Kossuth Hirlapja, 1848 (1-157. szám)

1848-12-28 / 154. szám

ben, mellyet a nemzet becsütletpajzsa alá vett, fizetni fogunk, mert a nemzet becsütletpajzsa alá helyheztette a kármentesítést; de hoz­zátette egyszersmind azt, hogy fizettessék annyi, mennyit becsület­tel megbizunk; mert egy nemzet is egyénekből áll, és a nemzet is többet nem tehet, mint megbízhat. Ha az aristocratia a viszo­nosság elvénél fogva nem méltányolja azt, hogy a szegény adózó jobbágy 800 évig hordta az igát, mégis alkuszik a nemzet becsü­lete felett, és tekintetbe nem veszi azon viszonyokat, mellyekben van a haza, akkor nem tudom, mit szóljak felőle, így tehát tekin­tetbe kívánván vétetni hazánk jelen viszonyait, valamint azt is, hogy t. i. azon szegény adózó jobbágy már 800 év óta eléggé le­szolgálta földes­urának tartozásait, és nem mondhatni-e kamat le­rovásának azt, mit érte adunk; én tehát a viszonosságnak bazája lévén Palóczy László indítványát pártolom. Tóth Lőrinc 7. Palóczy indítványát forradalmi rendsza­bálynak tartja, épen ollyannak, mintha az mondatnék ki, hogy semmit sem adunk. Miért nem mondjuk ki, hogy semmit nem adunk, hisz ez még egyszerűbb volna.Ezt azért nem mondjuk ki,mert a múlt ország­gyűlési törvény a kárpótlást a nemzeti becsület pajzsa alá helyezte. Ettől csak akkor lehet és szabad visszalépni, ha physice meg nem bírjuk. Deák indítványát pártolja t. i. adassék most előlege­zés , azután elvalás szerint teljes és tökéletes kárpótlás. — A 3 tagú bizottmányt nem pártolja, mert az ember gyarló, és olly rop­pant felelősséget s terhet nem akar 3 emberre tenni. Figyelmébe ajánlja a háznak azon körülményt is, miszerint az elvalás által a birtokviszony, mi most igen meg van zavarva, tisztába hozatnék. Bernáth: A hazát sem az örök igazsággal sem a juris kérdések fejtegetésével, hanem az érdekek összehozásával menthetni meg. Szólónak ez régens eszméje. A kormánynak igen fontos oka van,hogy most ezen kérdést előterj­esztette; nem kell most a j­uris corpussal, ju­ris kérdésekkel, elvek fejtegetésével vesződni, hanem egyszerűn bevégezni a dolgot. Ez Palóczy indítványa által érezhetik el leg­­czélszerűbben, azért azt pártolja. Szólónak is van Biharban néhány telke, de azért ha kell, örömest veszít a hazáért; megvallja azt is, hogy adós s kívánna a hitelezőkkel tisztába jöni, mi máskép nem le­het, mintha Palóczy indítványa szerint rögtön adatik a földbirto­kosoknak kárpótlásul bizonyos összeg. Illy nagy kérdések elhatár­­zásánál lehetetlen úgy eljárni, hogy minden érdek teljesen kiegyen- líttessék. Hát mikor az ősiséget leromboljuk, ki fog-e akkor min­den érdek egyenlíttetni? Mondatott, hogy Palóczy indítványa forra­dalmat idéz elő — sőt inkább e kérdés procrastinaliója állít elő forradalmat. Palóczyt pártolja. Ezzel az átalános tárgyalás befejeztetett, s olvastatott a közp. biz. jelentésének 3 első §-a. (Vége kőv.) FŐVÁROSI ÚJDONSÁGOK. A hivatalos tudósításokból is­­merve van a nagyszombati csata, mellynek részesei a régi Hellas hőseinek szabadságharczaira emlékeztetnek. A szabadság itt el­hullott áldozatainak tiszteletére