Kortárs, 1984. július-december (28. évfolyam, 7-12. szám)
1984 / 10. szám - Baka István: Angyal (vers)
BAKA ISTVÁN Angyal A rozsdaszeplős konzervdobozok nedvedző csikkek papírcafatok között a fénnyel drótozott eget elhagyva tán egy angyal lépeget az alkony felborított pléhedénye alatt homály van bárha kásafénye még csordogál és néhol lámpa gyűl és ő üveglő szárnyakkal vonul a rozsdaette konzervdobozok elázott csikkek szétdúlt mondatok között de mégis mindenektől távol akárha jőne száz évvel korábbról és sűrű egyre sűrűbb a sötétség micsoda sóvárgás micsoda kétség rezeg kocsonyás-sárga szárnyain míg körbejár a park sétányain még rácsöppen az alkony kásafénye csillagszilánk hull eszelős szemébe pokol volt föld menny most mind tófenék s megtölti géproncs rongy és törmelék