Kortárs, 1994. január-június (38. évfolyam, 1-6. szám)
1994 / 6. szám - Szigethy Gábor: Széljegyzetelt Csokonai
főleg ha a lap alján a nyomdász sok üres helyet hagyott, terjedelmesebb észrevételek olvashatók. Aláhúzott Csokonai-verssorok, mellette Rohonczy Julianna kommentárja: Már kezdett bennem gyengülni, És számon lebegett már Az élet, mint a repülni készülő, ijedt madár. Harminc éves volt s oly ifjan már készülődött a halálra Csokonai Mihály. A poéták lángszívű emberek, mint a kalitkába zárt madárkák, előre megérzik sorsukat. Olvasó volt Rohonczy Julianna, nem irodalomtudós. Csokonai költői képének bonyolult rétegzettségéről mit sem tudott, de mint minden finom biedermeier hölgy, kalitkában kanárit vagy pintyet tartott, s talán épp nemrég elhalt trillázó kedvence jutott eszébe, amikor Csokonai versét olvasva elmerengett. Olvasó, a versről nem a költészet, hanem a mindennapi élet jut eszébe. EGY ORVOSNAK SÍRVERSE Itt fekszik, aki által sokan feküsznek itten. Eszembe jut a Nagyhíd utcában lakott divatorvos, aki reggeltől estig bérelt kocsin hajtatott háztól házig, mindenki azt hitte, sok betege van, mert külföldön tanult, nagy tudású orvos, aztán feleségül vette egy gazdag orvostanár leányát s akkor derült ki, nincs egy betege sem és szegény mint a templom egere, csak örökölt kicsi vagyonkájából bérelt fogatot s járta a várost, így keltve azt a látszatot, hogy mindenki őt hívja gyógyítani. Esküvő után, amikor kiderült a turpisság, a lány apja házat vett az ifjú párnak, aztán a divatorvos ott gyógyította a betegeket. Javítás és téllhiba nélkül írja le Rohonczy Julianna mindazt, ami Csokonai rövid versét olvasva eszébe jut. Ki tudja, milyen emlékei fűződtek a Nagyhíd utcában lakó divatorvoshoz, s csak sajnálni lehet, hogy a nyomtatott szöveg mellett kevés hely maradt a papíron, s így a divatorvos kalandjainak részleteit már nem testálta az utókorra a széljegyzetelgető dáma. Azt, hogy hatvanadik éve felé jár, egy félmondattal maga árulja el. Csokonai Daphne című verses idilliumát elöljáróbeszéddel vezeti be. Éppen ide fel valék Pesten azon szomorú alkalmatossággal, midőn hazánknak ama dicsekedése, Alexandra nádorispánnénk meghalározott. Résztvevek magam is a közfájdalomba, s veszteségünket élénk színekkel forgatván képzésemben, tele töltem érzékenységgel... Csokonai hosszan folytatja, a lap szélén rövid kéziratos megjegyzés: Akkor mi is fenn valünk Pesten, első báli ruhámhoz vettünk bársonyt és szalagot anyámmal és Katicával. A nádor hitvese 1801-ben halt meg, Julianna akkor volt első bálos ifjú hölgy, nem csoda, ha Csokonai verséről csak ez jut eszébe. Lehet, hogy Rohonczy Julianna tökéletes olvasó. A Daphnénem legremekebb darabja Csokonai Vitéz Mihálynak, az életművében búvárkodó irodalomtörténészek sem szoktak terjedelmesebb tanulmányokat írni ez idegenből fordított költeményről. Rohonczy Julianna számára azért élmény e vers, pontosabban annak elöljáróbeszéde, mert ifjúkora lázas, boldog pillanatát idézi emlékezetébe, az első bál forgatagát. Lehet, hogy nem is olvasta el Csokonai művét, csak az első sorokat, aztán bejegyzett a verseskötetbe egy mondatot, a könyv ölébe hullott, Julianna asszony kibámult az ablakon, s látta magát szalagos, fehér bársonyruhában forogni, táncolni tizenvalahány évesen a valamikori bálon. Emlékeihez képest Daphné története szürke és unalmas.