Kossuth Hirlapja, 1848 (1-157. szám)

1848-07-01 / 1. szám

Névváltoztatás. H . Hertze János hites ügyvéd és bölcseik, tanárnak megengedtetett eddigi nevét „Keményre“ által változtatnia.­­ MAGYAR MIHÁL könyvárusnál Pesten, a ferencziek’ terén 410 sz. a. (egyetem­ és katap­­ultta’ sarkán) kapható. TÖRTÉNETI NÉVTÁR A hazánkban szerepelt nevezetes férfiak és hölgyek élet- s jellemrajzai, vezéreszmék­, emlékszavak­, népregék s korképekkel földerítve Vasvári Páltól. I. füzet, Csák Máté’ arczképével, csinos borítékba fűzve 40 kr. KT Ez első füzet* átvételével az utolsóéra is előre leteendő. A máso­dik füzet­ is kész már s e napokban fog kiadatni. RDETESEK. FORRADALMI SZIKRÁK Irta JENŐFI. Ára ( kr. 1) iparműtári jelentés. Tudósítjuk a nagy érdemű közönséget és különösen a jelen ország­gyűlésre összegyűlt vidéki pártolóinkat, hogy raktárunkban párizsi divat szerint készített női ruhakelmékkel; csinos férfi ruhaczikkekkel; finom gyulcscsal; bútor szövettel; szép porcellán edényekkel egész serviccekben,­­ és most legújabban itt helyben alakított gyárból igen pompás papír­­szőnyegekkel és talaj viaszos vászonynyal (Wachs-Leinwand Teppiche) s több nemű kézművekkel a legillendőbb áron szolgálhatunk. Hazafiságos pártolásra ajánljuk raktárunkat bálvány-utczában Blüh­­dorn házban Iparműtárban. 1) STETTNER GYÖRGY2) váltófeltörvényszéki közbiró értesítvén barátait és ismerőseit, miszerint családi nevét, legfensőbb engedetem mellett, Z­á­d­o­r­ra változtatta: kéri őket, hogy ezentúl e néven szíveskedjenek őt megkeresni. EMICH GUSZTÁV nemzeti könyvkereskedésében Pesten, s általa minden hiteles könyvárusnál kapható , igen korszerű illy czimű munka. A magyar korona­ országainak státusjogi és mo­narchiai állása a Pragmatica Sanctio szerint. Irta SZABÓ BÉLA 1848. Ára 1 frt. pengőben. Ezen korszerű munkában a pragmatica sanctionak valódi értelme és diplo­matikai adatok után tárgyaltatik Magyarországnak viszonya, az örökös osztrák-német, olasz és lengyel tartományokhoz. Fölvilágosíttatik a ma­gyar monarchiai státuselvnek különbsége azon monarchiai státuselvtől, melly az osztrák-német, olasz s lengyel tartományokon nyugszik. E mun­ka a nemzetgyűlésre érkezett képviselőknek biztos tájékozásul szolgálhat annak kellő megismerésére, hogy mi, s miilyen az, az ausztriai monarchia ? 1) 4) Nyomtatja: Kozma Vazul.­ ­­ nyossá vált Austria magát Németoszággal és Európával ellentétbe h­ozni, s holmi ábrándos eszmék dühöngő apostolainak karjaiba vetni akarhatná. . Mondom tehát, méltányos'*­ tapasztaljuk, hogy megyénk’­g. n. c. lakosai sem az illír ábrándost nem osztják, sem holmi torz-ko­­riolán szereplők által magoké tévútra vezettetni nem engedik; fi­gyelemre sem méltatván épít minden fontosság nélküli emberkének kávéházi ellenkező nyilatk­ozatát. Az itteni hangulat nyomán indulva azt kell hinnem, hogy józanabb gondolkozásu g. n. e. vallásu hon-­ fiaink másutt sem­ igen osztják azon dühös elszakadási vágya­kat, mellyeket nevekben, honba vétetésök’ történetét ignoráló illír izgatóik rebesgetek. Különben nem foghatnám meg, miként talált köztök olly utalásos viszhangra bizonyos Grocsánszky János Arad megyei táblabirt s g. n. e. iskolai alapítványokra ügyelő választ­mányi tollnokának, Rajacsics karloviczi­­érsekhez a g. n. egyesültek nevében múlt 1847ben intézett magyar költeményem. Ezen különben