára rakták. Olyan a kép, mint valami hét vármegyére szóló la­kodalom után, amelynek kellékei ,,eltakarításra­" várnak. Pedig ezek a kis asztalok és székek de sokat tudnának beszélni, ha szavuk le­hetne, hogy nem is olyan régen a tikkasztó nyári hőségben oázist kereső embereknek voltak a ké­nyelmei, akikbe a katonazene pat­togó ütemei, a csapolt sör kelle­mes hűsítése és a csendes nyári esték boldog békéje hozta vissza a nappali aléltság után a bátor életkedvet. És most már csak éhes verebek gubbasztanak a környező fákon. Pedig ha koráb­ban jöttek volna, még morzsa is jutott volna. Úgy látszik, a vere­bek eredményesebben nyaraltak a vetések és búzaasztagok körül. A gazda azonban már mindent betakarított. Bejöttek, hogy zsiva­jukkal legalább eszükbe juttassák az elárvult nyári vendéglősöknek a nyári forgalmat... Az üzlet tulajdonosa nagyokat ásít az ajtóban. Már nem is ven­dégeket vár. Biztosan feléje tartok. Bizalmatlanul fogad. Valószínűleg azt gondolja, hogy valamilyen új adó ügyében sántikálok. Csak ak­kor enged fel, amikor elárulom, hogy mi járatban vagyok. Beszédbe elegyedünk. Már együtt szidjuk a magas adókat. Megbarátkoztunk, így tudom meg azután, hogy az idei szezon nem is volt olyan rossz, sőt ha a liget rendezettebb lett volna, no meg rendesen locsolták volna, úgy vendéglősünk teljesen meg volna elégedve a helyzettel. Nem is panaszkodik a forgalomra, csak azokra a neveletlen suhan­­cokra, akiknek viselkedése miatt „jobb“ vendég nem igen szerette lábát a ligetbe betenni. Szóval vendéglősünk határozot­tan plusszal zárja le az idei nyár mérlegét. A verebek pedig hadd csiripeljenek a környéken. Későn jöttek, mert az idén már nem te­rítenek szabadban vendég számára. Lezárta a szezont a strandfürdő is. Pedig tavaly ilyenkor még élet volt a strandon. Egyébként az idén 101 strandfürdőnap volt. Összesen 36.888 személy fordult meg benne. A fürdőigazgatóság számításai sze­rint az idén egy-egy napra 365 fürdőző jutott, míg tavaly csak 325. Természetesen az üzleti eredmé­nyek is ehhez igazodnak. Hátha már júniusban jó idő lett volna, hátha még most is pezseghetne a strandélet! Jóleső érzéssel állapíthatjuk meg most a strandszezon bezáródásá­­val, hogy az Árpád-strandfürdő „kint van a vízből". (Bl.) Elhangzottak a programbeszédek Kanizsán Nagykanizsa, okt. 1. A polgári­ egylet kerthelyiségében vasárnap délelőtt tartotta meg programbe­szédét Bazsó József egységespárti jelölt. Beszédében hangoztatta, hogy minden erejével a kisembe­rek helyzetének javításáért küzd és mindenkor szem előtt tartja a város érdekeit is. Bethlen politi­kájának híve, mert meggyőződése szerint az ország csak így érheti el boldogulását. Foglalkozott a köztisztviselők súlyos helyzetével is és elviselhetetlennek mondotta azt, hogy a köztisztviselők béke­beli illetményeiknek 50 százalékos valorizációját sem érték el. Majd ellenfelének, Kállay Tibornak nyugdíjtörvénye ellen foglalt ál­lást, amely a nyugdíjasokat két­féle kategóriába sorolja. Délután kíséretével együtt Kiskanizsára ment át, hogy ott is elmondja programbeszédét. Nagykanizsa, okt. 1. Kállay Ti­bor tegnap tartotta meg program­beszédét. A gyűlésen mintegy két­ezer ember jelent meg. Kállay be­szédében követelte az általános titkos választójogot, a kormány­zásban a demokratikus elvek ér­vényesülését, a külpolitika terén pedig a Németország felé orien­tálódást sürgette. Utána Szilágyi Lajos, Reischl Richárd és Berky Gyula országgyűlési képviselők mondottak beszédet.

Next