Korunk 1998 (III. folyam 9.)

1998 / 3. szám = Multi-nézet - LENGYEL LÁSZLÓ: Nemzetközi krumpli (Kérdezett: Szále László)

é válik, ám ez — talán Oroszországot kivéve — szinte ki van zárva. Nem azért, mert a nyugatiak ármánykodnak, és megakadályozzák. A világban már végbement iszonyatos tőkekoncentráció után nemcsak a tőkeszegény, hátránnyal induló országokban nem születhet multinacionális vállalat, nem születhet osztrák vagy holland földön sem. — Ez nem olyan nagy baj, ahol már vannak és működnek. — Klasszikus értelemben vett nemzeti vállalatok Nyugat-Európában sincsenek. A holland Shell az egy nemzetközi óriás, a német vállalatok ugyancsak nemzetközi óriások. A másik lehetőség — ezt próbálják most Szlovákiában, s próbálták ’89 előtt Romániában — „nemzetállami” vállalatként fönnmaradni. Ez csak akkor működik, ha az ország bezárja a kapuit, s a versenytársakat nem engedi be. Ha a fogyasztót sikerül rávenni, hogy mondjon le a megkedvelt termékekről és szolgáltatásokról, hogy ne akarjon telefonálni, ne akarjon más autót stb. Románia Ceausescu alatt lényegében ezt csinálta, ha visszatérne hozzá, nem az lenne ráírva, hogy szocializmus, hanem a nemzeti Románia autóik gazdasága. A fogyasztó persze elégedetlenkedne, de megfelelő eszközökkel le lehet szerelni. Ha a fogyasztót bezárják a határok közé, egyébként ez nemcsak úgy képzelhető el, hogy egy ország bezárkózik, hanem — gondolj Schengenre — úgy is, hogy kívülről csukják rájuk az ajtót, vissza lehet térni a szocialista hiánygazdaság viszonyaihoz. Vissza lehet szoktatni az embereket, hogy mindenből csak egyfajta van — vagy egy sincs. A harmadik lehetőség megpróbálkozni a multinacionális óriásokat beengedni, s a saját vállalatok egy részét a multikhoz hozzákapcsolni. Tulajdonképpen ez történik Magyarországon. S valóban a tapasztalat azt bizonyítja, hogy a multiknak érdekük beszállítóként hazai vállalatokat foglalkoztatni. Ezt csinálja a birodalmi méretű General Electric, a Suzuki, az Opel, mindegyik, mert kicsi a szállítási költség, jóval kevesebb a munkabér, nagyobb költségmegtakarítást lehet elérni, mint ha mindent Amerikában vagy Németországban kéne előállítani. — Ez teljesen logikus, de mit tehetünk mi, hogy az a bér például egy kicsit magasabb legyen, hogy ne csak a multi, hanem a hazai munkás és fogyasztó is megtalálja a számítását. Az első probléma, hogy ki az a mi. Ki fejezi ki a nemzeti érdeket. A román érdeket, a magyar érdeket, az orosz érdeket. Amerikában vagy Nagy-Britanniában a nemzeti érdek egyik hordozójának tekintik az államot, de legalább olyan erős nemzeti érdek hordozójának tekintik a General Electricet vagy a British Petrolt. Tehát önálló szereplőként megjelenik a vállalat mint a nemzeti érdek része. — Annak ellenére, hogy egyik sem csak amerikai vagy csak angol. — Természetesen. Továbbmegyek: a szakszervezetek is önálló részei a nemzeti érdeknek. Nem azonosak az államéval, a munkáltatóéval, de ettől még nagyon fontos nemzeti részérdek kifejeződései. Nekünk azért van nehéz dolgunk, mert újra meg kell tanulnunk, hogy nem Horn Gyula, nem Ciorbea, nem Constantinescu a nemzeti érdek, hanem a román vállalat is, a szakszervezet is, a munkavállaló is a nemzeti érdek része, s ezek az érdekek egymással ütközhetnek. Ha nagyon konkrétan nézzük: az ide települő multinacionális vállalatok átlagosan 20—25 százalékkal magasabb bért fizetnek. A munkaerő számára ott