Korunk 1995 (III. folyam 6.)
1995 / 1. szám = Kinek kell a kisebbség? - VILÁGABLAK - LENGYEL LÁSZLÓ: "Fontos volt..." (Zakota Zoltán interjúja)
77 LENGYEL LÁSZLÓ “FONTOS ÉV VOLT...” KÉRDEZETT: ZAKOTA ZOLTÁN Lassan vége az 1994-es évnek, mely egyértelműen fontos év volt Magyarország számára mind belpolitikai, mind külpolitikai vonatkozásban: parlamenti választások, helyhatósági választások, EBEÉ-csúcstalálkozó. Megkértem Lengyel Lászlót, a közismert közgazdászt és politológust, hogy tekintené át az esztendő eme történéseit és értékelné ezeket, mind Magyarország, mind pedig a határokon túli magyarság szemszögéből. — Szeretném, ha megpróbálnánk nagyjából időrendben haladni, így tehát kezdjük a törvényhozási választásokkal. Sokakat meglepett, főleg a határokon túl, az MSZP elsöprő győzelme, majd aztán a koalíció megalakulása. Mi ennek az oka? — A választások azzal a közismert eredménnyel zárultak, hogy az abszolút többséghez jutó Szocialista Párt és a helyét viszonylag stabilan megőrző SZDSZ jutott koalícióra, melyek kétharmados többséggel rendelkeznek a parlamentben. Ez a kományzati súly nagyon nagy. Ilyen tulajdonképpen a modern parlamentarizmusunkban még nem volt.Itt az első kérdés az, hogy miért buktak meg az előző kormánykoalícióban a konzervatív pártok. Gondolom, azért, mert azokat a modernizációs feladatokat, amiket ’90-ben, de tulajdonképpen már ’90 előtt a társadalomban meg kellett volna oldani, azokat nem voltak képesek megoldani. Részben objektív okokból, ezt is el kell ismerni a javukra, de legalább annyira a saját hibájukból is. Fel sem fogták egy részét ezeknek a feladatoknak, vagy azok nagy részét ideologikusan próbálták megoldani. A választások kapcsán én mindenképpen kiemelnék három pozitívumot: az egyik az, hogy a magyar társadalom elégedetlenségét igen kulturáltan, nem az utcán juttatta kifejezésre, hanem alkotmányos jogaival élve, a váltógazdaságra szavazott. A másik, hogy a politikai rendszer stabilitását megőrizte: nem jutottak be a parlamentbe mindenfajta új fantáziapártok és obskúrus pártocskák, nagyon szűk csoportérdekeket képviselő alakulatok. És a harmadik, talán legfontosabb dolog, hogy — a szomszédos országoktól eltérően — gyakorlatilag kirekedtek a törvényhozásból a szélsőségesek. — Na most, a kományzati felállás mellett, amit mondott Ön is, a választásnak vannak más típusú eredményei is: egyik az, hogy a szélsőségesek kiestek a parlamenti választásokon; ez némileg módosult az önkormányzati választásokon. Ez azt jelenti, hogy nem volt se szélsőjobb előretörés, nem jutott be a parlamentbe szélsőjobboldali pártos szélsőbaloldali sem. Ez fontos dolog, az emberek a középre szavaztak. Én nem értek egyet azzal a véleménnyel, amit ma a konzervatívok egy része hangoztat, hogy az MSZP szélsőséges baloldali párt volna. Ez szenvedélyes túlértékelése, helytelen értékelése a folyamatoknak. Az MSZP egy középre tartó párt, egyáltalán nem szélsőséges. — Épp idejövet láttam egy cédulát kiragasztva a földalattin, melyen ez állt: “Az MSZP behódolt a tőkének. Szocializmust akarunk. Munkáspárt.’’ — Igen, azt hiszem, hogy az MSZP, különösen annak liberális szárnya, sokkal határozottabban akarja, akarja a piacgazdaságot, mint bármely másik párt, beleértve a konzervatív pártok közül a kormányzó MDF-et, a korábban és most is ellenzékben lévő FIDESZ-t, de az SZDSZ-hez képest is, úgy gondolom, hogy a Békesi László-féle liberális csoport legalább annyira piacpárti, mint akikről az előbb beszéltem. Én tehát úgy gondolom, hogy a választók nem egy konzervatív baloldalt támogattak. Ennyiben a helyzet máris összehasonlítható VILÁG ABLAK