Kortárs, 1957. szeptember-december (1. évfolyam, 1-4. szám)

1957 / 3. szám - A NAGY OKTÓBERI FORRADALOM ÜNNEPÉRE - Erdélyi József: Borostyán (vers)

ERDÉLYI JÓZSEF Rom volt a dombon, felhő az égen.. Szép volt a vár valaha régen; ép volt a vár valaha régen, Mátyás király vadaskertjében. Oszlik-foszlik a felhő gyorsan, omlik-romlik a várfal lassan; nem volna rég tán kő kövön se, ha borostyán nem kötné össze. A vadaskert rég ki van irtva; maradványa: egy-egy vén tölgyfa hirdeti már csak itt-ott Érden, hogy mi volt itt valaha régen. Kit érdekel ma? — Tán a költőt, kit éppen erre hord az ördög, szívében titkos szerelemmel; ő maga is rom, szürke ember. Szürke rom, de a borostyán télen-nyáron zöldel a bástyán; ágain hamvas fürtöket hoz a bor szerzője, Dionítosz. Koszorúja borostyánág volt, botján végig borostyánág folyt, é■ a borostyán fürt bogyójából eredt az ős, a borostyánban Futott a vadszöllő, a rózsa, felfutott a sövénykaróra, a sövényt úgy elborította, a karót elnyomorította. A bozótot irtani kellett. Párducot és oroszlánt ellett, ápolni a sövényt, a várat, hogy ember bírja, ne vadállat. A metszett rózsa nemesebb lett, a harcos nép erősebb, szebb lett, tejet, vért és bort ivott bőven, ott termett az a vársövényen. Több és jobb bort ontott a szőlő, s indult a kecskebőr, a tömlő, vitte a bort, az igazságot, meghódította a világot. Párduc bújt ki a kecskebőrből, hős lett a gyávából, a nőből, bukott az óvilág, a zsarnok, szabad a nép, szent lett a dalnok isten a bor feltalálója, borostyánág a koszorúja, párducok, táncosnők kísérték, sípok, dobok, lantok dicsérték ... Szép volt a sziklavár, ha mondom, a várkastély a szikladombon; felhők születtek fenn az égen, s forrás fakadt a domb tövében. Csordul ma is a kősziklából, ered az ér és áll a vándor, nem hagyja menni az a forrás, mert nem úgy forr az, nem ahogy más. Mintha a kőben szív dobogna, ér velne s abban vér forogna, mintha a szíven seb szakadna, s belőle nem víz, — vér fakadna; úgy forr az érdi ér forrása, minden ütésre-dobbanásra kicsordul mint a vér a sebből, kicsordul mint a könny a szemből. M Úgy működik, — nem úgy, ahogy más, mint óramű az érdi forrás, mióta? — Ki tudja, mióta sír a sziklából az a nóta? Mely vérző szív világszerelme az érdi forrás? Ki felelne e kérdésre, ha nem a költő? — Ily nagy kérdésben ő a döntő. BOROSTYÁN