Kossuth Hirlapja, 1848 (1-157. szám)
1848-12-28 / 154. szám
hírlapjában, miután az említettem hibák feletti vita csakugyan nem néplapba való*) Nem irtózom a vitától, és szeretem, ha az én tévedésem leszen bebizonyítva, de ellenkezőleg, ha nekem leszen igazam, azt mondom, amit előfizetői mondanak: Táncsics, kend csakugyan bolond!— Vas Gereben. A MAGYARORSZÁG NÉPEIHEZ.**) A mindenható isten — a szabadság — a népek istenének nevében! Amen. Magyarország népei szabaddá lettek a múlt martiusi napokban. A szabadságot a nemesség adta meg. Ő hozta ezen áldozatot. A királyt nehezen lehetett arra bírni, hogy a nemesség ezen dicső, de igazságos áldozatát neve aláírásával szentesítse. De az országgyűlés elhatározott magaviselete, s a szabadságukért fölkelt népek fenyegető állása megrettenték őt, s így írta végre alá azon törvényeket, mellyekben a népek szabadsága biztosítva van. Aláírta, nem szíve sugalatából, hanem azért, mert féltette trónját a nép méltó boszujától. Aláírta , mert gonosz tanácsosai azzal kecsegtették, hogy majd ha fordul a koczka, megszegheti esküjét, s erőszakkal megsemmisítheti azon törvényeket, mellyeket aláírt. És ez, a mi itt mondatok, nem gyanúsítás! •— a kormány erről hiteles adatokkal bir; — minden világosságra jött. A nádor, kit karjaitokon hordátok, kinek diadalmenetét az országon át a nép rokonszenve, s az áldás imái kisértek, hűtlenül megszökött, de itt maradt irományai közt a mondottak világos bizonyságai megtaláltattak. S hogy igaz, amit nektek isten színe előtt mondunk, eléggé bizonyítja, hogy szabadságunk eltiprására bérlett zsoldosok által kilencz oldalról támadtattunk meg. Becsödíttettek a szerb rablók a magyar nép legyilkolására. Felhuszíttattak a vad ráczok, kiknek a haza legdúsabb vidéke jutott lakásul, a magyarok kipusztítására. Felbujtogattattak, de hála istennek ! többnyire siker nélkül, honunk tót ajkú népei. Hurbán gaz tót papot császári hadvezérré tették, ki alávaló czinkosaival s rablócsordájával gyilkol, pusztít, gyújtogat az országban , s akadnak tisztek a császári hadseregben, kik nem pirulnak, az emberi nem e szenynyétől parancsokat fogadni. Császári hadvezérek vezetik az emberiségből kivetkőzött, gyáván dühös oláh csapatokat, kik gyávák a harczban; de ha fegyvertelen magyarokra találnak, a legkikeresettebb kegyetlenséggel , vad ordítások és hahoták közt ölik rakásra. A vér fagy meg ereinkben, kezeinkben a toll reszket, ha a leplet fel kell azon iszonyokról emelnünk, mellyeket e háromnál aljasabb csorda véghezvitt. Ámde nektek, testvéreink! tisztán kell látni, s nektek tudni kell, rajkép bánik azon uralkodó család veletek, mellynek minden tagját meggazdagítottátok, s mellynek trónját annyi veszélytől megóvtátok. Halljátok, és borzadjatok! Csak néhány példát hozunk fel ezer helyett, mellyekkel undorodunk tollunkat megfertőztetni. Erdélyben a dühös oláhság egy egész, védtelen, fegyvertelen családot — a Brádi családot — hitet megingató istentelenséggel konczolta le, tizennégyen vesztek el Brádiak, egy öreg apától kezdve az utolsó unokáig; ezek legkisebbikét, egy csecsemőt, elevenen vetettek a sírba, hol nem legyilkolt, hanem halálig kínzott szétmarczangolt szüleinek büzhödt testei közt 3 nap és három éjen át hallották haldokló sírását, anélkül, hogy