az egyenlőségi clubb tegnapelőtt gyászünnepélyt rendezett a képviselők teremében. Láttátok volna, mint tódultak a részvevők ezrei a kitűzött helyre , úgy, hogy az egész vallásos búcsújárathoz hasonlított. Mind a fő , mind a mel­lékteremek fuladásig voltak megtelve, s még a folyosókon s lép­csőkön is hemzsegtek a résztvenni óhajtók. Az innepély fő részét Ábrányi Emil jeles szónoklata tévé, melly nem bánkódást, nem búsulást hirdetett az elvérzett hősök felett, hanem férfias bátor­ságra, kitürésre buzdító a jelenvoltakat, mellyre a nagyszombati vértanúk olly szép példát mutatanak. Hangos tetszés követé a szó­nok előadását, de megható és lelket rázó jelenet volt, midőn kor­mányelnökünk anyja ünnepélyesen kijelenté, hogy addig a gyász­ruhát le nem teszi, míg a haza nem lesz megmentve. Honor leá­nyai t­akarjatok, és a haza egy részben nektek fogja köszönhetni nagyságát és szabadságát. Előttetek a példa, kövessétek ! — E napokban küldetett Pestre Szemere Bertalan főkormány­biztos által két zemplén megyei tisztviselő, kik hivataluk pontos­ságát annyira kiterjesztették, hogy Schlick proclamatióinak oszto­gatásával csábították a népet. Az ügy vizsgálat alatt van. Óhajtjuk, hogy az illetőknek sikerüljön magukat megtisztítaniok. — Nem tudjuk, kinek köréhez tartozik, a Pest városába ér­kezőket megvizsgálni, valljon el vannak-e látva útlevéllel; de azt bizonyosan tudjuk, hogy e sorok írója az útlevelek iránti rende­let kiadatása óta már három ízben távozott el a fővárosból, s ismét visszajött, de útlevele iránt csak egy árva betűvel sem kérdezte­­tett. Ha most sincs erre vigyázat, nem tudjuk, mikor kerül rá a sor. — És minthogy már az utat említettük, legyen szabad egy szerény kérdést intéznünk azokhoz, kiket illet. Valljon miért fizet a kőbányai vámon Pestre bejövő szegény ember olly roppant vá­mot , ha egész a kerepesi útig nyáron másfél öles sár, télen hét mázsás göröngyökön kénytelen keresztül menni? Vagy nem kelle­ne hiába vámot fizettetni, vagy azt a sártengert úttá kellene ala­kítani. — Újonczaink naponkint szaporodnak, többnyire szép, életre való, virgoncz ifjak. Tegnapelőt ismét több ezer szállíttatott be. — A nemzetőrség szolgálata néhány nap óta megkönyebbült, miután az őrszolgálatokat új honvédeink vették át. — Sz. L. — A zsibói és csúcsai c­s­a­t­á­k kiegészítéséül B­á­­lint Elek alispánnak Zilahról dec. 21 -kéről kelt tudósításából a következőket vonjuk ki. A csúcsai és zsibói táborból érkezett futárok által értesült az alispán vitéz seregünk gy­őzelmeiről, C­z­e­c­z ezredes és Baum­­garten ezredes urak megsebesültéről, és arról, hogy csapataink a zsibói győzelem által az ellenség főtanyáit Borzovát (Doboka me­gyében) Tihót, Szurdokot és Őrmezőt elfoglalták és elégeték. A Csúcsán, Riczkó és Baumgarten ezredes urak ál­tal, kit­ívott győzelemhez előbbi tudósításunkhoz azt kell mellékel­nünk, hogy a mieink az ellenség közöl 105-öt, kik közt 70 szuro­­nyos fegyverrel volt ellátva — elfogtak. Seregeink itt is, amott is vitézül viselték magukat. Végül jelenti az alispán azt is, hogy a 31-ik honvéd z.ali f. hó 