Kortárs, 1995. január-június (39. évfolyam, 1-6. szám)
1995 / 1. szám - Kiss Tamás: Búcsúzkodás; Rekviem három kuzinomért
82 tudtam én: ha alászállotok, boldoggá fogad titeket az Úr. Miattam is, kit csitítgattatok, simogattátok érdemtelenül kócos és vad kölyökfejemet, mikor a szép udvarház falához rugdaltam piros lánylabdátokat. Álomban éltetek, ti kedvesek, álomregényeket olvastatok, az Új Időket, Magyar Lányokat, hisz akkoriban a módi ez vola. De jaj, hogy ide leköltöztetek, három kuzinom három domb alá, utódtalan a három domb alá, a nagy udvart felverte a gyom, darvadozik a vén kúria, mert üres és magában roskadoz, kong belől, és már lelke sincs, hiányzik a ti őrző telketek. A mély pincébe szivárog a víz, az árkádról hull a vakolat, s hová lett a szép fehér falakról a sok virág a függő cserepekben, dézsában a zöldellő leánder, a gangról a fehér, nagy pihenőpad. E nyughelyen a három domb alatt emeljetek még emlékeitekkel, ahogyan karöltve reám fényletek.