e hiénák százai közt egy könyörülő lélek a kínok illy legiszonyúbbjának véget vetett volna. Közép-Szolnokban b. Huszár Zsigmondnak, leirhatlan kínzások után, oláh inasa fejét lenyeste nyakáról, s Urbánnak vitte ajándékba, ki e rémítő istentelenségért kormánybiztosnak nevezte ki. De elégok honom népet elég, a szív reped meg e szörnyűségeken. És illy népet, e vad és gyáva csordát, a császár kedves híveinek nevezé! Nem csendül-e meg e gyermek, e szegény gyermek sirása füleitekben: kit atyjának, anyjának, testvéreinek összehurczolt vérző tetemeire vetettek a mély sírgödörbe! s éhen hagytak meghalni ? És te isten! a népek istene! nyugosznak-e villámaid, s ki nem merült-e béketűrésed! Te a népek istene, te az igazság istene vagy, s mennyköveid le fognak csapni e hóhérok közé. És ezen embereket, kik elevenen sütik meg, fűrészelik ketté embertársaikat, kik a ma született gyermeket atyja kapujára szegzik : császári királyi tábornokok vezérlik! s nincs e zsoldos seregben egy tiszt, egyetlen, ki lábaikhoz dobva kardbojtját, undorral s iszonynyal fordúlna el tőlük. Irtózatos! Irtózatos! És újra mondjuk: e vérebeket a császár kedves hiveinek nevezi, megdicséri, irántai ragaszkodásukat magasztalja, s bíztatja őket, hogy eddigi pályájukon tovább is haladjanak, hogy öljék, kínozzák, gyilkolják a tehetlen öreget, a gyámoltalan némbert s ártatlan gyermekeket, kiket az üdvözítő magához hívott, s kiké a mennyeknek országa. Illy harczot vívott a császár, kit saját tanácsnokai ledobtak trónjáról, miután felhasználták; illy harczot vív Magyarország népei ellen a gyermekcsászár, kit e gaz tanácsosok a trónra kényszerítettek, hogy minden kegyeletet, melly valaha e népben az uralkodó ház iránt volt, végkép kiirthassanak. Oh ha ez emberekben, kik így boríták el vérrel, pusztítással e szegény ártatlan hazát, egy csep vére van még az emberi érzelemnek, — lehetetlen, hogy alvásra hajthassák fejeiket a nélkül, hogy az ő istentelenségök miatt legyilkolt ártatlanok árnyékai füleikbe ne suttogják az örök kárhozatnak kínjait. Mert tudjátok, Magyarhon népei! miért tették ők mindezeket? miért uszítottak benneteket egymásra ? miért pártolták a vad rab- íók csoportjait, s küldték be 9 oldalon zsoldos népeiket ? Talán feltámadt az ország a király ellen? — nem, sőt mindig arra kérte, jöjjön Budára lakni, uralkodjék hű népe felett, és mi szeretettel fogjuk őt körülvenni. Talán uj jussokat akartunk tőle kicsikarni ? nem; mi csak azt kívántuk, tartsa meg a törvényt, a ti szabadságtok törvényét, mellyre megesküdött. De e kívánságra fegyveres hitszegéssel feleltek. Talán el akartuk a királyt kergetni ? nem, sőt mikor a bécsiek feltámadtak s e félelmében a messze hegyek közé szökött, midőn az egész világ elhagyta, mi nem hagytuk el; kértük, rimánkodtunk neki, jöjjön kezünkbe, a magyar nép megőrzi őt minden viszontagságtól; de ő nem jött, nem fogadta el kérésünket, hanem gyilkosokat bérelt, Magyarország törvényeinek, a ti szabadságtoknak, eltiprására. Vagy talán nyomorogni hagyta az ország a királyt, nem gondoskodott királyi széke fényéről ? nem; háromezerszer ezer, azaz három millió forintot rendelt neki a nép adójából esztendőnként udvari tartási költségeire, annyi pénzt egy esztendőre, amennyivel háromezer becsületes