Korunk 1974 (33. évfolyam)
1974 / 4. szám - TÉKA - Veres Péter: Ha nem lehettél szálfa - Jean Piaget: Structuralismul
Számokról lévén szó, az utóbbi három évben hat novellista jelentkezett kötettel, mind a Kriterion Könyvkiadónál, a Forrás-sorozatban. Dehel Gábor: Elődöntő (1971) Kincses Elemér: Bekötött szemmel (1972) Váradi B. László: A kölyökharcsa (1972) Fülöp Miklós: A hóember nem vérzik (1973) Soltész József: Ez a pasas nem Beckett? (1973) Györffi Kálmán: Csendes hétköznapok (1973) 2. Hat szerző — életkoruk szerint huszonöt és negyven között, írói mondanivalójukat meghatározó élményeik tehát jobbára az elmúlt évtizedből, a szocializmus konszolidációs és kiteljesedő periódusából valók, de az előzményekről is tudomásuk van — másképp a hatvanas évek eseményeihez sem viszonyulhatnának hitelt érdemlő módon. Talán paradoxonként hangzik, de — figyelembe véve irodalmunk háború utáni fejlődésvonalát — érthető, hogy a mostanában jelentkező prózaírók elődei, esetleges példaképei a hazai magyar és külhoni kortársak (az egy Váradi B. László kivételével, aki legtöbbet talán Hemingway-tól tanult). Ennek megfelelően írásaik is a jelenkori próza irányzatainak széles skáláját illusztrálják, az ún. hagyományos realizmustól a — legalábbis tendenciában — abszurdig. 3. Élménykörük és műfaji kísérleteik, törekvéseik minéműsége azonban csupán segítheti az értékelést; ha már összefoglaló tárgyalásról van szó, a követendő út csak az egyes teljesítmények, pillanatnyi eredmények összehasonlítása, egymáshoz viszonyított helyük kijelölése lehet. Vegyük hát sorra a szerzőket, a) Dehel Gábor, Kincses Elemér és Fülöp Miklós írásai bizonyos szempontból együvé sorolhatók: meglehetős mértékben magukon viselik az útkeresés, a kezdeti bukdácsolás jeleit — legalábbis sokkal feltűnőbben, mint a többieké. Hármójuk közül talán Dehel ír, illetve fogalmaz a legkönnyedébben, leggördülékenyebben, viszont úgy tűnik, ő is elégszik meg a legkevesebbel. Az még nem lenne baj, hogy ötletei, témái másod-, sőt harmadkézből valók, de az ábrázolandó jelenségekből csak a felületet láttatja, így hát formailag tetszetős írásai, egyéni mondanivaló híján, többnyire puszta történetek maradnak. Groteszk és abszurd kísérleteit is részben ez jellemzi, s ilyenkor a sztorit a nem realista hangvétel sem képes a szokványos fölé emelni. Kincsesnél épp fordított a helyzet: nála elsősorban a gondolati igény a szembetűnő, de sokat — gyakran eredménytelenül — küzd a megszerkesztéssel és a nyelvvel. Hagyományos hangvételű írásai emiatt válnak banálissá, egyes példázat szándékú karcolatai pedig egyenesen naivvá. Kötetéből két parabolaszerű írás emelkedik ki, a Cser András látomása és a Változatok (I—III.); ezekben ténylegesen megvalósul a szerző szándéka: a magatartásformák mozgásának etikai szempontú vizsgálata itt a tárgyhoz illő művészi kidolgozással párosul. Erkölcsi ítéletet mond Fülöp Miklós is — az élet visszásságairól. Elve: csak meg kell állni a stop TÉKA kötet tisztázza a születési helyet (Mi szól a félegyházi születés mellett? Az időpont is vitatható), iskoláról iskolára követve a gyermek Petőfit, elemzi a városélményt, s az aszódi „szökési kísérletet“, majd a 3. fejezetben arra keres magyarázatot: „ ... miért a katonaságot választotta Petőfi?“, s végül eloszlatja azt a tévhitet, hogy Petőfi rossz színész lett volna. Petőfi műveinek mutatója és névmutató zárja a kritikai kiadás I. kötetét. (Akadémiai Kiadó, 1973.) VERES PÉTER: Ha nem lehettél szálfa. — „Sokak számára a legendák ködéből kell Veres Pétert kibugyolálnunk. Válogatott írásainak e kötetével a Kriterion ezt a célt szolgálta“ — írja Sütő András az utószóban. A közzétett novellák, versek a tanyai világ tükörképei. Innen lép elénk a tanyai cseléd, a napszámos, a kisbérlő, „a hárommillió koldus“. A fejezetcímek: Önéletrajzi történetek, Napszámos énekek, Gyepsor, Szűk esztendő, Pályamunkások, A csatlós, Próbatétel, Őszi változatok az író életpályájának állomásai, írásainak érzékletes stílusa, szélesen hömpölygő mondatai hűen tükrözik szemlélődő hajlandóságát. A kötet anyagát Katona Ádám válogatta. A Kriterion Könyvkiadó régi adósságot törlesztett. (Kriterion, 1973.) JEAN PIAGET: Structuralismul. — „Összefoglalva azokat a tételeket, amelyeket ez a dolgozat akart nyilvánosságra hozni a főbb strukturalista helyzetekből, először azt kell megállapítanunk, hogy ha a módszer alkalmazhatósága új is, a strukturalizmusnak mint tudománynak már hosszú története van, ugyanakkor relatívan mai, a dedukció és a tapasztalat közötti kapcsolathoz viszonyítva.“ Jean Piaget svájci egyetemi tanár sűrített.