Kortárs, 1984. július-december (28. évfolyam, 7-12. szám)
1984 / 10. szám - Cseres Tibor: A Foksányi-szoros (regény, V., befejező rész)
csen pénz. A Szent László-társulat küld tízévenként kétszer-háromszor néhány aranyat s néhány magyar könyvet. Ugrón fejből próbálta mondani Klézse filiáit: Szamoska, Újfalu, Rekecsin, Csík, Kapota. Orbán kiegészítette, mert ő is jegyzett: Ó-Rekecsin, Berindes, Szászkút. Úttalan helyek, az Isten háta mögött. Ahol földes vagy éppen porhanyós útra terültünk, közös hallgatásunkat ügetésbe fojtottuk. Lovainkon kiütött a verejték, úgy késő délután tajték porzott a derék párok zablásáról. Késő este érkeztünk a határ közelébe, ott egy útszéli házban szállást kértünk. Szúrós szemű pórnővel tárgyaltunk. Nem lepődött meg: halhatunk a szénásban, lovainkat korláthoz kötve, de dohányoznunk nem szabad, még a házban sem, ahová bizonyos számú fejek ellenében szintén beköltözhetünk. Megnéztük. Odabent juh- és juhás-szag fogadott, s két csergével letakart ágy. Váltig magyarázta az asszony: a szélesebbik ágyon ketten is megférünk, én nyomban a szénást választottam. Hamar kiderült, nem is igen rosszul, valahonnan előkerült a szigorú és számító pórasszony leánya. Rögtön nevét kérdeztem, mintha számomra oly fontos lenne: Alexandra Trucának mondta magát, s hogy 17-ik éves. Bár ezt nem kérdeztem, ő nevetve vallotta be, mint valami elvámolni való értéket. Bocska tejjel a korai holdvilág alatt, még nem heveredtem le, megérkezett az apa, valahonnan a közeli nyáj mellől. Felesége Aurélnak szólította, s tudatta érkezésünket. Leányára bízta a tejet, nekem kéretlen kezet nyújtott, mutatva, hogy ez itt így szokás, és nem mi vagyunk az elsők, kik szállást kérünk náluk. Engemet kint hagyott, hogy odabent is fölvilágosítsa társaimat érkezéséről. Közel egy kis patak csordogált, kedvem jött, legalább derékig megmosdanom, ha tudtam is, hogy hálóruhára vetkőznöm-öltöznöm fölösleges lesz. Alexandra rám kileste tisztálkodásomat, tiszta kendertörölközőt hozott, s úgy tett, mintha tetszenék szemének bőröm borzongó fehérsége. Megtörölköztem, s aztán kevés beszéddel, inkább legyeskedve magamhoz öleltem. Nem láthattak ide a házból, de azért illendően szabódott, feszítette-hárította mezítlen karom s magam, de hogy elszaladhatna a törölközővel, arra nem is gondolt tán. Én azonban nagyot sóhajtottam: ez ártatlannak s tisztának látszó leánytest írós-vajas szagot árasztott. Nem riadtam meg, csak tárgyiasult mozdulatom ösztönössége. Tudván, hogy nem testének szagától hátrálok meg, könnyedén kérdeztem, mibe avatta fehérneműjét. Ártatlanul bevallotta, hogy a tisztára mosott testi ruhát friss savóban kell egy-két napig áztatni. Az ember lánya nem szenved azután a bolhák pimaszkodásától. Aurél ellátta, lecsutakolta lovainkat, még némi abraktakarmányt is kerített számukra. Noaptea va fi gerintett, mikor mezítlen felsőtesttel mellette elhaladtam. Hideg lesz az éjszaka? Hideg bizony, de tisztálkodni is kell. Úgy tett, mintha leányával való incselkedésemből mit sem látott volna. Egész tevékenysége és viselkedése nagyon gyakorlatias és gyakorlott volt. Útmenti háza s a határ közelsége magyarázták a szükségképp kialakult szolgáltatásokat, melyekért fizetséget szokott kapni és nézett ki, nem ok nélkül belőlünk is. Az éjszaka csakugyan meghűvösödött, különösen hajnal felé vacogtam