Körösvidék, 1928. október-december (9. évfolyam, 223-295. szám)
1928-10-02 / 223. szám
2 KOROS VIDÉK Súlyos bonyodalmak várhatók Ausztriában október 7-re Bécsi jelentés szerint a bécsújhelyi rendőrség főnöke még a mai nap folyamán rendeletet ad ki, amelyben betiltja a szociáldemokraták október 7-iki felvonulását. Ez a betiltó végzés még jobban kiélezi a helyzetet, mert a szociáldemokraták el vannak szánva arra, hogy október 7-ikén okvetlenül megjelennek Bécsújhely utcáin. Tegnap az egyik bécsi sportpályán kommunista röpiratokat osztogattak, amelyben a kommunista párt felszólítja a munkásságot, hogy proklamálja az általános sztrájkot és akadályozza meg a nacionalisták október 7-iki felvonulását. Napi jegyzetek * * * Háborús szándék Olyan fogalom volt ez az utóbbi években, amelyet csak nekünk, a legyőzőiteknek tartottak fenn. Ha háborús szándékról volt szó, azt mindig vagy nálunk, Magyarország politikájában, vagy Németországban fedezték fel az ellenséges indulatú békecsősz nagyhatalmak. Háborús szándékkal tiltott fegyverkezést űzni, háborús szándékkal titkosan szervezkedni, ez mind a mi kisajátított bűnözési módszerünk volt, amit egyidőben csaknem minden nemzetközi értekezleten, sőt azon kívül is ránk olvastak és hosszú éveken keresztül ebből a rágalomból táplálkozott az a gyanakvás és az a gyilkos rosszindulat, amellyel ők a magyar ügyeket kezelték. Mert egy évtized óta — szerintük — mindig csak mi, a legyőzőttek, a fegyvertelenek, a kifosztottak, lihegtünk háborúért, ők minden lépésükkel és szédítő arányú fegyverkezésükkel csak a békét akarták biztosítani. Az angol-francia flottaegyezmény diplomáciai botránya hozta meg az első változást ezen a téren: Párisban már nem csak a kis legyőzötteket, hanem a hatalmas Amerikát is háborús szándékkal vádolják! Amerika viszont ugyanezzel vádolja Angliát és Franciaországot. Bizonyos, hogy nem most fedezték fel egymás szivében a háborús indulatot, de fordulópontot jelent a békebiztosítás legutóbbi tíz évének történetében, hogy a békebiztositók egymásról kezdik lerángatni az álarcot. A rozzant hajó Az a tenger, amely ma látszólag megjuhászodva fekszik el az öreg Európa felett, a béke tengere, átláthatatlan és kebelében mély rejtelmeket takar. Ez a béke nem az elemek békéje, ez a béke csak vihar előtti csend, amely az elemek pillanatnyi látszólagos tétlenségéből származott. Ez a mi érzésünk és ezt igazolja a hatalmasok libabőrös, hidegveretékes versengése is. Várnak valamit. Rettegnek valamitől. A vihar lába lóg s a magukban bízó páncélos csatahajók óriás szörnyeteg-csapata mellett látunk mégis egy-egy megrozzant bárkát is merészen és elbizakodottan úszni az ár sima hátán, amelyet talán még ma, talán holnap, a szélvész rettentő keze verdes ki újonnan ásott sekélyes medréből. Ilyen rozzant hajó a hatalmasok hajórajának sleppjében Nagyrománia. Forradalom kitörését várják Bukarestben. Nem is újság ez nekünk. Sokszor megérett már a romániai kéngőzös pokol a felrobbanásra. Sajnos, Romániában eddig — mint mindent, — még a nép lázongó haragját is el tudták sikkasztani. Mi mégis komolyan hisszük, hogy a gőgös Nagyromániának, a hazugságok birodalmának édes fiai teszik nyakára a kést. Az oláh parasztforradalom, amellyel ma még talán csak a hatalomra vágyó ellenzék akarja ijesztgetni Bukarestet, már nem is csak falra festett ördög, hanem lappangó tűz, amelyet az oláh kormányzatnak a köznép által követendő például fogadott rabló politikája táplál. Ma még úszik a hajó, hiszen az ár hátán úszhatik recsegő árbocokkal és repedt bordákkal is. Ám viharok lába lóg Európa egén. M. Görögország nem szövetkezik a szerbekkel Olaszország ellen Páris, okt. 1. (MTI) A »Petit Parisienne« athéni értesülést közöl, amely szerint Marinkovics jugoszláv külügyminiszter Venizelosznak szövetségre tett javaslatot, amelynek ellenében Szerbia lemond mindama biztosítékokról, amelyeket eddig a szaloniki vasútnak Szerbia területén való kihasználásával szemben követelt. Venizolosz e tervezetet elutasította azzal az indokolással, hogy ilyen szerződés megkötése a háború utáni szellemmel ellentétben állana és ez a szerződés különben is csupán Olaszország ellen irányulna, amellyel Görögország épen most kötött szerződést. Ezzel szemben Venizélosz 10 évre szóló döntőbíráskodási szerződés megkötésére tett javaslatot Marinkovicsnak. Békéscsaba, 1928 október 2. Éhes verebek gubbasztanak a nyári vendéglők körül A strandfürdő idei mérlege Borongós őszi nap van. Az eső csurgóra áll. Olyan minden, mintha sötét szomorúság vonná be. Az emberek kezükben esernyővel, fásultan jönnek-mennek és néhanéha unottan tekintgetnek fel a szürke égboltra, mint mikor rémült kacsák ragadozó madarakat kémlelnek. A