15-kén Tóth Ágoston őrnagy ur vezérsége alatt kiindúlt Zsi­dóról, Doboka megye szélén Kővár vidékére, hogy Nagy-Bányá­ról Bem tábornok fővezérnek nagyszámú seregével magát össze­kötvén, Erdélybe győzedelmesen bevonúljon Dézs, Szamosujvár, Kolosvár felé. — Z­s­i­d­ó, dec. 20. Több illy napokat a hazának, s több­­ illy örömhíreket az olvasónak, mint a millyennel kedveskedhetem! Dicsőség koszorúzta ezen nap harczosainkat, kik bátor elszántság- I gal küzdöttek a 4— 5 annyi ellenséggel, melly gyalázatosan meg­futva szétveretett. A Zsibóval szomszédos Tihó nevű helységnél (Doboka me­­­gyében) volt a csatahely, Szurdok, Őrmező és Borzova a győze­lem mezeje. Mindezen helyek egy s másfél órányira feküsznek Zsi­dótól. Az ellenség száma 5—600 sor- és határőrkatonaságból s­­ 6—7000-nyi oláhságból állt; vitézeink 1200—1300-an voltak 2­ ágyúval. De lássuk részletesebben. Folyó hó 18-án egy hűséges oláh polgártársunk jelenté, hogy I­­r­bán tábora Szurdokon van. Szerencsénkre az előtti estre hozta isten hozzánk a derék Kossuth-huszárokat. Még az­nap kimenőnk vizsgálódni, s csatarendbe várni az ellenséget. Két huszárunkra Tihan lesből rájöttek, egyiknek lova megsebesíttetett, másiknak csákóját szaggatta meg a golyó. E nap semmi egyéb nevezetes nem történt. 19-ikén olly roppant csorda ellenében csekély erőnkkel, nem csekély aggodalommal viradtunk fel, de a hős elszántságú őrnagy b. Kemény Farkas, e tűzről pattant, soha nem nyugvó vete­rán, 400 havczszomjas erdélyi menekültjével, mind megannyi oroszlánnal, a merész Kossuth-huszárokkal, mintegy 100 lándsás ér­melléki nemzetőrrel, a buzgó hazafi Szodorai Sándor őr­­nagygyal, síkra szállott, bevárni a ránk száguldó ellenséget. Sűrű lövések közt rohantak azok ránk egy dombról lefelé, míg nem egy halomra helyzett ágyúnk a tömegből vagy 6 egyént kiforzott, mire Z sirás és jajgatás közt visszavonultak , s haragjukban hatalmas tü­zeket raktak. Ez estre megérkezett hozzánk a 700 főből álló vitéz székely zászlóalj, megérkeztek C­z­e­c­z táborkari főnök, gr. Bethlen Gergely a Kossuth-huszárok őrnagya, s F­o­r­r­ó és Szilágyi őrnagyok. 20-ikán volt Tihó mellett, melly már csak hamvaiban van, a derék csata. Az ellenség darabig állotta a tűzet, mieink mind­végig rendületlenül; végre az ellen futni kezdett s szaladt rendet­lenül , merre csak látott; vesztesége 20 ember és egy zászló. Kö­zölünk könnyű sebet kapott derék s ügyes vezérünk Czecz, egy tűzmester, egy székely katona; nehezen sebesült két székely köz­vitéz. Nyereségünk egy zászló, 2 ló, 60 darab marha s néhány­­sertés. Vitézeink egytől egyig méltán dicséretet érdemelnek, a ve­zért érdem legfőkép Czecz és Bethlen Gergelyé. — T. P. K. — Csucsai tábor, dec. 21. F. hó 18-kán és 19-kén a honvéd 11-ik zászlóalj hősiségének ismét egy bizonyságát adá. 18-kán az ellenség táborunkat tönkre tenni, s a Királyhá­gón áttörni szándékozott. Megtámadtatásunk három felöl volt el­határozva : Hunyadról jött egy ezred Siskovics, három escadron lovas és két század Károly Ferdinand s más gyalogság kíséretében V­a­r­d­i­n­e­r, míg Urbán Almás felöl 9 század