Kortárs, 1984. július-december (28. évfolyam, 7-12. szám)
1984 / 10. szám - Kemenczky Judit: Ahol állok senki más; Veszít elveszít visszafoglal (versek)
hegyén mereven állnak olajbogyóval hasukban virrasztanak nagy kő és cserépedények EZ a ceruza engedelmes hűséges a vonzalom színteréig de ott magamra hagy megfeszít egy emlékezetes találkozás minden szenvedélyével kételyével , nem akarok gregorián csengettyűzni saját nyakamon üvegharangozni mégis, mégis EZ A CERUZA EMBERMÉRETŰ az esemény középpontjában kereszt kínzócölöp szálkátlan hasadástalan mindannyiunkat elhagy végül magunkrahagy csigakövület lehámló papírkabát szakítószilárdsága recseg-ropog a kísértő ELLEN FÉNYben AKKOR AZ OLVASATLAN FÓLIÁKAT bambusz és papirusztekercseket vallomásokat és üzeneteket megszállják elözönlik a papírmolyok a láthatatlan rovarok színtelen betűférgek amikor eltéptem vérzett fogaim közt kiserkent a vére ajkaimon s és íze be kényszerített a fémből sodort szál azután már nem varrhattam nem akartam gyapjúfonallal kardfogú tigriseket hófehér mammutokat keresztöltéssel összefércelni KERESZTalakban összevarrni vöröset fémfehérrel. Fülep Lajos és Colin Mason a Széher úton (1965. X. 21.)