Kortárs, 1984. július-december (28. évfolyam, 7-12. szám)

1984 / 10. szám - Kemenczky Judit: Ahol állok senki más; Veszít elveszít visszafoglal (versek)

hegyén mereven állnak olajbogyóval hasukban vi­rrasztanak nagy kő és cserépedények EZ a ceru­za engedelmes hűséges a vonzalom színteréig de ott magamra hagy megfeszít egy emlékezetes talá­lkozás minden szenvedélyével kételyével , nem akarok gregorián csengettyűzni saját nyakamon üvegharangozni mégis, mégis EZ A CERUZA EMBERMÉRETŰ az esem­ény középpontjában kereszt kínzócölöp szálkát­lan hasadástalan mindannyiunkat elhagy végül m­agunkrahagy csigakövület lehámló papírkabát s­zakítószilárdsága recseg-ropog a kísértő ELLEN FÉNYben AKKOR AZ OLVASATLAN FÓLIÁKAT bambusz és papiru­sztekercseket vallomásokat és üzeneteket megsz­állják elözönlik a papírmolyok a láthatatlan r­ovarok színtelen betűférgek amikor eltéptem v­érzett fogaim közt kiserkent a vére ajkaimon s és íze be kényszerített a fémből sodort szál a­zután már nem varrhattam nem akartam gyapjúfon­allal kardfogú tigriseket hófehér mammutokat k­eresztöltéssel összefércelni KERESZTalakban ös­szevarrni vöröset fémfehérrel. Fülep Lajos és Colin Mason a Széher úton (1965. X. 21.)

Next