sorkatonával s tö­mérdek néppel nyomult előre. E két tábor közt Hodosfalva körül a helységekben fölkelt nép a hegyek élén állomásozott. Délután nyomult Urbán Börvény felöl a Krasznai útra, hol míg a közel falvakból a segély összehúzódott, egy század honvéd állotta becsületesen a sarat. A segély Szabó Farkas vezér­lete alatt alkonyatkor érkezett meg. Táborunkat Baumgarten székely lovag alezredes ve­zérlő, azon férfiú,kit, ha a kolosvári népgyűlésben b. Baldacci mellé alvezérül választottuk volna, (mert még akkor a vezért vá­lasztottuk) máskép állanánk. Szabó százados a J­á­n­k táborát szétvert lelkes vitézeivel előnyomult, csak­hamar azonban megszólíttatott, és lövéssel üd­­vözöltetett, mire emberei előrohanván 4 előőtt a megszólítóval egy­ütt elfogtak, s a sötét éj daczára is számtalan ágyú és kartács­­lövés közben Urbán táborát szétverték. Ugyan ekkor megtámadá egy más csapat Hodoson D­o­b­a­i századost is, de a szenttamási és schwechati csatákban edzett hős két század honvéd s két század nemzetőrrel a nagy tömeget meg­­szalasztá, így mutatkozván az események, Riczkó ezredes parancsára erőnk Csúcsára pontosíttatott össze, s egész éjszaka fegyverben vártuk a támadást. 19-kén jókor reggel Orbán összeszedvén erejét, ránk csa­pott, de rövid kemény tüzelés után visszavonult, a mieink rohanva utána, s emberei közöl számosat megsebesítettek, kettőt sebesül­ten el is fogtak, az oláhok közöl mintegy 60 esett foglyul. E csa­tában a lelkes vezér Baumgarten is lábán sebet kapott, de a melly — istennek hála — nem veszélyes. Míg Urbánnal a harcz Kraszna felől így folyt, K.­Sebes fe­lől V­a­r­d­i­n­e­r nyomult elő seregével. Fegyveres erőnk ellene D­o­b­a­i százados vezérlete alatt 3 század honvédből állott. A tü­zelés keményen folyt, kétszer vertük vissza, s ugyanannyiszor nyomult elő a túlnyomó ellenség. Egyik ágyúnk mindjárt a harma­dik lövésre leszereltetett, mégis egy ágyúval az ő kettőjük ellené­ben sikerült visszatartóztatnunk, míg a Szamos túl partján levő csatáraink a Szamosba beleugorván meg nem rohantak, s vissza nem verték őket. Tiszteink mind jól viselték maguka­t, de főleg Dobai százados és Hegyesi Ferencz főhadnagy voltak e csata hősei. Ez utósó egy közhonvéddel Győrfi Ferenczczel volt első, ki egy töltéssel telt lüzérszekeret, mellyen 300 pft. és 2 db arany is találtatott, elfoglalt. Zsákmányúl esett még két ló, s ha több lovasságunk van, megrohant ágyúik is kezünkbe jutottak volna. E csatában D­o­b­a­i is könnyű sebet kapott. E csaták, bár állásunkról kénytelenek voltunk is visszavo­nulni, a legnevezetesbek, olly roppantul túlnyomó erővel a lelke­sültség és vitézség diadalmasan küzdvén meg. A 11-dik z.alj 5 százada, mert a hatodik az alvidéki táborban van, s a 32-dik első százada, mellyben Lugenics őrmester tünteté ki magát, a haza várakozásának becsülettel megfelelt Az Urbán elleni krasznai csatában kitüntették magukat Kiss Lajos hadnagy, Nagy és Monc őrmesterek, a Kis-Sebes felőli­ben, különösen a 2-ik század 3-ik szakasza, Balázs Ferencz, Weiss és Ruzaicska tizedesek, kik a Szamos vizén csaptak át az ellenre, Miklós és olasz huszáraink is, bár számra kevesen, dicsően viselték magukat. A tüzérek közöl kitűntek V­a­s­z­i­l­i Ferencz tűzmester V­a­r­d­i­n­e­r ellen, s Kraszna felől N­i­g­r­á­s­z főhadnagy. Sebesültünk van 13, ezek közöl 3 nehéz sebben, halottunk egy. Az ellenség részéről K.