Kortárs, 1994. január-június (38. évfolyam, 1-6. szám)

1994 / 6. szám - Szigethy Gábor: Széljegyzetelt Csokonai

SzIGETHY Gábor Széljegyzeteit Csokonai Furcsán csengő szó a biedermeier: kicsit rózsaszínű, mintha tele volna kacagással, és tejes­­kávészaga van. Hölgyek befűzött derékkal, sokfodros szoknyában és selyem- vagy atlasztopán­­kában, ajkukon pirosító, fejük fölött kezükben táncot járó, színes csipke napernyő. Urak feszes pantallóban, magasított sarkú, hegyes orrú cipőben, sárga, zöld vagy rikító kockás frakk­kabátban, fejükön kürtőkalap vagy cilinder, kezükben tavékony sétapálca és szivar. Az ablakokban sok muskátli. A virágokat bájos ifjú hajadonok locsolgatják napestig, titok­ban pillantgatva a mindig napfényes utcákon gondtalanul sétálgató, a bájos ifjú hajadonok után epekedő fiatalemberekre. Vitrinekben csillogó porcelántárgyak, a komódon zenélő óra, ajtó mellett a falon faragott pipatórium. Zongora, valaki mindig a Für Elisét játssza. Idős hölgyek kávéjukat kavargatják, a vékony falú, finom kávéscsészék s a körbeforgó, apró ezüstkanalak keringőt muzsikálnak. Asztalon szándékosan vagy véletlenül ott felejtett emlékkönyv: valaki valakinek valamit üzen. Este a polgárházakban is modern viaszgyertyát gyúj­tanak, urak kártyáznak, dohányoznak, tisliznek (azaz fecsegnek), asszonyaik csipkét horgolnak, csivitelnek, félhomályos szobasar­kokban némán imádják egymást a fiatalok, s ha szüleik pillanatra megfeledkeznek róluk, tit­kon megérintik egymás kezét. Mint a mesében, Rohonczy Julianna viszont valóságban élt személy volt, csak nagyon keveset tudunk róla. 1845-ben hatvan körüli hölgy lehetett, s birtokában volt Csokonai Vitéz Mihály műveinek 1843—1844-ben, Lipcsében megjelent háromkötetes kiadása, legalábbis az első két kötet. Mindkét kötet első oldalára szép, gömbölyű betűkkel felírta nevét s az évszámot. 1845 — felte­hetően ebben az évben kapta vagy vette az aranyozott félből kötésbe kötött, kézbe simuló verseskönyveket. Csokonai minden munkái 1844-ben, Toldy Ferenc tudós szerkesztésében s körültekintő életrajzával, egy vaskos kötetbe gyűjtve Pesten, Hartleben Nemzeti Könyvtárában is megjelen­tek, de ez az úgynevezett Kelenföldy-féle, háromkötetes kiadás kedveltebb volt akkoriban: zsebben is elfértek a könyvecskék, s nem tanulmányozásra, de kedvtelt olvasásra kínálták Cso­konai Vitéz Mihály műveit. Rohonczy Julianna asszony szerette az irodalmat, szeretett olvasni. Ifjúkorában talán vala­mely jónevű pesti vagy pozsonyi leánynevelő intézetben nevelkedett, mint számos nemeskis­asszony a biedermeier időkben, s akkor válhatott mindennapi foglalatosságává a versek olva­sása s jegyzetek irogatása. Merthogy a történelmi viharokat átvészelt s megmaradt két Csokonai-verseskötet lapszélein s üres oldalain számos kézírásos megjegyzés olvasható. Néha csak elragadtatott felkiáltások: Ez gyönyörű! Szép! Istenem, milyen bájos!—máskor azonban, 99

Next