Korunk 1974 (33. évfolyam)

1974 / 4. szám - TÉKA - Veres Péter: Ha nem lehettél szálfa - Jean Piaget: Structuralismul

Számokról lévén szó, az utóbbi három évben hat novellista jelentkezett kötettel, mind a Kri­­terion Könyvkiadónál, a Forrás-sorozatban. Dehel Gábor: Elődöntő (1971) Kincses Elemér: Bekötött szemmel (1972) Váradi B. László: A kölyökharcsa (1972) Fülöp Miklós: A hóember nem vérzik (1973) Soltész József: Ez a pasas nem Beckett? (1973) Györffi Kálmán: Csendes hétköznapok (1973) 2. Hat szerző — életkoruk szerint huszonöt és negyven között, írói mondanivalójukat meghatá­rozó élményeik tehát jobbára az elmúlt évtized­ből, a szocializmus konszolidációs és kiteljesedő periódusából valók, de az előzményekről is tudo­másuk van — másképp a hatvanas évek esemé­nyeihez sem viszonyulhatnának hitelt érdemlő módon. Talán paradoxonként hangzik, de — fi­gyelembe véve irodalmunk háború utáni fejlő­désvonalát — érthető, hogy a mostanában jelent­kező prózaírók elődei, esetleges példaképei a ha­zai magyar és külhoni kortársak (az egy Váradi B. László kivételével, aki legtöbbet talán He­­mingway-tól tanult). Ennek megfelelően írásaik is a jelenkori próza irányzatainak széles skáláját il­lusztrálják, az ún. hagyományos realizmustól a — legalábbis tendenciában — abszurdig. 3. Élménykörük és műfaji kísérleteik, törekvé­seik minéműsége azonban csupán segítheti az ér­tékelést; ha már összefoglaló tárgyalásról van szó, a követendő út csak az egyes teljesítmények, pil­lanatnyi eredmények összehasonlítása, egymáshoz viszonyított helyük kijelölése lehet. Vegyük hát sorra a szerzőket, a) Dehel Gábor, Kincses Elemér és Fülöp Miklós írásai bizonyos szempontból együvé sorolhatók: meglehetős mértékben magukon viselik az útke­resés, a kezdeti bukdácsolás jeleit — legalábbis sokkal feltűnőbben, mint a többieké. Hármójuk közül talán Dehel ír, illetve fogal­maz a legkönnyedébben, leggördülékenyebben, vi­szont úgy tűnik, ő is elégszik meg a legkeveseb­bel. Az még nem lenne baj, hogy ötletei, témái másod-, sőt harmadkézből valók, de az ábrázo­landó jelenségekből csak a felületet láttatja, így hát formailag tetszetős írásai, egyéni mondanivaló híján, többnyire puszta történetek maradnak. Gro­teszk és abszurd kísérleteit is részben ez jellemzi, s ilyenkor a sztorit a nem realista hangvétel sem képes a szokványos fölé emelni. Kincsesnél épp fordított a helyzet: nála első­sorban a gondolati igény a szembetűnő, de sokat — gyakran eredménytelenül — küzd a megszer­kesztéssel és a nyelvvel. Hagyományos hangvételű írásai emiatt válnak banálissá, egyes példázat szándékú karcolatai pedig egyenesen naivvá. Kö­tetéből két parabolaszerű írás emelkedik ki, a Cser András látomása és a Változatok (I—III.); ezekben ténylegesen megvalósul a szerző szándéka: a magatartásformák mozgásának etikai szempontú vizsgálata itt a tárgyhoz illő művészi kidolgozás­sal párosul. Erkölcsi ítéletet mond Fülöp Miklós is — az élet visszásságairól. Elve: csak meg kell állni a stop­ TÉKA kötet tisztázza a születési he­lyet (Mi szól a félegyházi szü­letés mellett? Az időpont is vitatható), iskoláról iskolára követve a gyermek Petőfit, elemzi a város­élményt, s az aszódi „szökési kísérletet“, majd a 3. fejezetben arra ke­res magyarázatot: „ ... miért a katonaságot választotta Pe­tőfi?“, s végül eloszlatja azt a tévhitet, hogy Petőfi rossz szí­nész lett volna. Petőfi művei­nek mutatója és névmutató zárja a kritikai kiadás I. kö­tetét. (Akadémiai Kiadó, 1973.) VERES PÉTER: Ha nem le­hettél szálfa. — „Sokak szá­mára a legendák ködéből kell Veres Pétert kibugyolálnunk. Válogatott írásainak e köteté­vel a Kriterion ezt a célt szol­gálta“ — írja Sütő András az utószóban. A közzétett novel­lák, versek a tanyai világ tü­körképei. Innen lép elénk a tanyai cseléd, a napszámos, a kisbérlő, „a hárommillió kol­dus“. A fejezetcímek: Önélet­rajzi történetek, Napszámos énekek, Gyepsor, Szűk eszten­dő, Pályamunkások, A csatlós, Próbatétel, Őszi változatok az író életpályájának állomásai, írásainak érzékletes stílusa, szélesen hömpölygő mondatai hűen tükrözik szemlélődő haj­landóságát. A kötet anyagát Katona Ádám válogatta. A Kriterion Könyvkiadó régi adósságot törlesztett. (Krite­rion, 1973.) JEAN PIAGET: Structuralis­mul. — „Összefoglalva azokat a tételeket, amelyeket ez a dolgozat akart nyilvánosságra hozni a főbb strukturalista helyzetekből, először azt kell megállapítanunk, hogy ha a módszer alkalmazhatósága új is, a strukturalizmusnak mint tudománynak már hosszú tör­ténete van, ugyanakkor rela­tívan mai, a dedukció és a ta­pasztalat közötti kapcsolathoz viszonyítva.“ Jean Piaget svájci egyetemi tanár sűrített.

Next