­Sebes felöl egy Saint-Quentin nevű őrnagyon kívül valami 40 maradt a csatatéren, sebesültjeiket két kocsin vitték el, Urbán üldözött táborában is sok sebesültnek kellett lenni, mert a merre vonult, sok vérnyomot hagyott ma­ga után. Mikor e sorokat bevégzem, jött egy tudósítás Vardinertől, mellyben az elesett őrnagy testét visszaadatni kéri, s egyszersmind ígéri, hogy Gyarmati nevű nemzetőri őrnagyunkat, ki Somlyóra ment pénzért s elfogatott, visszadja. Saint-Quentin testét tehát ma viszik el Csúcsáról a mieink az ellenség előőrséig, halotti tisztes­séggel. Gyarmatit visszaadják-e vagy nem, majd megírom. Hírlik, hogy Bánfi-Hunyadot felégették, s az ellenség Kolos­­várig visszavonult. Mennyiben igaz e hír, nem tudjuk, mi nyo­­mulni fogunk előre; állomásunkat, erőnk szaporodván, a váradi honvédek foglalják el. — Németh. — Nagy-Váradról, dec. 22-kiről biztos baráti kezek után következő magán tudósítással szolgálhatunk: „Itten a napok­ban nagy volt a levertség az aradi dolgok miatt. De a Csúcsánál­­ két egymást fölváltó napokon történt megtámadások eredményei újból fölüdítettek bennünket. Az elsőt a ritka tehetségű B­a­u­m -­­­garten verte vissza a börvényi úton, hova Almás felöl maga­ Urbán vonult; a másodikat a ki­sebesi úton győzék le tűzlelkü erdélyi honvédeink. Azabban említett jeles vezérünk térdén lö­­­­vést kapott, s jelenleg itt fekszik; a sebesi győzelemben pedig az ellenség tiszti kara csonkíttatott meg, elkövetvén közülük Saint- Quentin alezredes, Troszkolászky hadnagy s többen. Ez ütközetünkben néhány oláh őrvadász és gallicziai katona esett­­ foglyunkul, de a mieink — szokásuk szerint — szinte a Király­hágóig visszavonultak. Tegnap azonban — felsőbb parancs nyo­mán — ismét elfoglalták előbbi helyeiket. Épen most hozza B. K. azon hirt, hogy a mieink Zsibónál is visszavárták az ellent, Dézst pedig Bem két napi kemény ostrom után bevette volna. Bizonyos-e ez ? nem tudom, de miután Bemet Sz.-Somlyón magam láttam szemlét tartani az ottani erő felett, s rendeletét és kérdéseiből nagy avatottságát módom volt kiismerni, igen is lehetségesnek tartom. Mát meglehetősen mellőzte, s ez­zel többet tett, mint első pillanatra látszik, mert benne találta tá­maszát a Mátyás-lovagok tiszti karának tevéketlenebb töredéke; pedig azon lelkes legénységet nagyon lehetne használni.“ — Közli Dezső Béla. — K­o­mrst­rom, dec. 22-én. Pozsonyból kiköltözött a lélek, honfiúi érzelem elhagyd e várost. A pozsonyi nép, mellynek nagygyá és szabaddá tételéért egy nagy nemzet vérben áll, most nemzet omladék, téréin országos fajt és enyészetet talál, mint hű­­bérét, nemzetellenes tendentiáinak. A história hegyes tollal fogja festeni a pozsonyi nép erkölcsi jellemét, és haza iránti csökönös hidegségét. A ragadó mételyhez­ közel két halálos sebet vágott szeretett hazánk ezen részén. Az utolsó napon, midőn Pozsonyból kiindulánk, a zöldfa kávéházban, egy egész schwarzgelb csapat elemezni kezdé azon békességet, mellybe visszaesendnek, Po­zsonynak az ellenség általi elfoglalása alatt. Gyalázatos gazok ! „Békesség minden áron !