embert örökre boldoggá lehetne tenni. Miért támadták meg tehát az országot ? Cselekedtek azért, mert a törvény, mellyet aláírt a király, gerenda volt szemekben, mert tudták, hogy ha e törvény erejében megmarad, sem életetek, sem erszényetek felett nem rendelkezhetnek , mivel a törvényekben az van, olvassátok el, és higgjetek saját szemeiteknek, hogy az ország kincsei s a haderő felett nem idegen önkény, hanem ti, az öszszes nép, fogtok képviselőitek által rendelkezni, kik előtt a magyar miniszerek is minden tetteikről felelősek. Mert tudták, hogy ha e törvény áll, akkor kények kedvök szerint nem parancsolhatnak száz meg százezer újonctot sok évi szolgálatra a császár hadseregébe, hogy azokat messze idegen földre hurczolják s általok idegen népek szabadságát elnyomják. Mert tudták, hogy ha ti, a nép, képviselőitek s miniszereitek által rendelkezhettek a véres verejtéktökkel fizetett adó felett, akkor nem zsebelhetik be az ország minden kincsét, nem emelhetik az adót kedvek szerint, nem tehetnek nagyobb árt a sóra, hogy a szegény népek zsebéből irtózatos összegekre növekedett adósságaikat kifizessék. Mert tudjátok-e , hogy a császárnak mennyi adóssága van ? tudjátok, hogy egy ember, ha 600 évig élne, s reggeltől éjfélig számolná a pénzt, ki nem számolhatná ? S e rémítő öszszeget szerette volna a császár nyakatokba róni. S most istentelen vezérei betörnek az országba, s hazug ajkakkal intik a népet: maradjon nyugodtan, mert ők nem akarják a népet bántani. Miért mondják ezt? mert tudják, hogy a nép győzhetetlen, ha felkel rettenetes erejében, mert tudják, hogy a nép lehellete elfujhatja őket e haza földéről — mint a szél elfujja a szemetet. — Azért akarják a népet gyáva semmittevésbe beleringatni. De hát nem tudjátok-e, hogy a ki az országot akarja elfoglalni, a népet akarja elfoglalni ? — mert az ország maga eszméletlen föld; az önkény jármát nem a föld, hanem a nép fogja hordani. Az ország szabadsága a nép szabadsága; ha az ország szabadságát fegyverrel eltörlik, a népet tették szolgává, a nép szabadságát törlötték el. És még azzal is hitegetnek, hogy a császár nem akar benneteket újra robot és dézma alá vetni; — könnyű azt nem akarni, ami lehetetlen, — ám de ne higyetek az ámító szónak. A zsarnokok csak addig tűrik a népszabadságát, mig nem érzik elég erőseknek magukat, hogy azt elvegyék. Lássátok atyánkfiát! A király a múlt tavaszkor többféle törvény megtartására adta esküvel erősített szavát, nemcsak a robot eltörlésére, — együtt hozta az országgyűlés ezzel a többi törvényeket is: hogy t. i. ezen népnek vérével, pénzével Bécsből nem szabad önkény szerint rendelkezni, s hogy mindnyájan egyenlő polgárok vagyunk. Alig múlt el 4 hónap, és már megszegték e törvényeket. A király megírta a ti képviselőiteknek, hogy ezen törvényeket nem fogja többé megtartani, s azt akarja, hogy a magyar vérrel, a magyar pénzzel tovább is csak rendelkezzék; s mert ebben az ország meg nem egyezett, irtó háborút kezdett ellenünk. — Négy törvény közöl hármat már megszegtek: hiszitek-e, hogy a negyediket is meg nem szegik, mihelyt legyőztek ? Aztán mit értetek vele, hogy a robot megszűnt, ha más után utósó falat kenyereteket elveszik a német adósság fizetésére? Ám itt van oka , miért nem szerették