költési, nyelvi, technikai tekintetben rész költe­ményből az akkori jó, és most pártütő érzelem kitüntetésére közöl­jük küv. sorokat: Őseink* szép ösvényét, mondd mi is áldva követjük, Jó akarat bennünk erre vagyon, leszen is. Mint a Csernovits a Babits és a Zrínyi valának A magyar alkotmány’ őrei, hívei is,-----­Úgy a végvidék ma is e hívekre bízatván, Védeni fogja honunk még ma is a mi karunk. Mondd­­’ fiaink magyarunk szavát már érteni készek, S érdekeik egyek a magyar érdekével, Szinte mienk is e hon, s java fekszik szinte szivünkön, Készek vérünk’ is ontani érte ha kell. Némelly túlzóknak sújt hát szűkkeblű gyanúja Minket méltatlan, mint haza’ h­a fiait. Honfi Vörösmartynk’ szava is tetsző füleinknél, Szivünk kincse, mikint Bajza magyarfi dala, Hunnia’ keblén túl, valljuk, számunkra ma hely nincs, Sorsunk s a magyaré mert karölelve halad. Kérj hát érettünk, szép tiszted megfelel ennek, S megnyered, a mit kérsz, kérni szabad s adatik. Egy szívvel mondjuk: szent a törvény s az igazság. Szerb, görög és oláh Hunnia hó fiai! Mi őszintén hisszük, hogy g. n. e. honfiainkat most is ezen érzelmek lelkesítik, mellyeket akkor vallottak be, mikor a bukott kormányrendszer az 1844i hongyülés’ világos sürgetését mellőzve, igazságos kérelmeik teljesülését akadályozd. Nem hihetjük, hogy ezen bukott kormánynak földönfutó ügynökei épen most ingathatnák meg a fentebbi sorokban kifejezett honfiúi ragaszkodást a közhazához, midőn az megadta nekik azt is, mit kérni eszök­­be sem juta. S bár a hazánk déli részeiben fölmerült események után, méltán származhatnék most már nem csak a túlzók’keblében gyanú’, mi mégis a megyénkben nyilvánult szellemet vevén zsinór­mértékül, nyiltan kijelentjük, hogy a g. n. e. honfiaink’ nevében terjesztett honárulási merényeket koránsem’ tartjuk ösz­­szes akaratuk kifolyásának, hanem csak egy a reactio’ emberei lépére akadt zajoskodó töredék’ vakmerő kísér­letének. Legyenek meggyőződve, hogy valameddig Hunnia’ hű fiai maradandnak, annak kebelén mindig egyenlőn szerető hazát, s Hunnia népében mindig testvéreket ölelendnek. A hon’ védelmérel felhívás, megyénk’ értelmesbjeinél s vágyó­­gyonosbjainál elég viszhangra talált; bár több megyék nagyon hátrahagytak bennünket, az áldozatra készségben.Nem hiányzott egy­két saját fészkét mocskoló büdös banka sem, ki nem szégyenlte mondani : „llcUlÜ VCÜjG tfts SCgllSC must a lianát u paraoct­­­l­ionon ilj­­ünk mindent (?) elvettek.“ A veszély hírének pillanatában föl­lelkesült vagyonos­ ifjú nemzedék seregestül iratá be magát az önkénytesek sorába. Azonban egy pár nap múl­va a lelkesülés’ meghűltével eltűnt az aláírási iv. Részemről azt vártam , hogy egy saját költségen katonáskodó aradmegyei száza­dot alakítanak s a ministerium’ rendelkezése alá helyhezik, melly példát más megyékben is bizonyosan fogták volna követni a vagyo­nos­ ifjak. A megyei élet most a bizottmányban nyilatkozik. Vizsgáljuk hitt megyei bizottmányunkat. Népünk, bizodalmatlanságánál fogva, a törvény­ kihirdetési köz­gyűlésre (a kebeléből származott értelmiség( majd csaknem teljes kizártával) olly embereket küldött képviselőkül, kik még a tanács­kozási nyelvet sem értik. Ennek következése az jön, hogy a nép önmagát fosztá meg a befolyástól. Felolvastatott t. i. előtte az előre elkészített bizottmányi névjegyzék, s természetesen megmaradt. Hogy