Korunk, 1937. július-december (12. évfolyam, 7-12. szám)
1937 / 11. szám - BÍRÁLATOK
1000 magyar nyelvben kb. 1000 alapfogalmat találunk, melynek a megfelelője meg van a finn ugor nyelvekben, úgy itt rokonságra kell következtetni. Nem lehet, hogy a testrésznevek, rokonsági nevek, a természet tárgyai és jelenségei, az állat- és ásványvilág, a számnevek, az elemi cselekvéseket, érzéseket megjelölő igék, a kor jelölése, lakás, foglalkozás, stb., melyek közösek a finn ugor nyelvben, valami véletlen következménye lennének. Itt közös ősnyelvet kell feltételeznünk. A magyar nyelvben sok a török, régi bolgár, egyházi szláv, latin, német, olasz szó, de az irodalmi és társalkodási nyelv 85%-a mind mai napig finn-ugor eredetű szó. Fontos bizonyíték a magyar és finn-ugor nyelvek közös eredete mellett a szabályos hangmegfelelés. A szókezdő magyar f rendesen p-re változik. A magyar fon a vogul pun, finn puno, lapp ponna. A magyar z sokszor t-re változik. Magyar ház osztják chat, magyar víz vogul vid. A magyar b-t a legtöbb finn ugor nyelvben orrhang előzi meg: eb vogul nyelven amp, hab vogulul chamb. A magyar d-nek nt felel meg: tud volgiuil nyelven lunt, tud finnül tunte. A főbizonyíték azonban a közös nyelvtan: „Ha magyar szókészlet alapelemei a finn-ugor nyelvekkel való öszszefüggésre utalnak, a magyar nyelv alaktani sajátságai és elemei egyesegyedül finn-ugor környezetbe illeszthetők bele. Túlzás nélkül mondhatjuk: nincs a magyar szóragozásnak és szóképzésnek olyan jellemvonása, sőt ősi eszköze sincs, mely a finn-ugor nyelvek egyikében-másikában, rendesen azonban többségében könnyedén felismerhető nem volna. Fordítva: keresve is alig találunk a finn-ugor nyelvekben olyan alaktani hagyományt, melynek a magyar mását nem tudnák idézni.“ (58. o.) Közösek a személyes névmások, a birtokragok, illetőleg a birtokjelölés személyraggal, a hangegyeztetés, több finnugor nyelvben a többes rag, a műveltető ige képzése (at, et), vannak gyakori tó, mozzanatos igéik (járkál, felébred), kicsinyítő ragjuk. A tőszámnév után jelzett szó egyes számban marad: három nő a vogulban: hurém né, hatvan daru a vogulban: hatpén tori. Nincs meg a nemek megjelölése, hiányzik a latin habeo, német haben ige, a van nekik a megfelelője, stb., stb. Az összes finnugor nyelveik közül a legközelebb áll a magyarhoz a vogul nyelv. Ebből veszi Zsirai az első összehasonlító példáját: Kezem hosszu — vogulul: kátém cosze. A vogulok önmagukat mansiknak nevezik. A Szovjetunióban tényleg ez a nevük. A hivatalos cári Oroszország nevezte őket voguloknak, mely elnevezést a mansik gúnynévnek tekintik. Zsirai kimutatja, hogy maga a magyar szó teljesen megfelel az eredeti mansi szónak, mai összetételében az ember szó is benne van (az-er rövidített: ember). Ha a finn-ugor nyelvek közös eredetűek, ha volt egy közös finn-ugor nyelv, akkor az is bizonyos, hogy a finnugor nyelvcsaládhoz tartozó népek egykor együtt éltek. Leibnitz tanítása szerint, az összehasonlító nyelvtudomány alkalmas a régi kultúra földerítésére is. Hunfalvi is azt hirdette, hogy a „nyelvtudomány többet bizonyít, mint a krónika“. Zsirai a nyelvtudomány segítségével iparkodik földeríteni a közös haza helyét, a közös primitív kultúrát, bizonyos fák, állatok, ásványok közös nevéről következtetve. Közös a finn ugor nyelvekben a jegenyefenyő szó, a rénszarvas. Mindkettő hiányzik a magyarban. Vagy a magyarok előbb váltak el a többi finnugor néptől, mielőtt azok északra vették útjukat, vagy e szavak kivesztek a magyar nyelvből. (A rénszarvast boccénak nevezik a lappok. Vájjon a magyar boci nem ered-e ebből? A. Gy.) Meg van a közös nyelvekben a hás szó — kát alakban (a z-nek t-vé való átalakulásáról szóltunk). A Bírálatok