Magyarország szabadságát , miért követtek el mindent, hogy előbb egymás ellen uszítsák a hon testvérlakosait, azután fegyveres erővel rontsanak az országba, hódítsák meg népeit, vessék katonai zsarnokság alá, s rendelkezzenek életök s vagyonuk felett. De él az örök isten és nem hagyta el népét! — sőt keze világosan működik, mert ennyi csel, ármány, ellenség, s ennyi istentelenség mellett is, még mindenütt sikerül ellenségeink elé hasonló , sokszor nagyobb erőt kiállítani! De még nehéz napok állanak előttünk — dicső, de nehéz napok ; s mi, a népképviselői s a kormány, melly azoknak kifolyása , azon hatalomnál s roppant felelősségnél fogva, mellyet gyenge vállaink csak általatok támogatva viselhetnek el — felszólítunk benneteket, sőt saját hatalmatok magasztosságában, mellyet kezeinkbe letetteket — rendeljük. Hogy keljetek fel tömegben, Magyarország népei mindennütt, mert az ellenség kezéig, alakuljanak mindenütt a kormány által kijelölt vezérek alatt önkénytes szabad csapatok az ellenség kiirtására; a nép pedig mind azon vidéken, mellyet az ellenség fenyeget, keljen fel tömegben, s csatlakozzék a hazát védő csapatokhoz. Értsétek meg a kormány szavait jól: mi nem kívánjuk s nem akarjuk, hogy az ellenség fegyverei s ágyúi elébe álljatok, mi nem akarunk mészárszékre vinni benneteket, sőt kinyilatkoztatjuk , hogy ez által csekély szolgálatot, s néha kárt tennétek az országnak. A felkelt népnek rendeltetése nem az , hogy az ellenséggel homloksorban szembe szálljon, hogy azzal csatába elegyedjék, hogy ágyúi által magát összelövesse, hanem egészen más, de olly mi által tizszerte hasznosabb szolgálatot tehet, s neki nem kerül sem annyi veszélybe, sem annyi fáradságba. Igyekezzetek az ellenség előtt az utakat, hidakat elrontani, a hegyszorosokat elzárni éjnek idején; ti, kik minden bokrot ismertek vidékeitekben, rohanjátok meg oldalt, hátal, gyújtsátok reá a házakat, szedjétek el podgyászát, hol rabolni mennek csapattai, álljátok el útjukat, szóval: csináljatok az ellenségnek anynyi kárt, amennyit csak tehettek. De mutassátok meg azt is , hogy ti nem rabló csorda, nem rácz és oláh haramiák, hanem férfiak vagytok, kik a hon védelmére keltetek fel, ne bántsátok a védtelent — kárt egyedül csak az ellenségnek tegyetek, legyetek a nép őrangyalai, az ellenség pedig rettegjen tőletek. Ez azon szolgálat, mellyet az ország képviselői, s a kormány vár tőletek, nem más, nem több, s kit illy csatározás közben netalán szerencsétlenség érne, s kenyérkeresetre s további szolgálatra , lábát vagy karját vesztve, képtelen lenne, annak az ország választást enged e három között: 1. vagy becsületes ellátás holtig. 2. vagy 10 hold örökös földbirtok. 3. vagy 1000 pengő forint. A nép, és ezt esküvel mondhatjuk nektek barátink, győzhetetlen, ha együtt tart, ha szándéka erős, hazáját megvédeni, mit tehet 10, mit 100 hadsereg a nép milliói ellen, a nép ellen, melly az ellenségnek sem éji, sem nappali nyugtot nem ad, a nép ellen, melly előle minden élelemszereket eltakarít, — a nép ellen *) Mi nem örömest nyitják meg hasábjainkat vitáknak, de magunk is úgy vagyunk meggyőződve, hogy Táncsics iratai jelen körülményeink közt kiszámíthatlan kárt tesznek a hazának, s erre figyel- meztetni a közönséget kötelességünk. — A s ze rk. *) E proclamation tegnap lapunk minden számához nem mellékhelvén, s most lapunkban közzé tenni szükségesnek tartottuk. A szerb. 