az éretlenség befolyás nélkül maradt, nincs mit fájlalni. De a bizottmány­ szerkezetének ollyannak kellett volna lenni, hogy azt a nép érett közvéleménye (normális állapotban) saját kifolyásának is­­merhetendő, így lett volna elég téve legalább a törvény szelle­mének. Tagadhatatlan, figyelem volt arra, hogy népszerű nevek jöjenek a bizottmányba , de néma most mondott e­g­y ér­telmében. A népszerűségi firmája alatt, többeknek a bizottmányba történt fölvétele, inkább az éretlen tömeg,hajlama iránti hízelgés­nek, mint a hiányzó érett nép vélemény­­pótlásának vagy megkö­zelítésének tekinthető. Holott csak ez lett volna törvény szellemé­beni eljárás. Innét van, hogy míg a nép öléből kifejlett értelmiség igen hiányosan van képviselve a bizottmányban, benne olly egyé­nek fárasztják a közönség, türelmét, kik minden saját véleményt nélkülözve „nem oda Buda“-féle kifejezésekkel vágnak többnyire minden szólónak szavába. Nem csudám szerint, hogy sokszor több­féle tanácskozás vagy is inkább zajongás után sincs eredmény. Pe­dig, ha valaha, most drágák a pillanatok ! Épen hasonló színű tévedés történt a lemondott tisztikar­ he­lyettesítésénél is. Észrevételem nem egyes személyekre, hanem az eljárás­ összegére vonatkozik. Véleményem szerint, hibás kiin­dulási pont az, hogy valaki csupán azért, m­e­r­t oláh , tétessék hi­vatalba. Ez, alkotmányunk fentebb kifejlett szellemével merőben el­lenkezik , s épen az alkotmányellenes törekvéseknek dolgozik ke­zére. Honunkban eddig is viselhettek, s most már kiváltságrai te­kintet nélkül viselhetnek oláh rácz stb. honfiaink minden hivatalt; de nem, mert oláhok, ráczok stb. hanem mert egyenlő joggal bíró honpolgár­ok. A hiva­tal­ nyerésnek föltétele tehát csak a képesség lehet. Ezen elv áll nem csak a népiségek­, hanem a vallásokra nézve is. Soha sem kell tehát ezen alkotmányos szem­pontot szem elől tévesztenünk. Mi lenne belőlünk, ha itt azért ten­nének valakit hivatalba, mert lutheránus, unitárius stb., amott mert rácz, görög vagy czinczár stb. ? Pedig úgy hiszem, hogy az Aradon, legközelebb tartott váro­si tisztválasztásnál is hasonló t­é­v­i­r­á­n­y nyert győzelmet. Illy eljárások mellett, a többnyire szerényen vissza­vonuló értelmiség használatlanul fog a­zonban elveszni. Itt is ki kell jelentenem, hogy magára a választási cselekvényre, nem a személyekre vonatkozik észrevételem. Török Gábor polgármester Aradnak nyereség. Aradon a déli mozgalmak legújabb hírére a nemzetőrség ne­vezetesen (közel 2.000-re) szaporodott; soraiba a zsidók is beve­tettek. A déli rablócsoportok­ fékezésére eltávozott sorkatonaság he­lyett a nemzetőrség végzi várban és városban, a rendes szolgála­tokat. A növekedhető veszély ellen, más fegyver­ hiányában kaszák készítettnek. Arad város június 17-én választa meg képviselőjéül a jövő hengyűlésre Szalbek Györgyöt. Megválasztásánál meg kell vallani, nem működött a fentebb megrótt irány , s így vagy akar­juk vagy nem, őt az értelm­iség’ választottának kell tar­tanunk. Sajnos, de úgy van. Ez a gentleman a M. Chronicle-ra ren­desen előfizet, s magát szabadelvűnek s jó országiárnak tartja. Kí­vánom hogy hite szerint legyen, s pillanatig se feledje, hogy a n­é­­p­e­t képviseli. A napokban politicai kör alakult. Czélja az átalános szabad­ság­ fejlesztése­, terjesztése­ és életbeléptetésére működni. Kö­réből minden