Korunk, 1937. július-december (12. évfolyam, 7-12. szám)
1937 / 11. szám - BÍRÁLATOK
Bírálatok 999 azonban csak az egyetem magyar szakosait érdekelte, sőt ők sem vették komolyan a dolgot. „A rókát finnül ketunak hívják, mi köze e két szónak egymáshoz?“ — gúnyolódtak a magyar nyelv és irodalom leendő tanárai. E diákok a közvélemény hatása alatt állottak: nem akartak tudni „halzsiros“ rokonokról. Ha a magyarság nem hivatkozhatik latin, germán vagy angolszász rokonságra, inkább maradjon „testvértelen nemzet.“ Régi dal ez már. Épp a testőrirodalom kialakulása idején, 1770-ben jelent meg Sajnovits magyar jezsuita szerzetes úttörő munkája a lapp és magyar nyelvrokonságról: Demonstratio Idioma Ungarorum et Lapponum idem esse (Bemutatása annak hogy a magyarok és lappok nyelve ugyanaz). A franciás iskola, de az egész akkori magyar közvélemény nem kis fölháborodással fogadta ezeket a megállapításokat. Barcsay Ábrahám testőr költeményben támadt a szerzőre. Következő sorai szállóigévé váltak: „ Sajnovits jármától óvjuk nemzetünket Ki Lapponiából hurcolja nyelvünket. .. — .Száznegyven évvel később, 1912-ben ugyanez a szellem szólal meg a magyar irodalomtörténet jelenkori pápájának, Pintérnek a könyvében, aki nem tagadhatja ugyan a nyelvrokonságot, de kimutatni igyekszik, hogy a magyar nyelv annyira átalakult, annyira nyugativá lett, hogy ma már semmi köze a finnugor nyelvekhez. Ez, mint látni fogjuk, egyáltalán nem felel meg a valóságnak. 1 * Zsirai könyve határozott nyeresége a magyar és talán nemcsak a magyar tudományos irodalomnak. Csaknem hatszáz oldalon az egész finn ugor nyelv és rokonság kérdését összefoglalóan megvilágítja. Nagy érdeme, hogy az anyag ügyes elrendezése, áttekinthető csoportosítása, az egyszerű, a tárgyakat és eseményeket érzékeltető stílusa a szigorú tudományos munkát élvezetes olvasmánnyá teszi. A nyelvrokonság, illetőleg az egységes nyelvi alap még nem jelent egységes fajt. Zsirai rövid néhány oldalon alaposan elintézi az egész fajelméletet. Kétségtelen pl., hogy a lappok, kik nyelvileg legközelebb állnak a finnekhez, embertanilag különböznek tőlük. A lappok valami északi mongol fajhoz tartoznak. Feltűnő hasított szemük, különösen a gyermekeknél, míg a finneknél, magyaroknál ilyesmi nem is látható. Дг egyes finn-ugor nyelvcsoportok sem egyfajúak, nemhogy egy közös fajt alkotnának. Például a magyarban nincs egységes típus. „A legilletékesebb magyar szakemberek egyikének, Bartucz Lajosnak megállapítása szerint — írja Zsirai — nemcsak a mai magyarságban ismerhetők fel kisebb-nagyobb mértékben Európa jóformán minden fajának jellemvonásai, hanem már a honfoglaló magyarságban is két fontos fajforma összekeveredését találjuk“. (102. o.) — „....Bizonyára a finnugor ősnép sem képzelhető valamilyen idillikusan elszigetelt tiszta fajtípusnak, hanem kiszámíthatatlan hosszú története során éppúgy érték kiválasztódások, külső keveredések, mint az indogermán ősnépet is.“ (104. o.) Zsirai idézi Scheinen indogermán szaktekintély megállapítását, hogy nem létezett indogermán faj, hanem csak „indogermán keverék nemzet.“ Ha sohse volt is egységes finnugor faj, de volt egységes finnugor nyelv. Ennek azonban nem annyira a szóegyeztetések, mint közös nyelvtani szabályok a bizonyítékai. A közös szó nem okvetlen közös szerves fejlődés eredménye. A román fiú ugyanazt jelenti, mint a magyar fiú — de mindkettőnek más az eredete; a magyar fci-nek semmi köze a francia gai-hez. Ellenben, ha a