nap annyira elbújt, hogy nem egyhamar lehet majd újra látni. Vége a szép nyárnak. A ligetek keshedt bokrai az elkésett esőre újra szeretnének zöldelni, azzal a végső erőfeszítéssel, ami a szépségük romjain elmélázó idősebb hölgyeket jellemzi. Kimentem a ligetbe. A padok üresek, pedig már nem volna por. Csak elvétve akad valamelyiken egy-egy bús halandó. De ők már nem a szabad természet életről beszélő szépségeit keresik. Inkább talán az előmeredő téli gondokban fáradtak meg és ültek le. Mert állva tán nehéz is volna elgondolni azt, hogy mivel fogunk a nemsokára beköszöntő télen fűteni... Pedig csak egy hónappal ezelőtt is milyen gondtalanul üldögéltek ezeken a padokon! Nagy dolgokról beszélgettek. De fiatalok voltak és szerelmesek, akik sohsem érnek rá a tüzelőanyagbeszerzés gondjaival és más hasonló hétköznapi aprósággal törődni. Dehát gondol-e ezekkel a virág, amely előttük pompázott, avagy az égi madár, amely felettük dalolt... Pedig egy hónappal ezelőtt még bohó gyerekek karikáztak el a padok között, vidáman a boldog vakációzás határtalan örömeivel. És azóta ezek a gyerekek is bent ülnek már a padokban, ebből a roppant világból elrekesztett apró tantermekben. És a vendéglő?! A kis asztalokat és székeket egymás hegyérehátára rakták. Olyan a kép, mint valami hét vármegyére szóló lakodalom után, amelynek kellékei ,,eltakarításra" várnak. Pedig ezek a kis asztalok és székek de sokat tudnának beszélni, ha szavuk lehetne, hogy nem is olyan régen a tikkasztó nyári hőségben oázist kereső embereknek voltak a kényelmei, akikbe a katonazene pattogó ütemei, a csapolt sör kellemes hűsítése és a csendes nyári esték boldog békéje hozta vissza a nappali aléltság után a bátor életkedvet. És most már csak éhes verebek gubbasztanak a környező fákon. Pedig ha korábban jöttek volna, még morzsa is jutott volna. Úgy látszik, a verebek eredményesebben nyaraltak a vetések és búzaasztagok körül. A gazda azonban már mindent betakarított. Bejöttek, hogy zsivajukkal legalább eszükbe juttassák az elárvult nyári vendéglősöknek a nyári forgalmat... Az üzlet tulajdonosa nagyokat ásít az ajtóban. Már nem is vendégeket vár. Biztosan feléje tartok. Bizalmatlanul fogad. Valószínűleg azt gondolja, hogy valamilyen új adó ügyében sántikálok. Csak akkor enged fel, amikor elárulom, hogy mi járatban vagyok. Beszédbe elegyedünk. Már együtt szidjuk a magas adókat. Megbarátkoztunk, így tudom meg azután, hogy az idei szezon nem is volt olyan rossz, sőt ha a liget rendezettebb lett volna, no meg rendesen locsolták volna, úgy vendéglősünk teljesen meg volna elégedve a helyzettel. Nem is panaszkodik a forgalomra, csak azokra a neveletlen suhancokra, akiknek viselkedése miatt „jobb“ vendég nem igen szerette lábát a ligetbe betenni. Szóval vendéglősünk határozottan plusszal zárja le az idei nyár mérlegét. A verebek pedig hadd csiripeljenek a környéken. Későn jöttek, mert az idén már nem terítenek szabadban vendég számára. Lezárta a szezont a strandfürdő is. Pedig tavaly ilyenkor még élet volt a strandon. Egyébként az idén 101 strandfürdőnap volt. Összesen 36.888 személy fordult meg benne. A fürdőigazgatóság számításai szerint az idén egy-egy napra 365 fürdőző jutott, míg tavaly csak 325. Természetesen az üzleti eredmények is ehhez igazodnak. Hátha már júniusban jó idő lett volna, hátha még most is pezseghetne a strandélet! Jóleső érzéssel állapíthatjuk meg most a strandszezon bezáródásával, hogy az Árpád-strandfürdő „kint van a vízből". (Bl.) Elhangzottak a programbeszédek Kanizsán Nagykanizsa, okt. 1. A polgári egylet kerthelyiségében vasárnap délelőtt tartotta meg programbeszédét Bazsó József egységespárti jelölt. Beszédében hangoztatta, hogy minden erejével a kisemberek helyzetének javításáért küzd és mindenkor szem előtt tartja a város érdekeit is. Bethlen politikájának híve, mert meggyőződése szerint az ország csak így érheti el boldogulását. Foglalkozott a köztisztviselők súlyos helyzetével is és elviselhetetlennek mondotta azt, hogy a köztisztviselők békebeli illetményeiknek 50 százalékos valorizációját sem érték el. Majd ellenfelének, Kállay Tibornak nyugdíjtörvénye ellen foglalt állást, amely a nyugdíjasokat kétféle kategóriába sorolja. Délután kíséretével együtt Kiskanizsára ment át, hogy ott is elmondja programbeszédét. Nagykanizsa, okt. 1. Kállay Tibor tegnap tartotta meg programbeszédét. A gyűlésen mintegy kétezer ember jelent meg. Kállay beszédében követelte az általános titkos választójogot, a kormányzásban a demokratikus elvek érvényesülését, a külpolitika terén pedig a Németország felé orientálódást sürgette. Utána Szilágyi Lajos, Reischl Richárd és Berky Gyula országgyűlési képviselők mondottak beszédet.