666 végre, mellynek ha milliói felkelnek, botokkal szétverhetik az ellenséget. Azért az isten s a haza szent nevében, ti Magyarhon dicső népe, testvéreink, keljetek fel tömegben, roppanttá növekedett hadseregünk segítségtekkel tizannyi ellenséget kiirthat, a mennyi ellenünk tört. Fel kaszára, villáva, merre az ellenség megy, sötét tömegeiteket pillantsa meg, jobbra, balra, előre, hátra, mint az árvíz fogjátok utait körül, aztán váljatok szót, siessetek gyülhelyeitekre, s mikor az ellenség nem is álmodja, törjetek egy egy podgyász vonalára, hogy a míg ti itt megjelenve, ott szétoszolva folytonosan foglalatoskodtatjátok, vitéz seregeink rajtok üssenek és semmivé tegyék őket. Fel isten nevében ti a nép milliói! — velünk a jó ügy igazsága , velünk az isten! Kelt Pesten december 22-én 1848. Az országos honvédelmi bizottmány nevében, Kossuth Lajos s. k. elnök. Pótlólagos rendelet a néphez intézet proclamatio kihirdetése iránt. Ámbár a Közlöny 198 számában közrebocsátott s e lapban is föntebb közölt proclamatiónak az egyházi szószékekről történt kihirdettetése sikerét a lelkipásztoroknak hazafiúi buzgósága is kétségen kívül még öregbítette; mivel azonban számos községek több hitvallási felekezetekre oszolnak ; mások pedig helybeli saját egyházuk, vagy lelkipásztoruk nem létében, az isteni szolgálathoz a sokszor távol eső anyaegyházba csak csekélyebb számmal és részenként járulhatnak; és így ama proclamatiónak az egyházi szószékről kihirdetésére nézve igen sok helyen a népnek mintegy összeforrott egysége és teljes számban léte hiányozhatnék, annál fogva rendeltetik. Hogy nemcsak azon helyeken, hol az említett proclamatio az egyházi szószékről már kihirdetve jön, hanem azon helyeken is, hol az isteni tiszteletnek közbeesett ünnepnapira azon rendelet meg nem érkezvén, a kihirdetés még meg nem történhetett volna, e jelen rendelet, vételével a község házánál minél előbb, a legalkalmasabb időkben összegyűjtendő népség előtt, a község jegyzője által a fennérintett proclamatio többször is felolvastassék, s ezen kívül pedig a törvényhatóság részéről megbízandó népszerű személyek által, minden községben telhető ünnepélyességgel, az összegyűjtendő nép előtt újra kihirdettessék, kellően megmagyaráztassék, és a törvény a hatóság körülményeihez alkalmazott gyakorlati utasítással kísértessék. Melly rendeletnek minél gyorsabb s hatályosabb eszközlésére a törvényhatóságok, s községi elöljárók ezennel utasíttatnak. Kelt Budapesten dec. 27. 1848. A honvédelmi bizottmány elnöke, Kossuth Lajos. A KÖZLÖNY UTÁN. A 49-dik r.aljhoz számvevő segédül a leköszönt Gremsperger Ferencz helyébe Végh Antal neveztetett ki. — Ujfalusi Nép. János lakása nem tudatván, felszólíttatik, hogy a folyamodványaira még augustusban és septemberben hozott határozatokat a közoktatási ministerium irodájából vitesse el. — Ivánkovics János, kőszegi nemzetőrségi őrnagy jelentése nyomán:Ruzsicska Albert vasmegyei nemzetőrségéé tiszt a 34-ik sor gyalog ezredhez tétetett át, a nemzetőrségi létszámból tehát kihagyandó. a Kik a belügyministerium nemzetőrseregi osztályával akár miső levelezési érintkezésbe akarnak ereszkedni, leveleiket ne személyemhez, hanem ,,a belügyministerium nemzetőrseregi osztályához“ czimezzék. A hivatal posta bérmentes a személy nem — a hivatal maradó — a személyek változhatnak. Budán, dec. 22. 