Korunk, 1933. január-június (8. évfolyam, 1-6. szám)

1933 / 1. szám - Illyés Gyula: "Hősökről beszélek..." (II.)

4 Illyés Gyula: „Hősökről beszélek...“ Itt van a magtáros, — bár semmit nem hozott —, nagy tisztelet fogadja mindenütt: ő méri havonta a sórészletet... A két juhász se hozott semmit, se a bognár, se a kovács — bizalom van itt... mindahánnyal i­atlan testvéri szokás rendel viszontszolgáltatást. Amit ma itt kapsz, évek múlva adhatod vissza és ha nem, majd a fiad... ha egy parányi emberség marad szíviben. Fűzik békén a puszta sorsát, dörzsölik széles kezüket, tanácskoznak bölcsen, mint egyes országban a miniszterek, népvezérek és hercegek. Különös kedves testület ez! Parancsot oszt, törvényt szerez s bölcsen határozatának rögtön saját maga érvényt szerez. Vig legendák, együgyű mondák hirdetik bátor tetteit, fűtik jókedvvel a cselédek lámpátlan téli estjeit . Hadd említsek csak egyet itt. Hire kelt hajdan, hogy az ifjú tanítónál, aki szerény, szemérmes ifjú férj volt akkor, hétszámra koplal a tehén. Az naptól fogva minden este s attól fogva nyolc éven át tele lopták padlását, csűrjét, mig meg nem gondolta magát és maga is a hegyre járt. Ez volt a múlt, — a csősz, a fő­hős mesélte egykor el nekem — Ez volt a hősi mult, de tőle nem marad messze a ma sem. Beszélnék róla hosszan, — ámde mint szisszentető nyilalás merengésembe vág egy újabb emlék... amikor huhogás szállt hirtelen a tájon át.

Next