“ kiabálják a liliputi kislelkűek ! Tehát békesség becstelenségtek árán is ? ? ? A pozsony-mélyúti sánczokat ütegünk oda hagyva, Kosztolányi dandársága alatt, az nap estvén Csütörtökre élénk, hol szállás dolgában erősen meg lévén akadva, egy-egy házhoz 40—60-ig is beszállásoltatánk. A szél dúsan si­­vított keresztül a sík határon, csípős hideg volt. Másnap éjjeli 12 óráig folytatók útunkat egész Nagy-Megyerig, hol kitűnő ma­gyar szívességgel fogadtatánk. A csalóközi nép távol van minden nagy félelemtől, bizva elszántságában, és a vidék kedvező helyz­­etében. Ha beszéd közben a komáromi kaszások vitézségét emle­getik előttük, rettentő módon haragszanak. Szép tőlük. Egy éjet Komárom előtt. Aranyosan töltünk. Lehetetlen ezúttal hálás elis­meréssel nem említnem Karácsonyi Dániel, derék polgártár­sunk határt haladó szives vendégszeretetét, és az események felöli határzott, és tiszta felfogású nézeteit. Hajlékában 50 honvédnél többen voltak a legtiszteségesebben ellátva. Köszö­net érte a derék honfinak ! Azon éjjel, Mosony tájékán néhány ezer mérőre menő zabot égettek el mieink, az ellenség elől. Komárom­ban meglepő volt reánk nézve azon örvendetes hír, hogy a derék polgár, a szabadságért hőn dobogó keblű hazafi, tábornok G­ö­r­g­e­i Arthur, Magyar-Ó­várnál, az ellenséget részekről, tetemes veszte­séggel visszaverte. Holnap ütegünk Selmeczbányára mozdíttatik, a város védelmére. Nem fojthatom el örömömet Nagybánya szülőváro­som Bem általi visszafoglalása fölött. „Isten, a szabadság istene, isten, a magyarok istene, önökkel újabb találkozásig! — Korányi Viktor, tűzmester. — Székes-Fej­érvár, dec. 23. Több tekintetben ér­dekes s jellemző városi közgyűlésünk volt ma.Salamon Lajos képviselő s kormánybiztos olly ügyes tapintattal rendezte a nép­felkelést, hogy irányában a honvédelmi dolgokat illetőleg osztatlan bizalom mutatkozik. — Megkért elnöksége alatt az önkénytes moz­gó csapatok felállítása tárgyaltatott tömérdek közönség jelenlété­ben és Zsömböri Ede tanácsosnak gyönyörű hazafias szónok­lata előidézte az egész közönségben a kitörő lelkesedést. Elhatá­roztuk, hogy minden pere­ben készek vagyunk az ellenséget nép­fölkeléssel is megtámadni. — Küldöttségek szólítják lakosainkat föl, hogy 1 évre mozgó­ önkénytes csapatba álljanak, s mivel az ellenségnek számos lovassága van, hogy minél többen lovasok legyenek közölünk, a lovat s felszerelését a közönség adja. F. hó 27-én már az alakítás iránt részletesen fogunk rendelkezni. Városi közönségünk felfogta erélyes elnökünk Hadhalmy Pálnak velős jelentését, hogy az ellenünk indított háborúban a nemzet léte van kérdésben s adjunk ujonezot a mennyi kell —még augustusban a hareztérre állított 220 önkénytesünk közöl 22, ré­szint sérülve, részint betegen haza bocsáttatott. Pár hét előtt áta­lános volt