játék száműzve van. — Körösparti. H. M. Vásárhely, jun. 21. A martiusi napok választó vo­nalt képeznek a régi s újabb kor között. Múlt országgyűlés előtt már hónapokkal megkezdetett az izgatás mindenfelé; a lélekvásárlás nagyban űzetett; a megyék lázas állapotba ragadtattak, pedig a nemzetnek csak egy töredéke, a kiváltságos osztály élt; most a nép is él, és nincs rendbontás, nincs zavar; — a jogosítottak nyugodt lélekkel várják a pillanatot, mellyre választás végett fel­hivatnak. Itt-ott mutatkozik ugyan elégületlenség, de ez annak nyil­vánításában határozódik, hogy a választóképességi alapok szélesí­­­tést és a választási kegész törvény nagyobb tekintetű igazításokat kívánnak.­­ Felötlő, hogy e megyében a nemesség­ nagy része nem irató be magát választó­jogának gyakorlására, s ez természetes, mert hiszen most csak az megy áruba nem bocsátott meggyőződéssel választani, kit közügy iránti­ lelkesedés s érdekeinek józan felfo­gása vezérel. Június’ 20-kan három helyen történt meg a választás. Vásár­helyen : Török Bálint, Szegváron: Bogyó Sándor, Tápén, Somo­gyi Antal választattak el közakarattal; mind a három választás a ministerium iránti bizodalomnak megpecsétlése. Jelenleg Csongrád megyét nyugodtnak mondhatjuk; közgyű­lést majd minden héten tartunk. Azon izgatottságot, melly a volt tisztikar némelly egyéneinek visszahelyeztetésérti felfolyamodása, szaladgálása s gyakori gyülekezése miatt létezett, folyó hó 15-ke teljesen megszűntette. Közgyűlésünk volt ekkor, és belügyminister ur’ rendelete olvastatott, melly hazánk’ aggasztó körülményeit fi­gyelembe véve — a május 1 2-diki tisztikart megerősíti ;e rendelet’ érkeztéröl senki sem tudott, s azért kihirdetése felvillanyozd a köz­gyűlés’ lelkesedését, CS szűnni nem akaró d­ovnaoji ioe»««« via. Junius’ 21-kén ismét közgyűlésünk volt Szegváron, és a bel­­ügyministernek lazítás’ tekintetébeni rögtönbíráskodás iránt kiadott rendelete kihirdetéséről szóló tiszti jelentések beérkeztek; a had­ügyminiszer’tudósítása szerint megyénken átvonulandó székely ka­tonaság­ szállásolására nézve intézkedtünk. Lenkey János kapi­tány’ és százada’ számára kegyelem eszközléséért a nádort megke­­resni rendeltük; a hivatalos közlekedés’ gyorsítására községenként lovas futárok felállítását határoztuk; Szentes város’ tanácsrendezése’ tárgyában a belügyminiszer által kívántak felöli tudósítást­­elküld­jük. Vásárhely és Csongrád városokra nézve hasonló tudósítások már a múlt közgyűlésből elküldettek. Alig van tárgy, mellyhez olly feszült várakozás, a szükségnek olly átalánossá vált érzete csatla­koznék e megyében, mint most nevezett három nagy közönségünk belügyeinek rendezése, s méltán, mert országgyűlésre képviselőt küldeni, s honn az önálló községi életnek minden feltételét nélkü­lözni, minden esetre visszás félszeg állapot. Meg vagyunk győződ­ve, hogy a belügyministérium sietni fog intézkedésének kibocsá­tásával. — Volt még egy érdekes tárgya közgyűlésünknek, ugyan­is a szeged-kerületi szolgabiró’ jelentéséből értettük, mikép a ka­locsai érsek’ részéről az egyházi alapítványokra nézve közvélemény’ fejlesztése végett szétküldött körlevelet a horgosi kath. lelkész és segéde akkép magyarázták híveiknek, hogy ebből könnyen inge­rültség származhatik, jelesen azt kívánták híveikkel elhitetni, hogy az egyházi javak’ egy részét „a ráczok, meg a kálvinisták el akar­ják foglalni.