Kortárs, 1973. január-június (17. évfolyam, 1-6. szám)
1973 / 1. szám - SLOBODA SViTA - SVOBODA SVETA - Krejčí, Karel: Petőfi és a csehek (Fordította: Szalatnai Rezső)
KAREL KREJCÍ Petőfi és a csehek Petőfi Sándor életműve nem csupán a magyar irodalomé, hanem a világirodalomé is; a világ nagyrabecsült magas költői értékéért, kora haladó áramlatainak kifejezéséért, a magyar nép nemzeti szabadságának igényéért s a szabadság újra-elnyeréséért, amelyért e valóban nemzeti költő feláldozta életét is. Így fogták fel Petőfi költészetét kezdettől fogva Csehországban is, ahol belépett a cseh olvasó tudatába, együtt zengett a cseh életérzéssel, kifejezte a csehek nemzetszabadító harcát is. Ilyen értelemben kapott szerepet ez a költészet a kölcsönös cseh-magyar kapcsolatokban. Mint mindnyájan tudjuk, ezt az érintkezést a múlt század második felében alaposan megzavarták, olyannyira, hogy közvetlen, szenvedélyes ellenségeskedéssé vált. A régi nemzedék tagjai emlékeznek rá. Nincs itt helyem, hogy e jelenség okait elemezzem, amely időnként megannyi beteges vonást vett fel. Örömmel kell azonban megállapítanunk, hogy ez a cseh—magyar ellentét cseh földön meglepően gyorsan tűnt el, anélkül, hogy komoly nyomokat hagyott volna hátra. A mai fiatal nemzedék e múltbéli megnyilvánulásokat úgyszólván nem is érti. Nincs is értelme tovább harcolni valaminő maradványai ellen. E ma már túlhaladott fejlődési fokozat nyomai azonban ott maradtak az irodalomban, mind a csehben, mind a magyarban. Találkozunk velük nemcsak nacionalista írók műveiben, de sokaknál rajtuk kívül is, akiknek patriotizmusa a nemzetek egymásmegértésének emberséges álláspontját vallotta magáénak. Ezzel a valósággal már mint történelmi jelenséggel kell szembenéznie a művelődéstörténésznek s az irodalomhistorikusnak. Semmi értelme elhallgatni, vagy valódi értelmével ellentétesen magyarázni. Tulajdonképpen ilyesmi képtelenség is. S itt éppen azokat a tényeket kell kikutatni s hangsúlyozni, amelyek e korban a kölcsönös megértést bizonyítják, amelyek nyugtatják a nacionalista szenvedélyeket. Itt pedig Petőfi Sándor emléke kitűnő szolgálatot tehet nem csupán mai érintkezéseink számára, hanem a jövőbeliek, s a múltbeliek értelmezésénél is. E nagy költő neves életművének emléke mindig akkor jelenik meg Csehországban, amikor az ellenségeskedés megnyilvánulásai ellen, vagy legalábbis azzal együtt előtör a szolidaritás gondolatának igénye: csehek és magyarok között harcban a szabadságért a Habsburgok ellen. Ilyenkor kerestük azt, ami e két nemzetet összeköti. Petőfi verseiből a cseh olvasó mindig azt olvasta ki, amit maga érzett s amit saját költőiben is keresett: buzdítást és létfenntartó gondolatainak megerősítését. E tekintetben nem oszlott meg a vélemény a magyar költőről. Versei művészi hatását érthetően csökkentette, hogy csak kevesen olvashatták eredetiben, a fordítás csak ritkán éri el az eredeti költemény formai és tartalmi sajátosságát és szépségét. Ennek ellenére Petőfi nálunk kiváló társadalmi-nemzeti szerepet játszott, ez pedig olyan hagyományt teremtett, melyet tovább építhetünk. Petőfi nevében folytathatjuk a ma már zavartalan munkát nemzeteink kölcsönös egymás megértéséért és közeledéséért. Prága, 1972. szeptember. Fordította SZALATNAI REZSŐ 90