1848. Kiss Károly, alezredes. — Kineveztetnek a szekerészi karhoz: Alszázadosokúl: Markovits Dániel és Hámory József. Hadnagyokúi:’Érleli János, Danitz Antal és Vragossy Imre. — Ruffenberg számvevő hadnagy az ó-budai ruha bizottmánynál, czímzetes föhadnagyúl kineveztetik. Nádosy Sándor, ezredes. —Felhívás. Mindazon egyének, kik valamelly alkalmazásért a táborkari osztályhoz folyamodtak, felhívatnak ezennel, hogy állandó lakásuk helyét a táborkari osztályban haladék nélkül bejelenteni szíveskedjenek. Kelt Budapesten, dec. 24-kén 1848. Vetter, tábornok. — Minden Pest-Budán, s körülötte lévő erősítési munkálatokkal foglalatoskodó tiszt és mérnök uraknak ezennel tudtul adatik , hogy ezen munkálatok vezényletét Klauzál őrnagy úr vette át. Budapesten, december 24-kén 1848. Vetter, tábornok. — A budai nőegyesület 100 inget és 100 gatyát adott a magyar hadsereg számára a kormány-elnök nejének által, — minthogy ezen fehérneműek igen szépek s finomak valának, azok a katonai kórháznak adottak által, s igy a szegény sebesült honvédeknek jobb szolgálatot nem is lehetett tenni. Vegye a budai nőegyesület a haza és kormány nevében a legöszintébb köszönetét. Kelt Budapesten, dec. 24. 1848. A honvédelmi bizottmány. — Magyarország lövészeihez Ormai Norbert őrnagy és a honvédelmi bizottmány elnökének segédtisztje egy honvéd-vadászezred alakítására , a vadász fegyvereknek a hon részére fölajánlására, illő kárpótlás mellett, fölszólítást intéz. — Czigler Ignácz magyarországi tábori egyházi főnök fölszólítja a haza minden lelkészeit, hogy beteg honvédeinket, ha közelben tábori lelkészek nem lennének, lelki vigasztalással lássák el, halálozás esetében ülön temessék el, s a halotti bizonyítványt a közlött minta szerint elkészítve tüstént küldjék meg postán a tábori egyházi főnökségnek Budára. — Köztudomásúl adatik, hogy ha valaki sorshúzás után a honvédelmi szolgálatra magáért mást helyettesített is, azért nem,zezőrségi szolgálat teljesítésének kötelessége alól felmentve nmcg kelt Budapesten, dec. 22-én 1848. Az országos konvelmi ijjazottmánynak tagja: Nyáry Pál. — Kineveztetnek: A 7-ik huszár ezredb.de föszázadosokúl: Lakits Manó és Biznák István. Alszázadosokúl: Bognár Lajos és Angyal Károly. Főhadnagyokúi: gr. Vay László, Trojaczky Arthur és Havranek Lajos. Alhadnagynál: Korbonics Antal, Horváth, Adamovich Miklós, Németh Ignácz. A 12-ik huszárezredhez főszázadosokúl: Vladár Ferencz és Baloghi Mihály. Alszázadosokúl: Váray Károly, Poroszlay Károly. Főhadnagyokúi: Dömötör János, Tiszoczky László, Rudics Mihály, Konkoly Ignácz. Hadnagyokúi: Vojnits, Szkublicz., Mészöly László, Pláhy Ferencz. Az 5-ik huszárezredhez örnagyúl: Zichy Manó. A 7-ik huszárezredhez őrnagyúl: Paulovich Imre. A 12-ik huszárezredhez örnagyúl: Farkas Károly. — A pesti tudományos egyetemnél a neveléstan rendes tanárává Peregriny Elek kineveztetett. — Lonovics József, egri érsek, Eger városban felállító hadi kórház számára 200 pftot küldött a kormányhoz, olly kijelentés mellett, hogy ezenfelül a kórház felszereléséhez