Kortárs, 1958. július-december (2. évfolyam, 7-12. szám)

1958 / 10. szám - Jung, Szun: Petőfi Kínában

SZUN JUNG PETŐFI KÍNÁBAN L­i Hszün, Kína legnagyobb írója és az új kínai irodalom megalapítója ismer­tette először Petőfit Kínában. Már 50 évvel ezelőtt, 1907-ben, egy Japánban megjelenő folyóirat, a Henan hasábjain közzétett Démoni költők­ c. tanulmányában foglalkozik hét „hatalmas és életerős, őszinte és becsületes, bátor hangú, hazája népét ítt életre serkentő, hazája határait messze meghaladó jelentőségű” költővel, köztük Petőfivel. Ebben az írásában Petőfi saját szavait is idézi, mint akinek „szívében egy isten lakik, aki dalra készteti őt, s amiről dalol, az a szabadság”, így, mint a szabadságot és hazáját forrón szerető költő mutatkozott be először Petőfi Kínában. A következő évben Lu Hszün lefordította E. Reich: Magyar Irodalomtörténet­éből a Petőfivel foglalkozó részt és ugyancsak a Henanban jelentette meg. Sajnos csak a fordítás első része látott napvilágot, mert közben a folyóirat megszűnt, s a kézirat második része is elveszett. Ezután 1923-ban a regényíró Mao Tun: Centenáris megemlékezés Petőfiről, a magyar hazafias költőről c. írása jelent meg, amelyben az alábbi sorok találhatói­, „(Petőfi) élete a magyar politikai feltámadás korszakára esik — az emberek határ­talan reménységgel tekintettek a jövőbe. Ő az »új eszmék«-nek ebben az örvénylő korszakában nemcsak az újjászületés szellemének krónikása lett, hanem irányí­tójává is vált annak.” 1926-ban pedig Fong Cső költő, Petőfi Sándor c. cikkében így ír Petőfiről: „...Szeret, gyűlöl, lelkesít, felhívja nemzetét, hogy ne tekintsen immár a múltba, hanem forduljon az örök jövő felé... Verseit olvasva egy szenve­délyes, meg nem alkuvó, bátor Petőfi lép elénk." Mao Tun és Feng Cse fenti értékelései megmutatják, hogy ők Lu Hszün örökségének folytatói. Petőfi verseit is Lu Hszün mutatta be elsőnek Kínában. Ezt megelőzően ugyan már 1914-ben és 1922-ben is találkozhatni Petőfi-versek fordításaival —­­így pl. ,,A hazáról” c. vers első szakaszának és az „Egy gondolat bánt engemet...” c. vers átültetésével, de ezek inkább töredékek és szórványok. 1925-ben Lu Hszün Petőfi hat versét fordította le és tette közzé a Jüszö (Aforizmák) c.folyóiratban. Ezek a versek az alábbiak: „Érik a gabona...", ,,Az én szerelmem...", ,,Apám mestersége és az enyém", Fa leszek, ha...", „Sírba tették...” és a „Remény". Külö­nösen megragadott bennünket az Apám mestersége és az enyém c. vers 2. szakasza: Te a taglóval ökröt ütsz, Tollammal én embert ütök------­Egyébiránt ez egyre megy, Különböző csak a nevek. Ezután Fáj Man, a kiváló forradalmár költő emelkedik ki a Petőfi-interpre­­tátorok közül. 1929-ben lefordította az osztrák Alfred Teniers Petőfi életrajzéit. S amikor beküldte a Lu Hszün szerkesztésében megjelenő Áradat c. folyóirathoz, Lu Hszün azonnal levélben válaszolt, Pető­fi­ versfordításokat kért tőle és két kötet német nyelvű Petőfi-válogatottat ajándékozott neki. Ez az életrajz, valamint

Next