Kortárs, 1995. január-június (39. évfolyam, 1-6. szám)
1995 / 1. szám - Kiss Tamás: Búcsúzkodás; Rekviem három kuzinomért
Kiss Tamás Búcsúzkodás Nem férek én már e világban, kiválók innét, elmegyek, gyaloglás volt mindig a vágyam, ma is az — bottal — öregen. De százszor jaj már a gyaloglónak, menne, de nincs számára hely, lábnyi embernek, talpnyi lónak, járdáját csorda zárja el. Gépek pöfögik orrba, szájba a fenol dögletes szagát, elfordul a lélek is fájva, szégyelli emberként magát. Ég veled, vad töttös világ. Rekviem három kuzinomért Három domb az árnyas fák alatt, három szűz a három domb alatt, karöltve lenn sötétben fénylik a három leány a három domb alatt az Úrban —s vár a megígértetett kürtszóra a három domb alatt. Virágélet volt a tietek egy kertben, hol a fák tiértetek gyümölcsöztek, ti virágoztatok, fölöttetek kék éggel boldogan, 81