a vélemény, hogy a kiállított, de elbocsátottak helyett a hatóság nem ad új újonczokat, s ma közakarattal elhatároztak he­lyettük tüstént újakat adni. A közlelkesedés ellenállhatlan jön, s minden nélkülözhető harangjainkat ágyúöntésre felajánlottak. — A nagyprépost elnöke a harangokat összeíró küldöttségnek. Az itteni görög nem egyesült közönség nevében M­ale­s­e­­v­i­c­s képviselő a görög templom egyik harangját szinte ágyúön­tésre ajánlá. Volt e városnak egy sebe, mellyet a lelketlen haszonlesés többször kizsákmányolt az egyetértés vétkes megbontására. — A városnak 7000 hold legelője volt, ebből a régi kormány alatt 5000 hold haszonbérbe adatott a városiaknak. — A jelen városi kormány a szerződések rögtöni s tettleges megszüntetését határozta. — A haszonbérlők az igazságügyi ministeriumhoz folyamodtak s volt ingerültség elég, fekete gyanúsítás folytonosan. Ma ezen kelle­metlen ügynek is vége szakadt. Érzi népünk, hogy a haza ve­szélye előtt minden magánérdeknek el kell némúlni s összetartásra van szükség, hogy a pokol szőtte austriai ármányt diadalmasan megsemmisíthessük s ezért a haszonbérlők elálltak juttányos szerződésektől. — Tisztelet azoknak, kik a hazafiságot illy tisztán felfogják. Fejérvár népére kormányunk számíthat; — rendelkezzék a néppel s rendíthetlen támaszt talál benne. — Az elöljárók jó pél­dával menjenek elöl, és sikerre lehet számítni. A lelkesedés a bizalom határtalan, a gyülölség a királyság s különösen az austriai uralom ellen városunkban s környékünkben kiolthatatlan. — Késmárk, dec. 20. Ismét gyülekszik egy tábor Vogel vezérlete alatt Dukla tájékán, s hírlik, hogy ez Ófalunál Szepesbe akar berontani. Most már megváltozott újra a szepesi nép szelleme, azon csüggedt levertségből, mellybe a kassai ütközet szerencsétlen kimenetele s egyéb körülmények ejtették, felecsült, s újra készen áll az ellenséggel szembeszállani. Minthogy a tapasz­talás tanította, hogy a kaszás tömegeknek majdnem semmi hasznát nem lehet venni, a hatóságoknak, az államnak s magának a nép­nek is ellenben igen nagy költségbe kerül azok kiindítása , azért csend­bizottmányunk elhatározta, hogy nemzetöri önkénytes csapat létesíttessék, melly az ellenség előtt úgy használtassák, hogy a többi nemzetőrség neki csak támaszét szolgáljon. Megkezdetett azonfelül derék főispánunk intézkedései következtében rendes lö­vészcsapat alakítása is, s reméljük, hogy számos és ügyes vadá­szainkból a fiatalabbak ahhoz fognak állani. Csak a főbb nemzetőri tisztek iránt nyilatkozik folyvást nagy elégedetlenség, mellyet azok meg is érdemelnek, mert csak az illető két őrnagy annak oka, hogy Kassának indított két zászlóaljunk elkésett s a csatában részt nem vett. Hogy Szemere Bertalan küldetett ki biztosnak az összes felső megyékre nézve, azt igen helyeseljük, mert a sokféle biztosok, kik azelőtt működtek a felső megyékben, nem nagy egyetértés­sel és összefüggéssel tevék intézkedéseiket; hogy Mészáros Lázár hadminiszer lett fővezérünk, nagyon éleszti teljes győzelmünk re­ményét. Hiszszük, hogy a legjobban fognak intézkedni. Sárosban 668

Next