“ — A ministeriumot intézkedésre fölkéretni határoz­tuk, hogy hasonló körlevelezések, mellyeknek részlelkü, vagy értetlen magyarázgatása által könnyen vallásfelekezetek közti vi­szályok , és a magyar fajnak egymás elleni uszítása idéztethet­nének elő, kivált a jelen körülmények közt, midőn az erők’ ösz­­szesítésére van szükség,—lehetlenítessenek.Egyébiránt a megyénk­beli papság’ nagyobb részének becsületére válik, s ezt el nem hall­gathatjuk, hogy ők a fenebbi érseki körlevelet határzottan roszal­­ják, sőt visszautasítják*). — Rendes levelező.­­KÜLFÖLD. A világesemények’ hatása nem szorítkozik egyes nemzetekre Az ösztönöknek és érzelmeknek, a szellemi és anyagi szükségek *) Meg vagyunk győződve, hogy a ministerium illy kedélyizgató kör­levelek iránt megteendi a szükséges lépéseket. — S z e r k. nek egy közös idegzete vonul végig az egész emberiségen. Ég­hajlat, faj és műveltségi fokozat e szükségeknek csak mértékét módosítják. Ugyanezért, ki a népek’ életében felmerülő jelenetek’ kölcsönhatását nem látja, az politikai ügyekben soha sem lesz ké­pes magát kellően tájékozni. A világesemények’ nagy színpadán nincsen elszigetelt cselekvény. Megdördül keleten az ég, s dör­gése viszhangot kelt messze nyűgöt bérezeni. Egy politicai föld­rengés a Szajna* partján, és ime az erőszakos megrázkódás hul­lámzó mozgásba hozza a föld’kerekségét. Nem­ az emberi nem’ é­­letében nincsen isolatio, mert a népek’ geniusa nem ismer chinai falakat; s történjék bár valami a Themse, Shannon, Szajna, Newa, Euphrat, Indus’ vagy Duna partjain,—a lökés mindenüvé fog elhalni, hol emberek polgári társaságban élnek, s nincs nemzet, melly a vi­lágesemények’ befolyása elöl elzárkózhatnék. Ez minden évszázadok’ czáfolhatlan doctrinája. Ezen általá­nos szempont is már elég megfoghatóvá teszi, miért kell nem csak hazánk’, de a külföld’ eseményeire is különös figyelmet fordítanunk. De van még más szempont is, bennünket magyarokat különösebben illető. Magyarország három keserű század után most rázta le elő­ször a’jövevények jármát, most foglalta el először azon helyet, melly őt a’ népek’ családjában illeti. E tényből új viszonyok és vonatko­zások fejlődnek ki a külföld’ irányában,és ez által nemzetünk mé­lyebben van besodorva a’ világesemények folyamába. Itt a cselek­vőségnek’ új mezeje nyílik előttünk, s ezentúl nem történhetik po­liticai vagy társasági változás, melly bennünket is közvetlenül ne érdekelne. Politicai életünk láthatára szélesbűűt; mi nem állunk töb­bé elszigetelten Európa’ népei közt; nem vagyunk jövevények töb­bé e nagy családkörben, mellyhez bennünket a közszabadság és közpolgárosodás újabb és szorosb kapcsai fűznek. A népek’jogának terén nekünk is van — s kell hogy legyen — eldöntő szavazatunk. Erre nem csak nemzeti önállóságunk jogosít bennünket, de ezt a civilisatio, mellynek előbajnokiúl vagyunk szentelve, a történetek’ geniusa által a keletéjszaki barbárság ellen tőlünk egyszersmind követeli. Hivatásunk világtörténeti, s Európa’ fatuma, a mi fatumunk is. A külföld tehát annál nagyobb fontossággal bír ránk nézve, mert a népek’ egyetemes életének fejleményeiben rejlenek saját végzeteink. NÉMETORSZÁG. A nagy Németország két különös szem­pont alá jő: Először, mint olly állodalom, hol a legközelebbi idők­ esz­méi hatalmas gyökeret verve szétszaggatott