Korunk 1991 (III. folyam 2.)

1991 / 6. szám = Falu és jövőkép - VILÁGABLAK - LENGYEL LÁSZLÓ: Inflációs gazdaságok Kelet-Európában

LENGYEL LÁSZLÓ Inflációs gazdaságok Kelet-Európában Nyugati megfigyelők a kelet-európai országok inflációs folyamatait általában azonos gyökerűnek tekintik, és nem tesznek különbséget Magyarország, Lengyelor­szág, Románia, Bulgária, Csehszlovákia, a Szovjetunió inflációs tendenciái között. Bár valóban sok a közös vonás a kelet-európai inflációk között, mégis azt állíthat­juk, hogy a magyar infláció természete, jellege más, mint általában a kelet-európai inflációké, ahogy a magyar gazdaság is különbözik a lengyel, a román vagy a csehszlovák gazdaságtól. Vegyük először számba a kelet-európai infláció okait, majd a magyarét. 1. A KELET-EURÓPAI INFLÁCIÓ a­ Kelet-Európában a központosított állami rendszer eltérítette a piaci krité­riumoktól a beruházásokat, torz ipari és mezőgazdasági szerkezetet alakított ki. A tulajdonában lévő vállalatok vagyona nem tőkeként működött és működik, a­­világi­­piacon leértékelődött. A torz szerkezetet az állami költségvetés támogatása, a mes­terséges árak és a piactól való elzárkózás tartják fenn. Ebben a gazdaságban állan­dó inflációs nyomást jelent, hogy az állam, a gazdaság olyan tőkét működtet, amely­nek nincs hozadéka, vagyis megengedi javak kiáramlását ott, ahol ezt nem termel­ték meg, nem ellentételezték. A következmény az állandó hiányban jelentkezik. Az átmenet gazdaságpolitikájának szembe kell néznie a szerkezet, az állami vagyon leértékelődésével, a tőkeinflációval. Ha a torz szerkezetet egycsapásra, sokkolóan kívánja átalakítani az árakon keresztül, az elszabadítja a tőkeinflációt, hacsak a leértékelődött vagyont azonnal fel nem számolják vagy tőkeként működtetni nem kezdik. A tőkeinfláció annál nagyobb nyomású, minél nagyobb a szerkezet leérté­keltsége. A vállalatok monopolhelyzetükre és a foglalkoztatottakra támaszkodva, ellenállnak a felszámolásnak, kikényszerítik további támogatásukat, az inflációs pénzt. b) A kelet-európai országok akut hiányban szenvedő országok. A fogyasztónak az áruhoz való jutását nem az árak, hanem egy adminisztratív rendszer rendezte sorba. Az adminisztratív központi vagy területi rendszer immár képtelen mind a sorbarendezés elveinek meghatározására, mind magára a sorbarendezésre. A kíná­lat és kereslet egyensúlyát az árak — gyorsabb vagy lassabb — felszabadításával kívánják megteremteni. A hiány kiterjedtsége, az inflációs tartalékolás, várakozás fokozza az infláció mértékét. Az átmenet gazdaságpolitikájának ugyanakkor szá­molnia kell a hiány újratermelődésével, ha a monopolisztikus szerkezet fennmarad. c) Inflációs feszültség a nagy jövedelemtulajdonosok között. Az akut áru­hiány — ezen belül az élelmiszerhiány — feltételei között az árak liberalizálása jövedelemellentétet vált ki az ipar és a mezőgazdaság, a város és a falvak között. Ha a falvak lakossága részben, netán teljes egészében az adminisztratív rendsze­ren — a kötött, alacsony áron — kívül értékesítheti termékét, ez az iparcikkek és szolgáltatások áraihoz képest jelentősen megemeli az élelmiszerárakat. A külön­böző szövetkezeti és magánpiacok, a szürke- és fekete­piacok tartósan magasan tart­ják a városi inflációt. Éppen ezért az átmenet gazdaságában nagy a nyomás az adminisztratív rendszer visszaállítására az élelmiszerek vonatkozásában­­kötött, ala­csony ár az alapvető cikkekre, vagy azok egy részére, kötelező beszolgáltatás álla­milag szervezett „ellenpiacok“, a szövetkezeti és magánpiacok ellenőrzése és vissza­szorítása stb.), illetve a paraszti tulajdon és beruházás korlátozására.­ Inflációs feszültség támad az ágazati és területi egyenlőtlenségek és arányta­lanságok következtében is. Az árak felszabadítása, a liberalizálás üteme, módszere az inflációs árnyereséggel egyes ágazatokat és gazdasági területeket jutalmaz, má­sokéit büntet. Az állam, a liberalizáció végrehajtója, nem véletlenszerűen, hanem a korábbi gazdasági és politikai erőviszonyok függvényében szabadítja fel az árakat. Az árak felszabadítása a termelők költségeinek elismerését jelenti, és a nyers erő­viszonyok függvényévé teszi, hogy mely ágazat, vállalat képes költségeit az árakon keresztül továbbhárítani, kikényszeríteni. A monopolista és elzárt gazdaságban, ahol a belső- és az importverseny hiányzik, a továbbhárításnak nincs igazi korlátja (már ami az inflációt, a jövőre hárítást illeti). 735 VILÁGABLAK

Next