Kortárs, 1964. július-december (8. évfolyam, 7-12. szám)
1964 / 7. szám - Garai Gábor: Otthon a világban; Költöző; Leltár (versek)
Otthon a világban Te otthon vagytok ebben a világban! Ahogy elnyúltok a tavaszi fűben fürdőtrikóban, ahogy szívetek befogadja a szivárgó zenét, mit a táskarádió ereget szét; ahogy szalámit esztek friss kenyérrel, ahogy a medencébe belecsobban a testetek lustán s elengedetten, mintha az anyaméh magzatvizébe úsznátok vissza . . . Járok köztetek és úgy vigyázok arcvonásaimra s lépteimre, hogy észre ne vegyétek: félszeg, hívatlan vendég vagyok itt csak, akármit élek át, egyszerre élem kívülről is, belülről is: eszem, s látom magam, hogy eszem, égre nézek, s látok egy embert, aki égre néz - s érzi, hogy figyelik. Pedig, pedig éppúgy vágyom az önfeledt örömre, mit ti, talán csak türelmetlenebbül; ti itthon vagytok ebben a világban, én arra ítéltettem, hogy megértsem, s figyeljem szüntelen, ízekre tépjem minden rejtélyét s bennük önmagam, de békéltető nyájas otthonomra nem leltem én, csak néhány ölelésben s barátkozásban - aztán mind halomra dőlt, ahogy múlt az óra. Nézzetek rám, kik otthon vagytok ebben a világban fürdőtrikóban, s fűben hemperegtek; ne mondjátok hogy: láttam ezt az arcot a képernyőn - de jó lehet neki, s ne is sajnáljatok,egyetlen élet az enyém is, de mindnyájatokéval szeretne elvegyülni, ti szerények s húban, örömben édes önfeledtek, kik otthon vagytok ebben a világban.