anomál állásából rég óhajtott kibontakozásnak indult. A frankfurti alkotmányozó gyűlés Némethonnak nagy jövőjét hordja méhében. Feladata a romba dűlt politics’ emberei által édes gonddal szőtt gordiusi csomónak megoldása; a zsarnokilag eltépett rongyok fölött a nemzetiség’, önállás’ és szabadság’ szeplőtlen lobo­góját kitűzni; más szóval: a gúnnyá vált harminczhat ország­ból alkotni egy, de nagy dicső német birodalmat. Némethont eddigi elszaggatottsága sem volt képes politicai apathiába süllyeszteni , ha átalakulása szerencsés diadalt vívhat ki. Európa elsőrangú­ állodalmai közt nemcsak méltó helyet foglaland el,­­ de sok tekintetben irányul szolgálhat. Némethen a gondol­kozó férfiak’ szülőfölde. De különös tekintetbe jő másodszor ránk, magya­rokra nézve. Ministeriumunk első gondjai közé sorozta az alkotó gyűlésre követeket küldeni, hogy hazánk és a német nemzet közt kifejtendő politikai és kereskedelmi viszonyok fölött értekezvén, kezet nyújt­son az önállóság’, szabadság’ és anyagi jólét’ kölcsönös fentartására és előmozdítására. Kötelességünknek tartjuk olvasóinkkal a frankfurti alkotmány­t­t U.1X­.* - r.Ly—,/» «,aKAny vamxCapaI mAgigtUPrtptllt . Az alkotmányozó gyűlés máj. 18-án az e czélra rendezett Pál’ templomában ünnepélyesen megnyittatott. Rendes elnökéül Ga­­gern Henrik, darmstadti miniszert választá, kivüle még két alelnököt és nyolcz titkárt. Az egész tizenöt, huszonhat tagból álló választ­mányra oszlott. Az elnök székfoglaló beszédében azt mondá, hogy a gyűlés hivatását és meghatalmazását a nemzet fenségétől veszi. — E’ szó­ban egyszersmind a gyűlés’ jelleme van kimondva. Föladatának ön­tudatában, mellőzve a németeket eddig jellemző, mondhatni bete­ges cosmopoliticát, tisztán nemzeti czélja felé halad. Eddigi működésének főbb pontjai: ha az egyes német alkot­mányok által hozott határozatok a leendő összes alkotmány­ hatá­rozatival össze nem hangoznak, megszűntek kötelező erővel bírni.­­ Elhatározta tengeri haderőt állítani, s e végre hat millió tallért szavazott. Triest vagy bármellyik német kikötő­ megtámadását Németország elleni hadizenésnek tekinti. Jelenleg egy főkérdés van tárgyalás alatt: egy ideiglenes központi hatalom­ állítása. Az illető választmány benyújtván ez iránti véleményét, a tár­gyalásra nem kevesebb, mint 115 szónok irata föl magát, s 50 mó­dosítás nyujtatott be. Ez eléggé tanúsítja, hogy e csomó’ mikinti megoldása, Némethonra a kérdések’ kérdése :lenni vagy nem lenni. A vélemény conservativ, vagy mint mi neveznék, pecsovics kaptafára üttetett. A választmány a főhatalmat három, a német fe­jedelmek által választott s a nemzeti gyűlés által megerősített, nem felelős királyi herczegre akarja ruházni. A nép’emberei pedig a gyűlés’ kebeléből kívánnak egy elnököt, ki négy társat vá­lasztván maga mellé, öten képezzék a végrehajtó hatalmat, felelő­sek lévén a nemzeti gyűlésnek. A pártok’ élén jobbról V­i­n­c­k­e, balról Blum és Jordán küzdenek. Azok a szabadságot a fejedelmek’ tulajdonának állítják, miből ők a népet tetszésök szerint részesíthetik; s ebből azon bá- 1 mulatós következtetést vonják a véleményezők, hogy ők a jog te­rén harczolnak. Ezek ellenben a népek’ eredeti kincsének mond­ i­ván azt, mint a fejedelmek által elrabolt tulajdont, a forradalmak’ , közepeit egyedül revindi­álták. Felelős szerkesztő: Bajza József.

Next