Kortárs, 1958. január-június (2. évfolyam, 1-6. szám)

1958 / 1. szám - Újévre

ÚJÉVRE V­annak évek, amelyekben, mint mesebeli varázsgömbben, egyszerre mutatja meg magát a múlt és a jövő. Beléjük pillantva, meglátunk sok min­dent, amit eddig nem láttunk, vagy amiket talán láttunk is, egyszerre más rendben állnak elénk; évek, évtizedek homálya tisztul fel, újszerű, igazabb össze­függések válnak világossá, emlékek, remények, elképzelések, tények, fogalmak csoportosulnak új rendbe és — megkapván valóságos értelmüket — a sorsun­kat is kirajzolják. Sok tekintetben ilyen év volt a most lezárult, 1957-es esztendő is. Mi volt itt egy évvel ezelőtt? Summázva: a fegyverrel alig levert ellenforrada­lom sötét és tragikus hagyatéka, összebonyolódva az elmúlt évek hibáinak sok keserves örökségével. Alig-alig oldódó bénultság, nehezen rendeződő zűrzavar a politikai és gazdasági életben, s még nagyobb az elmékben és a szívekben. Szinte megfékezhetetlennek látszó, anarchikus, retrográd indulatok „nemzeti” színben. Hitük vesztett emberek, tömegével. Jégzajlásos emberáradás az ország határain túlra. Még nyíltan, pimasz arroganciával grasszáló ellenforradalmi jelszavak, szándékok, elképzelések. S mi van ma? Egy életét szigorú ökonómiával, hangos jelszavak nélkül konszolidáló ország. Ha idegeinkből még nem is mosódott ki teljesen az egy év előtti idők kegyetlen élménye, öntudatunk annál hálásabban nyílik a mai valóságra, amely — most látjuk csak ezt az összefüggést! — már egy évvel ezelőtt is készült, formálódott, az ellenforradalom vulkanikus hamuja, pernyéje alatt és amely, sok gondjával és bajával együtt is, mégis vigasztaló, reménytkeltő. Vigasztalóbb és reménykeltőbb, mint bármikor. Valljuk be: kevesen hitték — még a jóakaratú emberek közül is —, hogy mára idáig élünk szocialista rendünk konszolidálásában és az új eredmények kivívásában. Csak most, a visszapillantás eszméltető fényénél látszik igazán, hogy milyen hatalmas utat tett meg az elmúlt egy év alatt ez az ország! Éhség, infláció, üzemek, ipa­ágak leállítása, tömeges munkanélküliség: egy esztendeje még ilyen fogalmakkal dolgoztunk és ezek realitása nagyon is közeli volt. És most, a megújuló, sebeiből gyógyuló Budapest állványok borította utcáin járva, a gazdasági élet sokféle, biztató eredményeit számbavéve, az iparban éppen úgy, mint a mezőgazdaság­ban, a kulturális élet pezsgését figyelve, egy eddiginél még erősebb alapokra épülő szocialista ország polgáraiként hálával, köszönettel gondolunk azokra, akik — sokszor életveszélyben — az első lapát szenet a kazánokba dobták, az első vonatot, az első villamost megindították, akik fegyverrel a kézben segítették helyreállítani a rendet, megsemmisíteni az ellenforradalmat, akik meg­­védték a termelőszövetkezeteket , akik, keménységgel és józan, tiszta szóval, elindították a magzavarodott emberekben is az eszmélés folyamatát. Köszönettel és hálával gondolunk azokra, akik — a pozitív erőkre, mindenekelőtt a kommu- 3

Next